2000 ÉV ÉPÍTÉSZETE MAGYARORSZÁGON
A MAGYAR ÉPÍTÉSZET 1000 ÉVE
MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETE A XX. SZÁZADBAN
Magyarország huszadik századi történelme (is) bővelkedik hirtelen váltásokban, szélsőséges
fordulatokban. A nagyobb korszakhatárokat a háborúk jelölik ki. Távolabbról, s főleg
nyugatabbról nézve Magyarország és a magyar történelem - főleg a II. világháború utáni
fejlemények miatt és 1956 ellenére - eléggé hasonlatosnak tűnhet a többi kelet-középeurópai
ország történelméhez. Közelebbről, s főleg belülről látva azonban kitapintható különbségek és
érzékelhető árnyalatok vannak; jóllehet az árnyalatok, különbségek - meg a közös vonások -
érzékelését belülről is, és saját történelmünkkel kapcsolatban is sokszor csak sztereotípiák vagy
előítéletek határozzák meg. Belülről gyakran látszik úgy, hogy mi magunk is sokkal kevésbé
ismerjük magunkat mint az kívánatos volna. A történelmi önismeret azért is fontos lenne, hogy
(újra) magunkra találjunk a mostani - másképpen megosztott - Európában. Nem a helyünket
kell megtalálni Európában, hisz benne voltunk, vagyunk, hanem önmagunkat egy megváltozott
helyzetben. Ehhez - József Attilával szólva - "a múltat be kell vallani", mert enélkül "közös
dolgaink" rendezése elképzelhetetlen. Ki kell mondani azokat az "érzelmi entitásokat" (Cz.
Milosz) is, melyek belénk szorultak - esetleg nemcsak azalatt a bizonyos "elmúlt negyven év
alatt" - 1990-ig. Mindez nem könnyű és nem is megy egyik napról a másikra. A helyzetet még
mindig jól jellemzi Esterházy Péter mondata: "ha nemcsak helyismeretünk, hanem
önismeretünk volna; könnyebben menne."
Magyarország huszadik századi történelméről és önmaga-kereséséről mondottak
vonatkoztathatóak az építészetre és az építészet történetére is. A magyar építészet huszadik
századi sorsának alakulásában ugyancsak megtalálhatóak a történelem vargabetűit (is) tükröző
váltások és fordulatok. Ennek ellenére történet és építészet között nincs mindig szoros
összefüggés: egyik a másiknak nem pontosan megfeleltethető - főleg az értékek, a minőség
szintjén nem.
A huszadik század magyar építészetét bemutató válogatás évtizedekre bontottan,
kronologikusan, de csak jelzésszerűen érzékelteti a történetet. Az első világháborúig terjedő
korszakból a válogatást a bőség zavara nehezíti és teszi óhatatlanul önkényessé. A két
világháború közötti időszakot is lehetne számos más maradandó értéket képviselő épülettel is
bemutatni. Ráadásul mindkét korszak esetében a példák egyszerre tipikusak és maradandóak
is. A II. világháború utáni termésből már nehezebb a válogatás. Ennek oka nem egyszerűen a
"történelmi távlat" hiánya, az időbeli közelség, és nem is csupán az értékelés - óhatatlan -
szubjektivitása okozhat gondot. Maga a korszak és szinte minden, ami legitimálta, vált egy
évtizeddel ezelőtt érvénytelenné. Ennek következtében tipikus és maradandó viszonya is
átértékelődik. Kevesebb dolgot érzünk, érezhetünk tényleg maradandónak: a tipikusat ismerni
véljük, a maradandóról legfeljebb sejtéseink lehetnek, vannak…
MAKETTFOTÓK
ELŐZŐ KÉP
KÖVETKEZŐ KÉP
AUTOMATIKUS LÉPTETÉS
LÉPTETÉS LEÁLLÍTÁSA
LEGENDA
XX. SZÁZAD
Budapest, Parisiana (Lajta Béla) Az Építészeti Múzeum tulajdona
Budapest, Nemzeti Színház (Bán Ferenc)
Budapest, Nemzeti Színház (Balázs Mihály)
Budapest, Nemzeti Színház (Golda János, Mátrai Péter)
Budapest, Nemzeti Színház (Turányi Gábor)
Budapest, Műegyetem építészkari épülete (Turányi Gábor)
Hannover, magyar pavilon (Vadász György, Basa, Fernezely)
Budapest, Irodaház terve (Turányi Gábor)
Budapest, Zsidó iskola (Karácsony Tamás, Sugár Péter)
1. Budapest, Nemzeti Színház (Bán Ferenc)