MAGYARORSZÁGI BAROKK KASTÉLYSZÍNHÁZAK
BEVEZETÉS
Dolgozatom témájául a napjainkban, a kastélyépítészetről kialakult kép összetettebbé válásával egyre inkább az érdeklődés homlokterébe kerülő kastélyszínházakat választottam. A téma kultúrtörténeti vonulata – a forrásanyag szűkössége ellenére is – Staud Gézának köszönhetően alaposan kutatott.[1] Munkássága máig a témában születő művek alapját jelenti. A könyv azonban több mint 40 éve jelent meg, így bizonyára már az is több ponton kiegészítésre, bővítésre szorulna az esetleges új eredmények tükrében. A kastélyszínházak építészeti vonatkozásait példákon keresztül és összefoglalóan elemző, forrásokat összegyűjtő mű azonban mindmáig nem született. Ezt a hiányosságot igyekszem TDK dolgozatommal, ha szerény és töredékes módon is, de pótolni.
A címben szereplő „kastélyszínházak” szó a kultúrtörténeti tárgyú írásokban egyértelműen intézményt jelöl, tekintet nélkül annak építészeti megformálására. Ezen kívül általánosan használt kifejezés azon kastélyhoz köthető terek, helyek jelölésére, ahol színjátszó tevékenység folyt. A dolgozatból azonban fokozatosan ki fog tűnni, hogy színházi előadásokat igen változatos építészeti igényszintű helyeken tartottak, így a félreértések elkerülése végett, elengedhetetlen egy árnyalt, építészeti szempontú terminológia felállítása. A téma földrajzi- vagy államhatárokkal történő behatárolása Magyarország XVIII. századi közjogi helyzetéből adódóan bajos lett volna, lévén, hogy akkoriban a Habsburg Birodalom tartományainak egyike. A színházzal bíró főúri réteg, pedig tulajdonképpen a Habsburg birodalmi arisztokrácia része, így feudális birtokaik az országhatárokon is átnyúlnak. Ilyen helyeken is működtek kastélyszínházak, így helyesebbnek bizonyult a téma inkább magyar főúri tulajdonhoz kötésével való lehatárolása. Ám a dolgozatban Magyarország területén működő, osztrák nemesi, vagy akár uralkodói tulajdonú kastélyszínház is szerepel. A magyar jelző alkalmazása szintén több problémát vet fel, ugyanis a magyarság kérdése a korban igen nehezen definiálható. Főnemeseink többsége vagy nem tudott magyarul, vagy nem használta azt a mindennapi érintkezésben. Nyelv alapján tehát nem lehet meghatározni a nemzetiséget. Az időbeli korlátot az általam tárgyalt kastélyszínházak XVIII. századi életmódhoz, udvari élethez, kulturális viszonyokhoz való kötődése határozta meg.
A főúri kastélyszínpadokról rendkívül szűkös és egyenlőtlen források állnak rendelkezésre. Minden tekintetben egyik emléket sem ismerjük. Egy helyütt a teljes színházi program ismert, más helyütt a felszerelés leltára, viszont a színházépületről nem tudunk semmit, más esetekben tervek maradtak fenn, amiknek megvalósulása viszont nem tisztázott, máshol pedig esetleg csak a színház puszta jelenléte ismert és még sorolhatnánk.
A KASTÉLYSZINPADOK SZEREPE, JELENTŐSÉGE
A kastélyszínpad, mint az életforma része
A XVIII. század elején a másfél százados török uralom után új idők köszöntöttek be Magyarországon. 1699-ben megkötötték a török háborúkat lezáró Karlócai békét, 1711-ben a kuruc had letette a fegyvert a majtényi síkon, és véget ért a Rákóczi-szabadságharc. Ezzel új fejezet kezdődött a Habsburg-ház és a magyar rendek évszázadok óta konfliktusokkal és felkelésekkel terhelt kapcsolatában. A XVIII. századi Habsburg uralkodók politikai és gazdasági érdekektől vezérelve új alapokra kívánták helyezni a dinasztia és a magyarság viszonyát, aminek eredményeképpen megindulhatott hazánk újjáépítése, felemelkedése. Jól példázzák mindezt III. Károly (1711-40) szavai: „Az az akaratom és különösképpen arra kell ügyelni, hogy ezzel a nemzettel nagyobb megértéssel kell bánni, s elejét kell venni azon panaszának, hogy a németek elnyomják. meg kell mutatni a magyaroknak, hogy őket páratlan igazsággal és szeretettel akarják kormányozni.”[2] Tovább erősítette a rendek és az uralkodó jó viszonyát a Pragmatica Sanctio 1722/23-as országgyűlésen történt jóváhagyása, mely a fiú utód nélküli III. Károly lányainak trónöröklését szavatolta, és ennek fejében több, hazánk, az örökös tartományoktól eltérő közjogi viszonyát szabályozó passzust is tartalmazott. Megalakultak a XVIII. századi Magyarország legfontosabb kormányzati szervei, a Magyar Kancellária, a Magyar Kamara és a Helytartótanács, melyek a közvetlenül az uralkodó hatáskörébe tartozó kül- és hadügyön kívüli a magyar ügyeket igazgatták kevesebb, mintsem több önállósággal.
Magyarország gazdasági és politikai felértékelődése Mária Terézia (1740-80) uralkodása alatt csak fokozódott, hiszen a királynő az 1741 és 1748 között dúló osztrák örökösödési háború közepett a magyar rendek katonai támogatása révén tudta megőrizni trónját. A rendek a pozsonyi országgyűlésen a mára legendássá vált „vitam et sanquiem” (életünket és vérünket) felkiáltással álltak ki az uralkodónő mellett. Ettől kezdve, Mária Terézia egész uralkodása alatt ügyelt a magyarokkal ápolt jó viszonyra, igyekezett a kényes kérdéseket is diplomatikusan kezelni. Visszaállította az ország területi integritását, több gesztussal biztosította a magyarokat az ország történelmi múltjának tiszteletéről[3], hazánkat a birodalom korszerűsítése jegyében pedig integrálni kívánta a Habsburg Birodalom igen eltérő fejlettségű tartományai közötti munkamegosztásba.
A magyar főurakat bevonta az udvari életbe, lehetővé tette politikai érvényesülésüket, mintegy 80 magyar családnak adományozott hercegi, grófi és bárói címet, amivel a korábbi háborúkban erősen megcsappant fő- és köznemesség sorait kívánta gyarapítani. A főnemesek szerepének felértékelőséhez az is hozzájárult, hogy a királynő politikai céljait sokkal hatékonyabban tudta keresztülvinni, ha közvetlenül velük érintkezett, mintha az országgyűléseken próbálta volna meg érdekeit érvényesíteni.[4]
Mindezen igen kedvező körülmények tették lehetővé, hogy a magyar főnemesség be tudott kapcsolódni a birodalmi arisztokrácia életébe, lehetősége nyílt a francia mintájú főúri életstílus, udvari pompa megvalósítására. A mag igen termékeny talajba hullott. A hagyományos magyar pompaszeretet hamarosan a dinasztiával vetekedve, sőt gyakran túl is licitálva valósította meg a barokk udvari kultúra építészetben, képzőművészetben, zenében, színházművészetben, látványos ünnepségekben, életstílusban tükröződő legkifinomultabb formáit. Máig tanúsítja ezt a korszakban felépült mintegy 200 főúri kastély.[5] Mária Terézia pedig örömmel vette, ha nemesi ebben, és nem a szervezkedésben ambicionálták magukat.
Kiemelt jelentőséggel bírt a korban a magyar uralkodó azon közjogi kötelessége, hogy rendszeresen az országban tartózkodjon. Mária Terézia elődeivel ellentétben erre is ügyelt. Ezt szolgálták a pozsonyi, évi hosszabb-rövidebb időt kitevő - nem csak az országgyűlésekre korlátozódó – tartózkodások, valamint a főnemeseknél tett látogatások, vendégeskedések. Ezek legalább annyira a királynő politikai céljait, mint a szórakozást, kikapcsolódást voltak hivatva szolgálni. Ezek a látogatások az egész főnemesség ünnepévé váltak, és kor legpompásabb ünnepségeire adtak alkalmat., ugyanakkor szinte csak a Pozsony környéki, nyugat-magyarországi udvarokra korlátozódtak, a királynő Gödöllőnél keletebbre soha sem jutott az országban.
Az ünnepségek azonban a királynői látogatásoktól függetlenül is rendszeressé, a XVIII. századi udvari élet legjellemzőbb megnyilvánulásaivá váltak. Ilyen, sokszor több ezer főt vendégül látó, sőt a kastély környéknek egész lakosságát megmozgató grandiózus események alkalmával bálok, lakomák, több tízezer mécsessel megvalósított kivilágítások, jelmezes felvonulások, táncmulatságok, katonai parádék, tűzijátékok, parasztlakodalmak, népi ünnepségek, állatviadalok, hangversenyek képezték a programot. Ezeknek az igen színes, ugyanakkor legkülönbözőbb színvonalú műsoroknak a sorába illeszkedtek az opera-, báb- és színielőadások. Ugyanis ebben az időben, amikor amúgy is mindent áthatott a barokk teatralitás, a színház immár nem fért el színpadon és az élet legapróbb területeit is áthatotta, a főúri életforma elmaradhatatlan része volt a színház. A főúr igényeitől, művészeti érdeklődésétől függően ezek korlátozódhattak csupán egyes ünnepségekre, de válhattak a tartósan alkalmazott színtársulat, saját zenekar és operatársulat révén rendszeressé, vagy merülhettek ki csupán műkedvelő előadásokban. Tehát a korban szinte bármelyik főúri udvarban folyhattak színielőadások akár alakalmilag felállított színpadon, akár fényesen berendezett kastélyszínházakban.
A kastélyszínpad, mint a magyar színjátszás történetének állomása
A XVIII. századi színházi kultúrában Magyarország a klasszicista drámákat felváltó új drámairodalom tekintetében, az Európához képest megkésett keletközép-európai mezőnyben igen előkelő helyen állt. Ám ennek ellenére a magyar nyelvű színjátszás csak igen megkésve jelentkezett, ami egyértelműen a bécsi udvarhoz kötődő magyar főnemességnek, valamint a polgárság nagy részének német anyanyelvének tudható be. Azonban a magyar nyelvű színjátszás megalapozásában, előkészítésében rendkívül nagy szereppel bírt az azt megelőző magas színvonalú, idegen nyelvű színházkultúra, ami három összetevőből állt: az egyházi iskolai színpadokon, a városi színházakban és a főúri kastélyszínpadokon zajló színházi életből.[6]
Időben az egyházi iskolai színjátszás jóval megelőzi mindkét elemet, ugyanis már a XVI. századból is fennmaradtak rá vonatkozó adatok. A XVII. századi Magyarországon hivatásos színjátszás híján a színházi élet a különböző felekezetekhez vagy szerzetesrendekhez tartozó iskolákban folyt, ahol drámákat adtak elő, túlnyomórészt latinul, de tartottak néhány magyar nyelvű előadást is.[7] Az iskolai színjátszás intenzitását jól mutatja, hogy a XVII. és XVIII. századból rendkívül sok, 167 városban vagy oktatási intézményben tartott, 7176 előadás ismert, melyeknek mintegy 2/3-át a jezsuita, jelentékeny részét pedig a piarista iskolákban adták elő, míg a többi megoszlik az egyéb szerzetesrendek és protestáns felekezetek között.[8]
Ennek azért igen nagy a jelentősége, mivel az ország legtehetősebb katolikus főúri családjainak sarjai a jezsuita iskolákban tanultak, így itt tettek szert első színházi élményeikre is. A drámák szereplőiként maguk is megtapasztalhatták a színészetet, majd később is előszeretettel támogatták az és foglaltak helyet a közönség soraiban. [9] Ez a jelenség igen nagy jelentőséggel bír a kastélyszínpadok szempontjából. Az Esterházy család is igazolhatóan így került kapcsolatba elsőként a színházzal. 1640-ben Esterházy Miklós nádor a soproni jezsuitáknak adta kölcsön a rend fennállásának 100. évfordulójára zenekarát.[10] Esterházy Pál nádor pedig nagyszombati diák korában előszeretettel szerepelt, gyakran női szerepben is az ekkor még elsősorban egyházi tárgyú iskolai előadásokon. Nyilvánvalóan diákkori színészkedésének emlékére karolta fel a jezsuita iskolák színjátszását, és lett az 1664-es első előadást követően gyakori látogatója és támogatója a soproni jezsuita előadásoknak. 1692-ben a nagyszombati jezsuita kollégium számára építtetett színpadot és készíttetett díszletet.[11] Mindez igen érdekes vonulatát képezi a főurak és színház kapcsolatának, viszonyának.
Nagyon érdekes kérdés a magyar színjátszást megalapozó másik két elem, a német nyelvű polgári színjátszás és a kastélyszínpadok sokrétűk kapcsolata. A színdarabokat a hivatásos együtteseket foglalkoztató főúri játszóhelyeken mindenkor a városi közönség előtt is játszó, alkalmilag vagy állandóra szerződtetett német vándor társulatot adták elő. Gyakran előfordult, hogy egy társulat a nyári idényt egy kastélyban, míg télit a városban töltötte. Így tehát igen közvetlen kapcsolatba került egymással a polgári és főúri színjátszás. A társulatok ugyan azt a repertoárt játszották a kastélyban, mint a városban, így kölcsönösen hatottak egymásra a polgári és a főúri közönség kedvéért műsorra tűzött darabok. A színtársulatok a rendkívül jól felszerelt, díszletekkel és színházi kellékekkel gazdagon ellátott kastélyszínházakban olyan ideális körülmények között, kifinomult és gazdag kiállításban mutathatták be darabjaikat, amire a magyar városokban nyilvánvalóan nem nyílt alkalom. Így ennek, valamint a főúri közönség igényességének köszönhetően tovább tökéletesedhetett művészetük.[12]
A kastélyszínpadok, ha nem is tudatosan, inkább szükségszerűen nagy szerepet vittek az alapvetően főúri műfajt jelentő opera városi közönséggel történő megismertetésében. A Batthyány Fülöp gróf hainburgi kastélyszínházában (12.)* operákat is színre vivő, szerződtetett társulat, a kastélyban játszott operákat Pozsonyban is műsorra tűzte. Erdődy János gróf 1789-ben szélnek eresztett társulata pedig elvitte a pesti közönségnek az operát, ugyanis az újra eljátszotta az Erdődy-opera gazdag és színvonalas pozsonyi műsorán szereplő alkotásokat.
