2000 ÉV ÉPÍTÉSZETE MAGYARORSZÁGON
A MAGYAR ÉPÍTÉSZET 1000 ÉVE

A XIX. SZÁZAD ÉPÍTÉSZETE

Magyarországon a reformkor politikai lendülete és gyorsan változó igényei képesek voltak egy, az országra jellemző új építészeti formarend kialakítására. A késő barokk Magyarországon szinte észrevétlenül alakult át korai klasszicizmussá. A "copf" stílus, mely a barokk díszítés lényegesen egyszerűbbé válását jelenti, engedte érvényesülni azokat az építészeti megoldásokat, melyek már a fejlett klasszicizmusban jellemzőek. Ez az átmenet korszaka. Legjelentősebb építésze Isidore M. A. Canevale (1730-1786) volt, mellette Franz Anton Hillebrandt, Thalherr József, Hefele Menyhért és Fellner Jakab tevékenysége említendő meg. Valamennyien a klasszicizmus sikerét készítették elő.
A klasszicizmus az egész országban elterjedt, de Pesten találkozunk legtöbb megvalósult példájával. József nádor a Hild János építőmester által kidolgozott szabályozási program végrehajtására állította fel a Szépítő Bizottságot, melynek szerepe az egységes városképek megteremtése szempontjából jelentős volt. A magyar klasszicizmus mesterei világszínvonalon dolgoztak. Legnevesebb képviselői Pollack Mihály (1773-1855) és Hild József (1789-1866) voltak, de sok színvonalas alkotás született Péchy Mihály, ifj. Zitterbarth Mátyás, Hofrichter József, Packh János és mások tervei alapján.
Az európai fejlődéshez képest a magyar klasszicizmus ugyan késést szenvedett, de mégis meglepően magas szinten jött létre. A magyarországi romantika is későn, virágzó klasszicista környezetben jelent meg, de nem terjedt el hasonló mértékben, mint ahogyan elvárhattuk volna. A stílus alapját jelentő folyamatok gyorsan lejátszódtak. A romantika mégis fontos számunkra, mert a klasszicizmus uniformisával szemben a korszerűen nemzetit, az egyéniség érvényesülését jelentette. Magyarország, a romantika korában is európai hatás alatt állt. Különösen a müncheni félköríves stílus volt ismert. Legérdekesebb hazai vonása mégis a nemzeti formakincs keresése, s mint ilyen, egyedülálló volt az építészettörténetben. Az ekkorra már kifejlődött történeti kutatás a keleti eredetet tárta fel, mely során a keleti, népi motívumok lettek ismertek.
A nemzetközi építészetben egyfajta szintézis született meg a klasszicizmus, a romanizáló és gótizáló romantika között. Ez hamar a stílustiszta neoreneszánszhoz vezetett, s hatása hazánkba is eljutott. A magyarországi eklektika megjelenése a XIX. század második felében, szorosan összefüggött a megváltozott társadalmi körülményekkel. Pest nagyvárosi jellege ekkor alakult ki. Az új építészet F. August. Stüler Tudományos Akadémia tervének megjelenésével győzedelmeskedett. A neoreneszánsz későbbi, hazai elterjedését, többek között, Ybl Miklós (1814-1891) munkásságának is köszönhetjük.
Pesten, 1860 és 1872 között az Építési Bizottságé lett a városfejlesztés felelőssége. A kiegyezés után, 1870-ben megalakult a Közmunkatanács s Pest további fejlődés előtt állt. A Sugárút, a későbbi Andrássy út építése 1870 után került sorra. Az 1873-ban egyesített három város, Buda, Pest és Óbuda léptékének megfelelően felmerült egy második, nagyobb körút, a Nagykörút megépítésének gondolata. A Monarchia egykori, jelentéktelen településéből egy világváros állt össze. A századfordulón a legtöbb megvalósult példával a késői historizmus szolgált. Ebben nagy szerepet játszott a Millennium, mely korszaknak Steindl Imre, Schulek Frigyes és Hauszmann Alajos a legnevesebb építészei. Ezzel a magyarországi historizmus virágzó korszaka lezárult, s hazánkban is kezdetét vette az eklektika utáni építészet megszületése.
Az osztrák szecesszió mellett szinte valamennyi európai építészeti mozgalom éreztette hatását. A polgári építészeti törekvések részben a nemzetközi irányzatokat, részben a hazai sajátosságokat követték. Ismét megjelent a magyaros stílus keresésének szükségessége. A magyar századforduló legjelentősebb építészei Lechner Ödön (1845-1914) és Kós Károly (1883-1977) voltak. Mindkettőjüket számos építész követte. A sokszínű és korszerű magyarországi építészet művelésében, többek között, Quittner Zsigmond, Zrumeczky Dezső, Medgyaszay István, Árkay Aladár és Lajta Béla nevét kell megemlíteni.

