Fekete J. Csaba: A magyarországi kastélyprivatizáció történeti áttekintése és a magánkézbe került kastélyok fenntartásának lehetőségei az ezredforduló két évtizedében

2016-ban a műemlékek központi nyilvántartása alapján a Magyar Állam tulajdonában tartott műemlék kastélyok 4%-a, a magán (természetes vagy jogi személy) tulajdonban lévő védett kastélyok 34%-a a fokozottan veszélyeztetett kategóriába volt sorolható. Az 1990–1997 közötti időszakban került sor a Magyar Állam tulajdonában lévő kastélyok magánkézbe adására (privatizációjára). A kastélyprivatizáció (az állami tulajdonú kastélyok magánosítása) körülményeinek, eredményeinek áttekintése rávilágít arra, hogy e sajátos jellemzőket mutató emlékkör műemlékvédelmi szempontból fokozottan veszélyeztetett állapota milyen, hazánkra jellemző folyamat során alakult ki, mik ennek az okai és napjainkig érzékelhető következményei. Az állami vagyonba integrált és különféle (tanácsi, szakszervezeti, szövetkezeti–gazdasági, vállalati stb.) kezelői és használói jogviszonyban fenntartott kastélyok a privatizáció folyamatának szükségszerű részesei voltak. A kastélyok privatizációja alatt a kastélyingatlanoknak az állami tulajdonból történő kikerülését értjük. Privatizáció az állami vagyont kezelő vagy azt használó jogi személyek (leggyakrabban társaságok, alapítványok) tulajdonba kerülése (ún. előprivatizáció); továbbá az azt követő eladás, illetve az állami vagyont kezelő jogi személytől (cégektől) történő szervezeti elvonást követő – jogi vagy természetes személynek történő – központi értékesítés is. A további természetes vagy jogi személynek történő visszterhes vagyonátruházás azonban már nem tartozik a privatizáció körébe.

Az 1990–1997 közötti időszakban a Magyar Állam tulajdonában lévő kastélyok privatizációja körülményeinek, eredményeinek áttekintése megmutatja, hogy a kastélyok jelentős arányát, 37%-át már a privatizációt megelőzően méltatlanul hasznosították, a műszaki állapotuk leromlott volt, így a privatizáció folyamata és módszerei nem állíthatók közvetlen ok-okozati összefüggésbe a műemlékvédelmi szempontból mára fokozottan veszélyeztetett állapot kialakulásával. A kastélyprivatizáció folyamatában számos – a kastélyok speciális adottságaiból (differenciált ingatlanstruktúra), különleges helyzetéből (a történeti nagybirtok és fenntartó tulajdonosi tőke hiánya) eredő – körülmény (például vonatkozó nyilvántartások, vagyonkataszterek elégtelensége, ingatlanok kiürítése, jókarbantartás elmaradása) azonosítható, amely kedvezőtlen hatásával elősegítette a kastélyok fokozottan veszélyeztetett állapotának a kialakulását.

Kulcsszavak: kastély ・ kastélyegyüttes ・ műemlékvédelem ・ nemzeti vagyon・ privatizáció ・ reprivatizáció ・ restitúció