ESZTERGOM-PILISSZENTLÉLEK FALU ÉPÍTÉSZETI ÉRTÉKVÉDELMI VIZSGÁLATA
Tíz évvel az OTÉK megszületése után számos településünk máig adós maradt a Rendezési tervekkel. Ez különösen építészeti örökségekben gazdag településeinknél válik mind égetőbbé. Esztergom városa lassan bepótolja ezt az adósságot, és ennek a munkának a részeként kerül sorra a városhoz tartozó kistelepülés, Pilisszentlélek rendezési tervének elkészítése is.[1] A komoly múlttal rendelkező falu a Pilis hegységben lévő néhány hasonló társával együtt azon a területen fekszik, mely Esztergom és Visegrád összefogásával kultúrtáj kategóriában pályázik a világörökségi címre. Az előkészítő munka során ezért arra törekedtünk, hogy a rendezési terv példaként szolgáljon azoknak a falvaknak, melyek a területen még ezt nem készítették el. A rendezési terv előkészítését ezért igen részletes környezeti és történeti vizsgálatokkal támasztottuk alá, kijelölve azokat az erővonalakat, melyek mentén fejlesztve a települést hosszú távon megőrizhető annak karaktere.
A hely
A Pilisben a Szentlélek-patak völgyében, mintegy 340 méteres magasságban meghúzódó, festői elhelyezkedésű falut 500-600 méter magas hegyek veszik körül. A Szentléleki tető, Feketehegy, Háromszáz grádics, és a Súlerek övezte völgyben rövidebbnek tűnnek a nappalok, és sokkal hosszabbnak a tél. Esztergomtól tíz kilométerre a Pomáz irányába futó útról leágazva úgy két kilométeres aszfaltúton érkezünk a faluba.
A megérkezőt a falu újabban betelepült része fogadja, mely a kissé eklektikus első benyomásért máris gyönyörű fekvésével kárpótolja a látogatót. Hutára, ahogy a helyiek nevezik, csak ezen az úton juthatunk be és csak ezen keresztül távozhatunk – erdőjártassági engedély nélkül. Egy idegen érkezése itt nem maradhat titokban, hiszen aki ide leereszkedik célja csak a falu lehet. Esztergomból naponta négy busz indul ide, és Dobogókő megjártával ugyanennyi vissza. Mikor a busz megfordul és elmegy, még egy ideig hallatszik, ahogy az emelkedőn erőlködik a letaposott hóban, aztán ismét visszaáll a csend, melyet ilyenkor csak a fűrészgépek távoli zaja és szeles időben az erdő zúgása tör meg…
A falu látványa a Fekete-kőről
A falu fejlődéstörténete
A falu környéke a régészeti feltárások tanúsága szerint már az őskorban lakott volt (Bivak-barlang)[2]. A Pilis (a szó szlovák jelentése „kopasz”) az Árpád-házi királyok birtoka, s így a mai település helye is eredetileg vadakban bővelkedő királyi vadászterület volt. Első említése 1263-ból való, amikor IV. Béla a királyi vadászkastélyt és a „Benedekvölgye” nevű erdős völgyet a pálosoknak adta. A pálosok mellé, ellátásukra parasztokat is letelepítettek, így alakult ki a mai falu őse.
A szerzetesek monostorukat 1287-re befejezték, IV. László királyunk ekkor erősíti meg birtokukat. Utóbb Róbert Károly is ellátogat ide, majd 1378-ban itt tölti a Nagyhetet Nagy Lajos királyunk, aki a monostort gazdagon megajándékozza.
A XV. században a helység Pilis vármegye része és egészen a török hódoltságig a pálosok uradalma, a szintén Árpád-kori eredetű Pilismarót, Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló és az akkor még meglévő, mára már csak régészeti kutatásokból ismert Ákospalotája és Szamárd helyiségekkel együtt. Esztergom eleste után 1543-ra a falu teljesen elnéptelenedik. Az pálos uradalomból a hódoltság egész időtartama alatt egyedül Pilismarót lakott, a többi falu szomorú sorsát jól mutatja a két imént említett – és a pálosok Bitóc nevű középkori falujával azonosított helység – eltűnése.
1. kép: Pilisszentlélek helyszínrajza az I. (1782-85), a II. (1829-66) és a III. (1872-1914)
katonai felméréseken
Bár a többi falu népessége elpusztult vagy szétszóródott, határaikat a XVIII. század eleji tanúvallomások több-kevesebb pontossággal megőrizték. Ez annak köszönhető, hogy „a Duna-kanyarban a törökök átvették a magyar határjárási gyakorlatot és szokásokat, beleértve egy-egy fiatal legény megcsapatását is a jobb emlékezet kedvéért az egyes határjeleknél.”[3]
Pilisszentlélek elég hamar, már a XVIII. sz. elején lakott, ám nem számít adózó jobbágyfalunak. 1701-ben Bakay Imre az itteni pálosok priorja szerződést köt Cséér András üvegessel, aki pénzzel és üveggel adózik a rendnek. Az ő üveghutája 1707-ig működik. 1701-ből még három családról tudunk, „akik saját részükre irtásföldeket művelnek, ezek után nem adóztak a szerzetnek, hanem a hutás számára dolgoztak.”[4], valamint a későbbi tanúvallomások szerint lakott itt pár, magát jobbágynak valló család, valamint egy földesúri hajdú is, aki az erdőket ellenőrizte. A Rákóczi-féle szabadságharc alatt a falu ismét elnéptelenedik, lakói Dömösre menekülnek. András mester 1715-ben visszatér a faluba, és 1739-ig tovább készíti palackjait és zöld üvegeit. (Fehér üveg készítéséhez nem volt anyaga.) 1720-ban már találunk itt uradalmi erdőőrt és hajdút is.
A település életében jelentősebb változás 1740-ben történt, amikor Nyitra vidékéről 16 szlovák jobbágy és zsellércsaládot telepítettek be a pálosok, számukra szerződést is készítettek. 1752-ben újabb 20 család érkezett, és előfordultak szórványbeköltözések is. Az 1773-as Lexicon locorumban azonban a pálosok következetesen prédiumként emlegetik a falut. 1786-os kamarai leltárban is telkes jobbágyként emlegetik őket, és így is szabadulnak fel. Pilisszentléleken a XVIII. sz. végén már nem említenek üveghutát, üveggyártásról már szó sem esik. A falut azonban lakói mind a mai napig Hutának nevezik. A Mária Terézia által kiadott urbárium az egész pálos uradalom falvai számára előnytelen helyzetet teremtett, és a falvak kénytelenek voltak – főleg Szentléleken a rossz föld miatt– pénzen megváltani a robotot és a kilencedet.
