Page 13 - AH_vol16_no3_pp111-131KuklisPilsitz
P. 13

5.8. Funkcionális elemzés                         5.8.3. Az árpatárolás és szárítás
                                                                 A raktározás kétféleképpen történhetett: hagyo-
            5.8.1. A gabonaraktár, mint nagyüzemi épülettípus  mányos padozatosan, azaz a födémre szórva, vagy
               A  Királyi  Malátázó  gabonaraktára  a  Császár   15 cm falvastagságú, kúpos végű vasbeton silókban,
            László által felállított négy üzemépület típus  közül   melyeket a középső szárny födémeinek kibontásával
                                                    19
            a „raktárak, magtárak, textilüzemek” kategóriába so-  tudtak beépíteni a 1960-as években.
            rolható szerkezetei és a gabonának a létesítményben   A középső traktusban, az északkeleti oldalon,
            való mozgatása miatt. Az ilyen épületek külső teher-  a silós tárolás ellenére továbbra is megmaradtak a
            hordó falai téglából épülnek, födémeik poroszsüveg   tradicionális, nagyobb belmagasságú gabonaterek.
            födémek. Tereik többszintesek és soktámaszosak. A   Feltehetően azért, mert szükség volt olyan helyisé-
            pontszerű megtámasztások általában öntöttvas oszlo-  gekre, ahonnan ki lehetett juttatni az árpát a szabad-
            pok.  A kis traktusmélység miatt a fény javarészt az   ba. A parapetfalban lévő majd fél méter átmérőjű, a
            oldalsó bevilágítókon keresztül érkezett, emiatt nem   raktárból kivezető csövek ugyanis azt mutatják, hogy
            volt feltétlenül szükség a mesterséges megvilágítás-  nem csupán a szellőztetés volt itt a cél. A malátagyár-
            ra. A nyersárut vagy a készterméket horizontálisan és   tásban is használt őszi árpát takarmányozásra is lehe-
            vízszintesen szállították. Ez a leírás tökéletesen illik a   tett használni, így a raktár egyfajta árpaelosztóként is
            tanulmányban szereplő gabonaraktárra is.          működhetett.
                                                                 Víztartalmának csökkentése végett még az épület-
            5.8.2. Az árpa útja                               ben ki kellett szárítani az árpát. Mivel a silók nem vol-
               A gabonaraktárban elsősorban a malátagyártás   tak szellőztethetők, időnként le kellett őket ereszteni.
            alapanyagát – a kétsoros tavaszi árpát - tárolták, de   A második emeleten látszik, hogy az egyes szobák
            a maláta kipótlására (mivel ezzel a malátázáshoz   „rekeszekként” működtek: ameddig tudták, feltöltöt-
            szükséges munkaerőt és a költségeket megspórolták,   ték azokat gabonával (az ikerablakokat itt a nagyobb
            továbbá csökkentették az esetleges veszteségeket)   kapacitás elérése érdekében nagyrészt befalazták).
            őszi gabonát is tartottak az épületben. Logikus lépés   Hogy ne csak az ablakokon keresztül szellőzzenek
            lett volna egy ilyen tárolókapacitású raktárnál, hogy   ezek a terek, nem ajtóval, hanem 1 m magas, sínbe
            a kész maláta visszakerül az épületbe és ott tartják,   csúsztatható acéllapokkal zárták el őket egymástól.
            amíg felhasználásra nem kerül a félgyártmány. Erre   A zárt silókhoz hasonlóan higiéniai és szárítási
            azonban nincs bizonyíték.                         okokból  alkalmanként  felszivattyúzták,  illetve  lee-
               A beérkezett árpa először a pincébe került a föld-  resztették a gabonát: a padozatban lévő, egyenletesen
            szintről, innen ún. serleges felvonókkal jutott fel a   elosztott nyílásokon keresztül „csordogált le” az árpa
            tetőtérbe. Az osztályozás a pincében, ugyanakkor a   az alatta lévő szobába. A tárolt gabonát általában éj-
            tisztítás a legfelső emelteken történhetett, (még a be-  szaka szárították, mert a hideg és alacsony páratar-
            tárolás előtt érdemes volt a tisztítást elvégezni, mert a   tamú levegő volt a legalkalmasabb erre. (10. ábra)
            gyommagvak, melyek az árpával együtt érkeztek, nö-   A megszáradt árparakás magassága jóval na-
            velték a víztartalmat). A tetőtérből az árpa ún. „sur-  gyobb, mint a nedvesé.  Olyan helyiségekben, ahol
                                                                                   20
            rantókon” (csúszdákon) került szétosztásra az emele-  nagyobb belmagasságokkal és alapterülettel talál-
            teken. Ott silókban tárolták, ameddig a szomszédos   kozhatunk (pl.: az északnyugati szárnyban lévő két-
            malátázóban nem volt rá szükség, ekkor újra lekerült   szintes csarnok) csak a megszokottabbnál nagyobb
            minden a pincébe. Ezt követően szívólevegős beren-  parapet magasságú ablakok mellett lehetett megolda-
            dezések segítségével jutott fel a gabona a padlásra.   ni a hatékony tárolást. Viszont a kisebb méretű he-
            Innen már csupán egy rövid (de most már csak víz-  lyiségekben is lehetővé kellett tenni azt, hogy a tárolt
            szintes) út várt rá, hogy átkerüljön a malátázóba. A   gabona körbejárható, illetve maga a tároló is megkö-
            délkeleti homlokzaton még ma is látszik az a parapet   zelíthető legyen. Ezért a főfalaktól nem messze kb.
            nélküli ablak, ahol átjutott az üzembe az árpa.   10 cm vastag vasbetonfalakat helyeztek el, melynek
                                                              magassága a belmagasság függvényében – számunkra
                                                              is érthetetlen módon – fordított arányában változott
                                                              (1-1,7 m-ig).





            19  Császár László: XIX. és XX. századi ipari és mezőgazdasági
            épületek. Műemlékvédelem Vol.38. (1994) No.3. 172–184.  20  Kunze, 66.




                                                                             Architectura Hungariae16 (2017) 3 · 123
   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18