Page 2 - AH_vol17_no1_pp8-17_NemethMarotzy
P. 2

A historizmus tulajdonsága, megkülönböztető    hogy a tapasztalati úton leírt történelem egyáltalán
            sajátossága, hogy tudatosan kutatja a történelmet, a   nem bizonyítja a történelem értelmét  – és a 19. szá-
                                                                                               2
            formák eredetét kikutatva megértettnek véli annak lo-  zad végére  nézőpontokká, majd történetekké  bom-
            gikáját, amelyet így tovább használhat és fejleszthet.   lott. A 18. század elején nem csak a történelem ala-
            A választott stílus és forma részben már korábbról is   kult tudománnyá, de a művészettörténet is kivált az
            ismerős volt, azonban a 19. század közepétől megje-  eredetének tekinthető hagyományból. Ez a tradíció
            lenő új anyagokra, módszerekre és épülettípusokra si-  pedig a művészzsenik élettörténetének elbeszélé-
            mult. Párhuzamosságok és választások jelentek meg:   se, amelyből a tudomány fejlődéstörténetté alakult.
            több múltbéli korszak ismerete azok használatával    A művészettörténet a német romantikában majd-
            is járt, és a saját tartalmat egy olyan formába öntöt-  hogynem egy időben született a történelemfilozófi-
            ték, amelyet kiragadtak, amellyel kifejeztek valamit   ával. Hegel  nem csak történelemfilozófiát  alkotott,
            és amely sokaknak ismerős lehetett, a közönség ez-  hanem alapvetően az egész szellemtörténetet egy
            zel dekódolni tudta, hogy az épület milyen eszméket   rendszerbe foglalta, amelynek értelmet keresett.
            akart kifejezni.                                  Ebbe a struktúrába illeszkedtek az esztétikáról al-
               Ennek a történelem-használó tulajdonságnak két   kotott gondolatai is, amelyeket előadásai nyomán
            olyan aspektusát fejtjük ki, amelyek összefonódnak,   ismerünk: 1818 és 1823 között több alkalommal,
            és amelyek a historizmus építészetének értelmezésé-  majd 1826 és 1828–29-ben tartotta őket a berlini
            hez filozófiai és művészettörténet-tudományi szem-  egyetemen  egy kicsi, de annál fogékonyabb közön-
                                                                       3
            pontjából közelítenek.  Természetesen a korszakkal   ségnek. Az előadások anyagát nem Hegel jelentette
                                1
            foglalkozó művészettörténet-írásban nem generálisan   meg, így a művészetfilozófiáról alkotott elképzeléseit
            új aspektus a 19. század eleji szellemtörténet vizsgá-  nem tekinthetjük lezárt rendszernek; azonban a 19. szá-
            lata, amely hatással volt a 19. század közepén-végén   zad második felében a nyomtatott változatban közölt he-
            kialakult historizáló művészetre. Azonban az építé-  geli és neki tulajdonított tézisek élénken éltek tovább. 4
            szetre gyakorolt esetleges hatását nem szokás egyér-
            telműen a szellemtörténetbe ágyazni, mivel a közvet-
            len kapcsolat nem mutatható ki, így többnyire csak   2 „Az értelmes történelem  filozófiáját – mert képtelenségnek
            a korszak jellemzésében lehet találkozni vele. Mégis   tudta – Schelling meg nem komponálhatta, de ... úgy látszik, le
            úgy véljük, hogy a művészettörténet tudománnyá    sem mondhatott róla. Kínlódása a megoldhatatlan feladattal
                                                              a történelem értelemnélküliségéről való kiábrándító tudás és a
            fejlődésében nagy szerepet játszó, kortárs művészeti   szabadság eszméjének együttes megőrzésére tett – a többiekénél
            életet is meghatározó elméletek összekötése az építé-  is rosszabb intellektuális lelkiismeretű  – átmeneti kísérlet.
