TÉNYEK ÉS HIPOTÉZISEK SIEDEK VIKTOR BÉCSI ÉPÍTÉSZ MAGYARORSZÁGI MŰKÖDÉSÉHEZ A GRÓF KÁROLYI-, WENCKHEIM- ÉS SZÉCHENYI CSALÁDOK SZOLGÁLATÁBAN
A XIX. század legvégének és a XX. század első felének hazai historizáló kastélyépítészete talán már nem vész el teljesen a felejtés homályában. A korszak számban is jelentős építkezéseinek súlyát egyrészt egy a Millennium környékén kitapintható kastélyfelújítási hullám, másrészt az előzmények nélküli, teljesen újonnan épített kastélyok köre adja. Ez utóbbi csoportba tartozik három tiszántúli kastély, a mágocsi, a pósteleki és a csorvási rezidencia. Sok szembetűnő közös vonás jellemzi őket: földrajzi fekvésük közelsége, építtetőjük szoros rokoni kapcsolata, stílusuk és formajegyeik feltűnő hasonlósága, s mindebből valószínűsíthetően tervezőjük azonos személye.
Az utolsó alföldi nagyrezidencia – (nagy)mágocsi kastély
A Csongrád megyei (Nagy)Mágocs kastélyegyüttesének építéstörténete alig ismert. Az 1979-ben műemléki védelmet kapott kastély ennek ellenére reprezentatív helyet foglal el a hazai főúri magánépítészetet tárgyaló szakirodalomban. 1983-ban említik először egy műemlékvédelmi összefoglalóban.[1] Újbóli felfedezése talán mégis Klösz György (1844-1913) korabeli fotósorozata révén valósulhatott meg, mellyel illusztrált könyv egy évszázaddal később, 1994-ben elevenítette fel az arisztokrácia világát a századvégi Magyarországon, s benne az Alföld egyik legnagyobb rezidenciáját, a mágocsi kastélyt.[2] Az „utolsó nagyobb kastélyépítési láz időszakában” a későhistorizmus „bizarr, pompázatos és hivalkodó összhatás kedvéért” formaelemeket keverő és szintetizáló „nagyszabású, burjánzó díszítményekben bővelkedő, eklektikus, neostílusú” épületek csoportját reprezentálta Mágoccsal 1998-ban megjelent könyvében Horváth Hilda.[3] Ő már történeti adatokat is közölt róla: a kastélyt gróf Károlyi Imre (1873-1943) máltai lovag építtette a barokk kastélyok mintájára, s ugyanekkor Bagyinszki Zoltán képes albuma[4]> az építkezés időpontját is közli: 1896-97.
A megújított tartalommal, 1999-ben kiadott „Magyar kastélyok” c. kötetben[5] vagy a néhány évvel későbbi hasonló összefoglalóban,[6] szinte azonos szöveggel már a kastély előzményeiről is olvashatunk: „a Károlyi család 1722-ben szerezte meg magának a hódmezővásárhelyi uradalmat. Nagymágocson mintagazdaságot hoztak létre, ahol az 1850-es években Szendrey Ignác, Júlia édesapja volt az intéző. … angolkertben a 19. század közepén már udvarház állhatott …”
Helytörténeti és ábrázolások források kutatásával azonban a kastély építéstörténetének vázlata pontosabban összeállítható. Mágocs 1722-ben került a Károlyi-uradalomhoz, nagykárolyi gróf Károlyi Sándor (1669-1743) főispán, kuruc generális rendületlen birtokgyarapításának jóvoltából. Mágocs időrendben a 71. volt az ekkor Csongrád, Csanád és Békés megyében vásárolt, tehát az örökölteken kívüli birtokai között.[7] A terület ekkor teljesen puszta volt – ekként ábrázolja az 1784. évi első katonai felmérés szelvénye is[8] – melyen a Feketehalom és a Posahalom között csörgedező vízfolyás (Mágocs ér) partján látható állatitató gémeskutak mutatják, hogy a területet ekkor még rideg állattartásra használhatták.
Az 1850-es években a mágocsi uradalom, Károlyi Alajos (1825-1889) gróf birtokaként már országos hírű mintagazdaság volt, melyről a következőket jegyezték fel: „…Épületek dolgában az uradalom szintén igen sokat tett, ámbár még mindig van tenni valója, s évről-évre halad. Épületei csinosak czélszerűek, s az aránylag az alföldi építkezés nehézségeivel nem is drágák. Kitűnő a fegyelem és ízlés elhelyezésükben, s úgy hisszük, hogy hazánkban alig találunk egyhamar birtokot, melyen oly csinos majorokat és oly szép elrendezést látnánk, mint itt…”[9] A telepítésében szabályos geometriát követő – Lajos Szállás, Kis Ujváros Major, Lajos Tanya, Szoltantér Major, Szendrei Major stb. – valóban figyelemre méltó együttesét ábrázolja az 1861-66. közötti második katonai felmérés szelvénye.[10] Puszta Mágocs területén, a Mágocs ér közelében az uradalmi központ – Mágocs – egészíti ki az új majoregyüttest. Épületei, területének változatos használata az ábrázolásról jól leolvasható. A fasorokkal kísért, egyenes utak közül az Orosházára vezető mentén található meg a kastély mai főbejárata, szemközt a téglány alaprajzú nagy magtár épületével. Ezt a fiatal Ybl Miklós (1814-1891) pesti építész tervei alapján építették fel, s ma is látható.[11] Az említett főbejárattól induló íves kocsiutak a központ különböző épületeit tárják fel. Kelet és nyugat felől egy-egy udvar köré szerveződő gazdasági épületcsoport látható, ezek körül zöldség- és gyümölcsöskertekkel. Közöttük – az utak végpontjában, súlyponti helyen – kisebb téglány alaprajzú épület látható. Távolabb délre egy nagyobb, öt ún. vadászcsillaggal tagolt fácánoskertet (Fasanerie) ábrázol a térkép.
Az 1884. évi harmadik katonai felmérés[12] ugyanezeket az épületeket ábrázolja. A bejárat közelében a térkép új templomot (hrsz. 14) mutat. A szép neoromán stílusú, egyhajós, egytornyos templomot 1883. november 4-én Szent Alajos tiszteletére szentelték fel. Az oltár alapjában elhelyezett írás többek között ezt rögzíti: „Ezen római katolikus keresztény egyház épült nagyméltóságú nagykárolyi Gróf Károlyi Alajos Ő Excellentiájának, monarchiánk londoni nagykövetének, az aranygyapjas rend vitézének, Ő császári és apostoli király Felsége valóságos belső titkos tanácsosa és kamarásának stb. stb. rendeletéből és költségén, Urunk a Megváltó Jézus Krisztus születése után 1883-ik esztendőben, Ő Felsége I. Ferenc József apostoli királyunk uralkodásának 35-ik évében, a fentnevezett gróf uradalmában, Csongrádmegye Mágocs községében.”[13] A legszembetűnőbb változás a kastélyparkon látható, a térképszelvény itt egységes területű, kanyargós útrendszerrel feltárt tájképi kertet jelöl, melynek határait észak és nyugat felől a Lajos Szállásra vezető régi utak, dél felől az orosházi út adta, kelet felől, az egyre fejlődő és kiépülő Mágocs településtől pedig egy árok választotta el.