1790-ben a pálosokat a ferences rendiek váltották fel a lelkészségben. Ekkor a községnek már iskolája is volt. 1760-ban épült kis kápolnájához 1816-ban elkészült plébániája, majd a kápolna elbontásával 1856-tól templomot is kapott a falu. Fényes Elek leírása szerint az 1800-as évek közepén 300 katolikus lakosa van, és 2128,5 kataszteri hold birtoka. „Patakjai, mellyekben rákokat fognak, számosak.”[5]
A falu gazdája 1907-től már a Magyar Királyi Vallásalap, „határában van a mexikói erdőőrlak, postája Kesztölc, távíró, vasúti- és hajóállomása Esztergom.”[6]Lakossága ekkoriban főleg fakitermelésből, szénégetésből, kőfejtésből, mészégetésből élt kemény munkával, de igen szegényesen.
2. kép: Pilisszentlélek részei az 1859-es és az 1874-es úrbéri rendezési térképeken
1948-ban 183 lakos áttelepült az akkori Csehszlovákia területére, Magyarszőgyénbe, az onnan kitelepített magyarok házaiba. A sziklás, szegényes föld nagyon nehéz megélhetést adott, mellette méhészkedéssel is foglalkoztak. 1950-től egyre többen kerestek munkát Dorogon és Esztergomban. Ez lényegében máig nem sokat változott, a faluban gazdálkodók fő megélhetésévé a fakitermelés és fagyűjtés vált.
Szent Lélek, majd később Huta Szentlélek 1913-ban kapja a Pilisszentlélek nevet. 1950-ben közigazgatásilag Kesztölchöz csatolták, majd 1970-ben 426 fős kis falut (mely az ország legkisebb falvainak egyike) üdülőfalunak nyilvánították. Önálló közigazgatása 1985-ben szűnik meg, ekkor Esztergom-Pilisszentlélek néven Esztergomhoz csatolják.
3. kép: Pilisszentlélek az 1983-as katonai térképen
A település szerkezete
Pilisszentlélek tipikus völgyi falu, az erdőben kialakított irtáson, a János-forrásból fakadó Szentlélek-patak (János-p.) mentén helyezkedik el. A falu elég hosszan elnyúlik a völgyben, terepadottságai miatt csak a mai műút felé, északi irányban tud fejlődni, ezért déli vége kicsit a zsákfalukat idéző szerkezetű.
A falu központja a templommal, a plébániával, az iskolával és az óvodával a falu legmagasabb pontján helyezkedik el. Tőle feljebb már csak a temető nyúlik, illetve néhány később felkapaszkodott ház. Innen meredeken vezet le a ma Ifjúság útnak nevezett kanyargós kis utca arra a kis háromszög alakú terecskére, mely a főutcába, a Hunyadi János utcába való betorkollásaként kialakult. Itt található egy nagy épületben a vegyesbolt és a kocsma, melynek helyén a XVIII. században az üveghuta állt. Innen déli irányba a hegynek fölfele máig kivehető a régi telekosztás egészen a Hunyadi út végéig, ahol a lapályosabb területű tisztáson halmazba rendeződötten a falut már újabb házak zárják le. A falu erre már nem tud tovább terjeszkedni.
4. kép: Az 1874-es térkép belsőséget (a falu eredeti magja) ábrázoló térképe
Az egykor egyutcásnak mondható település legősibb része a Hunyadi János utca 7. számú telek és az imént említett felső tisztás közti, valamint a faluház mellől induló kis utacska – a Kálmán-forrás köz – és a templom környéke által közrefogott területen lehetett. Pilisszentlélek ezután északi irányban a patak mentén terjeszkedett tovább, a patak menti út két oldalán. Egyik oldalon a telkek közvetlen az utcával érintkeznek, a másik oldalon az árok túl oldalán vannak, kis átjáró hidakkal összekötve. A domborzati viszonyok miatt lényegében – mondhatjuk szerencsésen –a falu szerkezete nem változott.
A község legújabb része a főutcáról leágazó Petőfi utca, és a Kultúrháznál létrejött kis térről induló Kossuth Lajos utca. A falu a legutóbbi időkig ezek mentén növekedett. A pálos kolostor romjai felé vezető műút mellett szerencsére azonban már nem épültek házak. A telkek errefelé már szélesebbek, és a falu képe, beépítettsége is ehhez igazodik. Sokáig a falu terjeszkedését meggátolták, az újabb építkezésekre a közelmúltban a Hunyadi utca faluba torkolló szakaszától nyugatra nyitottak egy kis utcát, melyet Hegyalja útnak neveztek el, itt összesen 15 telket alakítottak-alakítanak ki. A falu lakossága az utóbbi időkben újra növekedni kezdett, úgyhogy ez a mennyiség nem elégíti ki a lakók igényeit. A falu elburjánzásának megakadályozása és a lakosság bővítési igényeinek egyensúlyát nehéz lesz megtalálni, de ez a település arculata szempontjából alapvető kérdés.
A falu legrégebbi területén a telkek mérete igen változatos, mondhatni minden esetben a domborzat vet határt hosszuknak, és a telkek nagy része az erőben ér véget. A telkek többé-kevésbé téglalap alakúak és merőlegesek az utcavonalra, jórészt oldalhatáron álló beépítéssel. A településnek ezen az ősi részén szinte telkenként váltakozva van, vagy nincs előkert, és a házak elkerítése is elég későn indulhatott meg. Nem így az újabb részeken, ahol az oldalhatáron álló beépítés ugyan nagyrészt megmaradt de szinte kivétel nélkül előkerttel rendelkeznek a házak.
Régi, a falura jellemző ház már kevés maradt, még kevesebb a régi gazdasági épület. Ezek tanúsága alapján az eredeti faluképben a ház a telek oldalán helyezkedett el, mögötte vagy mellette az istállóval. Régi istállókat is még találhatunk a faluban, ezek elhelyezkedése azonban mind más. Egyik a ház mellett a telek túloldalán, a másik rá merőlegesen mögötte, a harmadik az utca frontja felé a háznál előbbre áll. A házak mögött a hegyoldalba építve még ma is több helyen találunk kőből épült erős pincéket, amelyekben bizony többen még a háborút is átvészelték. Ezek a kőpincék a falu védendő elemei. A falu máig nincsen csatornázva, így a kert végében több helyütt még találunk budit is.
Mivel a telkek mérete kicsi volt, a falutól északra eső dombokon folyt a sok munkával de kevés eredménnyel járó földművelés (Felső- és Alsódűlő).
