Page 9 - AH_vol17_no1_pp19-31_Kovacs
P. 9
rendszeres előadásokat és művészettörténeti képzé- Az Oszmán Hamdi Bej által szorgalmazott ere-
seket tartanak, megnyílnak az első török művészet- deti törvény számos módosítással ugyan, de 1950-es
történeti témájú kiállítások („A török művészet ötven évekig fennállt. A kora-köztársaság időszakában pe-
éve”, Dolmabahçe Palota, 1937), megjelennek az dig folyamatosan alakult a törvényt segítő intézményi
első publikált folyóiratok (Güzel Sanatlar 1940-44). háttér is, ugyanis a Nemzeti Oktatási Minisztérium
24
Ezekre a termékeny évtizedekre kerül rá mintegy ko- (Milli Eğitim Bakanlığı, Milli Ejitim Bakanliji) ke-
ronaként az első Török Művészettörténet Nemzetközi retén belül létrejött a Műemlékek Felső Bizottsága
Konferenciája, melyet Ankarában rendeztek meg (Anıtlar Yüksek Kurulu, Anitlar Jükszek Kurulu). A
1959-ben. 25 korábbi törvény minden művészeti elemre érvényes
volt, azonban 1973. évben megszületett a kifejezetten
építészeti műemlékek szabályozására vonatkozó Eski
vezetői szinten, vagy államformájában, hanem a mindennapi Eserler Kanunu (Eszki Eszerler Kánunu), amely ka-
élet legapróbb részleteiben gyökeresen megváltozott. Az oszmán tegorizálta az emlékeket régészeti lelőhelyre, történe-
uralkodóház trónfosztásával, az utolsó padişah, VI. Mehmed
Vahdettin Szultán lemondatásával nem csupán a parlamentális ti és természeti tájra és épületekre. Ennek értelmében
alapokon nyugvó köztársaság kikiáltása történt meg. Kezdetét az 1973-80 évek közt mintegy 100 települési szintű
vette egy nagyszabású reformfolyamat, mely a korábbi, heterogén történeti táj (kentsel sit – kentszel szit), 417 terület
oszmán társadalom helyett egy világi, nemzetében egységes (sit alanı – szit alani), 3447 műemléki épület (anıt-
Török Köztársaság létrehozását tűzte ki feladatul. A nemzetalkotó
törekvések mellett azonban sokkal fontosabb, hogy a korábbi sal yapı – anitszal yapi) és 6815 ún. civil építészeti
szigorú tagozódás helyett a cél társadalmi egyenlőség, ennek példa (sivil mimarlık örneği – szivil mimarlik örneji)
eszköze pedig az oktatás és népnevelés, melynek következtében került regisztrálásra. Mintegy 10 éves lemaradással
26
a társadalom minden tagja felveheti a versenyt nyugati társaival.
Az élet minden területére kiterjedő, pár év alatt végbement ugyan, de nemzetközi szintű szabályozási modellt al-
reformok következtében az állam a régi, felsőbb körökben kalmazott az 1983. évi 2863. számú törvény, mely az
elérhető privilégiumok, úgy mint írás, olvasás, ezáltal művelődés UNESCO irányelveivel összhangban a műemlék fo-
kiváltságát ezúttal minden török ember számára elérhetővé galom helyett a mozgatható/ movable / taşınır (tasinir)
kívánta tenni. E célból 1932. február 19-én a kormányzó párt 14
nagyvárosban (Afyon, Ankara, Aydın, Bolu, Bursa, Çanakkale, és a nem mozdítható / immovable / taşınmaz (tasin-
Denizli, Diyarbakır, Eminönü, Eskişehir, İzmir, Konya, Malatya, maz) kulturális vagyon (kültür varlıkları – kültür var-
Samsun) nyitott népházat, mellyel a török népesség számára liklari) kifejezéseket és kategóriákat használta.
karnyújtásnyira jelentek meg az új köztársaság szellemiségét 1987. évi 3386., valamint a 2004. évi 5226. törvé-
hirdető, népoktató épületek. Érdekesség, hogy Törökországon
kívül is nyílt török népház, méghozzá 1942. február 19-én nyek szélesítették a védendő emlékek körét, egyúttal a
Londonban, a török kultúra népszerűsítése, valamint a helyi török Kulturális Minisztériumot jelölte a műemléki védett-
népesség szociális támogatása céljából. A népházak fénykora séget meghatározó hatóságként. Ekkor a védendő mű-
majdnem két évtizedes volt: politikai irányváltás következtében
1951. augusztus 8-án hivatalosan az összes bezárt. Ekkor számuk emléki kategóriába beletartozott minden 19. század
478-ra és az 1 külföldire duzzadt. Habár politikai jelentőségük előtti emlék, illetve a 19. század során és azt követő
megszűnt, az intézmények ma újra nyitva állnak, de immár emlékek közül néhány, mely a Kulturális Minisztérium
pártkötődéstől mentesen. Feladatuk is némileg lecsökkent: a által került meghatározásra. Egyúttal különlegesség,
Nemzeti Oktatási Minisztériumhoz tartozva, csupán kulturális
funkciókat látnak el, hivatalos nevük pedig Népoktatási Központ hogy a törvény külön kitér egy újabb kategóriára: ezek
és Esti Művészeti Iskola. Magyarországi kötődésként meg kell az ún. nemzeti emlékhelyek, melyek egy adott kor-
említeni, hogy Bartók Béla anatóliai népzenei gyűjtőútján többek szakkal, vagyis az első világháborút követő, a köztár-
közt az adanai népház vendége is volt. Bővebben lásd: Yeşilkaya,
Neşe Gurallar: Halkevleri. İdeoloji ve Mimarlık [Népházak. saság megalapításával kapcsolatba hozható épületek
Ideológia és építészet.] İletişim Yayınları, Isztambul 1999. halmazát jelenti, melybe beletartozik minden olyan
24 Renda, Günsel: „Opening Address: Education and Research épület, mely a Nemzeti Küzdelem (Milli Mücadele –
in Turkish Art.” In: Dávid, Géza – Gerelyes, Ibolya (eds.): Milli Müdzsádele) helyszíne volt, különös tekintettel
Thirteenth International Congress of Turkish Art. Magyar
Nemzeti Múzeum, Budapest 2009. 23-29. Musztafa Kemál Atatürk által használt épületekre.
25 A konferencia elnöke Suut Kemál Yetkin professzor volt,
résztvevői pedig az iszlám művészet neves professzorai a világ
minden tájáról, köztük Fehér Géza. Ezt követően minden negyedik
évben rendeztek hasonló konferenciát, a helyszínek pedig Európai
és Közel-Keleti nagyvárosok. Kezdetben a beszámolók főként a
szeldzsuk és oszmán-művészetre korlátozódtak, idővel viszont
a Közel-Keleti és balkáni kultúrákkal való interakció is nagy
hangsúlyt kapott. Ebből a szempontból volt jelentős az 1975-ös ellentétben, ahol az oszmán-török művészet kizárólag múzeumok
ötödik kongresszus, melynek Budapest adott helyszínt, illetve a vitrinjeire korlátozódnak, itt máig mindennapi, kézzel fogható
szintén Budapesten tartott, korábban említett 2007. évi. Nemcsak hatása van az oszmán művészetnek – a konferencia egyik fő
azért, mert nagyszámú hódoltság-korabeli magyarországi oszmán tanulsága is ez volt.
emlék került ekkor a konferencia fókuszába, de Nyugat-Európával 26 Ahunbay, 196.
Architectura Hungariae17 (2018) 1 · 27