Danielisz Dóra: Ülésrend és térhasználat Sepsiszék református templomaiban

A reformáció Európa szerte új templombelsők születését, az egykori terek nagymértékű átalakulását idézte elő. Különösen református templomok esetében születtek olyan, a centralizáló liturgiához alkalmazkodó, téri elrendezések, melyek igyekeztek szakítani az addigi hagyománnyal. A szokásokhoz való erős ragaszkodás, a falvakban mélyen gyökerező hierarchikus rend leképezésének igénye azonban a mai napig állandó. A legtöbb templomban találkozhatunk ezzel a jelenséggel, melyet a legtökéletesebben az ülésrend és térhasználat, a századok óta jelen lévő és formálódó szabályok rendszere juttat kifejezésre. Református templomainkban érzékelhető a kettőség, a protestantizmus újító szellemének és egyféle archaikus társadalmi rend – vagyoni, nemek szerinti és társadalmi státusznál fogva történő elkülönülés – egyidejű megjelenítésének vágya. Székelyföld egy kis szegletében, az egykori Sepsiszék területén – 32 templomépület tanulságait összegezve –, elemezzük a templomi ülőhelyek és a templomi térhasználat rendszerét, figyelembe véve a terület sajátosságait, de egyben tágabb értelmezési lehetőségeknek is teret engedni.

Kulcsszavak: templomépítészet · református · ülésrend · térhasználat · Háromszék · Sepsiszék