A XVIII. század második felében kezdtek kiszorulni a Hanswurst típusú, rögtönzött tréfás előadások, és adták át helyüket a szabályos daraboknak. Eszterházán, Esterházy Miklós herceg udvarában (7.) már az 1770-es évek elején színre kerültek Voltaire, Moliére, Gellert és Lessing egyes darabjai[13], majd sor került a német színészetben korszakos jelentőségű bemutatókra is, ugyanis 1774-ben itt adták először elő német nyelven Shakespeare Lear király és Othello című drámáit, melynek jelentőségét az időbeli elsőségen túl az is jelenti, hogy átdolgozás helyett fordításban igyekeztek azokat előadni.[14] Ugyanez a német társulat ismertette meg a pesti közönséggel is Shakespeare-t.[15] Mint főúri műfaj, az opera színre vitelében hazánkban szinte kizárólagos szereppel bírtak a kastélyszínházak, ahol egy-egy előadás egyúttal gyakran a hazai, vagy a valódi ősbemutatót is jelentette. Ilyen korszakos előadásokra gyakran került sor Eszterházán (7., 9.) és Pozsonyban Erdődy János gróf színházában (32.).
A XVIII. században egyes adatok arra vallanak, hogy erdélyi, főleg kolozsvári főnemesi házaknál magyar nyelvű darabok is színre kerültek[16]. 1790-ben Kazinczy Ferenc barátjának, Ráday Gedeon grófnak unokája, Pál szervezte meg és irányította a Magyar Játékszíni Társaságot. A magyar nyelvű színjátszás szorgalmazásában nem jártak élen a magyar kastélyszínpadok, de számos esetben nagyon is jelentősen járultak hozzá a polgári, vagy az első magyar társulatok működéséhez. A XIX. század elején felszámolt kastélyszínházak felszerelése: színpadgépezetei, jelmezei, kellékei végül a polgári vagy magyar nyelvű társulatokat gazdagították. Erdődy János gróf pozsonyi színházának (32.) felszerelését a gróf halála után ingyen kapta meg az egykori társulat a családtól, és azzal éveken át szerepelt Pesten.[17] A Pálffy grófok pozsonyi, szabadon álló színházépülete (35.) 1801-től már városi használatban állt.[18] A tótmegyeri Károlyi-kastély színházának (42.) gazdag felszerelését, miután nem sikerült Pesten értékesíteni, 1804-ben immár a „magyar nyelvnek gyarapítására” a debreceni, Wesselényi-féle színtársulatnak ajándékozták.[19] 1817-ben a nagykárolyi Károlyi-kastély színházi felszerelése (25.) is a nagyváradi Magyar Játékszín Társaság tulajdonába ment át.[20]
A kastélyszínpad, mint a magyar színházépítészet állomása
A kastélyszínpadok a hazai színházművészet fejlődésében betöltött meghatározó szerepen túl a hazai színházépítészet kialakulásában bírnak máig meghatározó jelentőséggel. Mint láttuk Magyarországon a színházi élet nem a kastélyszínpadok megjelenésével kezdődött, de az építészetileg igényesen megformált első kőszínházakat bizonyára a kastélyszínházakban kell tisztelnünk. Az iskoladrámákat alkalmilag felállított színpadokon tartották, nem jöttek létre kizárólag színházi célú terek. A fejlettebb városok már a XVIII. század közepétől gondoskodtak valamilyen állandó jellegű színházépületről, amik már alkalmasabbak voltak színházi előadásokra, mint az addig e célra a német vándor színtársulatok által használt vendégfogadók, fészerek. <[21] A kedvezőbb körülmények pedig jótékonyan hatottak a színvonalra. Pesten az 1774-ben színházi célra átalakított, 500 fős befogadóképességgel bíró rondella volt az első állandó színházépület.
Az egyes kastélyokban tartósan meghonosodó vagy alkalmilag zajló, de kiemelt fontosságú színházi élet térigénye révén a főúri udvarokban viszont hamarabb kialakultak a színházi funkció építészetileg is igényes megfogalmazásai, mint a városokban. Ez az elsőség európai viszonylatban nem illeti meg ilyen egyértelműen a főúri színházakat, ugyanis ott a közép-európai fejlődéstől eltérően a polgárság lélekszáma, anyagi ereje nagyságrendekkel nagyobb volt, mint Magyarországon. A főnemeseknek volt igényük, anyagi lehetőségük arra, hogy a pompás kastélyépületekhez méltó módon nyerjenek kialakítást a színházaik is. Így számtalan, a színházépítészetben máig meghatározó feladat, probléma nyert először a kifejezetten színházi célra átalakított, vagy eredetileg is annak szánt épületrészben vagy épületben kifinomult és körültekintő megoldást. A színházépület funkcionális tagolására, a terek felfűzésére, a nézőtér megközelítésére, feltöltésére-kiürítésére, a páholyok, karzatok, erkélyek, közösségi terek kialakítására Magyarországon mind-mind a XVIII. században születtek az első, a színházépítészet további fejlődésének is utat mutató, máig a színházépítészet eszköztárának alapját képező válaszok. Ennek a rendkívül fontos problémakörnek az igazolására, bővebb kifejtésére a dolgozat kastélyszínházak építészeti ismertetésével foglalkozó fejezetében, egyes konkrét emlékeken keresztül kerül sor.
A magyar főúri tulajdonban álló XVIII. századi kastélyszínházakat szám szerint, a helyszín és a tulajdonos megjelölésével a függelékben közölt betűrendes jegyzék tartalmazza (41-42. o.). A Staud Géza Magyar Kastélyszínházak című műve alapján összeállított jegyzékben 40 olyan XVIII. századi kastélyszínpad szerepel, ahol bizonyított a színjátszó tevékenység, míg további 7-ben csak valószínűsíthető. A Staud által ismertetett színpadok csak a XVIII. századi, csákvári, Esterházy János gróf-féle színházzal lettek kiegészítve. Azonban szinte bizonyos, hogy ennél is több helyen tartottak színházi- és opera előadásokat a XVIII. században, ha tekintetbe vesszük, hogy vándor színtársulat szinte bárhol megfordulhatott, és a színházat, mint a XVIII. századi életforma természetes megnyilvánulásának tekintjük. A Függelékben közölt I. térképen (43. o) feltűnő a kastélyszínpadok egyértelmű és félreérthetetlen Pozsony körüli tömörülése. Ez is bizonyítja, hogy Pozsony kiemelt szerepe és Bécs közelsége miatt itt rendkívül intenzív társasági- és udvari élet folyt, a gyakori fényes ünnepségek számtalan alkalmat nyújtottak az alkalmi színházi- és operaelőadásokra, sőt a rendszeres, saját együttest fenntartó főúri színházak is sok nézőre számíthattak. Magában Pozsony városában is 5 helyen zajlott színházi élet főúri színpadon. Kisebb tömörülést mutat még a térkép Pest-Buda környékén, valamint még ennél is kisebbet Erdélyben, de egyik sem mérhető Pozsonyhoz.
Az Függelék I. és II. táblázatát (44-45. o. ) vizsgálva, a gyakran szórványos, reprezentatívnak nem mondható ismert említések és előadás időpontok ellenére megállapítható, hogy a színházi élet a XVIII. században hazánkban a legintenzívebben az 1780-as években folyt az eszterházai, hainburgi, gödöllői játszóhelyek és a pozsonyi Erdődy János gróf-féle színház folyamatos működése következtében.
A KASTÉLYSZÍNPADOK MŰKÖDÉSÉNEK KÉRDÉSEI
A főúri színházak működése számos, a mai polgári színjátszáson iskolázott szemmel furcsa, de a maga korában természetes és szükségszerű jellemzővel bírt, aminek megismerése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy hű képet alkothassunk róluk. Ezek a sajátosságok többször funkcionális elvárásokban is tükröződtek, ilyen módon sokszor erősen kihatottak az épületek, termek építészeti megformálására is.
Alapító
A főúri színházak legfontosabb jellemzője, hogy messzemenőkig személyfüggők. Az alapító státusza, vagyona, személyisége, műveltsége, egészségi állapota, életének fontos állomásai alapvetően határozták meg a színház működését, jellemzőit. Az egyes színházakban folyó művészi, szakmai munka színvonalát, a repertoárt, az előadások gyakoriságát, a felszereltséget, építészeti kialakítást elemezve minduntalan szembe találjuk magunkat az alapító karakterével. A kastélyszínházak jellege alapvetően függ attól, hogy azt inkább csak alkalmilag, a főúri reprezentáció céljára, ünnepségekre használták, vagy rendszeres előadások zajlottak benne, esetleg a kettő együtt valósult meg. Ahogy ma az egyes színházak előadásrendjét, művészi színvonalát a közönség elvárásai, a fenntartó anyagi támogatása, az igazgató habitusa szabja meg, úgy a főúri színházakban mindez a hatalom gyakorlatilag a tulajdonos kezében összpontosult. Hogy mennyire élt ezzel a jogával és mennyire próbálta figyelemmel kísérni, ellenőrizni a szakmai munkát, az szintén csak tőle függött. Éppen ezért tulajdonképpen ahány kastélyszínház, annyi féle. Így érdemes áttekinteni vázlatosan a színházat fenntartó főúri személyeket, hogy megértsük ezt, a mai szemmel már nehezen elképzelhető helyzetet.
Az alapítók a XVIII. században a korszak jellegéből, Magyarország státuszából adódóan többnyire katolikus, a Habsburg-ház iránt lojális, országos hivatalok sorát viselő főurak, egyházi méltóságok voltak. Anyagi és politikai erejük teljében egész vagyonokat áldoztak főúri udvartarásukra. E helyen az állandó zenei vagy színházi együttest fenntartókra, valamint a teljesség igénye nélkül olyan főúri személyekre térek ki, akik kastélyában igazolható és-vagy datálható színházi eseményekről tudunk.
Az első ismert alapítók közé tartozik Esterházy Pál Antal herceg[22], a korabeli Magyarország leggazdagabb főnemese, akinek kismartoni udvarából (16.) 1749-ből elsőként van adatunk magyar főúri udvarban folyó színjátszó tevékenységről. Korának rendkívül művelt, iskolázott főura volt, aki színházi és zenei érdeklődéstől vezetve építtette meg a kismartoni kastélyszínházat a park hatalmas üvegházában 1761-ben, mely az eddigi adatok szerint egyúttal a legelső kastélyszínház céljára átépített épület. Ő alapozta meg öccsének, Miklós hercegnek később legendássá váló pompás udvartartását azzal, hogy szerződtette 1761-ben Josef Haydn-t, aki később évtizedeken keresztül állt a hercegi ház szolgálatában, szavatolva az udvari zenei és színházi élet rendkívül magas színvonalát.[23] Ő szerződtette a végül az egész hátralévő életét hercegi szolgálatban töltő Jacoby-t udvari építésznek, aki minden valószínűség szerint kulcsszerepet játszott az eszterházai kastélyegyüttes kialakulásában. Pál Antal herceg alapította meg a hercegi kottagyűjteményt, és alakult ki a Miklós herceg idején híressé vált Esterházy-zenekar törzsgárdája is.
Időben második Patachich Ádám báró, nagyváradi püspök[24] zenekarának alapítása (27.). Már nagyváradi püspökként szerződtette Dittersdorf-ot, a mára némileg elfeledett, de a maga korában igen sokra tartott, sokat játszott zeneszerzőjét. 5 évig Dittersdorf művészeti vezetésével igen magas színvonalú kulturális élet helyszíne lett az addig ilyen szempontból igen kietlen Nagyvárad. Az alapítás hátterében a püspök őszinte zenei rajongása, mintsem a pompás udvartartás megvalósítása állt, azonban a salzburgi és oltmützi érsek példája is nyilvánvalóan szeme előtt lebegett. A rendszeres hangversenyekhez nem kötődtek nagy ünnepségek, legfeljebb díszebédek, tehát a zenéé volt a főszerep. Évente igen magas összeget volt hajlandó áldozni kedvtelésére, évi jövedelmének ötödét költötte zenekarára. A régi püspöki palota egyik termében alakíttatta ki a színházat Dittersdorf javaslatára. Az alapító egyházi személyéből sok, kizárólag az ő együttesére jellemző sajátosság adódott. A magas színvonalú zenekar feloszlatását is a püspök főpapi státusza, érzékeny személyisége okozta. Igaztalanul bevádolták az őt magas tisztségbe emelő Mária Teréziánál, hogy tisztével összeegyeztethetetlen, erkölcstelen módon vezeti udvartartását, így fájó szívvel bár, de a konfliktus kerülése érdekében inkább szélnek eresztette imádott együttesét.[25]
Az 1762-ben Esterházy Pál Antal herceg örökébe lépő Esterházy Miklós herceg[26] pompakedvelésben messze felülmúlta bátyját. Hatalmas vagyon birtokába jutva, kiváló művészeket örökölve minden lehetőség adott volt számára ahhoz, hogy megvalósítsa pompás udvartartásáról ifjú kora óta szőtt álmait. A herceg maga is zeneértő volt, kiválóan játszott baritonon, de az kiváló, messze földön híres eszterházai zenekar és opera együttes (7.) fenntartása, és az igen magas színvonalú német vándor színtársulatok szerződtetése mögött legalább annyira munkált a szemkápráztató udvartartás megvalósításának igénye. E kettős motiváció eredményezte, hogy Eszterházán építészetileg rendkívül igényes, érett, gazdagon felszerelt, a művészek számára minden lehetőséget biztosító állandó színházépületek épültek. A herceg egyéni habitusából következően valószínűleg erősen beleszólt szakmai kérdésekbe is, igen kompetensnek érezte magát. Uradalmait, manufaktúráit, jobbágyait már-már végletesen állította udvarának szolgálatába. A személyhez kötődés már-már abszurd mértékét mutatja, ahogy mindennek vége szakadt. A színházi és zenei élet halálával egy csapásra véget ért Eszterházán. Kevésbé művészi hajlamú utóda szélnek eresztette az együtteseket, a kastélyt alig, végül egyáltalán nem használták, a pompás együttes az enyészeté lett. Ebben nagy szerepet játszhatott a barokk életforma hazánkban viszonylag megkésett volta is.
