Page 3 - AH_vol17_no1_pp8-17_NemethMarotzy

Hegel foglalkozott a kortárs és a jövő művészetével Ha az előadások kéziratos jegyzeteit tekintjük – a
is, amely szerinte alapvetően megváltozott bizo- magyar kiadás recenziója szerint – azokban olyan
8
nyos szempontból: a reformáció és a felvilágoso- tendencia figyelhető meg, hogy egyre több egyedi
dás után a művészet múlt időbe került, elszakadt műalkotás elemzését kísérelte meg Hegel, egyrészt
5
a kultusztól és elveszett belőle a transzcendentá- az általános elvek alátámasztására, másrészt ugyan-
lis igazság. Az élettől és az igazságtól eltávolodva ezek próbájára használva a példákat. A minden soro-
6
pedig azt a mindenek feletti létjogosultságát is el- zat végén megjelenő ún. egyedi rész arra utal, hogy
veszette, amelyet addig a társadalomban jelentett. 7 az előadások – a nyomtatott változat felépítésével
szemben – nem szinte kizárólagosan elméleti meg-
közelítésből álltak, hanem az egyes művek elemzé-
oder Philosophie der Kunst. In: Hegel-Studien, Beiheft 26. se is fontos szerepet kapott bennük. A műalkotások
1991. 100. (A szerző nem nevezi meg a Hothónak tulajdonított sokszínűségét szem előtt tartva, valószínűleg a két
kifejezések forrását.) Hotho ezért saját előfeltételezése szerint megközelítési módot egymással kiegészítve akart a
foglalja rendszerbe a két pólust, a következő tézis alapján: „A
9
műalkotásokban a szellemnek a világtörténelemben megtett útja művészet valódi megértéséhez eljutni. A konkrét al-
csapódik le.” (Gethmann-Siefert, Annamarie: Hotho, H. G.: kotások súlyának felértékelése egyre valószínűtleneb-
Kunst als Bildungserlebnis und Kunsthistorie in systematischer bé teszi azt, hogy a művészet végét Hegel úgy értette
Absicht. In: Hegel-Studien, Beiheft 22. 1983. 241.). Weiss János: volna, hogy a műalkotások sora is megszakadt, ahogy
Az igazi hegeli esztétika nyomában. Holmi XVII. évf. (2005) 6.
10
sz. (jún.) 112., 117. azt sokan gondolták eddig. A művészet folytonossá-
5 „Végigjártuk a művészet teljes körét. A maga komolyságában ga a kéziratos jegyzetek kritikai kiadásának elősza-
vett művészet számunkra olyasmi, ami a múlthoz tartozik. va szerint abban áll, hogy Hegel igenis figyelemre
Számunkra más formák szükségesek ahhoz, hogy tárggyá tegyük az
istenit.” Hegel, Georg W. F.: Előadások a művészet filozófiájáról. méltónak tartotta a művészeti formák fejlődésének
(Ford.: Zoltai Dénes) Budapest, Atlantisz 2004. 371. „harmadik stációját”, a romantikus művészeti for-
6 Ezt a gondolatmenetet folytatja Németh Lajos műtípusainak mák alakváltozatait. Általuk a művészetnek a modern
meghatározásakor. Németh Lajos: A mű történeti modelljei. In: kultúrában játszott szerepét úgy határozza meg, mint
Szalay Károly (szerk.): Minerva baglya. Magvető, Budapest
11
1973. 27–49. a történeti szituációra reflektálás közvetítését. Az
7 Tanítványa által szerkesztett formában jelent meg és terjedt Esztétika nyomtatott változtában főként a szerkesztő,
el a híres „művészet vége” ideája is: „Mindezen vonatkozásban Hotho felfogása érvényesül és válik a nagyközönség
a művészet – legmagasabbrendű meghatározása értelmében számára hegelivé: azaz hogy a művészet formái kö-
– számunkra már a múlté, és azé is marad. Eredeti igazságát
és elevenségét ily módon elvesztette a szemünkben, s inkább zül kiemelkedik a klasszikus, ennek felbomlásával a
képzetünkbe tevődik át, mintsem hogy a valóságban kitartott későbbi romantikus forma pedig devalválódik az ér-
volna egykori szükségszerűsége mellett, megőrizvén előkelő zékisége miatt. Értelmezhető volt ez úgy is, hogy
12
helyét.” Hegel, G. W. F.: Esztétika. (Ford.: Tandori Dezső)
Gondolat, Budapest 1979. 10. Az előadásokról, Hotho által ha bizonyos kultúrákban a művészet elérkezik a le-
készült szerkesztetlen jegyzet az 1823-as előadássorozatról, hetőségei határára, minden más művészietlenné vá-
azonban nem ezen a helyen teszi ezt a határozott megállapítást, lik; azonban ez az autentikusnak elfogadható – tehát
hanem a legvégén (ld 11. lábjegyzet), amikorra nem csak Hegel saját írásai, és az előadásokon elhangzottak
a műalkotások tartalmát, de a formáit is végigvette már. A
bevezetésben, amelyben azt a kérdést vizsgálja Hegel, hogy mi szerkesztetlen jegyzetei – források szerint nem az ere-
az esztétika tárgya és mik a korlátai – ahova Hotho illesztette – ez deti koncepció, hanem utólagos értelmezése annak. 13
a gondolat így jelent meg: „Később szólunk arról, a téveszméről,
amely szerint a művészet az abszolútum kifejezésmódja; a
művészet a maga tartalmát tekintve is korlátozott; érzéki
anyaga van, s ennélfogva az igazságnak csak egy bizonyos foka
alkalmas arra, hogy a művészet tartalma legyen. […] A mi
világunk, vallásunk és észbeli műveltségünk egy fokkal túl van
a művészeten mint az abszolútum kifejezésének legmagasabb
fokán. A művészet tehát nem tudja kielégíteni végső, abszolút
szükségletünket; mi nem imádjuk a műalkotásokat; viszonyunk
a műhöz józanabb.” Hegel, Előadások a művészet filozófiájáról,
57–58. Hegel a maga szerkesztette Enciklopédia (Enzyklopädie 8 Weiss, János: Az igazi hegeli esztétika nyomában. Holmi
der philosophischen Wissenschaften im Grundrisse) ’Kunst’ XVII. évf. (2005) 6. sz. (jún.) 112–120.
bekezdésében ez így szerepel: „§559 Az abszolút szellemet nem 9 Weiss, 115.
lehet ilyen egyedi alakokban kifejteni; a szépművészet szelleme 10 Weiss, 120.
ezért korlátolt népszellem, amelynek magánvaló általánossága, 11 Gethmann-Siefert, Annamarie: „Esztétika avagy a
ha gazdagságának további meghatározásához haladunk tovább, művészet filozófiája”. Hegel 1823-as berlini előadásai Hotho-
meghatározatlan sokistenségre esik széjjel. [...] a mű pedig mégis féle lejegyzésének kiadásához. In: Hegel, Előadások a művészet
valami szép és műalkotás.” Hegel, G. W.: A filozófiai tudományok filozófiájáról, 34.
enciklopédiájának alapvonalai III. A szellem filozófiája. (Ford.: 12 Gethmann-Siefert, 32.
Szemere Samu) Akadémiai, Budapest 1981. 348. 13 Gethmann-Siefert, 29.

Architectura Hungariae17 (2018) 1 · 09