Simon Mariann: Harangzúgás és vonatzakatolás

Az ezredvégen az egységes modernitás-kép helyét átvette a sokféle modernitás elfogadása, a mintaadónak tekintett nyugati modernitással szemben létező alternatív modernitások felismerése és leírása. Az alábbi tanulmány két jellegzetes javaslatot vázol a kérdésre: hogyan kell az építészetnek a megváltozott, az átmenetiség és a bizonytalanság jellemezte környezetre reagálnia. A válaszok elsőre nagyon hasonlóak – az adekvát építészet egyszerű, nyugodt és könnyű – az alapos vizsgálat azonban a szerzők álláspontjának lényegi különbségeire mutat rá. Az Ignasi de Solá-Morales-féle gyenge építészet már nem támaszkodik univerzális értékekre és nem a teória irányítja, de nem adja fel az elmélet lehetőségét és jogát arra, hogy kérdezzen, reflektáljon. Robert Somol és Sarah Whiting hűvös diszciplínájában az építész a tervezés szakértője, aki a mindenkori hatásoknak és körülményeknek megfelelően reagál a kihívásokra, de közben tagadja a kritikai hozzáállás szükségességét.

Kulcsszavak: építészetelmélet, modernitás, gyenge építészet, posztkritikai gondolkodás