I./1. szám I./2. szám I./3. szám I./4. szám II./1. szám II./2. szám II./3. szám II./4. szám III./1. szám III./2. szám III./3. szám III./4. szám IV. évf. 1. szám IV./2. szám IV./3. szám IV./4. szám V./1. szám V./2. szám V./3. szám V./4. szám VI./1. szám VI./2. szám VI./3. szám VI./4. szám VII./1. szám VII./2. szám VII./3. szám VII./4. szám VIII./1. szám VIII./2. szám VIII./3. szám VIII./4. szám

 

K O R T Á R S   É P Í T É S Z E T

IV. évf. 1. szám

 

SZAVAK ÉS HÁZAK

 

A hetvenes-nyolcvanas években elemében volt az építészetelmélet. A posztmodern pluralizmus kifogyhatatlan témaként kínálta a teoretikusoknak a különböző irányzatok csoportosítását, az időben hullámzó tendenciák elemzését. A modern építészet válsága ontológiai és szemiotikai vizsgálódásokat indított el, beemelve az építészetelmélet mindennapi szótárába olyan kifejezéseket, mint eredet, határok, sajátosság, autonómia, jelentés vagy reprezentáció. Az elmélet az építészeti praxis különböző megnyilvánulásait is kulcsszavakkal jellemezte, ezzel is segítve az adott gyakorlat önmeghatározását.

A Kortárs építészet rovat e száma két tanulmányt közöl, mindkettő a mesterképzés Modern építészet – korszakok és értelmezések című, 2001. őszi kurzusának a záródolgozataként készült. A feladat az elmúlt tíz év egy hazai épületének a bemutatása, elemzése és értékelése volt, azzal a megkötéssel, hogy a tanulmány szövegébe beépítve az előre megadott négy szócsoport valamelyike, de annak mind a hét szava, szerepeljen. Az alábbi két írásban közös, hogy szerzőjük ugyanazt a szócsoportot választotta – archetípus, historizálás, jelentés, kollázs, kontextus, paradoxon, többértelműség -, s hogy mindketten templomot elemeztek: Olbert Krisztián témája Makovecz Imre paksi temploma, Szabó Levente pedig Nagy Tamás dunaújvárosi templomát mutatja be. A használt szócsoport a posztmodern építészeti gyakorlat kulcsszavait tartalmazza, miközben a két épület formájában és felfogásában határozottan különbözik egymástól, s persze egyik sem posztmodern. A megadott szavak így egyfajta hálót alkottak, ami egyszerre terelte és kötötte az elemzést.

Mára a posztmodern építészet helyébe visszatért a modern, a teória viszont átlépett egy posztteoretikus-pragmatikus korba. Az építészetelmélet művelői szkeptikusabbá váltak, ideák, normák és trendek keresése helyett inkább a kísérletezésben bíznak. Az alábbi két tanulmányt is így kell tekinteni: építészetkritikai ujjgyakorlatnak.

Simon Mariann

Budapest, 2002. március hó

 

 

 

Tartalom:

Olbert Krisztián: Egy határ-érzet
letöltés /1996 kB/
Microsoft Word doc
Szabó Levente: Tojáshéj
letöltés /24476 kB/
Microsoft Word doc