Batthyány Fülöp grófot[27] valószínűleg színházi érdeklődése motiválta akkor, amikor Hainburgban (12.), az általa befejezett kastélyban már eredetileg is kastélyszínházat létesítetett. Az 1780-as évektől kezdve rendszeres színházi élet folyt a kastélyban, ugyanis a gróf a nyári idényre több évre szerződtetett 1-1 hivatásos német színtársulatot. 1795-ös halálával viszont itt is egy csapásra véget értek az előadások.[28]
Az Esterházy hercegekhez hasonló pompás udvartartást vezetett a XVIII. század közepén a vagyonszerző Grassalkovich I. Antal gróf, de színházi előadásokról csak fia, az immár herceg Grassalkovich II. Antalpan class=MsoFootnoteReference>[29] idejéből tudunk. Ő az 1780-as években létesítette mindhárom színházát: a gödöllőit (11.), a pozsonyit (34.) és a pozsonyivánkait (37.). Ő valószínűleg már a főúri szórakozás elidegeníthetetlen részének vélte a színházat, ám nem alkalmazott állandóan színtársulatot, viszont saját zenekarral bírt. Színtársulatot legfeljebb idényekre szerződtetett.[30]
Erdődy Nepomuki János gróf[31], az egyik legősibb magyar nemesi család tagja, fényes karrierje után idősen, betegsége miatt tisztségeiről lemondva, saját zenei rajongását kielégítendő alapította meg 1785-ben zenekarból és énekesekből álló operaegyüttesét. Ennek érdekében állandó, gazdagon felszerelt színháztermet alakíttatott ki pozsonyi, herrengasse-i palotájában (32.). Az előadások Patachich együtteséhez hasonlóan teljesen függetlenek voltak a nagy ünnepségektől, valóban az előadásoké volt a főszerep. Négyévi működése alatt az eszterházaihoz hasonló színvonalú, nemzetközileg is jegyzett operaélet folyt itt. 1789-es halálával a család feloszlatta az együttest, a díszleteket az igazgatónak ajándékozta.[32]
Az Esterházy hercegekhez és Grassalkovichokhoz mérhető fényes udvartartással bírt, pompás ünnepségeket rendezett Batthyány József gróf, hercegprímás[33], az 1770-es 1780-as években. 4 palotájában illetve kastélyában igazolható (Németújvár (28.), Körmend (21.), Rohonc (39.), Püspöki (38.)), míg további 4-ben (Magyarbél (23.), Csenke (5.), Pozsony (36.), Pest (29.)) valószínűsíthető a színházi tevékenység. Udvartartásának elengedhetetlen részét képezte a színház, ám nincs nyoma állandó színtársulatnak, azokat csak alkalmilag szerződtetette, viszont állandó zenekarral rendelkezett.[34]
A korban még Balassa Ferenc gróf[35] tartott fenn állandó zenekart Pozsonyban (33.), aki szintén díszes fogadásokat, hangversenyeket adott.[36] Styrum Károly gróf, osztrák főnemes Simontornyán (40.) szintén fényes udvart és házi zenekart tartott.[37]
Ráday Gedeon gróf az előbb említett személyiségekkel ellentétben nem foglalkozott politikával, protestáns volt, és II. Rákóczi Ferenc diplomatájának unokájaként nem volt az udvar által kedveltnek mondható. A közügyek helyett az irodalom felé fordult, Kazinczy Ferenc barátja volt. Szívesen látogatta a pesti német színház előadásait, a színházszerető gróf péceli kastélyban alkalmilag német színtársulatok fordultak meg. Fia, III. Pál már lojális volt az udvarhoz, valószínűleg ennek köszönhető a grófi cím is.[38]
Fellépők
A fellépők személyét minden esetben a tulajdonos főúr elkötelezettsége, egyéni ambíciói, céljai szabták meg. A magyar főnemesség csak töredéke bírt jól szervezett, állandó színtársulattal, zenekarral, sok kastélyszínházzal rendelkező főnemes alkalmilag sem fogadott hivatásos vándor színtársulatot, vagy legalábbis nem maradtak fenn erre vonatkozó adatok. Gyakori volt, hogy e helyett műkedvelő előadásokat tartottak, a színészetben ambicionálták magukat. Vendégeskedések idején többször vittek színre csupán nemesek és házi alkalmazottak darabokat. Így például a tótmegyeri (42.) és nagykárolyi Károlyi-kastélyokhoz (25.) kapcsolódó, színpadgépezettel és díszletekkel gazdagon felszerelt kastélyszínházakban és a díszesen kiképzett a galgóci Erdődy József gróf-féle színházban (10.) csak főúri műkedvelésről van tudomásunk, hivatalos társulat fellépéséről nem.
Ott, ahol a színházi és zenei élet az ünnepségek fényének növelése vagy a művészi igényesség révén a főúri élet rendszeres szereplője volt, ott alkalmilag hivatásos zenekart, színtársulatot fogadtak, vagy állandó zenekart alkalmaztak, hosszabb rövidebb időre hivatásos színtársulatot fogadtak fel. A XVIII. században 7 főúr illetve főúri család rendelkezett zenekarral. Ezek közül a legjelentősebbek, így az Esterházy-féle, a Patachich-féle és az Erdődy-féle zenekarok felépítése, működése jól ismert. Az Esterházy-zenakart és az Erdődy-féle együttest egyaránt énekesekből álló operatársulat is kiegészítette. Az Erdődy-féle zenekar 20 tagból állt, de ezek csak egy része volt állandó, a fúvósokat alkalmanként a helybeli katonaság adta.[39] Érdekes a Patachich-féle zenekar összetétele. Bár 34 főt számlált, ezek közül csak 12 volt hivatásos zenész, 4 pedig énekes, melyek számát alkalmilag bővítették. A maradék dilettáns volt: 9 libériás inas, 1 komornyik, 1 cukrász a püspöki udvarból és 7 kanonoki muzsikus.[40]
A zenekarok és operatársulatok felett minden esetben a karmester, művészeti vezetőé volt a főszerep, aki Eszterháza esetében Josef Haydn volt, Nagyváradon (27.) pedig a mára elfeledett Karl Ditters von Dittersdorf. Ők a tulajdonos főúrtól tulajdonképpen művészeti kérdésekben, a tagok, zenészek, énekesek kiválasztásában, az együttes megszervezésében szabad kezet kaptak. Josef Haydn egy már részben meglévő együttes élére került, de a művészeti vezetés teljes egészében rá hárult. Dittersdorf a Patachich-féle zenekar tagjait maga válogatta össze a már meglévő tagok és az általa újonnan szerződtetettek közül. A püspök mindent az ő belátására bízott, így tett Erdődy János is saját karmesterével. A megbecsültség, anyagi biztonság, ingyen lakás és étkezés, a természetbeni juttatások, a művészi célok többé-kevésbé zavartalan megvalósításának lehetősége és a védett körülmények által nyújtott előnyökön túl a főúri alkalmazás erős kötöttségeket is jelentett. Ez a főúr habitusától függő mértékben érvényesült. A zenekarokat vezető, elismert művészeknek rendszeresen alkalmi darabokat kellett írni a főúri társadalom jeles napjaira, többször méltatlan feladatokat is rájuk hárítottak. Bizonyos értelemben lakáji státuszban álltak. Haydn-nek naponta jelentkeznie kellett a hercegnél, várnia az utasításokat, fogadni a megrendeléseket, beszámolni a zenekar ügyeiről. Dittersdorf viszont szinte patriarchális viszonyt ápolt a lágyszívű püspökkel, és mint ahogy önéletrajzából kitűnik, készséggel csókolt kezet, leste minden kívánságát, szerzett urának meglepetéseket. A zenekar tagjai egyenruhát hordtak, feltétlen engedelmességgel tartoztak a karmesternek, művészeti vezetőnek. Eszterházán külön „muzsikaház” adott nekik szállást, és a fizetésen túl ők is részesültek természetbeni juttatásokban. A zenekar a karmesterrel együtt vendégszereplésekre is ment más főúri udvarokba, ünnepségekre. A zenekari tagok gyakran cserélődtek, életük során több főúri udvart megjártak.
Az ilyen, állandó együtteseket segédszemélyzet egészítette ki: ruhatáros, fodrász, jelmez- és díszlettervező, ács, gépész, szabó, súgó. Az Erdődy és Esterházy operatársulat egyaránt bírt ilyenekkel.
A zenekar helyzetéhez képest a színtársulatok mintha bizonyos autonómiát élveztek volna. Hazánkban a XVIII. században a színházi életet a német vándor színtársulatok előadásai jelentették, amelyek egy-egy városban egy idényre vagy több évre bérbe vették a színházat. Az anyagi siker teljesen rajtuk múlt, a közönség megnyerése, a nézőtér megtöltése, érdeklődésének felkeltése elengedhetetlen volt, hiszen a színházi bérletet ki kellett fizetniük. A főúri udvarok ilyen, már saját színigazgatóval, szervezettel bíró társulatokat béreltek alkalmilag, vagy kötöttek velük szerződést egy vagy több évre. Általános jellemző, hogy a megkötött szerződés értelmében a nyári idényben a főúri udvarban voltak kötelesek játszani, míg télen a városban önállóan működhettek. Hainburg (12.) esetében olyan konstrukció is ismert, hogy a társulat egy része állandóan a kastélyban tartózkodott, míg a nyári holt idényben, amikor nehéz fenntartani az együttest, és a pozsonyi bérletet is meg kell fizetni, az egész társulatot az igazgató a gróf költségére Hainburgba küldte. Előfordult, hogy a Hainburgban alkalmazott társulat a gróf nevét viselve szerepelt Pozsonyban.[41] Grassalkovich II. Antal herceg gödöllői színházába (11.) úgy bérelt fel rövid időre társulatot, hogy az a nyári idényben egyszerre játszott Gödöllőn és Győrött. Érdekes, hogy a társulat megfizette a győri színház egész nyári bérletét, attól függetlenül, hogy éppen ott játszott-e. Ebből kitűnik, hogy a herceg annyit fizetett, hogy megérte a társulatnak így eljárni.[42] Eszterházára (7., 8., 9.) a herceg évente kötött szerződést társulatokkal, de azokat sokszor évente újra megkötötték, több évig szerepelt ugyanaz a társulat a nyári idényben Eszterházán és télen Pozsonyban.
A vándorló életben nyugalmat, anyagi biztonságot jelentett a főuraktól kapott fix javadalmazás, a gazdag díszlettár, a jól felszerelt színház, a biztos közönség. Számtalan eset ismert, ami arra utal, hogy a társulat fenntartásában, megsegítésében, a nyári évadok átvészelésben nagy szerep jutott egy-egy főúrnak. Az Esterházy Miklós herceg által kötött szerződésekből kitűnik, hogy a színészek számán és minőségi megkötéseken kívül rögzítették az előadások gyakoriságát, a társulatnak akkor és ott kellett előadást tartania, amikor azt a herceg kívánta. A repertoárba is nyilvánvalóan beleszólással rendelkezett. Bizonyos teendőket a herceg vállat magára, a jelmezekről a társulatnak kellett gondoskodnia, amiknek mennyisége és gazdagsága nagyot nyomott a latba az alkalmazni kívánt társulat kiválasztásában.[43] A színművek előadásához valószínűleg az eredetileg operákhoz készült díszletekből válogathattak.[44] A főúri alkalmazás nyújtotta biztonság a kötöttségek ellenére is vonzó lehetett, a társulatok például versengtek, hogy Eszterházán játszhassanak.
A vándor társulatok kb. 12 színészből álltak, de Eszterházán (7., 8., 9.) szerepelt 26 fős is. Az együttesel gyakran saját házi szerzővel, díszlettervezővel rendelkeztek, a tagok gyorsan cserélődtek, váltak ki és alapítottak új társulatot. Több éves működésük során bejárhatták a német nyelvterület több városát, főúri kastélyát, a Habsburg Birodalom örökös tartományait. Mind a zenekarok, mind a színtársulatok tagjai között csak elvétve tűnik fel egy-egy magyar név. Az egyes nagyobb ünnepségekhez, egy-egy műsorszámhoz a saját együttessel bíró udvarok is szerződtettek alkalmilag művészeket, énekeseket, zenészeket, balett táncosokat.