A II. és III. katonai felmérésen ábrázolt, a kert súlypontjában álló kisebb épület biztonsággal azonosítható azzal, a kápolnával kialakított rezidenciális házzal, amely Károlyi Alajos javainak 1889.évi hagyatéki összeírásában szerepel: „…angolkertben, téglafalú, zsindelyfedelű, egyemeletes, 28,5 méter hosszú, 13,4 méter széles, 8,5 méter magas; 17 szobát, 2 kamrát, 1 pinczét, 1 padlást magában foglaló kastélyépület 8000 frt. értékben…”[14]
A mágocsi uradalmat Károlyi Alajos leánya, Károlyi Zsófia (1875-1942) grófnő örökölte, akit 1896-ban a család legifjabb ágából származó, gróf Károlyi Imre (1873-1943) vett feleségül.[15] A kastély kerti teraszának latin nyelvű felirata – „Aedificaverunt emericus comes Károlyi de Nagykároly uxorque eius Sophia Nata Cssa Károlyi de Nagykároly A. D. MDCCCXCVII.” (Építtették nagykárolyi gróf Károlyi Imre és felesége nagykárolyi Károlyi Zsófia grófnő 1897-ben) – arra enged következtetni, hogy a kastély építése e főrangú frigynek, s annak következménye, hogy Károlyiék a nagymágocsi birtokon telepedtek le.
A kastély eredeti tervrajzai, építészeti és építési dokumentációi lappangnak, így közvetlen forrásokból nem tudható ki volt a kastély tervezője. Az emlékezet hagyománya ellentmondásos, melyből csak az derül ki, hogy a kastélyt külföldi – osztrák vagy német – építész tervezte, akit a kastély építésének 40. évfordulójára rendezett ünnepségre, 1937-ben meghívtak.[16] A felépült kastély jellegzetes historizáló barokk stílusa tervezőjének külföldi származását, a történeti stílusokban való jártasságát – iskolázottságát jól tükrözi. A kastély befejezése és berendezése, a belsőépítészeti munkák elhúzódását igazolja a könyvtár kandallójának fa felső része. Ennek (és valószínűleg a hall faragott Károlyi-címerének készítője Damjanovics László budapesti műbútor asztalos, aki munkájába belevéste a dátumot is: 1902. április 24.[17]
A korábbi, XIX. századi rezidenciális ház felhasználásával kiépített új kastély és környezete elkészült állapotának eddig két hiteles ábrázolásos forrása ismert. Az első Mágocs 1882. évi kataszteri térképének 1910. évben tapasztalt változásaival kiegészített ábrázolása.[18] Eszerint az új kastélyt (hrsz. 1) a korábbi helyén, falainak felhasználásával, a meglévő angolkert és épületegyüttes súlypontjában építették fel. A magtárral szemben, az orosházi út mellett nyíló főbejáratot megtartották, a kapusházat (hrsz. 13) viszont kibővítették. A kastélyhoz vezető kanyargós utakat szintén megtartották, de a kert használatát egységesítették (hrsz. 16) és területét rendezték. Ennek érdekében lebontották a kastély közelében, attól keletre fekvő gazdasági udvart határoló XIX. század eleji épületcsoportot és későbbi haszonkertjeit, s helyette a nyugati oldalon új kocsiszín és parádés-lóistálló (hrsz. 12) épült. A nyugati oldal régi épületeit szintén lebontották (kivétel a 11. hrsz-on megtartott kisebb ház és udvar) az új kastély közeléből, s helyette új kiszolgáló épület (hrsz. 2) készült. A kert nyugati részén (hrsz. 4, 5, 6) a régi gyümölcsöst megtartották, keleti sarkába négy üvegház épült. A kanyargó ívben vezetett utak rendszerét jórészt szintén megtartották, ugyanakkor a park keleti peremen egy kis halastavat (hrsz. 35) létesítettek újonnan.
A kastélyépület korabeli, 1902 és 1910 közötti kialakításáról – a már említett – Klösz György fotósorozat[19] tájékoztat. A páratlanul értékes, 12 felvétel révén a főépület külső megjelenése, valamint a tulajdonosi lakosztály és nagyvonalú társasági terei részleteiben ismerhetők meg.
|
|
|
1. kép |
Az egyemeletes kastély nyitott, U-alakú díszudvarával fordul az érkező felé. A külső oszlopfolyosóval kísért, széles oldalszárnyak uralják a tömeget. A főbejárat a manzárdtetővel kiemelt, címerrel díszített, kiskülésű középrizatlit axisában nyílik, elé fedett kocsifelhajtó vezet. Belépve egy szűk keresztfolyosó (2. kép) után az épület központját adó, két szintet átfogó, galériás kialakítású, tágas hallba (3. kép) jutunk. Ez a földszinti hall-tér a historizáló kastélyok funkcionális szempontból legkorszerűbb térkompozíciós megoldása, mely az 1890-es évektől több helyen feltűnt (l. pl. Pest, Múzeum utcai Károlyi-palota, 1881; Tóalmás, 1894-96; Nagykároly 1894-96; Diósszentpál, 1904; Babapuszta, 1906-07 stb.) szerte az országban. A hall a korabeli kastélyenetriőrök olyan forgalomvezető, -elosztó szerepű tere volt, amely térszervező erejével lehetővé tette a központos térsorolás (l. pl. a XVIII-XIX. századi villakompozíciókat) lineárissá tételét kéttraktusos elrendezésben. Ezzel, pedig a kapcsolódó közösségi vagy lakóterek additív sorolásának és kötetlenebb alakításának megvalósíthatóságát biztosította nagyobb épületlépték esetén is. A piano nobile földszintre helyezésével összefüggésben pedig a közösségi tércsoport reprezentatív feltárását, jó kertkapcsolatát eredményezte. A nagymágocsi kastély belső térrendszere mindennek legszebb, legkifejezőbb hazai példája. A csarnok – ahogyan itt nevezték – a mindennapi „kastélyélet” fóruma is volt, a belső személyzet (inasok, szobalányok) tagjai például minden reggel itt gyülekeztek, s a főkomornyiktól itt kapták meg a napi beosztásukat.[20]
|
|
|
2. kép
|
|
|
|
3. kép |
Az emeletre vezető fa lépcsővel és galériával megjelenő, az innen bevilágított hall súlyos berendezését beépített faburkolat és egy monumentális kandalló egészíti ki. Az épület tengelyében a közösségi tércsoport első terme, a nagyszalon (4. kép) nyílt. Egy teraszon keresztül közvetlen kijárattal bírt a kert felé is. A kastély haránttengelyében enfilade-térfűzéssel nyíltak egymásba a két traktusban elhelyezett nappali termek. Nyugat felé az első a biliárdszoba (5. kép) volt, majd Károlyi Imre dolgozószobája (6. kép) következett a kert felé egy nyitott terasszal bővítve. A dolgozóból nyílt a könyvtárterem beépített fa berendezéssel és kandallóval. Mellette, pedig a biliárdszobából nyílt az ebédlő (7. kép).
|
|
|
4. kép |
|
|
|
5. kép |
|
|
|
6. kép |
|
|
|
7. kép |
A nagyszalon berendezésének stílusát az arany-fehér-zöld színekben komponált neoempire stílus határozta meg. Az ülőbútorok csoportjai a falikárpittal harmonikus egységet (ún. ensemble) alkottak. Károlyi Imre nappali (biliárd, dolgozó, könyvtár) szobáiban, szinte a nagyszalon kontrasztjaként, a faragott fa mennyezet- és falburkolatok, a beépített bútorok és a súlyos bőr ülőgarnitúrák domináltak.