Péchy Mihály: Debrecen, Református nagytemplom (1804-1822)
Az idős, mérnökkari tiszt, Péchy Mihály főműve, a debreceni református templom építkezése 1804-ben kezdődött el. Péchy, centrális épületet szeretett volna építeni, kupolával, a főhomlokzaton kiegészítő toronypárral. A Piac utcára merőlegesen elhelyezkedett régi templom alapfalait úgy kellett felhasználni, hogy az új épület főhomlokzata az utcára nézzen. Főleg anyagi megfontolásból a kupola elmaradt. Az elkészült modell az el nem készült, kupolás változatot mutatjabe.

Pollack Mihály: pesti Vigadó (1803-1832)
Már a XVIII. század végétől eredeztethető az az óhaj, mely szükségesnek tartotta egy, rendezvények tartására alkalmas épület létesítését. 1808 és 1812 között megépült a Német Színház s az épülettömb dunaparti részén létesült a híres pesti Redout, a Vigadó. A Johann Aman által elkezdett építkezést áttervezés után Pollack folytatta. Sajnos az épület a következő évtized viharaiban (1849-ben) jelentősen megrongálódott, majd a romantika korában, Feszl Frigyes zseniális alkotásaként született újjá. Az elkészült modell az épület Pollack-féle főhomlokzatát mutatja be.

Hild József: Pest, Kirakodó téri épületek és a Lloyd palota (1826-1830)
A leghíresebb dunaparti épület a Lloyd palota volt, a Pesti Polgári Kereskedelmi Testület székházaként épült, az épület az akkori Kirakodó-tér déli oldalát zárta le. A tervek 1826-ban készültek, az építkezés 1830-ra fejeződött be. Végül is, 1948-ra lebontásra került, a klasszicizmus jelentős alkotása tűnt el vele. A Lloyd palotához legközelebbi Hild épület az 1822-ben tervezett Diana-fürdő, mely lakásokat és fürdőt tartalmazott. A fürdővizet a Dunáról vezették be. A tér keleti oldalának további épületeit is városi magánpaloták alkották. A Libaschinszky-Koburg és a Nákó-paloták homlokzatai az ismert háromszintes elrendezést mutatják. A Nákó-palotát sokáig az Akadémia is használta, ülések céljára. A tér házsorának túlsó, északi végét lezáró Ulmann és Wieser-házat, bár két különböző épület volt, de mégis egységesen tervezte meg az építész. Az épületeket a szabadságharc idején minisztérium céljára is használtak, majd szálloda lett, az Európa-szálló. Hasonlóan, a térre nézett az egységesen tervezett két épületből álló Tänzer-ház, melyet a később épült Akadémia székháza takart el a Duna felől. A Kirakodó térre vezetett az akkor épült, új Lánchíd. Az elkészült modell a lebontott Lloyd palota tömegét és az eltűnt palotasor homlokzatát mutatja be.

Ifj. Zitterbarth Mátyás: Az első Nemzeti Színház (1835)
Az első színház Pesten a német színház volt. A bécsi Aman kezdte tervezni, majd Pollack folytatta. A pesti magyar színházra több építész készített tervet s több helyszínre, de egyik sem valósult meg. A Kirakodó térre, a Duna-partra szánták, de végül is a pesti városfalakon kívülre került. 1835-ben kapta Zitterbarth a megbízást, hogy a hatvani kapunál lévő telekre tervezze meg. Az elkészült modell a lebontott épület tömegét mutatja be.

Hild József: Pest-lipótvárosi plébániatemplom (1845-1867)
Hild utolsó jelentős templomterve a Pest-lipótvárosi plébániatemplom, a későbbi pesti Szent István bazilika. Élete főműve lett volna, ha 1867-ben bekövetkezett halála ebben nem akadályozza meg. Hild több tervváltozatot is készített, mindegyik centrális tér- és tömegalakítást mutatott. A magas kupola kettős, vasszerkezetű, külső tömege méltóságteljesen emelkedett a város fölé. Halála után a munkálatokat, jelentős áttervezések után, Ybl Miklós, Kauser József vezették tovább s végül az épület a századfordulóra készült el. Az elkészült modell a Hild-féle tervváltozat tömegét mutatja be.

Ybl Miklós: a margitszigeti Margit-fürdő épülete (1868-70)
József, Habsburg főherceg számára készített nagyszabású margitszigeti étterem, szálloda, bazár és fürdő épületegyüttes részeként tervezte Ybl a bazilikális tömegű, "T" alaprajzú kupolás fürdőt. Az olasz reneszánsz részleteit felhasználó épület látványa méltóan reprezentálta a század második felének virágzó eklektikus építészetét. A II. világháború okozta sérülések után 1958-ban lebontották.