Közönség
A kastélyszínházak közönsége többnyire meghívott főnemesekből és nemesekből állt, csak elvétve történt meg, hogy azok megnyitották kapuikat a polgári közönség előtt. A közönség összetételét, mennyiségét a kastélyszínház helye alapvetően meghatározta. Pozsonyban megjelent mindaz, aki vezető szereppel bírt abban az időben Magyarországon. Közel esett Bécshez, prímási székhely volt, így a főpapság gyakran fordult meg a városban. Az itt állomásozó Ferdinánd főherceg gyalogezred tisztikara gyakori vendég lehettet az előadásokon. 1766 és 1781 között itt, a várban tartotta udvarát Mária Terézia lánya, Mária Krisztina és férje, Albert herceg, Magyarország helytartója. Pozsony volt a színhelye, az egyébként igen ritkán összehívott országgyűléseknek, itt székelt több országos hivatal: a Helytartótanács, az Udvari Kamara, a Hétszemélyes tábla. Mindezen tényezők ide vonzották az arisztokráciát, paloták és Pozsony környéki kastélyok sorát építették fel, kis udvartartásokat rendeztek be, kerteket alakítottak ki. Egymást követték a bálok, ünnepségek, kivilágítások, hangversenyek.[45] Így nem csodálható, hogy igen nagy szerep jutott a kastélyszínházaknak. A Pozsony környéki kastélyok[46], városi paloták[47] színházai valószínűleg soha sem küzdöttek közönséghiánnyal és a rendszeres előadásoknak otthont adó, Pozsony és Bécs közötti országút mentén fekvő Hainburg is jelentős közönségre tarthatott számot a nagy vendégjárás következtében..
Nagyvárad (27.) távolesett az országos főnemesség pezsgő életétől, a mellékelt térképről is kitűnik, hogy a színházi életet tekintve viszonylag elszigetelten áll. Zenei és színházi életet csak Patachich kivételes személyisége hívott itt életre. Püspöki székhely lévén a közönség soraiban papok, kanonokok sora foglalt helyet, de jelen voltak az itt állomásozó katonaság császári tisztjei, valamint Nagyvárad egész nemessége részt vehetett az előadásokon. A hangversenyeknek, színielőadásoknak mindig akadt közönsége, a lakosság szívesen vette a megélénkülő kulturális életet.[48]
Az országos szereppel bíró városoktól, főútvonalaktól távoli kastélyokban működő színházak általában idényjellegűek voltak, működésük a főúr ott tartózkodására korlátozódott, amikor pompás többnapos ünnepségeket, kivilágításokat, bálokat, hangversenyeket tartottak, nem ritkán több ezer ember részvételével. Ilyenkor a program részét képezték a színházi események, legyenek azok hivatásos, vagy csak főúri műkedvelők előadásai. Így történt ez például Gödöllőn (11.) is, ahol Grassalkovich II. Antal herceg csak tavasszal töltött el néhány hetet, ám ekkor a kastélyban gyülekezett a környék nemessége. A gödöllői színháznak is ekkor jutott szerep. Máshol az is előfordult, hogy előadásokat csak a család, esetleg néhány meghívott nemes jelenlétében tartottak.
Eszterháza (7., 8., 9.) viszont az egyetlen olyan, rendszeres előadásokkal bíró, hivatásos társulatot alkalmazó főúri udvar, ami nem városban, vagy országos szerepű város környékén helyezkedett el, így bizonyosan gondot jelentett a közönség kérdése. A herceg a barokk tájegyüttes kialakításának lehetősége miatt telepítette a Fertő-tó mellé kastélyát, nem pedig a pezsgő élet miatt. Azt ő teremtette meg. Az 1770-es éveket tarkító nagy ünnepségek alkalmával nyilvánvalóan nem jelentett gondot nézőtér feltöltése sem az operában, sem a bábszínházban. Ám igen érdekes kérdés, hogy, a már ekkor is rendszeres színházi előadások, majd az 1770-es évektől kezdve rendszeressé váló operaelőadások közepett, amikor heti több alkalommal tartottak előadást, ki töltötte meg a közönség sorait, amikor ilyen páratlanul magas színvonalú színházi és zenei folyt a kastélyban. A források szerint az előadásokat bárki ingyen látogathatta, de az kétségesnek látszik, hogy a környék jobbágy lakossága rész kívánt-e venni ezeken. Az uradalom alkalmazottai, tisztségviselői viszont bizonyosan megjelentek az előadásokon. A kastély 6 vendéglakosztályában lehetséges, hogy az előkelő közönség biztosítása érdekében 6 főúr esetleg családjával együtt állandó jelleggel ott lakott. A herceg az ünnepségeire meghívta a városi polgárságot is, de azok nemigen éltek a lehetőséggel.[49] Így a 400 fős új operaházat bizonyára gyakran nem töltötték meg. Előfordult, hogy az egész zenekar és operatársulat csak a hercegnek, családjának és néhány tisztnek játszott. Ám még érdekesebbé teszi a kérdést, hogy az előadások sora a herceg távollétében sem szakadt meg.
A közönséget illetően talán azt vonhatjuk le tanulságul, hogy a saját együtteseket rendszeresen foglalkoztató kastélyszínházak főképp Pozsony környékén helyezkedtek el, ahol a nagyszámú főúri jelenlétnek köszönhetően nem jelentett gondot a közönséghiány. Nagyváradon a püspök kivételes személyisége révén alakult ki, ha néhány évre is rendszeres, színvonalas zenei és színházi élet. Ha ez igaz Nagyváradra, akkor többszörösen fennáll Eszterházára, ahol viszont egy dúsgazdag herceg ambíciói írták felül a mindennapi valóságot.
A polgári közönség jelenléte csak kivételes alkalmakra korlátozódott. Erdődy János gróf pozsonyi operájában megtörtént, hogy a család jelenlétében a polgárságot beengedték, az érdeklődés pedig hatalmas volt, a nemesség viszont erre az alkalomra nem kapott meghívást.[50] Hainburgban is előfordult, hogy a pozsonyi közönséget is meghívták.[51] A polgári és nemesi színjátszás kapcsolata inkább számtalan egyéb szálon, mintsem a közönség révén érvényesült.
Előadások rendje
A főúri játszóhelyeket az előadások rendje szempontjából alkalmi és rendszeres előadásoknak otthont adó kastélyszínházra oszthatjuk. Ahogy eddig oly sok mindenben, ebben a tekintetben is meghatározó a tulajdonos személye. Mindkét esetben az előadásrendben kiemelt szerep jutott a főúri élet jeles napjainak, így a családi névnapoknak, születésnapoknak és az uralkodói család tagjainak névnapjainak. Ezeket olykor csak családi körben, de sokszor nagy vendégeskedéssel ünnepelték meg, melynek programjába illeszkedett a hivatásos színészek, vagy csak főúri műkedvelők által színre vitt előadás. Még a rendszeres műsorral bíró, saját, hivatásos együttessel rendelkező hetente több előadást tartó kastélyszínházak esetében is igen meghatározóak e jeles napok. Patachich Ádám nagyváradi udvarában a névnapi ünnepségek két napig tartottak. A névnap előestéjén került sor egy-egy új, gyakran meglepetésnek szánt Ditters szerzemény bemutatására, majd másnap újra előadták és kibővítették más műsorszámokkal is. Így került sor 1765. december 23-án, névnapjának előestéjén az első előadásra a püspöki palota új színpadán.[52] Erdődy János gróf pozsonyi operájának első előadását névnapján, Nepomuki Szent János naptári ünnepén, 1785. május 16-án tartották.[53]
Mint már többször említettem, a XVIII. század második felétől a fényes udvari élet elengedhetetlen részét képezte a színjátszás, így hol az uralkodói család valamely tagjának látogatására, hol egy-egy külföldi előkelőség fogadása, hol vadászatok, hol beiktatások stb. ürügyével rendezett szemkápráztató ünnepségek fontos programjai voltak a kastélyszínház előadásai. A főúri színházak többsége ilyen, jeles alkalmakkor adott otthont előadásoknak. Így működhettek például Batthyány József hercegprímás[54], Grassalkovich II. Antal színházai[55], a Pálffyak pozsonyi palotájuk kertjében álló színháza (35.) stb.
Az előadásrend tekintetében a mai színházhoz legközelebb a rendszeres, valódi, több hónapra megszerkesztett műsorral bíró kastélyszínházak hasonlítottak. Ilyen volt Batthyány Fülöp gróf hainburgi (12.), az Esterházyak eszterházai (7., 8., 9.) és kismartoni (16.), Erdődy János gróf pozsonyi színháza (32.), és tulajdonképpen ide sorolható Patachich Ádám nagyváradi színpada (27.) is. Mind Hainburgban, mind Eszterházán a nyári idényben voltak előadások, a télit a társulatok Pozsonyban, vagy más városban töltötték, Miklós herceg is Bécsben töltötte a telet. A nyári idény viszont Eszterháza esetében igen változó hosszúságú volt. Kezdetben márciustól október közepéig tartott, majd ahogy egyre hosszabb időt töltött itt a herceg rendre, kihúzódott. 1778-ban már januártól egészen decemberig tartottak az előadások, 1779-ben pedig például hamvadószerdától október 18-ig kötöttek szerződést a színtársulattal.[56] Ám a jelzett időszakon kívül sem ért véget színházi élet, az operatársulat ugyanis ennél is tovább játszott.[57] Erdődy gróf operájában hetente két előadást tartottak, hétfőn és pénteken, azonban a műsor az agg gróf betegeskedései miatt többször hónapokig szünetelt. Patatchich Ádám báró udvarában is hetente kétszer tartottak hangversenyt[58], de színházi előadást csak évente kb. négyszer. Eszterházán az 1770-es évek elején az operabemutatók még egyértelműen egy-egy ünnepség programjának részét képezték, ám 1776-tól az előadások már jól meghatározott rendbe, rendszeres, igen intenzív műsorba illeszkedtek.>[59] 1778-ban már hetente két opera előadást tartottak (csütörtökön és vasárnap), míg a többi napon színművek és hangversenyek váltakoztak, tehát szinte mindennap volt valamilyen előadás![60]
Repertoár
A kastélyszínházak repertoára mind a műfajokat, mind a darabok számát tekintve igen széles volt. Színművek, opera buffa-ák, opera seria-ák, báboperák, pantomimek, balettek, bábelőadások, kantáták szerepeltek a műsoron, amit akadémiák egészítettek ki, amelyek tulajdonképpen hangversenyt jelentettek, ahol több zenemű: szimfónia, ária, concert, concertino került előadásra.
Ismét érdekesen világít rá a színtársulatok autonóm voltára a tény, hogy repertoáruk nem tükrözte az adott nemesi udvar jellegét. Mit sok másról is, maguk gondoskodtak repertoárjuk összeállításáról, a darabok beszerzéséről, betanulásáról. Ám azért nyilvánvalóan a főúr kedvében kellett járniuk. Míg hazánkban a német színészet a maga útját járta, önállóan fejlődött, addig az opera a XVIII. században az udvarokhoz kötődött. Erre mutat, hogy míg Esterházy Miklós herceg és Erdődy János saját, közvetlenül alkalmazott, összeválogatott, állandóan alkalmazott, szorosan a zenekarhoz tartozó operatársulatot tartott fenn, addig a már kialakult, saját színigazgató által megszervezett, önfenntartó társulatokat egy vagy több éves szerződéssel alkalmazták. A színtársulatok, így alapvetően polgári jellegűek voltak, míg az opera tulajdonképpen hazánkban főúri műfaj volt. Polgári színházakban, csak a XVIII. század végén kezdték előadni őket. A színészet önállóságát az is bizonyítja, hogy nem kötődött kizárólag főúri udvarokhoz, egy társulat belátása szerint tölthetett el akár több évet is kizárólag városi szereplésekkel, vagy szerződhetett el különböző udvarokhoz. Az egyik legfontosabb következménye a polgári színjátszás jelenlétének a nemesi udvarokban az volt, hogy minden jel szerint ugyan azt a repertoárt játszották el a kastélyszínházakban, mint a városi közönség előtt. Így egyfajta szükségszerű cserebere indulhatott meg a kastélyban töltött nyári és városban töltött téli évad műsora között, a nemesi ízlés által kedvelt darabok praktikus okokból kikerültek a polgári színpadokra és fordítva. Ugyanez játszódott le az operák esetében is, ugyanis például Hainburgban (12.) a Batthyány József által szerződtetett társulatok operát is előadtak, amiket akkor is műsoron tartottak, amikor a városban játszottak. Így a polgári közönség is részesülhetett az operában.[61]
A színjátszás többnyire német nyelven folyt, míg az operák esetében viszont, főúri kötődésük következtében kifejezésre jutott az udvar jellege. Haydn operáit olaszul írta, és a más szerzőktől választott, Eszterházán (7., 8., 9.) előadott művek is olasz nyelvűek voltak. Erdődy János gróf színházában kezdetben inkább olasz, majd egyre több német operát adtak elő. Eszterházával ellentétben viszont itt már, nyilvánvalóan II. József kultúrpolitikájával összhangban még az olasz operák nyelve is a német volt.