A nagyszalontól keletre nyíló termeket a tulajdonosi lakosztály foglalta el. Ez egy nappali szobával (kisszalon) nyílt meg, majd az épület sarkán a hálószoba (8. kép) kapott helyet. A hálószobát az emeleti gyermekszobákkal egy belső csigalépcső kötötte közvetlenül össze. A lakosztály a földszinti folyosóról kis előtérrel nyílt, innen a garderobe (ruhatár) és a fürdőszoba (9. kép) – sarkában nyílt a closette-fülke – volt megközelíthető. Mindkettő közvetlen átjárással a hálószoba felől is elérhető volt.
|
|
|
8. kép |
|
|
|
9. kép |
A Károlyi-lakosztály fürdőszobájáról és a hozzá alkóvval kapcsolódó öltözőszobáról (toilette) fennmaradt fénykép nagy művelődéstörténeti jelentőséggel bír. A fürdőszoba fal- és padlóburkolatai korszerű és nemes anyagokból (üvegcsempe, márvány) készültek el, berendezése lakályos volt. A fürdőkád megemelt peremű, medenceszerű kialakítása, hangsúlyos elhelyezése nagyvonalú, a konzolos és kettős mosdó korszerű és elegáns volt, s mindez a korszak fürdőszoba-kultúrájának igen szép és minőségi példája lehetett.
|
|
|
|
|
10-11. kép |
A kastélyból a már említett tágas teraszokon keresztül lehetett kijutni a kertbe. Itt egy széles, lejtős gyepfelület emelte ki a tömör megfogalmazású, mozgalmas és zárt homlokzatot. A középső terasz előtt kör alaprajzú virágágyás pompázott egynyári kiültetésekkel. A homlokzatkompozíciót három, manzárdtetővel lefedett rizalit határozza meg. A középrizalit hangsúlyát – az udvarhoz hasonlóan – címeres attika-felépítmény biztosítja. Itt az emeleti ablakok felett fekvő ellipszisablakok láthatók. A nyíláskeretezések és más homlokzatdíszek formarészletei finom plasztikával tagolják a homlokzatot. (10-11. kép)
A kastélyban először gázvilágítást alkalmaztak, és csak az 1910-es években készítettek gőzgéppel működő saját áramfejlesztőt, melyet a kastélyon kívül, külön épületben helyeztek el és 110 V egyenáramot termeltek vele egészen a falu villamosításáig.[21] A kastély első átalakítása 1910-ben történt meg, amikor az emeleti gyermekszobák egyikét kápolnává alakították át. Ezzel kapcsolatban Szilágyi László lelkész a következőket jegyezte fel: „A Kastélyi szt. Kereszt felmagasztalásáról nevezett márvány Kápolna építtetése 1910. VIII. 5. – Méltóságos Gróf Károlyi Imre úr és nemeslelkű neje Gróf Károlyi Zsófia grófnő, néhai Tibor nevű elsőszülött gyermekük Kedves emlékét megörökítendők, elhatározták, hogy a kastély első emeletén, azon termet, melyben kedves gyermekük utoljára halva feküdt és felravatalozva volt, kápolnává alakíttatják… Külföldi művészmesterek serényen munkálkodva ez év júliusára elkészítették a díszes Kápolnát, melynek alapzata és oldal falai tiszta fehér és fekete márványból, a mennyezet díszített stuccó-ból készült … Tibor kisgróf életnagyságú élethű szobra carrarai márványból ülő helyzetben angyalnak mintázva… pápai privilégium alapján a házi Kápolna, mely a szt. Kereszt felmagasztaltatására dedikáltatott, nyilvános Kápolnának declaráltatott, melyben a grófi család tagjai és mindenkori vendégei minden vasár és ünnepnap eleget tehetnek e helyen is szt. mise hallgatási kötelezettségeiknek…”[22]
1910 után épülhetett fel a kastély északnyugati sarkán a – dolgozóhoz és a könyvtárhoz kapcsolódó – nyolcszögletű télikert, melynek közepére vízmedence került; fölötte az emelt előtt teraszt alakítottak ki. (12. kép[23])
|
|
|
12. kép |
A XX. század első felének legjelentősebb változása a kastélyparkot érintette. A kastélyban a fűtéskorszerűsítés mellett, csak kisebb átrendezések történhettek (13. kép[24]), amikor a Károlyi fiúk, Ferenc (1900-), Viktor (1902-1973) és Gyula (1907-1942) felnőttek és saját családot alapítottak, illetve mikortól a család a kastélyt csak a nyári szezonban, illetve az őszi nagyvadászatok alkalmával lakta.[25]
A kastélypark felújítására és többütemű díszítésére azonban igen látványos eredményt hozott, s talán összefüggésbe hozható az 1937. évi jubileum megünneplésével is. Mivel a nagymágocsi kert kutatásának eredményei még publikálatlanok, így csak néhány, az 1930-as évekre datálható fényképfelvétel tanúságával vázolhatók a kertépítészeti munkák állomásai, illetve a kastély korabeli megjelenése. Első ütemben a kastély déli és északi homlokzatai elé szabályos, geometrikus rendszerű kertet létesítettek architektonikus elemekkel. A főbejárati oldal elé az alacsonyra nyírt sövényekkel határolt mezőkbe a Négy évszak allegóriája került. Érdekességük, hogy a faragott kőszobrok talapzatán az 1771-es évszám látható. Így ezek, mint régi műtárgyak – mintegy hitelesítve az új kertet – kerültek elhelyezésre.[26] A négy nőalakhoz további kettő szobor (a Nimródot ábrázoló mára elveszett) tartozott külön elhelyezéssel. Az északi oldal kertjének átalakítása jelentősebb méreteket öltött. A középső terasz elé széles feltöltés került, melyet balusztrád választott le az új, nyírott sövényekkel keretezett partertől. Ide vezetett le az új lépcső, a kastély axisába, a parter közepére egy kör alaprajzú vízmedence került vízjátékkal. (14. kép[27]) Ekkor létesült a végleges kertszerkezetet meghatározó tó is, melyen azonban eredetileg csak csónakkal lehetett átkelni.
|
|
|
13. kép |
|
|
|
14. kép |
A mágocsi kert végleges formáját a szökőkút átalakításával és a tó túlpartján, az épület tengelyében elhelyezett kilátó kis pavilon (gloriette) felépítésével nyerte el. Az északi homlokzat előtti szökőkútba a Szabin nők elrablása c. mitológiai jelenetet ábrázoló szoborcsoportot építették be; s eredetileg olasz mestertől származó szobor díszítette a jón gloriette közepét is.[28]
Az építtetők, Károlyi Zsófia grófnő 1942. évi, s hamarosan Károlyi Imre gróf 1943-ban bekövetkezett halálával, majd 1944 szeptemberétől, a II. világháború pusztításának kezdetével lezárult a nagymágocsi kastély 150 éves történetének első korszaka.[29]
„Uccu neki Póstelek…!”
