2000 ÉV ÉPÍTÉSZETE MAGYARORSZÁGON
A MAGYAR ÉPÍTÉSZET 1000 ÉVE

RÓMAI ÉPÍTÉSZET A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

A rangos vagy monumentális építészetet a hódító Róma hozta el a Kárpát-medencébe.
Nyugaton a pannon, kelta vaskori műveltségre települve a Krisztus előtti és utáni évtizedekben Pannonia provinciát hozták létre a rómaiak. Keleten, Erdélyben a dákok földjét foglalta el Traianus császár száz évvel később és teremtette meg Dácia tartományt. Előbbi közel ötszáz évig, utóbbi mintegy százhetven évig volt római fennhatóság alatt. Mindkét terület jelentőségét hadászati, stratégiai okok indokolták elsősorban. Ezért sajátosan provinciális városok, katonai táborok, őrhelyek, vidéki udvarházak, s a mérnöki alkotások - utak, hidak, vízvezetékek - hálózatai jellemezték mindkét tartomány építészetét.
A hódítás és megtelepedés korában - Pannoniában Kr.u. I. század, Dáciában Kr.u. II. század - a katonai telepítések túlsúlya jellemző. E két provinciát minden évszázad vége felé érték támadások. A II. század felvirágzása teremtette meg Pannoniában a polgári, városias építkezések túlsúlyát, s az eredetileg földsánc-palánk erősségeket is kőbe építették át.
A katonai táborok legnagyobb egysége a castra legionis - Carnuntum, Brigerio (Ószőny), Aquincum (Óbuda), Mursa (Eszék) - 6000 katonát fogadott be. A segédcsapat táborok, castellum - pl. Campona (Nagytétény) - területvédő egységek, a kisebb őrvárak, burgus - pl. Gizellatelep - a közvetlen megfigyelés és ellátás egységei voltak. A megfigyelő tornyok, specula - pl. Leányfalu - pedig az állandó őrség és hírlánc legkisebb egységeiként szolgáltak.
A szabályos katonai településképben (castrum) a négyszög tengelykeresztjében kiépített főutak voltak a cardo (É-D) és a decumanus (K-Ny). Középen állt egy négyoldalú kapuzat (tetrapylon). A tábor védfalait (vallum) négy főkapu szakította meg, Aquincum esetében az ellenségoldal keleten volt (porta pretoria) amit modell érzékeltet. A főút mentén kaszárnyák voltak, amelyek 6-10 fős, kéthelyiséges lakóegységek (contubernium) sorozatából álltak. A légióstáborok a kaszárnyák és a hadtáp létesítményei - élelemraktár (horreum), magtár (granarium) - mellett jelentős méretű középületekkel is rendelkeztek. Az aquicumi táborban például a nagy közfürdő (termae maiores) Pannonia legnagyobb épületegyüttese volt.
A katonai táborok közelében voltak a civil tartozéktelepülések (canabae, vicus), továbbá önálló polgárvárosok vagy korábbi táborok váltak idővel polgárvárossá (colonia). A polgári élet épületei, a lakóházak, iparosházak, üzletekkel és oszlopcsarnokokkal szegélyezett főutak, középületek és fórumok a városi élet minőségét jelezték. Vidéken a veterán földbirtokosok villaszerű lakóházai és a gazdasági épületek (villa rustica) a dunántúli kultúrtáj jellemző épületei voltak. A római és jövevény kultuszok szentélyei, szentélykörzetei, a hatalmas amphitheatrumok, valamint a helytartói és császári látogatások idejére épített paloták képviselték a római építészet legrangosabb példáit.
A III. században a Római Birodalmat már külső és belső bajok gyengítették. Dáciát a gótok támadásai miatt 271-ben a rómaiak kiürítették, s megerősítették a dunai határvonal (limes) egyes szakaszait. A gót támadások ellen a korábban ellenséges szarmatákkal elővédvonalként építették meg az Alföldet északról és keletről határoló sáncrendszert, amit a magyar szájhagyomány Csörsz-árkaként emlegetett. A IV. század elején a limes vonal mögött már belső erődrendszer kiépítése vált szükségessé, pl. Valcum. A század végén pedig a közben államvallássá lett kereszténység templomai és temetői új színfoltot hoztak Pannonia építészetébe.
Az V. században Pannonia már nem tudta tartani magát a népvándorlás nyomásával szemben.