Az opera és színmű előadások nem korlátozódtak egyedül a darabra. Erdődy János pozsonyi színházában például a rövidebb operák esetén a műsort pantomimmel, kantátával, néhány szimfóniával, áriával egészítették ki.[62]
Többségében német színműveket adtak elő, de szerepeltek a műsoron külföldi szerzők művei is, amik természetesen szintén németül kerültek színre. Az 1770-es évekre tehető Eszterházán (7., 8.,9.) a rendes szövegkönyvvel ellátott, ún. szabályos darabok, a rögtönzésre épülő, inkább vásári jellegű Hanswurst komédiákkal szembeni térhódítása. A színművek előadásában szerephez jutott a saját zenekar és karmester is, ugyanis a színműveket esetenként kísérőzenékkel adták elő. Így írt Haydn is több német színdarabhoz, sőt a Hamlethez is olyan kísérőzenéket, amik később szimfóniákként váltak a zenetörténetben ismertté.[63]
A Patachich Ádám püspök nagyváradi színpadán (27.) tartott előadások jellegét erősen befolyásolta az udvar egyházi jellege. Többször adtak elő színpadon, gazdag díszletekkel oratóriumot, de szabados, pajzán világi darabokat nem játszhattak. A színpadon előadott komédiákat Ditters ollózta össze régi német darabokból, így a püspöki színpad színjátszás tekintetében nem vehette fel a versenyt Hainburggal, Eszterházával. . Igen sajátos, hogy a városban jelenlevő nagyszámú köznemesség és az itteni főurak lazább udvari kötődése azt eredményezte, hogy operákat, színműveket többször latinul tartották, ugyanis németül, olaszul a közönség nem nagyon értett.[64]
A színművek esetében a vándor színtársulatok repertoárhoz tartozó darabok száma mai szemmel nézve szinte felfoghatatlanul nagy. Ennek oka épp a korabeli színházi viszonyokban rejlett. A még a városokban, nemhogy a kastélyokban is kisszámú közönség miatt a színtársulatoknak rengeteg darabot kellett betanulniuk, ugyanis megélhetésük függött attól, hogy sikerül-e megtölteni estéről-estére a színházat, amelynek bérleti díját mindenképpen meg kellett fizetni. Kétszer ugyanis ritkán ült be valaki egy előadásra, rendre újabb és újabb bemutatókat kellett tartani. Az egyik, Eszterházán (7., 8.,9.) játszó társulat 8 hónap alatt 130 bemutatót tartott, és csak 11 előadást ismételt meg, míg egy másik 2 hónap alatt 50 színművet tűzött műsorra, így 1778-ban 180 színpadi mű került műsorra a kastélyszínházban.[65]
Az opera előadások esetében is sok volt a bemutató, de közel nem volt annyi, mint a színműveknél. Erdődy János színházában például 1786-ban 12 új operát vittek színre, és 75 előadás keretében, tehát egy-egy opera kb. 6 előadást ért meg. Az Erdődy opera 4 évi működése alatt 53 opera került műsorraspan style='font-size:10.0pt;font-family:"Times New Roman"'>[66], ami a mai kor operai gyakorlatához viszonyítva igen előkelő teljesítmény. Eszterházán évi 4-10 operabemutatót tartottak, ami az előadások nagy számát tekintve sok ismétlést jelenthetett.[67]
A KASTÉLYSZÍNPADOK ÉPÍTÉSZETI KÉRDÉSEI
Rendkívül széles skálán változik, hogy hol, milyen körülmények között adtak elő színpadi műveket magyar főúri kastélyokban, palotákban. A főúri játszóhelyeket számba véve a következő, építészeti megformáltság különböző szintjeit leíró terminológia látszik kézenfekvőnek. Mindenekelőtt meg kell különböztetni ideiglenes és állandó játszóhelyet. A források egyenlőtlensége és hiányossága miatt, épp jellegükből adódóan főképp az állandó színpadokról maradtak fenn megbízható adatok. Ám mivel a színjátszást a barokk életforma elidegeníthetetlen és igen jellemző megnyilvánulásának tekinthetjük, alkalmi előadások bárhol folyhattak, és ilyenkor szinte mindig felállítottak ideiglenes jellegű színpadot a kastély vagy palota valamelyik nagyobb termében. A jelek szerint így járt el Mária Terézia és Lotharingiai Károly Holicson (13.), így tettek a Ráday-ak Pécelen (30.), amikor valószínűleg a kastély főépülete mellett, a parkra nyíló „képesházban” tartottak előadásokat. Így tett a Rudnyánszky-család Nagytétényben (26.), Styrum Károly gróf Simontornyán (40.), Brunswick József gróf pedig budai palotájában (2.). A Pálffy grófok Vöröskőn (47.) pedig talán a földszinti Sala Terrena-ban létesítettek alkalmi színpadot a XVIII. században. Színpadot állíthattak fel ideiglenes jelleggel a kastély vagy palota kertjében is, mint ahogy ez megtörtént Bécsben, a Károlyi grófok palotájának kertjében 1794-ben (1.).
Amennyiben a színházi élet állandósult, vagy viszonylag gyakorivá vált, akkor a család gyakran állandó játszóhelyet építtetett. Ezek egyaránt lehettek állandó szabadtéri színpadok vagy zárt épületek. Állandó, nyitott szabadtéri színpadok álltak Püspökiben (38.) , gróf Batthyány József hercegprímás pompásan kiképzett parkjában. Ide sorolható igen érdekes példa egy 1790-es kertterven már szereplő (53.3.)*, keszthelyi kastély parkjában álló, növényekből formált szabadtéri színpad (53.). Azonban csak az épületben elhelyezett, állandó létesítmények tekinthetők építészeti értelemben véve is kastélyszínházaknak. Köztük is igen sokféle építészeti igényszintet képviselő megoldást találunk. Az egyszerű megoldást a színház számára mérsékelten átformált terek képviselik. Ilyen adhatott otthont az átalakítás kis költségeit elnézve Patachich Ádám nagyváradi püspök váradi színházának (27.) 1765 és 1769 között, és így alakíthattak ki igen rövid idő alatt Grassalkovich II. Antal herceg pozsonyi palotájában színházat (34.) 1786-ban.[68]
A következő csoportot a színház számára átépített épületek és épületrészek alkotják. A gödöllői kastély egyik szárnyának végén, lakosztályok és szintek összenyitásával alakították ki Grassalkovich II. Antal herceg színházát Gödöllőn (11.). Pozsonyivánkán szintén a kastélyépületben alakították ki a herceg színházát (24.), melyet 1786-ban említenek először. Így nyert kialakítást a Keglevich Károly gróf és neje színháza Pétervásárán (31.) a kastély egyik oldalszárnyában és Erdődy János gróf pozsonyi színháza (32.) herrengasse-i palotájában 1785-ben.
A kastélyszínháznak, mint funkciónak a legteljesebb, kötöttségektől menetes építészeti megformálására a kifejezetten színház számára tervezett épület vagy épületrész nyújtott lehetőséget. Minden valószínűség szerint 1767-ben, a kastélyépülettel egyidőben, annak részeként készült el az ausztriai Hainburg-ban Batthyány Fülöp gróf színháza (12.). Az eddigi adatok tükrében úgy tűnik, hogy az eredetileg is színháznak szánt termeket legnagyobb előszeretettel önálló épületben helyezték el. Erre utal, hogy Magyarország területéről a vizsgált időszakból egyelőre nem ismert olyan emlék, ahol a színházat az újonnan épülő kastélyépülettel egy tömegbe komponálták volna. A szabadon állók közé sorolható az ausztriai Trautmannsdorfban, Batthyány Károly herceg által 1766-ban építtetett, parkban álló, könnyű anyagokból épült zárt színházépület (43.). Eszterházán Esterházy Miklós herceg kastélyegyüttesében a kastélyépülettől független épület volt az 1768-ban elkészült operaház (7.), a valószínűleg 1773-ban megnyitott marionettszínház (8.), és az 1779-80. között felépült új operaház (9.). Elsőként 1770-ben tesznek említést a Pálffy grófok pozsonyi palotájának kertjében álló színházépületről (35.). A XVIII. század utolsó harmadában, a tótmegyeri kastély parkjában épülhetett fel a Károlyi grófok, szabadon álló színháza (42.). 1795-re készült el Esterházy János gróf csákvári kastélyának parkjában az önálló színházépület (3.). 1802-ben, a tárgyalt korszak végén épült fel a galgóci kastélyparkban Erdődy József gróf szabadon álló színháza (10.).[69]
A barokk színpadtechnika és a magyar főúri kastélyszínházak felszereltsége
A barokk színházművészet az azt befogadó épületek építészeti megoldásainál, megformálásnál is fontosabb jellemzője és egyúttal vívmánya a félreismerhetetlen, végtelenül kifinomult és rafinált kulisszaszínpad. Kiválóan szolgálta és valósította meg a barokk kor illúzió keltő törekvéseit, és lett elsősorban a barokk operáktól szinte teljesen elválaszthatatlan. A színműveket is ilyenek között adták elő a kastélyszínházakban, de mivel a városi színházak hazánkban, bizonyára nem bírtak ilyen kimunkált színpadgépezettel, azok nem tartozhattak a vándor társulatok elválaszthatatlan eszköztárához. A színpadkép elválaszthatatlan viszont a korabeli főúri színházi terektől, azok együtt szolgálták a barokk teatralitást és hatáskeltést. Kölcsönösen kiegészítik egymást, így a barokk kastélyszínpadok építészeti tárgyú ismertetésénél megkerülhetetlen a barokk színpad látványa.
E színpadrendszer itáliai eredetű és a reneszánszban gyökerezik. Innen indult el hódító útjára és lett mintegy 200 évig egyeduralkodóvá. Az olasz szakemberek Portugáliától Oroszországig, Svédországtól hazájukig létesítettek szerte Európában kulisszaszínpaddal felszerelt színházakat. Az antik görög időkben nyert kiforrott építészeti keretet a színházi funkció. Ekkor a színpad hátterét a nem változtatható, architektonikus tagolású scaenae frons adta.[70] Ám már a római és görög időkben is alkalmaztak periakta-át, mely egy háromoldalú, forgatható hasáb volt, melynek minden oldalára más és más volt festve. Szintén használtak scena ductilis-t, ami tulajdonképpen egy ki-be húzható festett függönyt jelentett. A forgatható, háromoldalú hasábokat a középkori misztérium-játékoknál és kastélyokban, parkokban ideiglenesen létesített színpadokon is felhasználták.[71] A színházi díszletek fejlődésének következő jelentős állomását a jelentette a Palladio által Vitruvius leírásai nyomán tervezett Teatro Olympico, melynek scaenae frons-ában immár 3 nyílás nyílt, melyben járható, de nem változtatható, perspektivikus utcaképek tárultak fel.
1. ábra Telari-színpad
Mintegy a színpad utóbbiakban leírt, immár perspektivikus szerkesztésének és a periakta használatának ötvöződéséből születtek meg az épített színpadokon az első, perspektivikus, változtatható színpadképek. Tulajdonképpen periakta-ákat rendezték el egy iránypontos perspektíva mentén, párosával, a háttér felé egyre szűkülve oly módon, hogy azok sarkai összeértek, vagy szabadon álltak, a látványt pedig egy nagy háromoldalú hasáb épp aktuális oldala, vagy egy függöny zárta. Ez hatalmas előrelépést jelentett a színháztörténetben, mert így a tengely körül forgatható hasábok révén egyszerre, rendkívül gyorsan a teljes színpadképet meg lehetett változtatni, ám ez a művelet minden prizmához egy-egy külön-külön színpadi munkást igényelt. A forgó prizmák megfelelő oldalaira 3 különböző, a telari-nak nevezett, fakeretre feszített, vászonra festett díszletet helyeztek el, amiket akár az előadás alatt is lehetett cserélni, így nem csak három, hanem tetszőleges mennyiségű díszletváltást tudtak végrehajtani.[72]
2. ábra Furttenbach Telari-színpada
A rendszer hátrányát az jelentette, hogy a színészek csak elöl vagy hátul tudtak a játéktérre lépni, ugyanis oldal irányban a prizmák összefüggő falat alkottak. A megoldást az jelentette, amikor 1641-ben Furttenbach az egyenlő oldalú hasábok helyett egyenlő szárú, excentrikus tengely körül elforduló, egymástól elhúzott, csoportosított prizmákat alkalmazva épített meg Németországban színpadot, így a színpad oldalának egysíkúsága megszűnt, tagoltabbá vált.[73]
A barokk színpadkép fejlődésének következő, állomását a kulisszaszínpad jelentette, melyben nyugvópontra került a fejlődés, ugyanis ezzel a lehetőségek olyan tárháza nyílt meg a barokk színházművészet számára, ami maradéktalanul kielégítette a kor teátrális igényeit, így a továbbiakban a kialakult technika finomítása, kimunkálása, egyre virtuózabb felhasználása történt, az alapformán nem változtattak. A kulissza színpad felé az első lépést, még a telari-rendszer megjelenése előtt Sebastiano Serlio tette meg, amikor 1545-ben a színpad mindkét oldalán egymás mögött sorakozó, perspektivikusan elrendezett, fakeretekre feszített, perspektivikus festéssel ellátott lamellákat állított, a látványt pedig vászonra festett háttérrel zárta. A színpadképet azonban az előadás alatt nem lehetet megváltoztatni.[74]
Az első kulisszás színpadot 1628-ban Parma-ban létesítette Giovanni Aleotti a Teatro Farnese színpadán. A kulisszaszínpad képét a kulisszának nevezett fakeretre feszített, festett vásznak adták, amik a színpad két oldalán, egymás mögött, a szemközti keretek közötti egyre csökkenő távolsággal nyertek elhelyezés. Míg a színpadteret felülről a kulisszákkal azonos módon elhelyezett szuffiták határolták, addig a hátteret a prospect zárta le. A kulissza akkor szorította ki végleg a telari-rendszert, amikor Aleotti tanítványa, Giacomo Torelli Párizsban kitalálta a színpadkép gyorsváltását, ami lényében a kulisszaszínpad egész pályafutása alatt nem változott.[75] Ezzel kialakult az egész Európát meghódító, a XVII. század hátralévő részét és az egész XVIII. századot uraló színpadkép és színpadtechnika.
A kulisszaszínpad a nézők számára is látható játéktérre, valamint a közönség elől rejtett alsó és oldalsó színpadtérre és a zsinórpadlásra tagolódik. A színpad játékterét határolják le az egymás mögé sorolt kulisszák, melyek a prospecttel és a szuffitákkal együtt alkotnak perspektivikus teret. Az illúzió mértékét, a játéktér mélységét az határozta meg, hogy hány kulisszacsoportot soroltak egymás mögé. Az előadás alatt végrehajtható színpadképváltásokat pedig a kulissza-csoportokban egymással párhuzamosan elhelyezett kulisszák száma határozta meg. Míg a kulissza-csoportok 1-1 tagja a színpadtérben állva alakítja ki a színpadképet, addig a csoport többi, vele párhuzamos eleme takarásban van, rejtve marad a közönség szeme elől. A színpadkép váltáskor a jobb és baloldali elemek egyidejűleg mozognak be a színpad nézők által is látható terébe, illetve húzódnak vissza az oldalszínpad takart zónájába. Ugyanez megy végbe, a kulisszák színpadképéhez rendelt szuffiták esetében is, ám ott mindez a mai zsinórpadlásoktól, a szuffiták hosszú, és alacsony volta miatt a magasságot tekintve kisebb színpadtérben megy végbe.