Az 1884-87 között Festetics II. Tasziló (1850-1933) gróf számára átalakított, Viktor Rumpelmayer (+1884) által elkezdett majd Maximilian Paschkis és Albert Paar által befejezett keszthelyi kastélyegyüttes a hazai historizáló barokk kastélyok sorát nyitotta meg. A kert és épület kompozíciója, a három rizalittal tagolt, manzárdtetős barokk tömegforma (pl. Gács, 1736 (l. 20. kép); Gyülevíz, 1739; Óbuda, 1746; Gödöllő 1752-59 stb.) több historizáló barokk épület (Rábasebes, 1902-05; Póstelek, 1906-09; Marcali, 1912-13; Kéthely, 1912-1920 k., Csorvás, 1924-28 stb.) formai előképe lett. Sorukban látható nemcsak a nagymágocsi kastély, hanem a gróf Wenckheim- és más rokon család több kastélya is.
A békés megyei Gerla határában fekvő Póstelek kastélyának felépítéséről egyetlen hiteles forrás, a Vállakozók Lapjának 1905. évi száma tájékoztat.[30] Eszerint gróf Széchényi Antalné egy kastély felépítésére adott ekkor megbízást. Busa László a még élő szemtanuk elmondásai helyszíni felvételezései alapján 1988-ban készített munkájában a bécsi Siedek Viktor építészt nevezte meg az 1906-09 között felépült kastély tervezőjének és a kivitelezés vezetőjének.[31] A pósteleki kastély és park későbbi említései lényegében Busa utánközlésének tekinthetők.[32]
Póstelek a XIX. században a wenckheimi Wenckheim-család gerlai birtokának része volt. 1874-ben gróf Wenckheim Károly (1811-1891) császári és királyi kamarás, huszárkapitány a birtok keleti részén Gerla-Póstelek néven önálló pusztai falut alapított. Épített községházát, tartott külön községi bírót és jegyzőt. Az 1888-iki árvíz után azonban e község megszűnt és területe 1889-ben Doboz községhez csatlakozott.[33]
1895-ben Póstelek ismét jelentőséget kapott. Ekkor Wenckheim Károly unokája, Wenckheim Krisztina (1874-1970) grófnő feleségül ment sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Antalhoz (1867-1924). A hagyomány szerint Krisztina hozományul szüleitől, a gerlai ágból származó Wenckheim Frigyestől (1842-1912) és az ókígyósi ágból származó Wenckheim Krisztinától (1849-1924) a szülői birtokokhoz egyaránt közel fekvő, erdőben gazdag cca. 3000 hold nagyságú pósteleki birtokrészt kapta meg.[34]
A Széchényi Antalné által felépített kastély eddig ismert első ábrázolása Póstelek 1884. évi kataszteri térképének 1923. évi megújításán[35] látható. A Gerláról érkező földút déli oldalán a 7475 hrsz-on szabályozott erdős területen jelenik meg az új épület (hrsz. 7474). A szintén új kertjének szerkezete (útrendszere, kertészeti elemei) nem ábrázolt. Keleti és déli határát újonnan szabályozott út adja. Hasonló részletezettségű, de a kastélypark néhány újabb elemét (tó, fürdő, díszkert, kilátó) és épületét (gépház) ábrázoló, az útrendszerét azonban nem jelölő forrás, a pósteleki uradalom 1934. évi térképszelvénye, Gönczy Adorján mérnök munkája.[36] Ebből arra következtethetünk, hogy az új kastély köré legkésőbb az 1920-as években elkészült a park kialakítása is. Ezt erősítik a kastély és környezetének 1920-1932 közé datálható külső felvételei. (15-19. kép[37]) A kastély körül 14 hektáros tájképi kertet létesítettek a természetes Hajlási erdő idős tölgyes-kőrises faállományának felhasználásával, de a Wenckheim-uradalmak más kertjeiből – Ókígyósról, Karánsebesről – is hoztak ritka és értékes, már fejlett faegyedeket. A új kastély köré a parkot is korszerűen alakították ki. A kert nyugati része szolgált a test frissítésére az úszómedencével és a tavirózsákkal díszített csónakázótóval, melyet egy artézi kút vizével tápláltak. A fákat ligetszerűen telepítették, máshol ritkították, s a tűlevelűeket sorban ültették. A kastély keleti homlokzata előtti feltöltésről – Nagymágocshoz vagy Ókígyóshoz hasonlóan – lépcsősor vezetett le a geometrikus díszkertbe, mely 1,5 hektáron terült el a szem és a lélek gyönyörködtetésére. E kertrészbe a kertészeken – előbb Puskás István, majd Keller Jenő volt a főkertész – kívül csak a grófi család tagjai és vendégeik léphettek. A nyírt buxusbokrok szabályos rendben, geometrikus formában futottak más örökzöldekkel, magasabbra nyírt nyugati tujával, tiszafával tagolva. Itt a díszkertben 600 rózsafaj gondosan telepített 40˙000 rózsatöve nyílott – magasabb növésűek a szélre, alacsonyabbak középre rendezve. A díszkert középpontjában kör alakú vízmedence közepén posztamensre állított, gazdagon faragott váza kapott helyet. A családi lakó és nappali tereket erre a díszkertre tájolták, s az épület tengelyében, az Antal erdőbe 100 méter széles nyiladékot – kilátót – vágtak kelet felé. A kastélyparkot magas drótkerítéssel övezték, melyen két kaput nyitottak. Az északnyugati a Németnyilas és a Krisztina erdő között húzódó új major épületegyüttese mellett nyílt, másik a parktól délre fekvő Ilona ligeti major épületeihez vezetett.[38]
|
|
|
15. kép |
|
|
|
16. kép |
|
|
|
17. kép |
|
|
|
18. kép |
|
|
|
19. kép |
