K O R T Á R S É P Í T É S Z E T
III. évf. 4. szám
A KÖZÖSSÉG SZELLEMISÉGÉNEK A TÜKRE
Bierbauer/Borbíró Virgil (1893-1956) a huszadik századi hazai építészet sokoldalú személyisége. Építészettörténeti és városépítés történeti könyvek tudós szerzője, egyben országos lakásépítési, illetve budapesti városépítési koncepciók kidolgozója. A modern építészet és városépítészet elméletének és gyakorlatának propagálója, tizennégy évig a Tér és Forma szerkesztője, a harmincas és a negyvenes évek építészeti vitáinak aktív résztvevője. Mindemellett természetesen tervező és építő építész. Talán épp ez a sokoldalúság a magyarázat arra, hogy munkássága máig nem került feldolgozásra, hiszen a hiteles elemzőnek magának is legalább a Borbíróéhoz hasonlóan széles érdeklődési körrel kellene rendelkeznie - az ismeretanyagról nem is beszélve.
A Kortárs építészet rovat e számában közölt tanulmány sem vállalkozik erre a feladatra, “csak” Borbíró egyik – a szakma által a legfontosabbnak elismert – épületével, a budaörsi repülőtérrel foglalkozik. “Minden kor, minden emberi közösség szellemiségének legigazabb kifejezője, tükre az építészet, melyet megteremtett” – írta Borbíró egy 1946-os cikkében. A repülőtér tervezőjét 1937-ben épp ez a szándék mozgatta: a kor, a technikai fejlődés, a lendület korának az építészeti kifejezése. Az épület későbbi sorsának alakulásába már nem volt beleszólása a tervezőnek, a “közösség szellemisége” mégis, akaratlanul is kifejeződött a használat, s az átalakítások során. Horváth Tamás dolgozata kiterjed az építés előzményeire, részletesen ismerteti és elemzi az épületet, bemutatja építés utáni történetét, valamint alaposan foglalkozik a lehetséges további hasznosítással, az esetleges műemléki helyreállítás szempontjaival, képet adva így saját korunk szellemiségéről is. A tanulmány az Építészmérnöki Kar 2001. évi Tudományos Diákköri Konferenciájára készült.
Simon Mariann
Budapest, 2001. december hó
Tartalom:
Horváth Tamás: A budaörsi repülőtér
letöltés /16707 kB/
Microsoft Word doc