Településtörténeti és szerkezeti rétegek
A település bővülésének, fejlődésének vonalát, mely hosszabb távon jövőjét is meghatározza legjobban az épületállomány folyamatos változásának vizsgálatával tudjuk lekövetni. A katonai és úrbéri térképeken jól követhetőek a falu terjeszkedésének irányai, melyet itt nagyrészt a domborzati viszonyok alakítottak. A falu mai épületállományát alaposan szemügyre véve felvázolhatjuk annak rétegeit, vagyis az egyes utcák és terek-teresedések fejlődésének egymásra rétegződő korszakait. Külön színekkel jelölve a térképeken az egyes épületeket, nagyjából építési koruk szerint sok hasznos következtetés vonható le[7]. A település rétegződése szempontjából jelen vizsgálat alatt hét főbb csoportot különböztettem meg:
1. A falu legrégebbi házai (helyszínrajz – piros szín): azok az épületek tartoznak ide, melyek kb. az 1940-es évek közepéig bezárólag épültek, és arculatukat, eredeti szerkezetüket máig nagymértékben őrzik.
2. A jelentősebb átalakításon átesett házak csoportja (helyszínrajz – lila szín): azok a házak alkotják a csoport elemeit, melyek valamikor az ötvenes és a nyolcvanas évek között nagyobb átalakításon estek át, azonban az eredeti épületrések és szerkezetek máig megmaradtak bennük.
3. Újonnan épített házak 1950-70 (helyszínrajz – barna szín): ide azokat az épületeket vettem, melyek alapjuktól újként épültek a jelzett időszakban, és azóta csak kisebb átalakításokat szenvedtek.
4. Újabb építésű házak 1970-2000 (helyszínrajz – halványzöld szín): a csoport elemei az új építési hullámban készült, leginkább méretük és tömegük miatt az eredeti faluképet leginkább megbontó házak. Ezek több esetben a régi falusi házak „kiesésével” bekerültek a régi falumagba is.
5. A falu- és utcaképet megbontó elemek (helyszínrajz – sötétkék szín): olyan épületek, melyek tömegképzésükkel és méreteikkel kilógnak a régi beépítésből, rombolják a kialakult utcaképet.
6. Új épületek 2000-2006 (helyszínrajz – világoskék szín): azok a házak tartoznak ide, melyek az elmúlt években üres vagy megüresedett telken új épületként készültek. Kis számuk ellenére jól mutatják az újabb tendenciákat, azok előnyével és hátrányával együtt.
7. Az eredeti épület megtartásával újonnan vagy többször átépített épületek (helyszínrajz – narancssárga szín): azok az épületek kerültek a csoportba, melyek a közelmúltban nagyobb átalakításon estek át az eredeti épület megtartásával, illetve azok korábbi bővítéseinek felhasználásával.
A rétegek vizsgálatának eredménye
A fenti kategóriák szerint színezett házakból álló helyszínrajz első ránézésre elég vegyes képet mutat. Ez leginkább a Felső- vagy Ó-falura igaz. Ugyanígy már az első vizsgálatnál szembetűnően kirajzolódik a falu bővülésének két főbb korszaka, illetve iránya. A falu eredeti magjának kiterjedését illetve annak alakulását már részletesebb vizsgálatok után tudjuk csak kideríteni. Bár a falu képe mára igen változatossá vált, az ó-faluban több utcarészen még megtalálhatók a régi fésűs beépítés nyomai, néhol azonban a hagyományos utcakép teljes felbomlása jellemző.
A település legrégebbi része körülbelül a Hunyadi utca 7. vonalától déli irányban elhelyezkedő, a hegyekbe felhúzódó településrész. Jelenlegi állapotában a Hunyadi utcát, a Kálmán forrás közt és az Ifjúság utat foglalja magában. Itt a házak nem sok kivétellel még ma is az utcára merőleges gerinccel állnak. Ez több helyen olyan utcaképet alkot, mely mára védendővé vált. A falu alsó, újabb részéről felfelé haladva ilyen egységes utcaképként jelenik meg a Hunyadi utca 9-19 házszámok közti és a faluház közvetlen környezetében a 36-42 házszámok alatti területen (5. kép).
5. kép: Védendő utcakép eredeti beépítéssel a Hunyadi utcában (balra a páratlan, jobbra a páros oldal)
Utcával párhuzamos gerincű beépítést őrzött meg eredetiben a Hunyadi utca 35-től induló kis köz bal oldala, egészen az Ifjúság útba való betorkollásig (6. kép). A régi falumagban még egy ilyen jellegzetes utcakép-részlet őrződött meg, a Hunyadi utca 68-72 közti szakaszon (7. kép).
6. kép: Utcával párhuzamos eredeti beépítés
7. kép: Eredeti beépítés a Hunyadi utca felső szakaszán
A fésűs beépítés leginkább a Hunyadi utca felső szakaszán maradt meg, az Ifjúság út leágazásától egészen a felső kiszélesedő, elágazó részéig. A legmagasabban fekvő régi ház az utcában a 78. sz. épület. Ezen a felső részen rajta kívül már csak az elmúlt harminc évben épült újabb házakat találunk. Az Ifjúság út és a már előbb említett kis köz a hirtelen megemelkedő terepre felkapaszkodó kis házaival még nagyon karakteresen őrzi az eredeti beépítést. Ennek a résznek a karaktere, beépítése is védelemre érdemes.
A falu eredeti központja a templom, a paplak és az óvoda, mellettük a temetővel a település legmagasabb pontján helyezkedik el. Bár iskolája újabb építésű központi szerepe ennek a területnek ma már nincsen. Kimondott faluközpontként a kultúrház környéke sem funkcionál, ha főbb találkozási pontokat akarunk megjelölni, az inkább a két kocsma környékére tehető. Kulturális és történelmi értelemben természetesen a falu régi centruma továbbra is egységesnek mondható. Az óvoda mögötti tisztáson évente többször is tartanak rendezvényt. A terület a falu felett a jelenlegi növényzet miatt eléggé rejtett, csak télen látható igazán a falu régi magjába érkezve a település felett őrködő templom. Tájépítészeti eszközökkel, ritkítással ez kezelhető lenne. Az ó-faluba érkezve így azonnal megpillanthatnánk a templomtornyot, és a templomtól is jól beláthatóvá válna a falu. Ilyen szép rálátás nyílik az Ifjúság út templom előtti éles kanyarjából (8. kép).