3. ábra A drottningholmi királyi színház színpadának axonometrikus ábrája
A kulisszák mozgatásának technikai háttere és vezérlése az alsó színpadtérben volt megoldva. A kulissza fa keretei a színpad deszkázata alatt elhelyezkedő 1-1 kulissza-kocsihoz csatlakoztak, mely az alsó színpadtérben, kiemelt asztalon, fa kerekeken gördült. Felső pereme pedig még egyszer meg volt vezetve a színpad járófelületének hornyaiban. Itt, a színpad síkja felett lehet csatlakoztatni a kulissza-kocsihoz a tulajdonképpeni kulissza fa keretét, melyre a díszlet festett vászna volt kifeszítve.[76] A kulisszákat az előadás alatt többször cserélhették, így korlátlan mennyiségű színpadképváltást valósíthattak meg, így a 2 elemnél többel rendelkező kulisszacsoportok a korban csodált minél sűrűbb, egymás utáni színváltások megvalósítását valamint kényelmi szempontokat szolgáltak. (Nem kellett olyan gyakran cserélni az előadás alatt a díszleteket.)
A kulisszák mozgatását, a színpadtechnika összes többi eleméhez hasonlóan csigákból, hengerekből, hengerkerekekből, áttételekből és kötélrendszerekből szerkesztett mechanikus gépekkel vitték végbe. A kulissza-kocsik, így a kulisszák mozgatását a színpad hossztengelyében, vízszintesen elhelyezett hengerrel érték el. (A drottningholmi színház esetében ez függőleges) Minden egyes kulisszához tartozott egy-egy az oldalfalakra rögzített terelések közé feszített vonszoló kötélhurok. Díszletváltáskor e kötelek közül kellett a kívánt új színpadképnek megfelelőket a henger palástjához csatlakoztatni. A kötélhurkok úgy voltak megvezetve és a hengerhez rögzítve, hogy annak a hengerkerékkel történő elforgatásakor a kulisszák egyszerre, de ellentétes irányban mozdultak el. Így történhetett meg néhány másodperc alatt a teljes díszletváltás.[77]
A szuffiták cseréje ehhez igen hasonló módon és szerkezetekkel zajlott. Összetett, a padlástérben elhelyezett csigaáttételekkel, vagy szintén a színpad tengelyében, a zsinórpadlásra telepített hosszú hengerrel vált itt is lehetővé az egyszerre, de ellentétes irányban történő mozgás. A rendszer vezérlése a drottingholmi barokk színházban az alsó színpadtérből történt, ugyanis az itt álló, függőleges tengelyű, körbe-körbe járással mozgatható forgóorsó össze volt kötve a zsinórpadlás szuffitákat mozgató hengerével. Így egymástól függetlenül történt a kulisszák és szuffiták váltása, ezért a két személyzetnek figyelnie kellett a zenére, szövegre és egymásra, hogy a megfelelő időben egyszerre történjen a színpadképváltás. Ezt az együttműködést a kulisszákért és a szuffitákért felelős két színpadi munkás segítette.[78]
Magyarországon nem maradt fenn eredeti barokk kulisszaszínpad, de Gödöllőn az 2003-ban újjáépített kastélyszínházban a helyszíni nyomok és külföldi analógiák nyomán helyreállították a korabeli színpadgépezetet, így ez ma hazánk egyetlen működő barokk kulisszaszínpada. A magyar főúri kastélyszínházak színpadairól, felszereltségéről az építéskor, lebontáskor, értékesítéskor felvett leltárokból, a színpadképváltásokról fennmaradt kortárs beszámolókból, valamint a külföldön mindmáig fennmaradt barokk színházak analógiái alapján következtethetünk.
Hazánkban a csákvári (3.), az egyedi (6. ), az eszterházai marionettszínház (8.) és mindkét operaház (7., 9.), a gödöllői (11.), a körmendi (21.), a nagykárolyi (25.), az Erdődy János gróf-féle pozsonyi (32.), és a tótmegyeri (42.) kastélyszínházak esetében igazolható kétséget kizáróan a kulisszaszínpad jelenléte. Technkai felkészültségük azonos szinten ált a korabeli európai társaikkal.
Csákváron az 1795-ben, a színház (3.) felszerelésekor felvett leltár[79] egy igen jól felszerelt főúri színházat mutat, annak ellenére, hogy maga a szabadon álló épület égetetlen téglákból épült. Már tucatnyi, több kulisszából összeállítható teljes díszlettel rendelkezett. Ezek közül a legtöbb kulisszát, 12 darabot a falut megjelenítő színpadkép („Dorf-Cortina mit 12 Coulissen”) használta fel, így 6 pár, egymás mögé sorolt kulissza-csoportra következtethetünk. A leltár 24 kulissza-kocsiról („Coulissen Wägen”) tudósít, ami azt valószínűsíti, hogy egy kulisszacsoport 2 kulisszából állt, hiszen a 6 pár, 2 darabos kulisszacsoport épp kiadja a 24 db kulisszát, ami egybevág a kulissza-kocsik számával. A színpadképváltás itt is hengerekkel történt, mint arról a „6 Cortna Waltzen” és a „3 Souffitee Waltzen” tételek tudósítanak, hiszen a „Waltzen” szó az e célra szolgáló fa hengereket jelöli.[80]
Az eszterházai marionettszínházzal (8.) kapcsolatban a kortársak sok egyéb között a bámulatra méltóan gyors színpadképváltásokat emelték ki. Korabinszky Mátyás 1778-ban 36-szor változtatható színpadképről szól, és e kivételes színpadgépezet alkotójának Pauersbach-ot jelöli meg, aki. 20 év alatt fejlesztette ki az Eszterházán felépített színpadot. [81] Pauersbach a herceg házi költője volt, ő vezette a bábszínházat, és írta a jelek szerint a saját maga által kigondolt bábszínházi színpadra a bábdarabokat. 1778-ban hagyta el a hercegi udvart[82], majd az orosz cár szolgálatába állt.
Az eszterházai új operaház (9.) színpadára a megmaradt tervrajzok alapján következtethetünk (9.3-9.8.). A fűtéskorszerűsítésről szóló terv (9.8.) 6 pár, két kulisszás kulisszacsoporttal bíró színpadot jelöl, míg az operaház hosszmetszetén 8 pár, 4 darabos kulisszacsoport vehető ki. Az operaház már csupán méreteit, 400 fős nézőterét, 8x8 méteres színpadnyílását, 18 méter mély színpadát is tekintve, az európai élmezőnybe tartozhatott. Az összehasonlítás kedvéért, például a drottningholmi királyi színház 454 fős nézőtérrel, 8,8x6,6 méteres színpadnyílással 19, 25 méter mély színpaddal, és 6 pár 4, 3 illetve 2 darabos kulisszacsoporttal bírt.[83] Így Eszterháza esetében a hasonló méretekből és a pazar kialakításból kiindulva talán a hosszmetszetről leolvasható számok lehetnek valóságosak.
4. ábra A gödöllői kastélyszínház rekonstruált színpada
A gödöllői kastélyszínház (11.) színpada Eszterházához viszonyítva kicsinek számított, nyílása 5x4,6 méteres, mélysége 11,3 méter. A helyreállításkor elöl 2 pár prizmából, hátul 3 pár 3 darabos kulisszacsoportot rendeztek el. E két, a színpad fejlődését tekintve eltérő fejlettségi szintet képviselő megoldás együttes alkalmazása, melyet tervezők a színpad szűkösségével indokoltak Szabó-Jilek Iván szerint kétes hitelű.[84]
A nagykárolyi, Károlyi grófok kastélyszínházának (25.) színpadáról az 1817-ben, a Nagyváradra, a Magyar Játékszín Társaságnak elszállított felszerelés jegyzéke tájékoztat.[85] Itt 57 kulisszáról tesznek említést. A padláson tárolt, a felszámolt színházhoz tartozó hengerek, csigák és kötelek[86] szintén kétségtelenné teszik kulisszaszínpad jelenlétét.
A pozsonyi, Erdődy János gróf-féle színház játéktere (32.) állítólag a többi színpadhoz viszonyítva kisebb volt ugyan, de berendezésében, a színpadkép váltások tekintetében felvette velük a versenyt. Mindössze 3 ember elég volt a gépezet működtetéséhez. Minden bemutatóhoz új díszleteket készítettek. A közölt leltárból[87] csak a színpadképről kapunk tájékoztatást, a színpad kulisszáinak számára vonatkozóan nincsenek támpontok.
A tótmegyeri, Károlyi grófok színházának felszereléséről az 1804-ben, a Wesselényi-féle színtársulatnak történt ajándékozás kapcsán Debrecenben felvett igen részletes leltárból tudunk.[88] A legtöbb kulisszára a „Der Saal bestehend aus 10 Scenen und 1 Cortin” néven szereplő színpadkép kialakítására volt szükség, így az ott 10, „Scenen” néven szereplő kulisszából 5 pár kulisszacsoportra következtethetünk. A „Wägen zu die Scenen von Holtz” egyértelműen a kulissza-kocsit jelenti, melyből 28 szerepelt a leltárban. Lehetséges, hogy 2 kulissza-kocsi a leltár készítésekor már nem volt meg, így 30 darabot feltételezve egy kulissza-csoport 3 darabból állhatott, vagy, amennyiben valóban 28 volt, az utolsó csoportban csak kettő kapott helyet. A kulisszaváltást itt is az ismertetett módon végezték, ezt tükrözi a „Waltzen” szóhoz kötő tárgyak szereplése.
A korabeli színpadképek alapvetően architektonikus vagy természeti jellegűek, de mindkét esetben a perspektíva szabályainak megfelelően szerkesztettek. A terembelsőket erős architektonikus tagolással, a kulisszák szélén sorakozó oszlopsorokkal valósították meg. Az utcaképeket is igen hűen adták vissza a kulisszákra festett perspektivikus homlokzatok. A kulisszarendszer lehetőséget adott arra, hogy különböző mélységű színpadképeket hozzanak létre, attól függően, hogy hány pár kulisszából alakítják ki látványt. A csákvári és tótmegyeri leltárakban szereplő színpadképek eltérő számú kulisszából álltak össze. Pietro Travaglia, az eszterházai operaház neves díszlettervezőjének fennmaradt vázlatkönyveiből (9.10-9.21.) fogalmat alkothatunk az itt előadott operák fényes kiállítására. Az itt fellelhető monumentális belső tereket ábrázoló színpadképek mindössze néhány kulisszapárral és egy prospecttel megvalósíthatóak voltak. A kulisszákon kívül a színpadtérben természetesen helyet kaptak „beúsztatott” díszletek is, sziklák, síremlékek, piramisok stb.
A barokk operadíszletek ritkán kötődtek egy-egy darabhoz, azok inkább általános helyszíneket jelenítettek meg: dísztermet, parasztszobát, polgári szobát, kertet, ligetet, utcát, teret. A korban elvártak voltak a pompás, változatos, a valóság illúzióját minél hitelesebben keltő díszletek, de azok nem illeszkedtek szorosan a rendező koncepciójába. Pozsonyban Erdődy János gróf operájában minden bemutatóhoz új díszletet készítettek[89], elsősorban a gazdagságot reprezentálandó, mintsem a darab okán. Eszterházán viszont rendszeresen válogattak a korábbi díszletekből.[90]
A barokk színpadtechnika azonban nem merült ki a kulisszák rendszerében, számos, illúziót, bámulatot fokozó további elemmel rendelkezett. A színészek nemcsak a kulisszák közötti járásokon keresztül léphettek színpadra, hanem már süllyesztőket is alkalmaztak, melyeket szintén hengerre tekert kötelekkel mozgattak fel-le. Talán ilyen szerkezetet jelölt a csákvári leltár[91] „Maschin um zu verschwinden” (Gép eltűnésre) tétele. Horányi Mátyás szerint Eszterházán az új operaház (9.) is rendelkezett emelő-süllyesztő szerkezettel.[92]
5. ábra A drottningsholmi királyi színház „repítő szerkezete”
Meghökkentő lehetett, amikor a színészek felülről ereszkedtek le, tűntek fel váratlanul a színpadtérben. Drottningholmban felhőnek álcázott fa padok, kosarak szolgáltak arra, hogy akár istenek egész csoportját reptessék a nézőtéren. Ezek a szerkezetek a zsinórpadláson elhelyezett csigaáttételek révén az oldalszínpadról voltak vezérelhetők. A svéd színház nemcsak vertikális irányban működtethető szerkezettel rendelkezett, hanem vertikális és horizontális irányban egyszerre mozgathatóval is. Ezt a zsinórpadláson, a színpadteret áthidaló gerenda tette lehetővé, melyen egy kosarat hordozó mozgó elem gördült. A szerkezetet a színpadtér két oldaláról vezérelték. Ennek révén boszorkányokat, szellemeket, csodálatos lényeket repíthettek át a színpadon.[93] Ez utóbbi, összetettebb szerkezettel Horányi Mátyás szerint az eszterházai új operaház (9.) is rendelkezett.[94] Egyértelműen az utóbbiakban leírt két szerkezet valamelyikéhez hasonló jelenlétére utal a tótmegyeri leltár[95] „Flug Werk von Holtz” (Repülő szerkezet fából) tétele.
