2000 ÉV ÉPÍTÉSZETE MAGYARORSZÁGON
A MAGYAR ÉPÍTÉSZET 1000 ÉVE

RENESZÁNSZ ÉPÍTÉSZET

Mátyás király uralkodása alatt 1490 körül a középkori magyar állam eléri fejlődésének csúcspontját. Ebben az időszakban jelenik meg Magyarországon a reneszánsz stílus, közép- európai viszonylatban nagyon korán. Az 1460-as években még a bécsi művészeti kapcsolatok dominálnak, de már megjelennek az első olasz hadmérnökök, Aristotele Fioravante, Paschoe Michelievich és egyre gyakoribbak az itáliai mesterek a várak erosítésénél. A reneszánsz átültetéséhez sok segítséget ad Mátyás humanista neveltetése, itáliai orientációjú politikai és gazdasági kapcsolatai. Az olasz városállamokból, és a saját birodalmán belüli Dalmáciából hív kofaragó és intarziátor mestereket budai és visegrádi építkezéseihez. Uralkodásának elején - 1458-tól - a külső és belső konszolidáció idején kezdi gyűjteni híres könyvtárát, majd később, hatalmának megszilárdulása után kezd nagyszabású építkezésekbe.
A budai királyi palotát 1470-es évek elejétől egy későgótikus műhely építi, a század végén kiegészülve reneszánsz mesterekkel. A másfélszázados hódoltság alatt nagyrészt elpusztult palotát Bonfini leírásából, korabeli ábrázolásokból és régészeti kutatások alapján ismerjük.
Mátyás talán legismertebb építkezése a Visegrádi nyaralópalota kiépítése. A budai építkezéshez hasonlóan ez is a XV. századi stíluspluralizmus példája. A térlefedések még nagyrészt gótikus hálóboltozatok, a díszítések all' antica formájúak A palota mai képét meghatározó XX. századi helyreállítás műemléki szempontból is tanulságos.
A Mátyás által megtelepített reneszánsz halála után is továbbél, Ulászló király és a humanista főurak építkezésein tűnik fel az all' antica stílus. Bakócz Tamás esztergomi érsek megbízásából épült Közép-Európa legkorábbi centrális reneszánsz temploma, a quattrocento fejlodési vonalába szervesen illeszkedo Bakócz kápolna. A korszak nagy egyházi mecénásai még a kassai származású Szatmári György, pécsi püspök, Váradi Péter kalocsai érsek és Lázói János gyulafehérvári kanonok. Az építészet jeles alkotásain kívül a képeken bemutatjuk a korszak épületszobrászatának reprezentatív műfaját, a szentségtartó tabernákulumokat.
A mohácsi csatavesztés és Buda 1541-es elfoglalása után az ország három részre szakad, a reneszánsz stílusjellege a súlyos politikai változás következtében átalakul, a térség vezető szerepe megszűnik. Toszkán ornamentátorok helyett lombard mesterek érkeznek osztrák közvetítéssel, a német és a lengyel hatás erősödik. A folyamatos háborús helyzet miatt ismét fontossá válnak a hadi építkezések, és a reneszánsz pompás belsői az erődítések falai közé szorulnak.
A reneszánsz folyamatos továbbélése leginkább Erdély autochton fejlodésében tapasztalható. A toszkán orientációjú hagyományok a kolozsvári, valamint a szász városok kőfaragó céheiben élnek tovább. A fényképen is bemutatott kolozsvári Wolphard-ház a korszak egyik mintaadó emléke. A folyamatos fejlodés a padovai tanultságú Báthory István fejedelemsége alatt éri el elso csúcspontját. Ezt követoen a Bethlen korszakban és I. Rákóczi György fejedelemsége alatt a gazdasági jólét teremt ismét lehetőséget a művészet kibontakozására. Erdélyben a reneszánsz stílus a XVIII. századig, a népi és falusi templomépítészetben a virágos reneszánsz a XIX. századig élt tovább a szószékek, famennyezetek és berendezések díszítésében.
A Királyi Magyarországra a XVI. század közepén osztrák közvetítéssel megjelenő későreneszánsz manierista stílusjelenségei a jellemzőek. A Habsburg uralkodóház az Udvari Haditanácson keresztül erődítéseket végeztet, reprezentatív építkezésként csak a pozsonyi vár átalakítását támogatja. A nemesi építkezésekben megjelenik a téglány alaprajzú, árkádos udvart körülölelő, sarkain bástyákkal megerősített várkastély típusa.
A Felvidéken a XVI. század hatvanas éveitől jelenik meg a pártázat, mint jellemző építészeti elem. Az itáliai eredetű, sziléziai és lengyel közvetítéssel hazánkban is elterjedő forma emlékeit az egész országban megtaláljuk; nem csak kastélyokon, hanem városi lakóházakon és harangtornyokon is. Szép példa a bemutatott fricsi Bertóthy-kastély és a poprádi harangtorony.