8. kép: A falu látványa a templomdombról télen
A falu képének mindigis meghatározó eleme volt a patak, mely a régi térképek tanúsága szerint a település felső részén a XX. sz. közepéig egészen más mederben folyt. Jelenleg a Hunyadi utca 55. és a buszforduló között az úttest alatt fut. Másik ága sajnos teljesen föld alá kényszerült, a 3. képen látható térképen jól látható még ez a patakág. A Szentlélek-patak medre, bár nagyrészt rendezett, sokkal több figyelmet érdemelne, és remélhetőleg a közelgő csatornázás talán tisztaságának is jót tesz majd. Sajátos hangulatú része a régi falumagnak a Kálmán forrás köz. Utcaképe sajnos mára szinte teljesen felbomlott.
Összefoglalva az ősi falu telekosztása nem sokban változott napjainkig. Az aprózódás és az egy ingatlanon több lakóépület megjelenése is csak kevés helyen látható. Bár a régi elemek helyén született új házak sokszor „kinötték” az utcaképet, a falu egységes megjelenését nagyban rontó épület kevés van. Jóllehet az erős domborzati viszonyok jótékony hatása is kell ehhez. A település régi felének tengelye egyértelműen a templomdomb.
A falu további terjeszkedése az ó-faluból egyértelműen északi irányban, a patak mentén volt lehetséges. A település az elmúlt mintegy hatvan évben területét nézve kétszeresére duzzadt. Jól látható az épületállományban a falu első bővítésének iránya. A régi településmag északi vége egy beszűkült völgyrészen volt, ez mintegy kapujaként működött a felsőfalunak. A bővülés valószínűleg ekkor még nem indult meg a legdélebbi erdőszél melletti tisztásnál, a Hunyadi utca legfelső részén, annál is inkább, mivel az irtások és a kertek északi irányban voltak. A telekosztás és az oldalhatáros beépítés az újabb részeken is a régi maghoz hasonlóan alakult. A terjeszkedés a patak mentén fojt, egészen a mai Petőfi utca betorkollásáig, majd itt két irányban haladt tovább. Ennek nyomait nagyon látványosan őrzi a Petőfi utca, ahol a házak nagy részének építése egy periódusra tehető. Ez a terjedés a mai Kossuth utca közepéig figyelhető meg. Az ezt követő bővítési hullám már nem ennyire egységes, mégis jól láthatóan mintegy húsz éves periódus eredménye. Ez az időszak, akárcsak az előbbi a régi településmagon belül is hozott létre épületeket, nagyjából azonos arányban. Ami az épületállományt illeti, a 70-es évektől történt építések viszont sokkal nagyobb faluképrombolást végeztek. Ugyanekkor települ be a Hunyadi utca legfelső része is.
Az új településrésznek már nem sok kapcsolata volt az eredetivel, a völgyi falvak jellegzetes hosszirányú bővülése miatt. Nem csoda hát, hogy központjaként tovább már nem működött a templomdomb – és ezt most ideológiai és történelmi tényektől függetlenül megállapíthatjuk. Az éppen már a történelmi sajtosság, hogy az ún. kultúrház funkcióval próbáltak új faluközpontot létesíteni, ami „szerencsésen” területileg is messze esett a templomtól. Mindenesetre Jól megfigyelhető, hogy ez a terület éppen a domborzati viszonyok miatt nem is tölthetett be tengely szerepet az új részen. A Petőfi utca mind vízszintes, mind magassági viszonyaiban kiesik ebből a centrumból. Ugyanígy megfigyelhető a régi magnál is, hogy a mai Klastrom söröző viszont miért tudott ilyen „központtá” válni. A templomdomb az oktatási intézményekkel együtt az ó-falu felé emelkedett, a későbbiekben az utcák lentebbi találkozásánál alakult hát ki a klasszikus faluközpontok ezen „eleme”.
A település legújabb része a Hegyalja útnak keresztelt meredek utca, mely a Hunyadi utca első szakaszáról a műút felé kanyarodik el. Itt még csak egy ház áll, illetve kettő épül. Egységes arculatának kialakítása érdekében jelenleg építési tilalom van érvényben. Az ilyen új területek kijelölésére a lakosság részéről, főleg a még üres, de könnyen bevonható területek tulajdonosai felől nagy a nyomás. A faluban az elmúlt időben szerencsére egyre több a fiatal, jórészt helyben maradtak, akik hosszabb távú jövőjüket itt képzelik el. A falu lakosságszámának maximalizálása és a terjeszkedés lehetőségeinek korlátozása ezért nehézségekbe ütközhet. Ezzel párhuzamosan azonban az ó-falu elöregedését is felújításokkal, szakszerű keretek közt végzett fejlesztésekkel kellene megakadályozni.
A falu főbb épületei
A rétegződés vizsgálata után a település főbb épületeinek leírása következik. Ide a középületek mellett be kell venni a falu történelmileg is fontos épületeit. A település védelemre érdemes épületek listáját összeállítani ez után tudjuk.
Templom és plébánia
Az 1760-ban épített torony nélküli kápolna helyén emelték 1855-56-ban. Az egyhajós templomot 1938-ban két oldalhajóval bővítették. 1962-ben Kákonyi Asztrik művészi festményeivel és Forró Kamil valamint Kákonyi István színes ablakaival gazdagodott, melyek a modern magyar templomfestészet szép alkotásai. Sajnos a restaurálás már rájuk férne. Kapuja a templom előtt álló székelykapuval együtt 1984-ben készült erdélyi fafaragó mesterek munkájaként. A templom nem túl nagy, de sajnos a misére járók száma is mára igencsak megfogyatkozott.
9. kép: A templom és az előtte felállított székely kapu
A plébániát 1816-ban építették a templom mellé, épületét azóta többször átalakították. Jelenleg lakatlan, Szeifert Ferenc plébános, akihez több plébánia is tartozik Csolnokra költözött.
10. kép: A templom, tőle balra a fák mögött a plébánia, jobbra az iskola és az óvoda
Iskola, óvoda
A falunak 1790-ben már van iskolája. Ez egy egytantermes vályogépület, melyet 1936-ban újjáépítenek és kibővítenek. Neve ekkor Pilisszentléleki Római Katolikus Népiskola lesz. Az 1955/56-os tanévben már szlovák nyelvet is oktatnak, ám ezt 1964-ben „a szülők kérésére” beszűntetik. Az 1993/94-es tanévtől – bár szakkörszerűen – ismét folyik szlovák nyelvoktatás. Az intézmény 1985-ben az esztergomi Somogyi úti Általános Iskola tagiskolája lesz. 1994 óta erdei iskolaként is működik. Az óvoda 1912-ben Állami Kisdedóvó épületeként készült el.