            szetben megfigyelhető jelenségek megértéséhez való-  Hogy ne azt lássuk, ami egyébként szemünk elé tárul, Rousseau
                                                              kénytelen „félretenni a tényeket”, Fichte válogatna közöttük,
            di segítséget nyújt.                              Kant „kedvetlenül elfordítaná tekintetét”, Hegel egyenesen
               A történelem tudománya abban a formában,       lecseréli valóságos szemét az „ész szemére”, Schellingnek pedig
            ahogy ma ismerjük, a felvilágosodás idején – a fran-  egyszerűen be kell hunynia egy pillanatra a magáét. Herder, Kant,
            cia forradalom előtt, a 18. század végén – kezdett   Hegel és Schelling ötletei a cselekvők szándékától függetlenül és
                                                              tudtán kívül célirányosan működő csalafinta belső történelmi
            tudományos diszciplínává válni. Azonban hamaro-   erőkről – ... – olyan kényszerű segédhipotézisek, trükkök, melyek
            san megváltozott a szerepe és a jelentősége, amelyet   nélkül e rendszerek egy pillanatig sem állhattak volna meg.”
            az is jelez, hogy ma a 19. század közepén kezdődő   Miklós, Tamás: Előszó. In: Uő:  Hideg Démon. Kalligram,
            stíluskorszakokat átfogó gyűjtőnévvel historizmus-  Pozsony 2011. 44.
                                                              3  Universität zu Berlin 1828-tól Friedrich-Wilhelms-Universität
            nak hívjuk. A tudománnyá alakulás első lépcsőfoka   4  Ezek közül is elsősorban Heinrich Hotho saját jegyzeteiből
            az volt, hogy a történetmesélés művészi hagyomá-  szerkesztett „Vorlesungen über die Ästhetik” című, először 1835-
            nyától, majd az üdvtörténettől is elvált a történelem.   ben, majd kissé átdolgozva 1842-ben kiadott könyvből ismerte és
                                                              eredeti hegelinek tekintette a világ egészen a kilencvenes évekig,
            Az emberiség történetének egységes, fejlődő törté-  amikor több hallgatói kéziratos jegyzet kezdett megjelenni, és
            nelem-ideája azonban megbukott – bár Georg W. F.   világossá vált, hogy Hotho a bevezetőben tett utalása „Kezdettől
            Hegel megkísérelt olyan történelemfilozófiát írni,   fogva arra törekedtem, hogy a meglévő előadásokat az átdolgozás
            amely megpróbálta feloldani azt az ellentmondást,   során egységes könyvvé tegyem, és belső összefüggéssel ruházzam
                                                              fel őket.” milyen mértékű változtatásokkal járt, és mennyi az addig
                                                              hegelinek elismert rendszerből tanítványa munkája. Mint kiderült
                                                              meglehetősen  sok. A legfontosabb  változtatás az  előadásokban
            1  Karge, Henrik: Projecting the future in German art   megtalálható spekulatív elmélet és az egyedi műalkotás-elemzések
            historiography of the nineteenth century: Kugler, Franz, Schnaase,   közti egyensúly teljes felborulása. Hotho az előadásokon készített
            Karl, and Gottfried Semper. Journal of Art Historiography Vol.   jegyzeteihez írt széljegyzeteiből az derül ki, hogy ez szándékos
            V. (2013) No. 9. (Publikálva: ArtHist.net 2013. dec. 3.) <https://  volt, megjegyzései „pedagógiai zavarról” és „kétségbeesésről”
            arthistoriography.files.wordpress.com/2013/12/karge.pdf>   szólnak, amikor az elmélet és a példák összekötésének programja
            [megtekintve: 2018. január 14.]                   Hegelnél kudarcot vall (Gethmann-Siefert, Annamarie: Ästhetik





            08 · Architectura Hungariae 17 (2018) 1
   1   2   3   4   5   6   7