A SZÉKELYDERZSI TEMPLOMERŐD (A XVII. SZ. KÖZEPÉN) ÉS SZÉKELY FALU

A templomerőd a falu központjában áll, délről és nyugatról a község főutcája veszi körül. A hajó és szentély együtteséből álló, védelmi emelettel ellátott, keletelt templomot négyszög alaprajzú erődítmény övezi, sarkain egy-egy négyszögletes védőtoronnyal, a déli védőfalba ferde alaprajzi elhelyezéssel illeszkedik a középkori eredetű, utólag magasított kaputorony. A védőfalak peremétől aláereszkedő félnyeregtető védelme alatt a gabonatároló szuszékok sorakoznak, melyek egykor a közösség ingóságainak őrzésére szolgáltak.
Székelyderzset először az 1334 évi pápai tizedjegyzék említi. A templom építése első formájában a XIII-XIV. század fordulójára tehető. E korai templom feltehetően félköríves záródású szentéllyel épült, hajója a mainál rövidebb és alacsonyabb volt. 1419-ben azonban, amikor a fal képeit festették, a hajó falai már a mai hosszúságot mutatták. A XV. század végén a templomot gótikus stílusban átépítették.
A gótikus templomra, a hálóboltozatos mennyezet fölé védelmi emelet épült, amely a hajóra és a szentélyre egyaránt kiterjedt. Az emelet mellvédje a templomfal síkja elé ugrik, helyet hagyva a lefelé néző szuroköntő nyílásoknak. A mellvédet áttörő, fordított kulcslyuk alakú lőrések szabályos közökben ismétlődnek. A lőrésekkel ellátott, gyámokra és támpillérekre nehezedő mellvéd a XV. század végénél, a késő gótikus átépítésnél később épülhetett. A székelyderzsi az egyetlen, teljes épségében fennmaradt védelmi emelet.
1605-ben Basta seregei feldúlták a székelyderzsi templomot is. A pusztítás után a szomorú tapasztalatokon okulva, a falu népe nagyméretű erődítési munkálatokba fogott, ennek során épült a templom köré a saroktornyos vár. A tetőszerkezet is, kevés utólagos kiegészítéssel, 1606-ból származik; valószínűleg a templom védelmi emeletének építése is erre az időpontra tehető.
A támpillérek nélküli, lőréses torony a templom épületétől külön, harangtoronyként épült, és minden bizonnyal a védelmi rendszer legkorábban épült része. Építését a csúcsíves bejárat, a keskeny-magas lőrések alapján a XV-XVI. század fordulójára tehetjük. A legfelső emeletét a falazat tanúsága szerint dongaboltozat zárta le. Nincs kizárva, hogy a tornyot építésétől az 1605 évi feldúlásáig is erkélyes sisak fedte. Orbán Balázs töredékes rajz- és fényképhagyatékában található egy ceruzarajz, amely a templomerődöt ábrázolja, melyen a tornyot még erkélyes sisak fedi. Kivehető rajta az erkély deszkából készült mellvédje, valamint a tetőszerkezet kémlelőnyílása, ettől lefelé a sisak nyolcszög alapú gúlában folytatódott. Makettünk ennek az ábrázolásnak a felhasználásával készült.
A ma fennálló szabályos alaprajzú védőrendszer kiépítése előtt a templomot ovális alaprajzra épült cinteremfal övezhette, amelynek bejárata a torony alatt nyílhatott. Ebbe az ovális alakú zárt görbébe úgy illeszkedik a torony, ahogy a székelyföldi kerített templomok különálló harangtornyai a cinteremfalak görbületébe.
A bemutatott székely falu egy fiktív település, melynek épületei Erdély különböző területeiről származnak, és többnyire boronafalú, kontyolt nyeregtetős, zsindellyel, drányicával vagy taposott szalmával fedett lakóházak és gazdasági épületek. A házak egy része a Kolozsvári Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményében található. A makettek bemutatják az épületek fal-, födém- és tetőszerkezeteit, némelyikük a házhoz tartozó tüzelőberendezéseket is.