11. kép: Az iskola épülete
12. kép: Az óvoda szép eredeti épülete
Egyéb „középületek”
A falu régi központja, mint már láttuk a templom és környéke. A másik „fontos” központ az utak találkozásának tengelyében a Vegyesbolt és kocsma együttese. A busz is itt fordul meg. Kicsit lejjebb található a volt posta és orvosi rendelő elhagyott épülete, illetve a másik kocsma. A falu legújabb kori „központját” jelzi a Kultúrház rögtön a falu elején, távol a régi templomdombtól, amennyire csak lehet.
13. kép: Az egykori üveghuta helyén épült Klastrom Söröző (balra) és a Kultúrház (jobbra)
A pálos kolostor romjai
(Szentlélek pálos kolostorrom, 2500 Pilisszentlélek, falun kívül, hrsz: 61, törzsszám: 2520)
A falu közvetlen közelében állnak az egykori kolostor romjai, mely a falu közöségi életében máig szerepet játszik. A pálosok Szentlélek kolostorának története a XIII. századra nyúlik vissza, mikor is IV. Béla a Dömöshöz közel eső vadászkastélyát 1263-ban a pálosoknak adja. Ezután 1287-ben ezt IV. László király is megerősíti, hogy ott a pálosok kápolnát és kolostort építsenek és az imént említett Szt. Kereszt kolostorból népesítsék be azt. 1323-ban Károly Róbert is megfordul a kolostorban, majd 1378 nagyhetét itt tölti I. Lajos király, aki újabb területekkel ajándékozza meg az itteni pálosokat. Utolsó perjelét, Lőrincet 1512-ben említik. A kolostor 1526-43 között pusztulhatott el. 1928-33 között Erdőssy Ferenc majd 1963-ban Egyed Endre végzett itt feltárásokat. A romok jelenlegi állapotát 1985 és 1990 között Dr. Horváth István régész és Dr. Szeifert Ferenc plébános vezetésével alakították ki.
14. kép: A szentléleki pálos kolostor romjainak feltárási rajza
(Erdőssy, Egyed, MRT 5. 298. o.)
15. kép: A kolostor bemutatott maradványai
16. kép: A templom romjai
1985-ben helyi kezdeményezésre készült el a rom bemutatása, a falakat egységesen kő koronával látták el. A rom templomterének két helyreállított oltárát már 1975-ben kialakították, sőt a főoltár márványköve alá ereklyét is tettek, és felszentelték. Idén volt harminc éve, hogy minden Pünkösd hajnalban napfelkeltekor misét celebrálnak a kolostor egykori templomának megmaradt falai közt. A műemlék állapota jó, folyamatos rendben tartásáról helyi lakosok gondoskodnak
A régi hutai lakóházak alaptípusa, a Faluház (Hunyadi J. utca 42.)
A falu régi házai lakosságának építőhagyománya miatt is az észak-magyar vagy palóc háztípus képviselői. Szép példája több is megmaradt a faluban, ebből egy, a Faluház ma felújítva, berendezve látogatható is. Kamrájában helytörténeti kiállítás is látható, de a nyugalmazott tanítónő, Kunczius Ida helyi népviseleteket is bemutató babkiállításának híre már túlnőtt a környéken. 1994-ben műemléki jelentőségű épületnek nyilvánították, így a kolostorrommal együtt a település területén két országosan jegyzett épület áll.
17. kép: A Hunyadi utca 42. alatti szlovák tájház
A szentléleki háztípus háromosztatú ház. A házak többségénél oszlopos vagy csak túllógatott tetős tornácról a pitvar-konyhába belépve az utca felé nyílt a tisztaszoba, másik irányban a kamra. A házak kő alapra jórészt vályogtéglából épültek kötőgerendás szarufás fedélszékkel és deszkafödémmel. Fedésük kezdetben zsúp, később cserépfedés volt, falukat színesre meszelték. (A legváltozatosabb színek figyelhetők meg ma is ezeken a régi épületeken, melyeket az idősebbek még ma is minden Húsvétkor kimeszelnek.)
Védelemre érdemes épületek, építészeti emlékek
Egy falu identitástudata nagyban kifejeződik abban, miként kezeli régi épületeit, értékeit. A mellékletben szereplő képekből jól látszik a régi házak elhagyatottsága. Az elhagyott vagy düledező házak közül – mely szerencsére nem túl gyakori a településen – a hagyományos házak (mondhatom nyugodtan, a falu legöregebb épületei) teszik ki a legnagyobb részt. A „parasztházak” átalakulásának, mint általában a többi falunál is három lehetséges útja volt:
1. A tulajdonosok anyagi helyzete nem változott. Ez az emlékek szempontjából előnyös, hiszen a lakók anyagi keretük nem lévén nem építették át házaikat. Persze nagyobb gond, hogy ma már az itt élők öregek, és ha csak egy „falusi nosztalgiát” áhító „pesti vagy külföldi” meg nem veszi az épületeket, esélyük igen kicsi a fennmaradásra.
Szerencsére azonban jó példát is találunk a faluban és nem csak a Falumúzeum épületén. Ezeknek az épületeknek a szerkezete megmaradt, bár tetejét többnyire torokgerendás fedélszékre cserélték, és födéme is csaposgerendás fafödém lett. A fűtéshez cserépkályhákat építettek.
2. Ahol az anyagi helyzet kissé jobban alakult, ott a régi házat bővítették, ám a melléképületek megmaradtak. Egy helyen még látható az istálló padlásának fonott oromfala is. Ezen átépítések ellenére igényes építtető és tervező – sajnos igen ritka – találkozásával még esély nyílhat a régi értékek megőrzésére, visszaállítására.
Néhány épület itt is sikeresen megállt a legfontosabb és esztétikus bővítés határán és ma is meghatározó eleme a településnek. A házakat vagy az utcafronton újabb szobával toldották meg, ezáltal sok helyütt a beépítés L alakúra változott, vagy a kamra elbontásával hátrafelé terjeszkedtek. A hozzáépítések következtében legtöbbször azonban kicserélték a homlokzati ablakokat, és a téglából épített szobákhoz néha üvegezett verandát építettek, illetve részben vagy egészben befalazták a régi tornácot.
3. Persze a lakosság egy része meggazdagodott, aki ezt házának nagyságában is érzékeltetni kívánta. Szerencsére ez Szentlélek esetén a falu növekedésével az újabban beépült területekre korlátozódott. Az átalakított házak nagy része megtartotta a földszintes beépítést, ám anyaghasználatában és tömegképzésében már egyáltalán nem követi a hagyományokat. Érdekes megfigyelni azt is, hogy a faluban maradó fiatalok lejjebb, az új részeken építenek, míg a felső, ősibb részt az idősebbek lakják.