A kastély tervezőjének és kivitelező vállalkozójának tartott Siedek Viktor (1856-1937) bécsi építészvállalkozóról (Architekt und k. k. Baurath) az 1936-ban megjelent Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler hivatkozással csak három sort közöl: „Siedek, Viktor, Architekt in Wien, * 19. 3. 1856. Napajedl (Mähren), Schüler Ferstels. Kosel, Deutsch-öst. Kstlerlex., 1 (1902).”[39] Siedek munkásságának magyarországi vonatkozásai, körülményei jórészt még nem publikáltak. A Wenckheim-család szolgálatában tett működésének leghitelesebb bizonyítéka a dobozi neoromán templomra és sírboltra vonatkozó szignált 1897-98. évi tervsorozata,[40] melyeket 1902-ben kiviteleztek. A birtok tulajdonosa ekkor – s így a tervek valószínűsíthető megrendelője – gróf Wenckheim Dénes (1861-1933) volt, aki nagybátyja, Wenckheim Rudolf dobozi birtokában 1891-ben örökösödött.[41] A Békés vármegye életében meghatározó szerepet játszó főurat baráti és társasági, sőt gazdasági kapcsolatai is a Károlyi-családhoz, házasságával újabb rokoni szálak pedig a gerlai Wenckheimokhoz kötötték. Károlyi Mihály (1875-1955) gróf volt jó barátja, aki Károlyi Imrének, a nagymágocsi kastély építtetőjének volt unokaöccse.[42] Wenckheim Dénes 1896-ban Ókígyóson feleségül vette Wenckheim Friederika (1873-1957) grófnőt, a pósteleki kastélyt később felépíttető gróf Széchényi Antalné nővérét.[43] Széchényi Antal pedig Széchényi Andor Pál (1864-1943) gróf öccse volt,[44] aki a somogy megyei Marcaliban 1912-13-ban, építtette át korábbi kastélyát historizáló barokk stílusban.[45] Wenckheim Dénes bátyja, Wenckheim IV. Ferenc (1855-1939) gróf 1893-ban gácsfalván kötött házasságot ghimesi és gácsi gróf Forgách Ilonával (1871-1898). A gácsi várkastélyban töltött szűk egy évtized alatt fellendítette az uradalom gazdálkodását, s a régi kastélyt is mintaszerűen felújíttatta.[46] E rokoni és baráti kapcsolatok szálaival átszőtt főúri társaság sora Wenckheim IV. Ferenc és Dénes Henrik nevű testvérének fiával, Dénes gróf örökösével, Wenckheim Sándor (1900-1968) gróffal[47] folytatható, aki 1924-18 között Csorvás-Nagymajorban építtettte fel a gácsi kastély tömegkompozícióját felidéző neobarokk kastélyát Siedek Viktor tervei alapján.[48]
A pósteleki kastély fénykora az 1920-as évek legelejére tehető. 1920-ban Széchényi Antalné elsőszülött leányát, Széchényi Antoinette (1896-1971) grófnőt itt vette feleségül zsadányi és törökszentmiklósi gróf Almásy Imre (1896-1973), majd a második leányt, Széchényi Ilona (1898-1984) grófnőt 1923-ban nagykárolyi gróf Károlyi Viktor (1902-1973). Mindkét ifjú pár gyakran tartózkodhatott Pósteleken, mivel a grófi gyermekek közül Almásy Orsolya (1921) és Károlyi Krisztina (1926-1949) is a kastélyban született meg.[49] Gróf Széchényi Antal 1924-ben bekövetkezett halálával azonban csendesebb napok következtek. 1944 őszén, amikor a grófi család elhagyta a kastélyt termeit a környékbeli lakosok kifosztották, fel is gyújtották, s három helyiség jórészt kiégett. 1945 augusztusától indult folyamatos széjjelhordása.[50] 1947-ben a gyulai Gyógypedagógiai Leánynevelő intézet külső telephelyként a kastélyba történő elhelyezéséről intézkednek,[51] de a tervek nem valósultak meg, a kastély továbbra is a lakosság szabad prédájaként pusztult. 1947-ben Bende Oszkár műszaki tanácsos járta be az épületet, s arról részletes leírást készített,[52] melyből a korabeli kialakítás jórészt még megismerhetővé válik: „Az épület hatalmas őspark közepén fekszik, amelyet a háború megkímélt és ritka fajtájú, hatalmas faállománya sértetlen. A parkban sétautak, továbbá két vízmedence van, melyek közül az egyik szökőkút vizének felvételére szolgál, a másik nagyobb többszáz négyzetméter területű. Ez utóbbit a kastély előtt kb. 30 méterre lévő bővizű pozitív ártézikút csurgalékvize táplálja. A főépület U alakban épült, a középső rész egy emeletes, míg a két oldalsó szárny földszintes. Egy fő és két melléklépcsőház van, amelyek teljesen sértetlenek. Az egész épület alatt pazarló módon épült alagsor van, amely nagyméretű konyhát, mosogatót, éléskamrákat, mosókonyhákat, személyzeti szobákat és WC-ket, összesen 30 helyiséget, továbbá közlekedő folyosókat, fa és szénraktárakat (3 db) tartalmaz. Maga az alagsor, de az egész épület az alföldi talajvizek ellenére tökéletesen száraz, egyetlen vizes folt nem észlelhető. A konyhai tűzhelyben csőkígyó van beépítve, amely a mosogatóban elhelyezett és meglévő bojler segítségével szolgáltatta a melegvizet. A földszinten szélfogó előcsarnok, nagyméretű hall, továbbá 28 lakóhelyiség (átlagosan 5x6, 6x6, 6x7 m.), 3 fürdőszoba, 3 WC és az egyes lakosztályok, valamint helyiségek közlekedését biztosító folyosók vannak. Az összes helyiség tapétázva volt, amelyet ismeretlen tettesek teljesen leszaggattak, több helyen meggyújtották és három helyiség ajtó és ablaktokrészei nagyrészben elégtek. Két helyiség csaposgerenda födémét megbontották és teljesen hiányzik. Az emeleten 12 lakóhelyiség, WC és fürdőszoba van, továbbá a közlekedés lebonyolítására közlekedő folyosó és egy felső világítású hall. A lakóhelyiségek itt is tapétázva voltak, azonban ez is le van szaggatva. … Az asztalosmunka legelsőrendű kivitelben, hófehér mázolással készült. Azonban az összes ajtó és ablakszárny, az ablakok bélés és mellvédborítása és több helyen az ajtók tokrészei is hiányzanak. Az összes lakóhelyiség parketta és vakpadló burkolata, párnafák a közlekedő helyiségek lapburkolata, konyha csempéje teljesen hiányzik. A reprezentációs helyiségek fűtését márványkandallókon kívül az alagsori helyiségben elhelyezett kaloriféresek által termelt és falicsatornákon vezetett légfűtés látta el. Az összes alagsori, földszinti és emeleti lakóhelyiségeket pedig cserépkályhákkal fűtötték. Azonban az összes kaloriféres és megállapíthatóan nagyértékű külföldi gyártmányú cserépkályhák teljesen össze vannak törve. A világítást a főépület közelében lévő gépház és szivattyúház gépiberendezésével előállított áram szolgáltatta, a gépiberendezéssel együtt a falakban elhelyezett szigetelőcsövek és huzalok is hiányoznak. A vizet a szivattyú által táplált kb. 3 m3 ürtartalmú és az emelet felett levő padlástérben elhelyezett tartály szolgáltatta. A tartály kivételével az összes berendezési tárgy és sok helyen a csőhálózat is hiányzik.”