6. ábra A drottningsholmi királyi színház hullámzó tengert imitáló szerkezete
Drottningholmban, a királyi színházban a tengert oly módon imitálták, hogy egymással párhuzamosan, vízszintesen elhelyezett spirális hengereket valamilyen szövettel letakartak, majd forgatni kezdtek, így a felszín hullámzó tenger benyomását keltette. Az illúziót pedig kerekeken gördülő, a hengerek között áttolt hajó tette teljessé.[96] A tótmegyeri leltár „Wasser und Meer samt Vorgrund” két darabos tétele a tenger valamilyen imitálására mutat, amit a „Wagen mit Bank und 6 Räder zum fahren auf Meer” (Tengeri utazásra szolgáló kocsi paddal és kerekekkel) egészített ki.
Az illúziót tette teljessé az időjárási jelenségek utánzása. Az esőt kürtőkön keresztül bádoglemezekre öntött borsóval imitálták. A szél hangját Drottningholmban az oldalszínpadon elhelyezett fából készült hengerre feszített vitorlavászonnal ellátott szerkezettel érték el. A hengert forgatták, a súrlódás pedig olyan hangot keltett, mint a szél süvítése. A mennydörgést ugyanitt a színpadnyílás fölé telepített, kövekkel megtöltött hosszúkás fadobozzal mímelték, amit középen függesztettek fel, így azt oldalszínpadról kötéllel átbillentve a guruló, ütődő kövek érték el a kívánt hatást.[97] Ilyen szerkezetek használatát teszik nyilvánvalóvá hazánkban is a színpadképváltásokat megörökítő leírások. Erről van tudomásunk Pozsonyból, Erdődy János gróf színházából, ahol egy előadás alkalmával villámlás és mennydörgés közepett változott meg a színpad.[98]
7. ábra A drottningsholmi királyi színház szélfúvás hangját imitáló szerkezete
A barokk színházak egyik legfontosabb problémája a megvilágítás volt. Nagy gondot jelenthetett a színpad kellő megvilágítása akkor, amikor csak gyertyákat, olajlámpákat, faggyúval töltött tégelyeket, ólombetétes szeszlámpákat használtak. Az előadásmódot, a színészi játékot, az egész előadás hatását meghatározó volt a lángok imbolygó fénye és a számunkra már megszokott rivaldafény hiánya. A fényerő korlátait számos ötletes megoldással igyekeztek csökkenteni. A színpadon annak nézőtér felé eső szélén helyeztek el fényforrásokat. A kulisszák szélein egymás felett fényvetőkkel ellátott gyertyákat helyeztek el. A fényerő szabályozására a kanócok mozgatásával vagy a fényvetők elfordításával nyílt mód. Így a kulisszákon és szuffitákon a gyertyák fényvetőinek elforgatásával, a megvilágítás színpad vége felé történő fokozatos csökkentésével fokozni tudták a perspektívát. A fényforrások fényét tükröződő felületekkel igyekeztek fokozni.
A tótmegyeri színház (42.) leltára világító eszközök széles skáláját őrizte meg napjainkig.[99] Drottingholmban a színpad fényforrásainak fényerejét egyidejűleg tudták egy hengerekből, kötelekből, csigás áttételekből kialakított rendszerrel mechanikus módon központilag szabályozni. Talán egy ilyen szerkezet emlékét őrizte meg a csákvári színházleltár[100] „Maschin um Tag und Nacht zu machen” tétele, melyhez 40, bádog fényvetőkkel felszerelt lámpa tartozott („Blechene Lampen zu dieser Maschin”), hiszen a nappal és éjszaka illúziójának keltése elképzelhetetlen lenne a fényerő összehangolt változtatása nélkül.
8. ábra Kulisszák mögött elhelyezett,
fényvetővel ellátott gyertyák Chesky Krumlov-ban
A MAGYARORSZÁGI KASTÉLYSZÍNHÁZAK ÉPÍTÉSZETI ISMERTETÉSE
Építészeti szempontból elsősorban az állandó jellegű játszóhelyek jelentősek, így én is ezek elemzésére szorítkozom. A kastélyszínházak tekinthetők hazánkban az első kőszínházaknak, ezek az első, kifejezetten színházi célra épített létesítmények, ahol a színházi funkció építészetileg is igényes, tartalmas megfogalmazást nyert. Épp a megrendelő anyagi ereje, életformája révén a kastélyszínjátszás térigénye hamarabb szülte meg az önálló, állandó jellegű, reprezentatív színháztermet és épületet, mint a polgári és iskolai színjátszás. Ilyen módon a későbbi színházépítészet magalapozása, a színházépületeket a közelmúltig szinte kizárólagosan jellemző belső rétegzettség kialakulása szempontjából – a korábbi terminológiával élve – az épület és épületrész átalakításával nyert, az eredetileg is színháznak kialakított épületrész, de legfőképp a szabadon álló színházi célra épült létesítmények bírnak rendkívüli jelentőséggel. A XIX. században az addigra egyre inkább háttérbe szoruló, színháztörténeti szempontból kezdeményező szerepét vesztő kastélyszínházak tagolása, belső díszítése, építészeti eszköztára valószínűleg meghatározó forrása lett az egyre feltörekvő polgárság önérzetét és reprezentációs igényét kifejező historizáló színházépítészetnek.
Jelenleg még nem lehet átfogó, reprezentatív képet kapni a hazai kastélyszínházak építészeti kialakításáról, ugyanis mindössze néhány emlék ismert alaposan a megmaradt tervlapok, leírások vagy szerencsés esetben a fennmaradt épületek révén. Éppen ezért általános tapasztalatok levonására alig van lehetőség. Így az egyes hitelesen bemutatható emlékek mindössze óvatos általánosításokat tartalmazó elemzésre kell hagyatkoznunk. Remélhetőleg a kastélyok iránt egyre fokozódó érdeklődésnek köszönhetően a helyreállítások szaporodásával lehetőség nyílik a mára eltűnt, csak hírből ismert kastélyszínházak kutatására, feltárására.
Az első állandó jellegű kastélyszínház az eddigi adatok tanúsága szerint az Esterházy Pál Antal herceg által létesített, de csak halála után, 1762-ben megnyitott kismartoni színház volt (16.), amit a park hatalmas üvegházában rendeztek be. Az első eredetileg is színházi célra épített magyar főúri színházépületről 1766-ból, Trautmannsdorf-ból, Batthyány Lajos gróf majd Batthyány Károly herceg könnyű anyagokból épült önálló színházépületéről (43.) van adat. 1767-ben készült el Batthyány Fülöp gróf hainburgi kastélya és kastélyszínháza (12.). Az eddig ismert adatok tükrében úgy tűnik, hogy Magyarország területén az első állandó főúri színház báró Patachich Ádám nagyváradi püspök színháza (27.) volt, ami még a régi püspöki palota egyik termében nyert tartós elhelyezést és volt a rendszeres színházi élet színtere.
A fennmaradt épületek, korabeli tervek, leírások, fényképek segítségével a következő színházi célú létesítmények építészeti elemzésére nyílik lehetőség: az eszterházai régi operaház, marionettszínház, új operaház, a gödöllői és galgóci kastélyszínház valamint a kastélyszínházakról kialakított kép színesítése érdekében a keszthelyi Festetics-kastély parkjában álló szabadtéri színpad.
Eszterháza (Fertőd), Esterházy Miklós herceg kastélyegyüttese
9. Eszterháza, az együttes madártávlati képe 1773 körül (7. 2.)*
Esterházy Miklós herceg a kor leggazdagabb főura az 1760-as évektől kezdve – Versailles mintájára – a barokk világképet, művészetszemléletet szinte minden apró részletében tükröző, sőt megtestesítő együttest hívott életre Eszterházán. A reneszánsz időkben praktikus megfontolások miatt, a lőfegyveres vadászat kedvéért, a tájékozódás segítése érdekében különböző objektumok felé a Lés-erdőben kijelölt nyiladékrendszerek[101] tulajdonképpen a barokk időkben teltek meg eszmei tartalommal. Így itt a körültekintő helyszínválasztás révén a barokk eszményt megvalósító, egész tájat szervező együttes kialakítására nyílt – Európai viszonylatban is szinte egyedülálló – lehetőség. Maga a barokk tájszerkezet központi elemét képező kastély egy „lúdláb” alakú hármas nyiladékrendszer „point de vue”-jében fekszik, ami az épület kerti homlokzata előtt helyezkedik el. A középső allé, melynek végén a fertőszentmiklósi templom tornya látszik, képezi a kastélyépület szimmetria tengelyét. A lúdláb két szélső alléja optikailag a végtelenbe vezet, de a keleti allé végén a göbösi ménes helyezkedett el. A kompozíció nagyvonalúságát tovább fokozza, hogy a kastélytól kiinduló „lúdlábba” egy, a Fertőszentmiklós röjtöki határába épített, Miklós herceg idejében Monbijou-nak nevezett kis kastélyból kiinduló hármas allérendszer is beleszövődött.[102] A kastély kerti homlokzata előtt egy további, a középső nyiladékra merőleges, Süttör és Fertőszéplak közötti allé is elhalad, melynek nyugati végén az utóbbi település temploma látszik. Ennek mentén sorakoztak keleti és nyugati irányban a kastélyt kiegészítő különböző épületek. Ezek közül a főépülethez legközelebb, nyugati és keleti irányban a parterre kerítésének vonalában helyezkedett el 1-1, a bábszínháznak és az operaháznak – több más funkció mellett – otthont adó épület. Nyugati irányban az istállók és egy lakó funkciójú létesítmény után, a Fertőszentmiklós felé vezető országútnál áll az Esterházy zenekar zenészeinek, operaegyüttesének és Josef Haydn-nek is egykor otthont adó „Muzsikaház”. Így tehát a zenei és színházi életet szolgáló-kiszolgáló épületek egy átgondolt kompozíció részeként egy egész tájat szervező együttes részei voltak.
Az eszterházai együttes ilyen terjedelmes taglalása azért volt szükséges, mivel az együttes részét képező operaházhoz, marionettszínházhoz hasonlóan megkomponált, művészi elhelyezést egyetlen hazai kastélyszínház esetében sem tapasztalhatunk. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy a tervezési, szervezési, építési feladatokat a herceg udvari építésze, a még Pál Antal hercegtől „megörökölt” Nicolaus Jacoby végezte. A szinte az egész életét az Esterházy-ak szolgálatában, állandó alkalmazottként töltő építész nem tervezhetett külső megrendelőnek, neve ezért nem ismert építészettörténetben. A szakirodalom szerint abból, hogy személye, elnézve a javadalmazásokat, nyugdíját, azt a tényt, hogy nyugalomba vonulta után családjával egy nemesi kúriában lakott, arra lehet következtetni, hogy személye rendkívül nagy szereppel bírt az építési munkálatokban[103]. Így talán benne tisztelhetjük a régi operaház és a marionettszínház tervezőjét is.
Az első operaház (7.)
1768-ban készült el a kastélyépület előtt elterülő parterre nyugati oldalán. 1779-ben leégett, elpusztult, így megjelenésére mára csak a vele szimmetrikusan, a parterre keleti oldalán elhelyezett, hasonló módon kialakított és komponált (átalakított formában máig fennmaradt) marionettszínház és a korabeli leírások alapján következtethetünk. Tulajdonképpen nem volt önálló színházépület, egy összetett funkciójú épület részét képezte, tömegében korlátozott mértékben bár, de önállóan érvényesült. Rövidebbik oldalával fordult a parterre felé, arra merőlegesen állt. Háta mögött, rövidebbik oldalához kapcsolódott az azonos szélességű híres „kínai táncterem”. Az opera és a kínai táncterem közé a kert szökőkútjait ellátó víztorony ékelődött. Az operaház és a „kínai táncterem” tömbjét északról 1-1 keskeny, észak-déli irányú földszintes szárny kapcsolta az uradalom tisztségviselőinek otthont adó egy emeletes épülethez, melynek főhomlokzata a kastélyépülettől nyugati irányban a fertőszéplaki templomtoronyra vezető alléra nézett. Így az operaház-víztorony-„kínai táncterem” és a tisztviselői épület emeletes és két földszintes épülete egy nagy udvart fogott közre. Mára mindössze a parterre felé eső földszintes összekötő épület homlokzati fala maradt meg.
10.ábra Eszterháza, operaelőadás 1775-ben (7. 1.)
A parterre felé néző főhomlokzat a tisztviselői épület homlokzatával együtt a díszkertet lezáró kerítés vonalába esett, így az épület további részei azon kívül estek. Főhomlokzata a marionettszínházéhoz hasonlóan háromtengelyes lehetett, íves oromfal koronázta, a hosszú tömeget manzárdtető fedte. A főhomlokzat középtengelyében nyílt a kosáríves főbejárat.
Belsejéről azon túl, hogy a kortársak elismeréssel szóltak róla, nagyon keveset tudunk. A herceg számára egy nagy, és mások számára két kényelemes oldalpáhollyal volt ellátva.[104] A nézők többsége nyilvánvalóan a földszinten foglalt helyet. A tulajdonos főúr a nézőtér tengelyében elhelyezkedő díszhelye vagy páholya a kastélyszínházak általános jellemzője. Egy 1775-ös eszterházai operaelőadást megörökítő ábrázolás (7.1.) megmutatja, hogy a korban általános módon, a színpaddal párhuzamosan elhelyezett kottaállvány két oldalán foglalt helyet a zenekar. Így egy sor zenész tulajdonképpen a közönségnek háttal ült. A karmester a kottaállvány bal oldali végén, szintén a színpaddal párhuzamosan elhelyezett csembalónál foglalt helyet, ugyanis bevett gyakorlat volt, hogy maga a karmester is játszott. A csembaló mögött pedig még egy néhány fős, vonós hangszereken játszó zenészcsoport helyezkedik el, valószínűleg azok, akik hangszereik mérete miatt nem fértek el a hosszú kottaállványnál.
A marionettszínház (8.)
