Balázs Mihály: Tíz kép – építészetről Magyar Művészeti Akadémia székfoglaló előadás

Egy ideje örömöm lelem abban, hogy építészetről képekben gondolkodok. Ezek gyakran távoli és homályos emlékképek, máskor velük barátkozó belső víziók, amelyek aztán néha koherens rajzokká, rajzolatokká – tervekké – állnak össze, hogy aztán házakká formálódjanak. Irodalmi hasonlattal élve szóképek, metaforák folytonos láncolata ez. Megértésükhöz hosszabb út vezet. A látszólag össze nem illő részletek idővel egyetlen, tágas allegóriává nemesednek, megszemélyesítve legbensőbb érzéseimet. Valójában az építészetnek nem a látványos képi világa érdekel, sokkal inkább az azt alakító tényezők. Akadémiai székfoglalóm sajátos időutazás, múltat és jövőt összekötő jelen-kori elmélkedés. A jelenlét kérdései foglalkoztatnak, a mozgásból eredő változások, az életet szabályozó, működtető logikák. A józan ész nyomait keresem.

Kulcsszavak: egyszerűség, emlékkép, hely, személyesség, az építés logikája