Miklós Zsófia: A modern margóján – Heinrich Lauterbach (1893-1973)

Heinrich Lauterbach 1893-ban született a sziléziai Breslauban. A Deutsche Werkbund vezéralakjaként számon tartott Hans Poelzignél szerzett építészeti ismeretek után Darmstadtban, majd az első világháború után a Drezdai Műszaki Főiskolán diplomázott, a szecesszió egyik úttörőjénél, Martin Dülfernél. Tagja volt a Deutsche Werkbundnak és a Der Ringnek, alapítója, s elnöke a Német Werkbund Sziléziai Bizottságának. Az ő kezdeményezésével jött létre az 1929-es breslaui Werkbund- kiállítás (WuWA; Wohnung und Werkraum Ausstellung), melynek mintegy félmillió látogatója volt. A Breslaui Képzőművészeti Akadémia, majd a háború után a Stuttgarti Műszaki Egyetem és a Kasseli Állami Képzőművészeti Akadémia tanára volt. 1955-ben a Berlini Művészeti Akadémia állandó tagjává avatták. Épületeinek nagy része a két világháború között született. Építészetére döntően hatott mesterei, Hans Poelzig és Hugo Häring gondolkodásmódja, akik a korban egyeduralomra tört funkcionalista, racionalista modern szemlélet mellett egy emberközpontúbb, a környezeti adottságokból kiinduló látásmódot, a modern organikus ágát képviselték. Mai elfeledettsége nagyban köszönhető Breslau két világháború közötti Németországban betöltött provinciális szerepének, s annak a második világháborús eseménynek, mely eredményeként a várost Lengyelországhoz csatolták, német lakosságát kitelepítették, német kultúráját teljesen felszámolták. Lauterbach munkásságának megismeréséhez, s jelentőségének felismeréséhez így kevéssé a különböző építészeti csoportok, mint inkább a sziléziai térség két világháború közötti politikai, gazdasági történetének, kultúrájának ismeretén keresztül juthatunk el.

Kulcsszavak
Modern építészet · Deutsche Werkbund · Közép-Európa · Szilézia · regionális modern tendenciák