A főbejáraton belépve egy haránttengelyes előcsarnokba juthattunk. Itt kétoldalt egy-egy kis íves lépcsőkar vezetett a piano nobile megemelt járószintjére. A falakat trófeák és agancsok tucatjai díszítették. Az előcsarnokhoz balról kapcsolódott a főlépcsőház, szemben három boltíves nyílás az épület közepét elfoglaló hallba – nagyszalonba – vezetett. Faragott vörösmárvány kandallója a déli oldalfal szimmetriatengelyében foglalt helyet, a falakat rózsaszín tapéta borította, melyen „Ilus néni” (Széchényi Ilona grófnő) festményei függtek. Észak felé nyílt a faburkolattal kialakított tágas ebédlő, nyugati falában kandallóval. A nagyszalontól délre Wenckheim Krisztina és Széchényi Antal nappali szobái és a kertre tájolva közös hálószobájuk feküdt. Az idős gróf halála, 1924 után mind a négy szobát csak az özvegy grófnő használta. Az udvari oldalon volt a rádió-szoba, a grófnő kisszalonja. Mögötte a zöld színű kárpittal és faburkolattal kialakított férfi kisszalon volt a pipázó. Mellettük, a kerti oldalon a dolgozószoba nyílt, mögötte eredeti helyén maradt a tulajdonosi hálószoba. A déli szárnyban a két leány (Antoinette és Ilona) valamint a két fiúgyermek (gróf Széchényi Ferenc és Károly) nappali és hálószobái voltak, az emeletet, pedig a vendégszobák foglalták el.[53]
Az 1952 körüli időkből maradt fenn tovább két fényképfelvétel, mely a kastély további – megállíthatatlan – pusztulását mutatja.[54] (27-28. kép) A kastély nagy részét 1983-ban egy polgárvédelmi gyakorlat keretében lebontották.[55]
Kastély Marcaliban
A Somogy megyei Marcalira 1677-ben szerzett Széchényi György (1592-1695) kalocsai érsek királyi adományt.[56] 1715–1733-ban Széchényi Zsigmond (1681-1738) gróf volt a földesura, később a Nemzeti Múzeumot megalapító Széchényi Ferenc (1754-1820) grófé, majd fiáé, Széchényi Pál (1789-1871) grófé,[57] végül ennek unokájáé Széchényi Andor Pál (1864-1943) grófé lett a birtok.[58]
A család település közepén álló XVIII. századi kastélyát Marcali 1783-84. évi első katonai felmérése L-alakú épületként ábrázolja udvarral, s az országleírás „das Schlosz”-ként sorolja fel.[59] Valószínűleg erről írja Ybl Ervin, hogy a régi kastély romantikus átalakítása 1860 körül Ybl Miklóstól származik, önéletrajzában meg is emlékezik róla…”[60] Borovszky szerint a községbeli régi kúria gróf Széchenyi Andor Pálé, aki ez idő szerint [1912] itt új kastélyt építtet.[61] Az 1912-13-ban a régi kastély mellett felépült új kastély kivitelezését a neves helyi építőmester, ifj. Sztelek Ferenc és társa, Csomós Gergely építőmester vezették.[62]
Gácsvár ’tömegidézete’: a csorvás-nagymajori kastély
|
|
|
20. kép |
Békéscsaba és Orosháza között elterülő Csorvás még a XVIII. század végén is puszta volt.[63] 1858-tól azonban benépesült.[64] Az 1890-es években a csorvási határban kb. 6˙000 hold terület a Wenckheim-család birtokában volt. 1˙500 holdat a gerlai ágból származó gróf Wenckheim Matild (1853-) és unokaöccse, Wenckheim Károly (1876-1926) gróf; 4˙400 holdat, pedig a dobozi ágból származó gróf Wenckheim Henrik (1857-1908) birtokolt,[65] de részét öccse, Wenckheim Dénes (1861-1933) kezelte.[66] A két világháború között, férje után Wenckheim Károly özvegye, Kyd Theodórának (1890-1976) volt itt jelentősebb birtoka.[67] Henrik gróf gyermekeinek nagykorúvá válásával legkisebb fia, Rudolf (1904-) Wenckheim Matildtól is örökölt; illetve nővére, Csáky Árpádné Wenckheim Mária (1902-) grófnő[68] és bátyja, Wenckheim Sándor (1900-1968) gróf osztoztak a fennmaradó területen.[69]
Wenckheim Sándor gróf csorvási birtokának 1˙600 holdas részét, illetve ennek központját Nagymajor névvel illették. 1924-28 között itt építtette fel – valószínűleg egy korábbi uradalmi épület, az ún. „kiskastély” szomszédságában – új kastélyát Siedek Viktor bécsi építész tervei alapján. A kivitelezés vállalkozója egy Hirtz nevű német építésvezető, a pallér Titz Jakab, a gyulai kőművesek vezetője Hack András volt.[70] A kastély és környezetének ábrázolása az 1936. évi kataszteri térképen jól látható,[71] s 1944-ből maradt fenn az a fényképfelvétel (21. kép) amely az épületet délkelet felől mutatja.[72]
|
|
|
21. kép |
Az új kastély (hrsz. 2335) észak-déli hossztengellyel épült, haránttengelyében a meglévő 15 szobás kiskastéllyal alkotott építészeti kompozíciót. A településről vezető út és gazdasági vasút keleti oldalán a térkép díszkaput jelöl, ahonnan derékszögben tört, egyenes út vezetett a két – kis és nagy – kastély közötti sík területre. Itt a térkép ívekből, barokkosan metszett vízmedencét jelöl, s ilyen látható a kastély keleti homlokzata előtti terasz lábánál is. E medencék vasbetonból készültek, s a teljesen alápincézett, egyemeletes új kastély is a legkorszerűbb építőanyagokból és szerkezeti megoldásokkal épült fel.
Három rizalittal tagolt, tetőkupolákkal hangsúlyozott, mozgalmas tömegformája, megemelt földszintje még monumentálisabb hatást kölcsönzött a 60 szobás kastélynak. Főbejárata nyugat felé fordult, melyhez kocsifelhajtó vezetett. Pillérekkel gyámolított terasza alatt három boltíves ajtó az előcsarnokba nyílt. Valószínű, hogy belső terének szervezete is a XVIII. század megoldásait követte, közösségi és lakóterei két traktusban, enfilade fűzéssel kapcsolódhattak egymáshoz. Az épület közepét, talán galériás aulaként kialakított bejárati előcsarnok foglalta el, mögé a kerti oldalra a nagyszalont helyezték.
