Page 14 - AH_vol17_no3_pp189-207_MiklosZsofia

Lauterbachra vonatkoztatva ezt a provinciá- Annak ellenére, hogy Lauterbach az organikus
lis hatókört hangsúlyozza August Grisebach irány felé köteleződött el, ami a belsőépítészetet illeti,
művészettörténész is 1930-ban, a Sziléziai jellemzően a funkcionalista, minimalista bútorozást
Havilapban (,,Schlesische Monasthefte”). alkalmazta, a Werkbund lakástípusoknál kitapasztalt
30
Tágabb kontextusban vizsgálva, munkásságának és továbbfejlesztett megoldásokkal.
megítélése kortársai felől szorosan összefügg a mo- Talán ez a „vegyes” alkotói hozzáállás, – mely a
dern csoportokon belül kialakult konfliktusnak. Az helyi igényekből és adottságokból merített – eredmé-
eleinte többféle látásmódot is elfogadó szakmai körök nyezte, hogy egyik iskolához vagy társuláshoz sem
(Der Ring, Deutsche Werkbund, CIAM) Corbusier, tartozott tisztán, s emiatt vezéralakjává sem tudott
Gropius és Mies van der Rohe megjelenésével foko- válni egyik közösségnek sem. (26. ábra)
zatosan kizártak minden más szemléletet. Lauterbach mai elfogadottságát ugyanakkor ér-
Lauterbach a Der Ringhez csatlakozva ismerte meg demes Breslau helyzetén keresztül is megvizsgálni.
Hugo Häringet, akinek munkássága és eszméi döntő- Az országon belül is leginkább regionális visszhangú
en befolyásolták építészeti gondolkodásában. Häring, alkotói munkásság saját korában tapasztalható meg-
habár alapítója volt a Der Ringnek és a CIAM-nak ítélése, s mai elfeledettsége következik nemcsak a
is, az általa a húszas évek végétől képviselt organi- város földrajzi elhelyezkedéséből, hanem etnikai ösz-
kus irány fokozatosan talajt vesztett mindkét körben. szetételéből, kulturális sokszínűségéből és történelmi
Az őt ért támadások elsősorban Le Corbusier és Mies eseményeiből is.
van der Rohe irányából érkeztek. Ezek az ellenté- Ahogy korábban is említésre került,
31
tek odáig fokozódtak, hogy a húszas években kizár- Németországon belül a nagy, fejlett városok mellett
ták a CIAM-ból, így már nélküle zajlott a második Breslau jellemzően marginális szerepet játszott. Ez
(de első hivatalos), 1929-es Frankfurt am Mainben egyrészt köszönhető volt a meglehetősen viszontag-
tartott kongresszus, mely kulcsfontosságú témáról ságos múltnak - a területi harcok miatt a város legin-
- a lakásminimumról - szólt és nemzetközi résztve- kább a túlélésért küzdött, a művészet és kultúra nem
vők meghívásával zajlott (a magyar CIAM csoport rendelkezett olyan mély gyökerekkel és időbeni foly-
delegáltjai, Molnár Farkas, Breuer Marcel és Fischer tonossággal, mint például Berlin esetében. Emellett
József is részt vettek a találkozón). Ezzel az általa művészeti szereplői mind felfogásukat, mind etniku-
32
képviselt irány nem tudott nemzetközi vita tárgyává mukat tekintve, meglehetősen vegyes összetételűek
válni, s nemzeti szinten is háttérbe szorult. (Érdekes voltak, emiatt nem tudott kifejlődni, egyeduralomra
részlet, hogy Corbusier 1954-ben épült Ronchamp törni egy irányzat sem.
kápolnájára az akkor már kórházban fekvő Häring azt A kulturális heterogenitás, valamint a szakiroda-
nyilatkozta, hogy ezzel a művével Corbusier végre lom általi „nem elfogadottság” következett az úgy-
megértette az „Új Építészet” általa képviselt vonalát). nevezett magaskultúra és az avantgard, valamint a
A két háború közti modern nemzetközi szinten így magaskultúra és a regionális kultúra között feszülő
a racionális, funkcionális, technológia orientált szem- ellentétekből is. Bár az avantgardnak nem nagyon
léletben nyilvánult meg. Az avantgard, az expresszi- voltak előzményei Breslauban, a húszas évekre mégis
onista és az organikus szemléletek nem nagyon kap- pezsgő központja lett, köztük építészekkel, városter-
tak helyet (kivételektől eltekintve; a sok szempontból vezőkkel, zenészekkel, zeneszerzőkkel, írókkal, köl-
Häringhez hasonlóan gondolkodó Alvar Aalto tagja tőkkel. A magaskultúra elsősorban intelligenciához
lehetett a csoportnak, s szoros barátságban volt Le és arisztokráciához kötött világa ellen az avantgard
Corbusierrel). Az „Új Építészet” elsősorban a laká- a normák, szokások felrúgásával harcolt. Emellett a
sok optimalizálására, a „lakásminimum” megterem- központi magtól távolabbi városok vezető művészei
tésére irányult - minél olcsóbban minél praktikusabb természetszerűleg lázadtak a magaskultúra nemzet-
otthonok megteremtésére. közisége és elitizmusa ellen, s inkább fordultak a nép-
művészet irányába, hiszen közvetlen környezetük is
ebből táplálkozott. A nagyvárosból érkezett és helyi
alkotók révén, Breslauban mindhárom felfogás párhu-
zamosan létezett. Ezt alapul véve, itt inkább beszél-
30 Grisebach, August: Bauten von Heinrich Lauterbach. hetünk a modernizmus e területre jellemző etnikai,
Schlesische Monasthefte 1930/7. 275–276. művészi, történelmi sokszínűségből fakadó megenge-
31 Conrads, Ulrich: Programs and manifestoes on 20th-century
architecture. The MIT Press, Cambridge 1970. 126. dőbb, befogadóbb jelenlétéről, mint a modernizmus
32 Mumford, Eric: The CIAM Discourse on Urbanism, 1928– tisztán „vidéki” vagy regionális ágáról.
1960. The MIT Press, Cambridge 2002. 34.

202 · Architectura Hungariae 17 (2018) 3