2000 ÉV ÉPÍTÉSZETE MAGYARORSZÁGON
A MAGYAR ÉPÍTÉSZET 1000 ÉVE

MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETE A XX. SZÁZADBAN

Magyarország huszadik századi történelme (is) bővelkedik hirtelen váltásokban, szélsőséges fordulatokban. A nagyobb korszakhatárokat a háborúk jelölik ki. Távolabbról, s főleg nyugatabbról nézve Magyarország és a magyar történelem - főleg a II. világháború utáni fejlemények miatt és 1956 ellenére - eléggé hasonlatosnak tűnhet a többi kelet-középeurópai ország történelméhez. Közelebbről, s főleg belülről látva azonban kitapintható különbségek és érzékelhető árnyalatok vannak; jóllehet az árnyalatok, különbségek - meg a közös vonások - érzékelését belülről is, és saját történelmünkkel kapcsolatban is sokszor csak sztereotípiák vagy előítéletek határozzák meg. Belülről gyakran látszik úgy, hogy mi magunk is sokkal kevésbé ismerjük magunkat mint az kívánatos volna. A történelmi önismeret azért is fontos lenne, hogy (újra) magunkra találjunk a mostani - másképpen megosztott - Európában. Nem a helyünket kell megtalálni Európában, hisz benne voltunk, vagyunk, hanem önmagunkat egy megváltozott helyzetben. Ehhez - József Attilával szólva - "a múltat be kell vallani", mert enélkül "közös dolgaink" rendezése elképzelhetetlen. Ki kell mondani azokat az "érzelmi entitásokat" (Cz. Milosz) is, melyek belénk szorultak - esetleg nemcsak azalatt a bizonyos "elmúlt negyven év alatt" - 1990-ig. Mindez nem könnyű és nem is megy egyik napról a másikra. A helyzetet még mindig jól jellemzi Esterházy Péter mondata: "ha nemcsak helyismeretünk, hanem önismeretünk volna; könnyebben menne."
Magyarország huszadik századi történelméről és önmaga-kereséséről mondottak vonatkoztathatóak az építészetre és az építészet történetére is. A magyar építészet huszadik századi sorsának alakulásában ugyancsak megtalálhatóak a történelem vargabetűit (is) tükröző váltások és fordulatok. Ennek ellenére történet és építészet között nincs mindig szoros összefüggés: egyik a másiknak nem pontosan megfeleltethető - főleg az értékek, a minőség szintjén nem.
A huszadik század magyar építészetét bemutató válogatás évtizedekre bontottan, kronologikusan, de csak jelzésszerűen érzékelteti a történetet. Az első világháborúig terjedő korszakból a válogatást a bőség zavara nehezíti és teszi óhatatlanul önkényessé. A két világháború közötti időszakot is lehetne számos más maradandó értéket képviselő épülettel is bemutatni. Ráadásul mindkét korszak esetében a példák egyszerre tipikusak és maradandóak is. A II. világháború utáni termésből már nehezebb a válogatás. Ennek oka nem egyszerűen a "történelmi távlat" hiánya, az időbeli közelség, és nem is csupán az értékelés - óhatatlan - szubjektivitása okozhat gondot. Maga a korszak és szinte minden, ami legitimálta, vált egy évtizeddel ezelőtt érvénytelenné. Ennek következtében tipikus és maradandó viszonya is átértékelődik. Kevesebb dolgot érzünk, érezhetünk tényleg maradandónak: a tipikusat ismerni véljük, a maradandóról legfeljebb sejtéseink lehetnek, vannak…