A kastélytól északra, a kertben egy újabb vízmedence, mellette 250 m2 felületű, 150 cm mélységű úszómedence és fürdőpavilon-épület, valamint egy teniszpálya kapott helyet. Ennek pandantjaként, a bejárati kapu tengelyében, a felvezető út fordulója mögött újabb barokkos vízmedence húzódott, melyet kőfallal vettek körül. A medencéket 1924-ben Kopornyi és Kenéz nevű vásárhelyi kútfúrómesterek által fúrt kutak táplálták. A kastélytól délkeletre állt az ún. művészház, ahol német szobrászok dolgoztak. Sándor gróf nyitott volt a művészetek felé, szerette a komolyzenét is – ő maga jól játszott brácsán – s a szájhagyomány szerint Bartók Bélát zenegyűjtő körútján itt látta vendégül.[73]
A kastély építésével egy időben 35 hold korszerű technikával felszerelt (pl. földalatti csőrendszerrel öntözött) parkot (hrsz. 2336) létesítettek a meglévő és idetelepített növényekből. Az épületek közvetlen közelében elhelyezett vízmedencék ennek erősen architektonikus jelleget kölcsönöztek, míg a távolabbi kertrész – bár sétaútjait a kataszteri térkép nem ábrázolja – tájképi kert lehetett. A kertészek Dzurek Imre, Szák Mihály, Boldizsár István és Balázs János voltak.[74]
Az 1930-as években bekövetkező gazdasági válság, Sándor gróf nagyvonalú és pazarló életmódja, az amerikai utazások az örökölt vagyont felemésztették, így az adósságai fejében 1932-ben a birtokot Mándy Sámuel bankárnak zálogosította el. Sándor grófnak csak a kastély körül bekerített terület maradt, s 1944-ben még látta az első orosz katonákat, akik, hogy fosztogassanak, betörtek a kastélyba.[75] A kastélyépületet 1977-ben robbantották fel, melynek következtében szinte teljesen elpusztult.[76]
A fentiekből az valószínűsíthető, hogy a gróf Wenchkeim-család köréhez baráti vagy rokoni szálakkal kötődő Károlyi-, Forgách- és Széchényi-családok azonos stiláris jegyeket mutató historizáló barokk kastélyai azonos tervezőtől származnak. Valószínű, hogy Siedek Viktor az 1890-es évek közepétől állt kapcsolatban először a Károlyi-családdal, s a nagy volumenű nagymágocsi építkezés kapcsán ismerhette meg őt a gróf Wenckheim-família. Siedek tervezői képességei és ambíciói a századforduló és a XX. század első felének szerényebb társadalmi elvárásaihoz alkalmazkodva, láthatólag pótolták azt az űrt, amely e családok által 1842 és 1882 között intenzíven foglalkoztatott jeles építész, Ybl Miklós 1891. évi halála jelentett.
Bibliográfia
Allgemeines Lexikon 1936 Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler. Dreissigster Band. Leipzig, Verlag von E. A. Seemann, 1936.
Bagyinszki 1998 Bagyinszki Zoltán: Kastélyok a történelmi Magyarországról. Budapest, Publi-CITY"1492" Kiadó Kft., é.n. [1998.] p. 130.
Baji-Csorba 1994 Baji Etelka, Csorba László: Kastélyok és mágnások. Budapest, HG és Társa Kiadó, 1994.
Borovszky.Somogy Borovszky Samu: Somogy vármegye. In.: Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, OMT, én. [1912]
Busa 1988 I. Busa László: Békés megyei kastélyok állapota és parkjaik növényállományának taxonómiai felmérése. I. köt. 1988. (Gépirat, BéML, Gyula)
Busa 1988 II. Busa László: Békés megyei kastélyok állapota és parkjaik növényállományának taxonómiai felmérése. II. köt. 1988. (Gépirat, BéML, Gyula)
Cházár 1989 Cházár László: Kastélyaink. Ohio, 1989.
Császár 1983 Császár László: A műemlékvédelem Magyarországon. Budapest, Képzőművészeti Kiadó, 1983. (Képzőművészeti zsebkönyvtár)
Éble 1911 A Nagy-Károlyi gróf Károlyi-család összes jószágainak birtoklási története. I-II. köt. Kiadja: gróf Károlyi László, sajtó alá rendezi Éble Gábor. Budapest, 1911.
Erdmann-Havassy 2001 Békés megye képes krónikája. Szerk. Erdmann Gyula, Havassy Péter. [Békéscsaba], Békés Megye Közgyűlésének Millenniumi Emlékbizottsága, 2001.
Genthon 1951 Genthon István: Magyarország Műemlékei. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1951.
Goda-Köteles 1984 Goda Péter, Köteles Lajos: Körös-Sárréti Utikalauz. Kondoros, 1984.
Gudenus 1993 Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. II. köt. Budapest, Tellér, 1993.
Gudenus 1998 Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. IV. köt. Budapest, Heraldika, 1998.
Gudenus-Szentirmay 1989 Gudenus János, Szentirmay László: Összetört címerek. Budapest, Mozaik, 1989.
Horváth 1998 Horváth Hilda: Régvolt magyar kastélyok. Budapest, Gemini Bp. Kiadó, 1998.
Jószágismertetés 1860 A Mágocsi uradalom. Csongrád megye. Pest, Magyar Gazdasági Egyesület, 1860. (Jószágismertetés I. füzet)
Kaiser-Lipp 2002 Kaiser Ottó, Lipp Tamás: Kastélyok, várak, paloták. Budapest, Alexandra, 2002.
Karácsonyi 1896 Karácsonyi János: Békésvármegye története II. köt. [Gyula], Békés vármegye közönsége, 1896.
Koppány-Dercsényi 1999 Koppány Tibor, Dercsényi Balázs: Magyar kastélyok. Budapest, Officina ’96, 1999.
Korniss 1930 Békéscsaba: Történelmi és kulturális monográfia. [Főszerk.: Korniss Géza] Békéscsaba, Körösvidék Nyomda, 1930.
Merényi 1955 Merényi Ferenc: Épületfajták Magyarországon. 1890-1918. Tipológiai adatgyűjtemény. IV. köt. Budapest, 1955. (Kézirat. In: BME Építészettörténeti Tsz.)
ÖBL 1815-1950 Österreichisches Biographisches Lexikon 1815-1950 Bd. 12 (Lfg. 56). hrsg. von der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2002 [2003]
Palatinus 1909 Palatinus József: Békésvármegyei nemes családok története. Első rész: Mágnás családok. Budapest, 1909.
Réthy 1990 Réthy Zsigmond: Békés megyei természetvédelmi zsebkönyv. Békéscsaba, kn., 1990.
Tardy 1996 Magyarországi települések védett természeti értékei. Szerk.: Tardy János. Budapest. Mezőgazda-Kossuth, 1996.
Verrasztó 1990 Verrasztó Gábor: Adatok a volt Károlyi-uradalom nagymágocsi magtárának, templomának és kastélyának történetéhez. In: szerk.: Blaskó Jánosné: Nagymágocs. Nagymágocs, 1990. p. 5-34. /Fejezetek a község történetéből 2./
Verrasztó 1996 Verrasztó Gábor: A mágocsi kastély titka. In: Népszabadság. 1996.
Ybl 1956 Ybl Ervin: Ybl Miklós. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1956.
Fényes 1851 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. III. köt. Pest, Nyomatott Kozma Vazulnál, 1851.
[1] Császár 1983 282. p.
span style='font-size:10.0pt;font-family:"Times New Roman"'>[2] Baji-Csorba 1994 15, 26-27, 30, 84, 135. p
[3] Horváth 1998 154. p.
[4] Bagyinszki 1998 130. p.
[5] Koppány-Dercsényi 1999 150-153. p.
[6]> Kaiser-Lipp 2002 76-81. p.
[7] Verrasztó 1990 8. p.
[8] I. katonai felmérés, Col. XX. Sec. XXVII. M 1:28˙880, 1784. Hadtörténelmi Intézet Térképtára (HtI), Budapest
[9] Jószágismertetés 1860 4. p.