AZ 1896. ÉVI EZREDÉVES ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁS NÉPRAJZI FALUJA A VÁROSLIGETBEN

A honfoglalás ezer éves évfordulóján a Magyar Királyság 1896-ban nagy kiállítást rendezett a Városligetben. A századvég addig soha nem tapasztalt gazdasági és technikai fejlődését, a nemzeti öntudatot és a modernizálódás további útját, módját kívánta érzékeltetni. Bár a kiállítás valamennyi pavilonja jellegzetesen eklektikus volt, az ország építészetét két együttesben mutatták be. A rangos építészetet, a stíluskorszakokat a Nagy tó ún. Széchényi szigetén, Alpár Ignác munkájaként a Történelmi főcsoport együttesében mutatták be, a romanika, gótika, reneszánsz (barokk) kor épületeinek a Kárpát-medence különböző helyeiről, összeválogatott részleteivel. Benne Ferenc József pihenő és fogadó helyiségein kívül történelmi kiállítás kapott helyt. Az együttest maradandó anyagokkal és szerkezetekkel megépítve 1906- ban a Mezőgazdasági Múzeum céljaira adták át - közismert neve Vajdahunyad vár.
A kiállítási falu vagy néprajzi kiállítás volt a másik együttes, ahol - ma úgy mondjuk - a tájegységek népi építészetét mutatták be. Ilyen tekintetben az első skandináv skanzeneket azonnal követve, a kiállítás a világ első szabadtéri néprajzi múzeumai között szerepelt. A kiállítás eredeti vezetője szerint a néprajzi falu "elsősorban arra való, hogy megmutassa az ország lakosságát, hogyan építi házát, hogy rendezi be a házatáját, a lakását, hogyan öltözködik, milyenek a szokásai, hogyan él, tesz-vesz, jár-kél a házában meg a gazdaságában. S így hozza elénk minden fajtáját a magyarországi népeknek, vidékek és nemzetiségek szerint…"
A falu három elágazó útra volt szerkesztve. Az egyik volt a magyar utca, a másik a nemzetiségek utcája, s a köztük lévő utcára szerveződött a "mintaszerű" - értsd minden falunak javasolt - községháza, kórház, tornacsarnok és iskola, s a látogatókat kiszolgáló debreceni csárda. A főtéren állt egy kerített templom kalotaszegi mintára, ami kiállításunkon nem szerepel.
A falu házait az ország egész területéről másfél év alatt Jankó János gyűjtötte össze, s javaslatot készített a telepítés tervére is. Mind a kiválasztásban, mind a felépítésben az egyes megyék döntő szerepet vállaltak. Ennek köszönhető, hogy a tájegységeket bemutató épületek nem feltétlenül jelenítették meg a néprajzilag hiteles, területre jellemző típusokat. A lokálpatrióta vezetők gyakran a legfejlettebb, leggazdagabb háztípust választották ki, a jellemzőbb, de szerényebb változatok helyett. Ettől eltekintve, a magyar népi építészet első és legteljesebb körképét nyújtotta a kiállítás. Annak idején kínosan ügyeltek pl. arra is, hogy a kiállítási anyag felét az országlakosok létszámának felét kitevő nemzetiségek házai képviseljék. A házakban igyekeztek bemutatni a bútorozást, az elrendezést, a lakáshasználatot s a viseletet. Utóbbi két jellemzőt felöltöztetett és tevékenységet mímelő babákon mutatták be. A kiállítás ideje alatt többször rendeztek az illető megyékből felutazó lakósokkal a vidékre jellemző ünnepségeket, felvonulásokat. Volt lakodalmas menet, búcsú, disznótor, fonóba járás, kukoricafosztás, stb. A templom körüli vásáros bódékban pedig - igazi várási élményként - a magyar háziipar termékeit kínálták hasonló tájegységi változatosságban, sőt az egyes tájak ízeivel is szolgáltak: pozsonyi mákos patkó, kassai sódar, liptói túró, debreceni kolbász, kolozsvári szalonna.
A házak szerkezeti hitelességén is volt kifogásolni való, mert a kiállítás jellegének megfelelően az épületeket rejtett favázas szerkezetekkel, leplező burkolatokkal készítették, a májustól októberig tartó ideiglenességnek megfelelően. Ezért a kiállítás bezárása után a berendezést a Néprajzi Múzeumba vitték, az épületeket pedig lebontották. Ezután közel 70 év telt el, míg végre újra létrejöhetett néprajzi falu, illetve Szabadtéri Múzeum hazánkban.
Kiállításunkkal a magyar népi építészet első kutatói előtt tisztelgünk.