Több jó példa található azonban teljesen új épület esetében is, melynél bár tetőtér beépítésével, mégis a falu régi házainak arányában és anyagaival épült új lakóház.
18. kép: Az építés alatt álló Ifjúság utca 3.
19. kép: A közelmúltben épült ház a kocsma mögött
Egy falunak a megmaradt értékeit csak az ismeri fel, aki kötődik múltjához, ismeri helyét a közösségben. Ezeket az értékeket megőrizni csak akkor lehet, ha a közösség magáénak érzi azokat. A faluban még megtalálható értékes régi házak sajnos szinte kivétel nélkül veszélyben vannak. Ennek csak egyik fő oka az, hogy lakosaik kiöregedtek, az épületek állaga leromlott, és szakértő helyreállításuk leendő tulajdonosaiknak nem biztos, hogy érdekükben áll. Sajnos több esetben idegenek veszik meg ezeket az épületeket, majd nem törődnek velük. Persze az örökségvédelemnek megvannak a törvény adta lehetőségei az ilyen értékek megmentésére. Éppen ezért a rendezési tervben nagy felelősségünk van abban, hogy azokat az elemeket, épületeket, beépítési módokat, utcaképeket helyi védelem alá helyezzük, melyek még megőrzik a falu eredeti képét. Bár felbomló utcaképekről beszéltünk, látható a fenti vizsgálatból, hogy sok értékes eleme maradt ennek a településnek. Ezek megóvása és tudatos, kitartó helyreállítása és gondozása mindenképpen értéknövelő tényező a település számára. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az ó-falu képének védelme nem csak annak fontos elemei és utcaképei óvásában rejlik, hanem a rálátások, kilátások védelme is fontos. Nézzük részletesen, melyek ezek a védendő építészeti elemek.
- Lakóházak
A falu egyes házai mindmáig különösen jól megőrizték eredeti állapotukat. Ezek védelme a település örökségvédelmének szempontjából igen fontos, mert eltűnésükkel helyrehozhatatlan sebek keletkeznek a falu testén. Ezeknek az épületeknek az állapota sok esetben már elég rossz. Nemcsak megóvásukról, de rövid távú felhasználásukról is mihamarabb dönteni kell. Ennek eszközei természetesen a tulajdoni viszonyoktól is függenek.
Hunyadi utca és 72 – HV-L1 (hrsz.: 21057)
Háromsejtes, tornác nélküli, csonkakontyos tetejű épület. Szinte eredeti állapotában áll, utcai homlokzatán történtek kisebb változások. Jelenleg használaton kívül van, vakolata hiányzik. Az épület erősen veszélyeztetett (20. kép).
20. kép: A Hunyadi utca 72.
21. kép: A Hunyadi utca 70.
Hunyadi utca és 70 – Hv-L2 (hrsz.: 21057)
Háromsejtes, tornác nélküli, oromfalas épület, eredeti homlokzati nyílászáróit egy nagyobbra cserélték. Homlokzati díszítése a falu jellegzetes formavilágát idézi. Állapota kielégítő, lakott (21. kép).
Hunyadi utca 62 – Hv-L3 (hrsz.: 21062)
Mind szerkezeteiben, mind tömegében az egyik legépebben megmaradt épület. A kicsi kétsejtes, tornác nélküli, oromfalas ház kisebb de könnyen javítható szerkezeti hibái kivételével (évek óta lakatlan) jó állapotban van. Eredeti homlokzati díszítése hiányzik (22. kép).
22. kép: A Hunyadi utca 62 alatti épület
Hunyadi utca 58 – Hv-L4 (hrsz.: 21064) a mellette lévő melléképületekkel
Az épület a melléképületeivel talán a faluháznál is nagyobb értéket képvisel. A háromsejtes, tornácos, csonkakontyos lakóépület állaga jó, egészen a múlt évig rendben tartották. Homlokzati díszítései eredetiek, melléképületei szintén eredetiek, állapotuk jó. Sajnos jelenlegi tulajdonosa nem törődik vele kellőképpen, a ház mielőbbi védelme akár megvásárlás útján is elengedhetetlen (23. kép).
23. kép: A Hunyadi utca 58. sz lakóház
24. kép: A Hunyadi utca 52.
Hunyadi utca 52 – Hv-L5 (hrsz.: 21085/2) és melléképülete
A Klastrom söröző tőszomszédságában álló épület, hasonlóan a Hunyadi utca 62. alattihoz eredeti állapotát őrzi. Szintén kétsejtes, tornác nélküli, oromfalas épület, homlokzatán két ablakkal. Állaga jó (24. kép).
Kálmán-forrás köz hrsz.: 21072 – Hv-L6
A kétsejtes, tornác nélküli, csonkakontyos kis épület homlokzati ablakait egy nagyra cserélték, bár ennek osztása és kialakítása önmagában is értékes. Állaga közepes, vakolata hiányos, ereszcsatornája nincsen. Szép homlokzati vakolatarchitektúráját nagyrészt megőrizte. Láthatóan nem gondozzák megfelelően, veszélyeztetett (25. kép).
25. kép: A Kálmán-forrás közi ház
26. kép: A Hunyadi utca 40.
Hunyadi utca 40 – Hv-L7
A háromsejtes, tornácos, csonkakontyos lakóépület állaga jó. Homlokzati díszítései részben eredetiek. Utcai frontján a két ablakot egy nagyra cserélték (26. kép).
Hunyadi utca 30 – Hv-L8
Kétsejtes, tornác nélküli, oromfalas épület, homlokzatán két ablakkal. Nemrégen került új tulajdonosához, teteje és ereszcsatornája javításra került. Falai erősen áznak. Eredeti homlokzati kialakítása mellett eredeti színezését is megtartotta (27. kép).
27. kép: A Hunyadi utca 30. alatti lakóház
28. kép: A Hunyadi utca 7.
Hunyadi utca 7 – Hv-L9 (hrsz.: 21222)
Kétsejtes, eredetileg tornácos, oromfalas lakóház, utcai homlokzatán egy nagy ablakkal. Ablaka hasonlít a Kálmán forrás közben lévő házéhoz. Homlokzati díszítése eredeti, tornácát részben beépítették. Az épület állaga elhanyagolt, erősen veszélyeztetett (28. kép).
Ifjúság út 12-13 – Hv-L10
A falusi tanító háza. A terepviszonyokhoz igazodó kéttraktusos, tornácos, kontyolt tetős épület. Homlokzatán egy nagy háromosztásos ablak van, vakolatdíszei a tetőig eredetiek. Valószínűleg eredeti állapotában oromfalas lehetett (29. kép).