[10] II. katonai felmérés, Col. XXXVIII. Sec. 58. M 1:28˙880, 1861-66 között. HtI, Budapest
[11] Ybl 1956 15. p.
[12] III. katonai felmérés, Sec. 5365. 1884. HtI, Budapest
[13] Közli: Verrasztó 1990 11. p.
[14] MOL (Közli: Verrasztó 1996)
[15] Gudenus 1993 33. p.
[16] Az építtetők unokájával, Károlyi Lajos (1924) gróffal, illetve a kastélyban valaha szolgáló inassal, Szelecz Jánossal Verrasztó Gábor készített interjút 1990-ben. Bővebben l. Verrasztó 1990 14, 64-65. p.
[17] Közli: Verrasztó 1990 15. p.
[18] Mágocs kataszteri térképe 24, 32. szelvény. 1882. M 1:2880. Felmérte: Siebert Emil. 1902. évi helyszínelés Szeles Mihály. 1908. évi változások rávezetése Bodonyi Aurél. 1910. évi változások rávezetése Temesváry Imre. FÖMI, Budapest.
[19] Budapest Főváros Levéltára (BFL) IX. 916. 1700-1711, 2009-2010. (A 3-5, 7, 9, 11. kép Publ: Baji-Csorba 1994 15, 26, 30, 84, 135. p.)
[20] Juhász András inas visszaemlékezéseit közli: Verrasztó 1990 42. p.
[21] Verrasztó 1990 15. p.
[22] Közli: Verrasztó 1990 15. p.
[23] Képes levelezőlap. Kiadó: Seefehlner J. L. én. Iparművészeti Múzeum (IM) ltsz.: MLT 1696/72. Budapest. (Közli: Horváth 1998 100. kép)
[24] Közli: Verrasztó 1990 30-31. p.
[25] Verrasztó 1990 43. p.
[26] Eredetük ismeretlen. Az a feltételezés, hogy a korábbi kastélyhoz tartoztak volna (Bővebben l. Verrasztó 1990 16. p.) nem valószínű, mivel Mágocs még 1784-ben is puszta volt.
[27] 14. kép egykorú képeslap a szerző gyűjteményéből
[28] Verrasztó 1990 16. p.
[29] 1944 nyarán a Magyar Királyi 113. sz. kötözőkórház kapott a kastélyban helyet, majd szeptembertől, a család távoztával a helybeliek a kastélyt kifosztották. (Bővebben Verrasztó 1990 17. p.)
[30] Vállalkozók Lapja 1905. 7. 12. Közli Merényi 1955 670. p.
[31] Busa 1988 I. 310. p.
[32] Goda-Köteles 1984 84. p.; Réthy 1990 97. p.; Tardy 1996 102. p.;
[33] Karácsonyi 1896 127. p.
[34] A birtok nagysága 1925-ben 2˙558; 1935-ben és 1943-ban 2˙297 kat. hold volt. Közli: Gudenus-Szentirmay 1989 295. p.
[35] Póstelek kataszteri térképe 14, 18. szelvény. 1884. M 1:2880. Javítva Doboz kataszteri térképe 35, 40. szelvényre és 1923. évi helyszínelés: Csóti Mihály. FÖMI, Budapest
[36] Gyula, Békés megyei Levéltár (BéML) Jelzet: Bm.K.109. (Közli: Busa 1988 II. 308. p.)
[37] 15. kép in Korniss 1930 93. p.; 16-18. kép BéML Jelzet: XV. 9. 1143-1145. (A 18. képet közli: Goda-Köteles 1984 113. p.; Busa 1988 II. 309. p.); 19. kép in Cházár 1989 240. p. 301. kép
[38] Busa 1988 II. 313-319. p.
[39] Allgemeines Lexikon 1936 595. S.; l. még: ÖBL 1815-1950 231. S.
[40] Építészeti Múzeum, Budapest
[41] Palatinus 1909 85. p.
[42] Palatinus 1909 87. p.
[43] Gudenus 1998 249. p.
[44] Gudenus 1998 40. p.
[45] Genthon 1951 382. p.
[46] Borovszki.Nógrád 46. p.
[47] Palatinus 1909 86. p.
[48] Busa 1988 I. 69. p.
[49] Gudenus 1998 44. p.
[50] BéML XXI. 3. a. 7488/1945.
[51] BéML XXI. 3. a. 14165/1947
[52] BéML XXII. 2. 15026/1947
[53] A leírás nem említi részletesen a földszint közösségi és lakófunkcióinak elrendezését. Ezt Benesch Györgyné, szül. Almásy Orsolya grófnő 1999. évi visszaemlékezéseiből igyekszem rekonstruálni.
[54] Budapest, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) Fotótár ltsz. 147.
[55] Busa 1988 II. 313. p.
[56] Borovszky.Somogy 107. p.
[57] Fényes 1851 66. p.
[58] 1910 körül 15˙350 kat. hold a birtok nagysága; 1935-ben már 20˙819; 1943-ban 18˙952 kat. hold a területe. Közli: Borovszky.Somogy 335. p.; Gudenus-Szentirmay 1989 261. p.
[59] I. katonai felmérés, Col. VII. Sec. XXI-XXII. M 1:28˙880, 1783-84. HtI, Budapest
[60] Ybl 1956 129. p.
[61] Borovszky.Somogy 107. p.
[62] Csomós Gergely építész iparos a neves marcali mesterrel, ifj. Sztelek Ferenccel Segesden Széchényi Bertalan (1866-1943) gróf kastélyának építése során találkozott. Később Marcaliban telepedett le. A környék nagybirtokosai elhalmozták őket megrendelésekkel, ahol mint kivitelezők váltak elismertté. (www.somogyitemetkezes.hu)
[63] I. katonai felmérés, Col. XXI. Sec. XXVI. M 1:28˙880, 1783. HtI, Budapest
[64] Karácsonyi 1896 70. p.
[65] Busa 1988 I. 57. p. (Más forrás szerint szintén a gerlai ágból származó, de a fiatalabb – Károly nővére – Wenckheim Matild (1879-1963) grófnőnek volt itt birtoka; 1925-ben 1˙219; 1935-ben 1˙309 és 1943-ban 998 kat. hold területtel. Közli: Gudenus-Szentirmay 1989 305. p.)
[66] Palatinus 1909 86. p.
[67] 1925-ben 1˙376; 1935-ben és 1943-ban 1˙023 kat. hold területtel. Közli: Gudenus-Szentirmay 1989 305. p.
[68] 1935-ben és 1943-ban 746 kat. hold területet birtokolt. Közli: Gudenus-Szentirmay 1989 257. p.
[69] Busa 1988 I. 60-67. p.
[70] Busa 1988 I. 69. p.
[71] Csorvás-Nagymajor kataszteri térképe 16. szelvény. 1936. M 1:2000. Felmérte: Nagymihály Szilveszter, Varga József; és 1964. évi korszerűsítés: Zsibisa András. FÖMI, Budapest
[72] BéML XV. 9. 812. Hankó József gyűjteménye. Közli: Békés megye képes krónikája, 295. p.
[73] Busa 1988 I. 68. p.
[74] Busa 1988 I. 76. p.
[75] Busa 1988 I. 69. p.