Page 3 - AH_vol16_no2_pp33-54_Feher

miként lehetne megelőzni az ilyen baleseteket és vé- szigorúan őrzött és védett belügyi oktató- és kiképző-
gül a vonal meghosszabbítása mellett döntöttek, vég- bázishoz kapcsolódva. A villamosvonal ezt követően
állomásnak a Vaskaput kijelölve, ahol lehetőség nyílt nem sokkal, 1977 januárjában megszűnt. A terület a
a Csermely-patak és egyéb vízfolyások völgyében rendszerváltást követően a XII. kerületi Önkormányzat
egy minden biztonsági igényt kielégítő, vízszintesen tulajdonába került, 1986 óta kemping üzemel ott. 12
kialakított végállomás felépítésére.
1901 márciusában jegyezték be a telekkönyvbe
Banschek Péterné, született Ferentsik Ilona öröklés 2.1. Összefoglaló birtoklástörténeti táblázat
útján szerzett tulajdonjogát, szüleinek halálát köve-
tően. Banschek Péterné és az érintett környékbeli
7
telektulajdonosok felismerték a vonal meghosszabbí- Birtoklás Birtokos neve Birtokba
tásában rejlő üzleti lehetőséget, ezért többek csekély ideje kerülés
kártalanítás mellett, vagy akár ingyen is hozzájárul- jogcíme
tak a vágányok építéséhez szükséges területek átadá- Középkor királyi erdőség –
sához. A Fácános tulajdonosa különösen nagylelkű
8
ajánlatot tett, az egész végállomás elhelyezéséhez 18. század Jäger Henrik ismeretlen
szükséges területet – legfeljebb 700 négyszögöl nagy- 1806–1830 Krammer József ismeretlen
ságig – „mindazon időig, míglen (…) a közúti vasúti 1830–? Riegler Ignác ismeretlen
forgalom kormányhatóságilag be nem szüntettetik,
ingyenes használatúl” átengedte a főváros közönsé- 1883–1901 Ferentsik Gábor és neje adásvétel
ge számára. A baleset és az akkorra már a két vá- szül. Kutser Julianna
9
rosrész cégeiből egyesült Budapesti Közúti Vaspálya 1901–1912 Banschek Péterné szül. öröklés
Társaság (a továbbiakban BKVT) érdekei miatt siet- Ferencsik Ilona
tetett beruházás még a tulajdonosok telkein indult el, 1912–1925 Budapesti Közúti adomá-
azok telekkönyvi lejegyzése (leválasztása) és kártala- Vaspálya Társaság nyozás;
nításuk majdnem egy évtizeddel később történt csak adásvétel
meg. Hivatalosan 1912 szeptemberében osztották 1925–1962 Budapest Székesfőváros megálla-
meg a telket, választották le a végállomás területét Közönsége / Budapest Főváros podás
a hatalmas birtoktestből és írták az új telkeket át a
Vaspálya Társaság nevére. 10 1962 Magyar Állam államosítás
A terület 1925-től megállapodással Budapest 1962–1976 Fővárosi Villamosvasút / ingatlan-
Székesfőváros tulajdonába ment át, majd 1962-ben Budapesti Közlekedési Vállalat kezelés
államosították, és előbb a Fővárosi Villamosvasút, 1976-tól Belügyminisztérium megálla-
majd 1968-tól jogutódja, a Budapesti Közlekedési podás
Vállalat (BKV) kapott ingatlankezelői jogokat. 1976
11
augusztusában – vélhetően a villamosvonal megszün- napjainkban XII. kerületi Önkormányzat
tetésének egyik ez idáig kevéssé ismert előzménye-
ként a Belügyminisztérium ingatlankezelésébe került
a terület, nagy valószínűséggel a szomszédos, egyko- 3. ÉPÍTÉSTÖRTÉNET
ri Fácános területén a szocializmus idején kialakított,

3.1. 1868 – A létesítés előzményei,

7 BFL XV.37.a Budai telekkönyvi betétek, tbsz.: 6940, B2. a zugligeti lóvasút
8 Dr. Friedrich Jenő nyilatkozata a terület átadásáról (1902.
július 3.); özv. Fuchs Vilmosné, Kilián Frigyes, Kilián Janka és Bizonyos források szerint már az 1840-es évek
Brestyánszky Ödön nyilatkozata területátadásról (1902. október végén terveztek vasutat Zugligetbe, de több meg-
14.). (BFL XI.1551.h – Budapesti Közúti Vaspálya Társaság iratai
– Pályafenntartási és építési iratok – 6. kisdoboz) valósulatlan kezdeményezés után csak 1867-ben
9 Bauer Péterné nyilatkozata a terület átadásáról, 1902. július alakult meg a budai lóvasút építésére és működte-
28. (BFL XI.1551.h – Budapesti Közúti Vaspálya Társaság iratai tésére a Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT).
– Pályafenntartási és építési iratok – 6. kisdoboz)
10 BFL XV.37.a, tbsz.: 11936, B4; B5-B6.; XV.37.d Budapesti
telekkönyvi betétek 11061. tbsz. B2.
11 BFL XV.37.d, tbsz.: 11061, B3; B5; B6.; tbsz.: 5513, B2; 12 Oszlay Péter: A nosztalgia végállomása? Budapest Vol. 24.
B3. (1986) No. 9. 14–15.

Architectura Hungariae16 (2017) 2 · 57