Garai Gréta – Zsembery Ákos: Négy templom, négy képlet – Török Ferenc templomépítészetének jelentősége a ’70-es évek hazai templomépítészetében

Hazánkban az egyház és az állam közötti feszültség csak a ’64-ben megkötött részleges megállapodás után kezdett enyhülni, azonban az egyház tagjainak elkötelezettsége révén és a közösségeken keresztül a II. Vatikáni Zsinat eszméi el tudtak terjedni. Az egyházzal szembeni megszorítások a templomépítésre is hatással voltak: megnehezítették az építési folyamatot, az engedélyeket csak meglévő templomok, imaházak bővítésére vagy átépítésére adták ki, mely a tervezésben is kompromisszumokhoz vezetett. Támogatás hiányában az építés finanszírozása teljes egészében a közösségre hárult, mely jelentős minőségbeli eltérést is eredményezhetett. Mégis a körülményekből adódóan, és pont ennek ellenére jutott még inkább érvényre a liturgia által megfogalmazott, közösségre formált templom képe. A rendszerváltozás előtti utolsó két évtizedben több mint 80 katolikus templom épült, melyeknek nagy része ugyan szerény minőségű, gyakran a hagyományos tengelyes hosszanti térszervezést viszi tovább, de épült 10-15 olyan épület, mely mind koncepció, mind megvalósítás terén magasan kiemelkedik a korszak templomai közül. A hazai templomépítészetben is megjelentek az nemzetközi gyakorlatban már évtizedek óta használt újabb térformák: átlós, sugaras, centrumképző megoldások. Csaba László és Szabó István mellett a legtöbb, újító szellemben alkotott templom Török Ferenchez köthető. Korai templomai olyan térszervezési koncepciókat mutatnak, melyekhez hasonlóak jellemzően a ’80-as évektől terjednek el hazánkban.

térkoncepció · közösség · szimbolika · templom