Krähling János: Adalékok a 17. század magyarországi protestáns templomépítészetének értékeléséhez

Az ellenreformáció 17. századi magyarországi kibontakozása idején a protestánsok jelentős templomépület-állománnyal bírtak. A rend szerint középkori karakterű, belsőjében a református liturgia igényei szerint átalakított hagyományos templomtípussal, valamint evangélikus városi imaházzal jellemzett emlékkör sokkal kisebb számú, építészetileg igényesebb, újonnan épített jelentősebb templomait elemezzük. A 17. század magyarországi protestáns templomépítészetének értékelésekor a késő középkori, reneszánsz és kora barokk stíluselemek és jelenségek tiszta elhatárolása nem lehetséges. A késő reneszánsz és a kora barokk jelenségeit leginkább a részletképzésben, a nyíláskeretelések formálásában, valamint a belső berendezésen ismerhetjük fel. Az emlékkör tömeg- és térkoncepciójára összességében a késő középkori hagyomány volt meghatározó, és ez a korabeli európai protestáns építészeti párhuzamok esetében is kimutatható.

Kulcsszavak: protestáns templomépítészet, evangélikus templom, református templom, imaház, késő reneszánsz, kora barokk