I./1. szám

I./2. szám

I./3. szám

I./4. szám

II./1. szám

II./2. szám

II./3. szám

II./4. szám

III./1. szám

III./2. szám

III./3. szám

III./4. szám

IV./1. szám

IV./2. szám

IV./3. szám

IV./4. szám

V./1. szám

V./2. szám

V./3. szám

V./4. szám

VI./1. szám

VI./2. szám

VI./3. szám

VI./4. szám

VII./1. szám

VII./2. szám

VII./3. szám

VII./4. szám

VIII./1. szám

VIII./2. szám

VIII./3. szám

VIII./4. szám

---

 

K O R T Á R S   É P Í T É S Z E T

III. évf. 2. szám

 

INSPIRÁCIÓ - Szimpózium Dr. Vámossy Ferenc 70. születésnapja alkalmából

 

SZIMBÓLUM… SZIMBÓ… SZI…

“Így tehát a hegyeknek, amelyekre feljut az ember, a lakott és megművelt területeknek, a hajózható folyóknak, a városoknak, a városoknak és a szentélyeknek, vagyis a körülöttünk levő világ minden egyes részletének, ahol az ember jelenléte és a munkája észlelhető, földöntúli archetípusa van. Az archaikus ember felfogásában ez mint terv, forma vagy akár tisztán és egyszerűen mint az egyes dolog magasabb, kozmikus szinten létező <mása> jelenhet meg.” – Az örök visszatérés mítosza, Mircea Eliade vallástörténész könyve az archaikus világ társadalmának metafizikájáról szól. Az archaikus ember számára a létező Föld egy égi föld megfelelője, a templomok, a városok az égi archetípust követik, az építészet egy égi rend leképezése. Az 1949-es írás – Eliade további kutatásaival együtt - a hetvenes években, a modern emberre vonatkoztatva kapott igazán aktualitást. Az archaikus közösségből kiszakadt, szimbólumait, mítoszait vesztett modern ember profánná és semlegessé váló építészeti terének gondolata jól illeszkedett a hatvanas-hetvenes évek építészetelméletének elveszett építészeti jeleket és jelentést kereső vonulatába.

Lehet persze, hogy a kozmikus rendet leképező építészet nem csak az archaikus közösségek kiváltsága volt. Sólymos Sándor tanulmánya Mircea Eliade A szent és a profán című könyvéből indul ki, s éppen azt kívánja bizonyítani, hogy az építészeti minőségben a kozmikus rend mutatkozik meg, csak koronként más és más formában, a mindenkori/mindenholi kozmosz felfogásnak megfelelően. A szakrális egész érhető tetten a római Colosseum homlokzati rendszerében, Mondrian egy képében, vagy Tadao Ando egy homlokzatburkolati sémájában, épp csak a struktúra más. A szimbólum témájával foglalkozik Rabb Péter írása is, igaz, szűkebb területet átfogva. A példa az életfa, mint képzőművészeti jel, amelyet az ókori Egyiptomtól a középkorig követ, ahol Jézus keresztfája lép a paradicsomi kert közepén álló életfa helyébe.

A szimbólum-hiányos modern építészet feldúsításának egyik lehetősége az ősi, archaikus, s ezáltal általánosnak tekinthető jelképekhez (mint például az életfa) való visszanyúlás. Simon Mariann írása a hetvenes évek hazai építészetével foglalkozik, a jellegtelen modern építészet hazaivá, karakteressé formálására tett kísérletekkel. Az egyik bejárt út a népi építészet által megragadható magyar jelleget keresve az “ősnépihez” jutva fordult át a keresett karakterből a szimbolikusba. Az eredmény már ekkor sem volt egyértelmű, a helyzet mára – itthon is, külföldön is – még bizonytalanabb lett. Szalai András az építészetelmélet és az építészeti kritika helyzetéről írja le gondolatait. Az archaikus ember még világot teremtett magának, de miután véget ért a “létfeledtség története”, az építészet egyre inkább problémává vált. Az építészet világa látszatvilágként jelenik meg, a szimbolizációt a fetisizáció váltja fel. A szimbólumok elenyésznek…

Simon Mariann

Budapest, 2001. június hó

 

 

 

Tartalom:

Sólymos Sándor: A szent és a profán szimbolikája az építészetben	letöltés /295 kB/ Microsoft Word doc
Rabb Péter: Növények az építészetben	letöltés /2916 kB/ Microsoft Word doc
Simon Mariann: Minták és módszerek.	letöltés /786 kB/ Microsoft Word doc
Szalai András: Az építészeti kritika állapota és esélyei	letöltés /98 kB/ Microsoft Word doc

 

 

 

 

---