29. kép: Az Ifjúság út 12-13. számú lakóház
- Középületek:
Óvoda (Állami kisdedóvó) – Hv-Ov
A falu legkarakteresebb középülete, a XX. Sz. elejének formavilágát tükrözi. Ma is óvodaként működik az épület, eredeti funkcióját megtartva. Állapota jó, eredeti tömegét és díszítését szépen megtartotta. Mindenképpen védendő épület, akár országos listára is felterjeszthető (30. kép).
30. kép: A ma is óvodaként működő állami kisded-óvó
Templom – Hv-Te
Jellegzetes fa tornyával és tömegével már első ránézésre különleges, jól láthatóan nem egy építési periódus terméke (31. kép). Az 1938-as bővítés egyszerű, modern épületszárnyai kissé jellegtelenné tették tömegét. Belső falképei Kákonyi Asztrik gyönyörű munkái (32. kép). Az épület berendezése szoros kapcsolatban van a festményekkel. Az épületet országosan is védetté kellene nyilváníttatni, így az óvodával, a faluházzal és a romokkal együtt a falunak négy listás műemléke lehetne. Természetesen a helyi védelem alá helyezése az óvodával együtt elengedhetetlen.
31. kép: A templom nyugati homlokzata
32. kép: Kákonyi Asztrik falfestménye a déli mellékhajóban
- Utcaképek, településrészek
Pilisszentlélek Ó-falu fent részletesen leírt beépítését nagyrészt megőrizte. A telekaprózódás és a lakóházak besűrűsödése nem új keletű jelenség. Erre jó példa a Hunyadi utca felső szakasza az említett 70 és 72 számú házakkal (ld. 7. kép). A Hunyadi utca ó-faluba torkolló részén a völgy beszűkül, mintegy kaput alkotva a régi településhez. Innen tárul (illetve tárulna) fel a templomdomb látványa. A főutca képe bár sok helyütt felbomlott, az ó-faluba beérve egy hosszú szakasza jól őrzi eredeti hangulatát (ld. 5. kép). Ez a fentebb is említett utcarész védendő, épületeinek átalakítása és bővítése csak bizonyos keretek közt lehetséges. A településtörténeti rétegek vizsgálatánál leírt utcakép és településrészletek kivétel nélkül védelemre érdemesek. A település eredeti magjának szigorúbb, műemléki szintű szabályozása kívánatos.
A faluképet megbontó épületek
A település eredeti karakterét megbontó épületek látványa leginkább a felső faluban zavaró. A település alsó, újabb részén ezek az épületek már egységesen, egy periódusból származó épületsorokat alkotnak. A lapályosabb, szélesedő területen látványuk nem annyira zavaró, mint az ó-falu kisebb léptékű házai között. Persze az alsóbb részeken is vannak kirívó elemek. Ezekkel az épületekkel nehéz bármit is kezdeni, az egyetlen lehetőség a hasonló épületek megépülésének megakadályozása.
Az egyik ilyen épület az Ifjúság utca 12. számú védendő épület mögött (ld. 29. kép), a hegyre felkapaszkodva épült. Annak ellenére, hogy a növényzet intenzív a ház körül, a magaslatra felépített kétszintes épület toronyszerűen telepedik rá közvetlen környezetére (33. kép). Az épület növénnyel való befuttatása talán segíthet némileg.
33. kép: Az Ifjúság úti ház a templom mellett (falu felé néző homlokzata és oldala)
Szintén zavaró, bár közvetlenül nem érinti a falu karakterét a plébánia épülete mögötti használaton kívüli wc-k és garázssor építményegyüttese. A régi faluközpont revitalizálásához elbontása indokolt lenne (34. kép).
34. kép: A plébánia mögötti garázsok és wc-k
35. kép: A Hunyadi utca 44.
A következő igen zavaró elem a Kálmán forrás köz elején a Hunyadi utca 44 sz. alatt épült, a faluházzal szomszédos telken (35. kép). Léptékében, tömegképzésében és anyaghasználatában nem illeszkedeik semmilyen környékbeli épülethez sem. Szerencsére a Hunyadi utcáról éppen itt ágazik el a köz, így ez az épület már befordul. Emellett a növényzet is kedvezően betakarja.
A Hunyadi utca 9/a alatti épület éppen az ó-falu elején áll. Zavaró tömegét tovább rontja befejezetlensége (36. kép). Az iménti példához csatlakozva sajnos ez is védendő épület (a fent említett Hunyadi utca 7. sz – ld. 28. kép) mellett áll, vagy itt úgy is fogalmazhatjuk, hogy rátelepült.
36. kép: A Hunyadi utca 9/a alatti kétszintes ház
37. kép: A „lakótorony”
A Hunyadi utca 1. sz. ház már nem tartozik az ó-faluhoz, mégis itt kell megemlíteni (37. kép). A faluba beérkezve éppen a felsőfaluba vezető részen tolul a megérkező elé a falu „toronyháza”. A két szint plusz tetőteres épület teljesen idegen még az újabb beépítésű részektől is. Ennek az elemnek a kezelése talán a legnehezebb kérdés. Ha az ó-falu alsó részénél kialakult völgyszűkületet képletesen a régi mag kapujának tekintjük, ez az épület az előtte lévő felkiáltójel szerepét is betöltheti, sajnos rossz értelemben. Ilyen épületek megjelenése nemhogy az ó-faluban, de a falu többi részén sem kívánatos a jövőben.
Javaslatok a falukép védelmére
Pilisszentlélek Magyarország egyik legkisebb települése, jóllehet közigazgatásilag nem önálló, Esztergom része. Különösen szép táji adottságai és egy kisvároshoz való szoros tartozása miatt sorsa sajátosan alakult. Bár a falu karaktere szemmel láthatóan magán viseli a rárakódott történelmi rétegek hatásait, jót és rosszat egyaránt, mégis egységes benyomást kelt. A völgybe bszorult falu, amint fent láthattuk a maga módjánn terjeszkedett, lakossága folyamatosan változott 300-500 fő között. Jelenleg a lakosság száma emelkedik, ami újabb igényt teremt a falu terjeszkedésére. Ennek kereteiről mihamarabb gondoskodni kell, és ez az első feladat. Összefoglalva nézzük tehát a falu karakterének megőrzéséhez fontos teendőket.
Mindjárt nehézségeket támaszthat az, hogy a lakosság egy részének terjeszkedési igényei nagyobbak, mint amit a város engedne (a város a falu maximális létszámát 400 főben határozta meg). Ha egy település lakosai nem tudnak azonosulnni a jövőjükre vonatkozó településrendezési koncepciókkal, és jövőjüket illetve gyermekeik jövőjét nem látják biztosan a faluban, félő hogy éppen a fiatal lakosság válik településelhagyóvá. Ugynakkor az emberek terjeszkedési elképzelései rendezetlen burjánzáshoz is vezethetnének, aminek pár példáját az imént láthattuk a faluképben. Az ó-falu védelme nem képzelhető el a távlati fejlesztés nélkül. A falu magjában több használaton kívüli lakóház áll, egy részük pedig sajnos éppen védendő eleme lenne a településnek. Lakosaik egy része nem falubeli, és sokszor nem is törődik a befektetési szándékkal megvett ingatlanokkal. Legalább a falu magjában kötelezni kellene a tulajdonosokat ezeknek az ingatlanoknak a rendbentartására. Ami a bővítést illeti, azt a falu új részein szabad csak engedni, ott viszont több ütemben kell meghatározni a fejlesztést.
A település helyszínrajza a rendezési tervben
A karakter megőrzésének alapvető elemei a védendő épületek. Folyamatos monitoringgal figyelni kéne ezek állapotát és tulajdonviszonyuk alakulását. Amelyik veszélyeztetett, vagy azzá válik ott hatósági jogkörrel kell közbeavatkozni. A lakott védendő épületek helyrehozását városi szinten anyagilag is támogatni lehetne. A védelemre érdemes utcaképek elemeinek átalakításakor vagy bővítésekor, sőt az egész ó-falu területén városi tervtanácsi javaslathoz kell kötni az építési engedélyeket. A falukép elválaszthatatlan eleme a környezete. Az ó-falu utcaképeinek fontos része a feltáruló táj. Ennek védelmében különösen a falu bővítési lehetőségeinek kijelölésekor kell figyelni. És végül, de nem utolsó sorban, a közművek kiépítése is nagyon időszerű. A település csatornázása mellett a csapadékvíz elvezetése a legégetőbb feladat. Jó lenne, ha ezzel egyidőben megtörténne az egész falu, de legalább az ó-falu elektromos légvezetékeinek földkábelre való cserélése.
Összegzés
A településrendezési terv célja és feladata kell legyen ennek a páratlan szépségű környezetben meghúzódó pilisi falu karakterének megőrzése. Olyan koncepció kell, melyet a helyiek is magukénak éreznek. A világörökségi címre pályázó Visegrád-Esztergom közti kultúrtáj fontos eleme Huta. Az épített örökségen túl azonban a szellemi örökség megtartásának záloga is a falu lakosságában van. Fontos szerep jut ebben a felnövekvő generáció képzésének is. A falu óvodájának és iskolájának megtartása és fejlesztése nélkül ez nem biztosítható, a szellemi örökség megszakadhat. Az öregek máig tótul beszélnek egymással, mely nyelv anyáink generációjára már csak konyhanyelvként tapadt, a legifjabbak egy része már nem is beszéli. Az emberek nagy része büszke falujára, bár történelmével, hagyományaival nem foglalkozik, vagy nem is ismeri. A hagyományok tiszteletben tartásáért itt is meg kell küzdeni. Csak egy ide vonatkozó idézet az Új Ember c. lap öt évvel ezelőtti számából: „Pilisszentléleken 1989-ben jött létre Szeifert Ferenc plébános kezdeményezésére a Béke és Igazságosság Pilisszentléleki Modell. Kemény harcok árán sikerrel járt, a maffia módszereit is alkalmazó építkezőktől megóvni a falut. A békét úgy értelmezték volna, hogy a valamikori magyar-szlovák kétnyelvű kultúra újra éledjen. Az igazságosságot pedig akként, hogy legyen az embereknek tisztességes munkájuk. Az ezredfordulóhoz érve elmondható: a pilisszentléleki modell - mivel sehonnan sem kapott támogatást - megbukott… Szeifert Ferenc Domokos Pál Pétert, a csángók jeles kutatóját idézi: Aki a Himnuszt, Szózatot, Miatyánkot, Üdvözlégyet, Úrangyalát tudja, - nem felejti el a nyelvét. Csakhogy a pilisi szlovákok és svábok jelentős része már semmilyen nyelven sem tudja az imákat.”
A falut, mint feljebb láthattuk 1970-ben üdülőfaluvá nyilvánították. Ennek célja a falu elnéptelenítése volt, mely után erős telekspekuláció kezdődött volna. Szerencsére ez nem jelentette a mértéktelen építkezés megkezdését és a szabad területek kiparcellázását, jóllehet belterületbe kerültek magántulajdonba vett, a falukép szempontjából fontos területek. Ma az országban, az emberek értékítéletében keletkezett űrt kihasználva pénzért „lakópark”-nak nevezett milliós értékű „sátortáborokba” csábítják az erre anyagiakban szánni tudó embereket, nem kímélve semmilyen természeti értéket. Remélhetően ez a tendencia csökken a jövőben, és a veszély nem fogja fenyegetni ezt a – nyugodtan mondhatjuk – ősi falut.
Irodalom
1. Horváth István – H. Kelemen Márta – Torma István: Magyarország Régészeti Topográfiája 5. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó 1979. (MRT5)
2. Magyar Eszter: A pálos rend pilismaróti uradalma a XVIII. században, A Dunántúl településtörténete VII., szerk.: Somfai Balázs, Veszprém, 1989.
3. Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, II. kötet, Pest 1861. Reprint, Szeged 1984.
4. Magyarország Vármegyéi és Városai, Esztergom vármegye; szerk.: Dr. Borovszky Samu. Reprint, Bp.: 1987.
Térképek forrása
I. katonai felmérés, XIII.18. (1782-85)
II. katonai felmérés, XXXI.48. (1829-85)
III. katonai felmérés, 4962/1 (XX./41/15) (1872-1914)
IV. L-31-2-D (1985)
[1] A település rendezési tervét az esztergomi Dr. Balogh Ákos településtervező és tájépítész (VIRIDITAS Bt.) készítette, a régészeti munkarészeket Dr. Horváth István, az örökségvédelmi tanulmányt jómagam készítettem.
[2]Horváth István – H. Kelemen Márta – Torma István: Magyarország Régészeti Topográfiája 5. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó 1979.
[3] Magyar Eszter: A pálos rend pilismaróti uradalma a XVIII. században, A Dunántúl településtörténete VII., szerk.: Somfai Balázs, Veszprém, 1989.
[4] Magyar Eszter: I.m., 249. o.
[5] Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára, II. kötet, Pest 1861. Reprint, Szeged 1984.
[6] Magyarország Vármegyéi és Városai, Esztergom vármegye; szerk.: Dr. Borovszky Samu. Reprint, Bp.: 1987.
[7] Ld. a mellékelt PDF helyszínrajzot