Az első ismert előadást 1773. szeptember 2-án tartották Mária Terézia eszterházi látogatásának tiszteletére.[105] A bábszínház az első operaházzal szimmetrikusan, azonos elrendezéssel épült, mindössze azzal a különbséggel, hogy a „kínai táncteremnek” megfelelő helyen az orangerie helyezkedett el. Máig fennmaradt magtárrá alakítva a marionettszínház-orangerie, a tisztviselői épület emeletes és nyugati földszintes szárnya. A víztorony és a keleti földszintes szárny azonban elpusztult. Érdekes, hogy az épületcsoport nem érvényesülhetett szabadon, mivel közvetlenül előtte fasor húzódott, a marionettszínház sem tengelyesen, hanem oldalról tárult fel, a tisztviselői épülettel mintegy térfalat alkotva a parterre mentén. A marionettszínház, parterre néző háromtengelyes főhomlokzatát íves oromfal zárja le, a tömeget mára elpusztult manzárdtető fedte. A főhomlokzat középtengelyében nyílt a kosáríves, kőkeretes főbejárat. A bal és jobb oldali tengelyt egy-egy igen magas, szegmensívvel záródó padlóig lefutó nyílás alkotta. Ehhez hasonlók tagolták a hosszanti homlokzatokat is. Igen érdekes, hogy az alapvetően sötétséget kívánó színházi funkciónak ellentmondóan ilyen nagy nyílásokat létesítettek, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy maga a nézőtér a tömegen belül egy kisebb térben helyezkedett el, annak hosszanti oldalfalai nem voltak azonosak a homlokzati fallal. A köztük lévő térben kiszolgáló funkciók pl.: mellékhelyiségek kaptak helyet. Ennek a mai szemmel ellentmondásosnak tűnő ténynek a magyarázata az lehet, hogy fontosabbnak tartották az épület külső megjelenését, tagolását, az Orangerie hatalmas nyílásokkal áttört homlokzatához való alkalmazkodást, mint a funkciót tükröző megjelenést.
A marionettszínház a maga idejében Eszterháza egyik fő látványossága volt, minden látogatót bámultba ejtett. Belső tere nem maradt fenn, arról csak a bőven fellelhető elragadtatott leírásokból alkothatunk fogalmat, melyeket egyre igazol a jelenleg folyó régészeti feltárás, kutatás. A belső elrendezés is tisztázódhat a közeljövőben, mivel a magtár padlója alatti, korabeli padló feletti vastag feltöltés sok részletet, visszabontott falat őrzött meg. Az épület funkcionálisan hosszanti irányban tagolódott. A park felé nem rendelkezett előcsarnokkal, a belépő közvetlenül a nézőtérre érkezett meg be. A színpad az épület víztorony felőli végén helyezkedett el, közvetlenül érintkezve azzal. Az operaházzal ellentétben a páholy és karzat nélküli nézőtér grottaszerűen volt kiképezve, minden falat, falmélyedést, nyílást ásványdarabokkal, kőből faragott és gipszből készített kagylókkal, sőt valódi, gyöngyházas osztrigákkal, csigákkal raktak ki. A vakolatba, a stukkókat fedő zöld festékbe csillámló anyagot kevertek, aminek köszönhetően a gazdagon tagolt nézőtér a csillárok fényében nem mindennapi látványt nyújthatott. Az oldalfalakat fülkék tagolták, melyekben szökőkutak működtek, a köztük lévő falfelületeket pedig freskók díszítették. Az egész nézőtér az előkerült stukkómaradványok alapján zöld tónusú volt. A létesítmény kiképzése a barokk illúziókeltő törekvéseivel összhangban a gyorsan pergő színváltozásokkal, marionettfigurákkal igen rafináltan ringatta mesevilágba a nézőket.[106]
Az új operaház (9.)
Éppen akkor, amikor rendszeressé váltak az opera, színdarabok és balett előadások Eszterházán, akkor égett le a régi operaház. A herceg a lehető leghamarabb akarta újjáépíteni, hogy töretlenül folyhasson tovább a gazdag színházi élet. Így mindössze néhány hét alatt párhuzamosan készítette el a terveket Michael Stöger udvari mérnök - aki 1778-ban tisztében követte a nyugdíjba vonult Jacoby-t - és Haunold, udvari asztalos. Vélhetően Stöger tervei szerint rakták le az alapkövet már 1 hónappal a tűzvész után 1779. december 18-án. A szerzőség kérdésében viszont a későbbiekben vita támadt Stöger és Haunold között. [107] Az új operaházat a régi helyén építették fel, azonban sokkal nagyobb és díszesebb formában, így megszűnt az operaházat és a marionettszínházat tartalmazó épületcsoport közötti szimmetria és a parterre két oldalán uralkodó egyensúly. Rendkívül gyorsan, 10 hónap alatt épült fel az új operaház, a nyitóelőadást pedig már 1780. október 15-én megtartották.[108]
11. ábra Eszterháza, az új operaház hosszmetszete (9. 7.)
12. ábra Eszterháza, az új operaház alaprajza (9. 6.)
Az épületet a XIX. század folyamán lebontották, de a fennmaradt homlokzatnak (9.3.), alaprajznak (9.6.), hosszmetszetnek (9.7.), két keresztmetszetnek (9.4.; 9.5.), a központi fűtés földszinti és alagsori alaprajzot tartalmazó tervének (9.8.) és az 1784-es Beschreibungban közölt leírásnak köszönhetően igen jól ismerjük az épületet. Ennek alapján részletesen ismerteti az épületet Horányi Mátyás.[109]
Az épületet az előzőhöz hasonlóan helyezték el: a rövidebbik oldalával, főhomlokzatával fordult a parterre felé, kapcsolódott annak kerítéséhez. Szélessége kb. 20 méter volt, míg hosszúsága meghaladta a 60-at.
Igen érdekes összevetni az új operaház épületét a hasonlóképp rendszeres előadásoknak otthont adó marionettszínházzal és a vele tulajdonképpen egyidős gödöllőivel. Az előbbitől inkább az építési időpontok között eltelt idő és eltérő igényszint okozta, míg utóbbitól a rendszeres előadások szülte eltérő funkcionális elvárások különböztetik meg. Már kívülről is alapvetően más hatást keltett, mint a bábszínház, vagy az ahhoz hasonló elődje. Nagyvonalúbb, monumentálisabb volt azoknál, hosszú, manzárdtetős tömegével sokkal inkább önállóan érvényesült, mint a tisztviselőház arányaival, léptékével összhangban, azzal egységben megfogalmazott társa. Ezt hiba volna csupán a színházépítészetben lezajlott fejlődőnek betudni, abban a herceg operával szemben támasztott magas elvárásai, nagyszabású céljai legalább annyira tükröződnek.
Mind a marionettszínház, mind az új opera térstruktúrája hosszanti tengely mentén szerveződött, de az utóbbi már a bábszínháznál sokkal kifinomultabb, jobban szervezett, a kastélyszínházak funkcionális elvárásait, a tér-és forgalomszervezést tekintve sokkal érettebben, differenciáltabban valósította meg. A marionettszínház már ismertetett, egyszerűbb, páholy nélküli, földszintes tagolódásával szemben az új opera már kétszintes és négy fő részre oszlik. Az egyik újdonságot az előcsarnok jelentette, melyet a nézőtér, a színpad, valamint a díszlet- és jelmezraktár követett. Az új opera immár tökéletesen valósítja meg a közönség soraiban uralkodó hierarchia szülte építészeti és forgalomszervezési következményeket. A földszinten a nagyobb számú alacsonyabb rangú vendég foglalt helyet, ők az előcsarnokból nyíló három bejáraton érhették el a nézőteret, ahol az alaprajzon (9.6.) jelölt ülőhelyek sűrűségéből talán fából ácsolt padokra következtethetünk. A karzaton foglaltak helyet az előkelőbb vendégek, ám még közük is kiemelt helyet kapott a herceg, ugyanis a nézőtér tengelyében saját, erős architektonikus tagolással (szabadon álló oszlop-gerendázatos rendszerrel határolt fedett tér) hangsúlyozott páhollyal rendelkezett, ahol családja és legillusztrisabb vendégei foglaltak helyet. Ennek megközelítését szolgálta az előcsarnokból induló díszlépcső, míg az oldalkarzatok és a proszcénium páholyok elérését a főhomlokzatot közrefogó, a parterre kerítésén nyíló 1-1 díszes kapun át megközelíthető a hosszanti homlokzatokhoz tapadó szabadlépcső biztosította. Tehát még a karzat közönsége is differenciálódott. A marionettszínházban egyáltalán nem, míg a régi operában az egy fő és 2 oldalpáholy révén részben megvalósult ez az igen kiforrott megoldás.
Igen érdekes, hogy a kastélyszínházakban kialakuló, alapvetően más funkcionális igények miatt létrejövő, építészetileg igényes megoldások a későbbi korok színházépítészetében más, némiképp eltérő gyakorlati célt szolgáló, általánosan bevett formákká lettek, hatásos és praktikus eszközöknek bizonyultak a jóval nagyobb befogadóképességű színházak kialakításánál is. Az építészetileg igényesen megformált, reprezentatív megközelíthetőséggel bíró karzat a historizáló építészetre általánosan bevett gyakorlattá vált. Az ekkor már többszintes kialakításában még tükröződött a hierarchia, az első emeleti páholyok kiemeltek maradtak, a tulajdonos páholya pedig díszpáholyként, királyi páholyként élt tovább. Mára viszont tulajdonképpen fokozatosan lekopott a hierarchikus tagozódás, de a karzatok, erkélyek máig a színházépítészet eszköztárába tartoznak. Az Eszterházán is a hercegi páholy megközelítésére szolgáló díszlépcső a historizmusban az épület egyik legváltozatosabban megformált, legreprezentatívabb egységévé, valamint nagy forgalmat lebonyolító, az elegáns páholyokhoz vezető közlekedési útvonallá vált, míg mára szerepe szintén popularizálódott. A kastélyszínházakban, így Eszterházán is a hierarchikusan szervezett nézőtér megközelítésére kimunkált többféle elérési útvonal a sok férőhelyes, historizáló, polgári színházakban a nézőtér feltöltés-kiürítés megannyi, hierarchikus szempontot sem nélkülöző módjában élt tovább. Mára pedig sok tekintetben elsősorban praktikus szempontok által meghatározott, funkcionális kérdésé vált.
Eszterházán az előcsarnokban kapott helyet a díszlépcső, mely három oldalról körbefogja azt. A színházépítészet fejlődése során ez a reprezentatív zóna bővült és változott a leginkább, a díszlépcső és homlokzat közé előcsarnok ékelődött, a lépcső önálló térré vált. A historizmusban gyakran olyannyira felduzzadtak a fő és oldalhomlokzatra szervezett, társasági életet szolgáló pompás reprezentatív térrendszerek, hogy kiterjedésük a nézőtérét is meghaladta. Ennek a folyamatnak az egyik állomását érhetjük tetten az eszterházai operaházban is az alaprajzon felfedezhető Cabinet-eket illetően. Ám itt, ezek a társasági életet szolgáló terek még kastélyba illő önálló termek, szalonok, és egyértelműen csak a karzat társasági életének színhelyei. 1-1 kisebb Cabinet kapcsolódott a proszcénium páholyokhoz, míg 1-1 nagyobb, cserépkályhával fűtött, a főlépcső első emeleti pihenőjén keresztül a hercegi páholyból és a galériáról volt elérhető. A Beschreibung tanúsága szerint a proszcénium páholyokhoz kapcsolódó kabinetek pihenő ágyakkal, tükrökkel, órákkal igényesen és drágán voltak berendezve.[110] Egyébként az egész operát valamiféle nagy szalonhoz teszik hasonlatossá az enteriőrszerűen berendezett terek, és az itt-ott elhelyezett drágaságok, dísztárgyak, csecse-becsék, melyek bemutatására az eszterházai kastélyban is külön termek álltak rendelkezésre. A galéria ablakmélyedésiben márványlapos asztalokon értékes órák, indiai porcelán vázák álltak.[111]
A világítás a barokk időkben is kulcskérdés lehetett. A nézőtéri világítást pillérek között elhelyezett tükrös fali gyertyatartókkal biztosították, nem volt mennyezetről leereszthető csillár. Ezeket az előadás kezdete előtt eloltották, szünetben újra meggyújtották. A megvilágítás módjából adódóan teljesen más hatást keltett a nézőtér, mit a ma megszokott fényárban úszó utóda.
13. ábra Eszterháza, az új operaház fűtéskorszerűsítésének terve (9. 8.)
Az épület fűtéséről, annak fejlesztése miatt készített két terv (9. 8.) alapján alkothatunk fogalmat, melyek esetleges megvalósulása nem bizonyított. Ezek szerint a fűtést a nézőtéren elhelyezett, épületen kívülről fűtött cserépkályha, valamint az alagsorban elhelyezett további 4 kályha biztosította, melyek fűtőfolyosóit szintén kívülről lehetett elérni. Ezek a légcsatornák segítségével a nézőtéren egyenletesen elhelyezett nyílásokon keresztül juttatták be a meleg levegőt. A színpadot és az öltözőket szintén további cserépkályhák fűtötték.
A színpad nyílása 8x8 méter volt, mélysége pedig csaknem 18 méter. A színpad alatt hátul, kétoldalt 1-1 csigalépcsőn volt elérhető az alsó színpadtér és az ott elhelyezett 1-1 öltözőhelyiség. A színpadtérből nyílt a ruha-és jelmeztár.
Bizonyára az eszterházai operaház volt a legnagyobb és építészetileg legérettebben megfogalmazott kastélyszínház hazánkban. Igényességét, a rendkívül magas színvonalú, rendszeressé váló színházi és zenei élet, a herceg pompakedvelése, gazdagsága, a kastélyegyüttes nagyvonalúsága magyarázhatja e Pozsonyhoz és Bécshez közeli, mégis „félreeső” területen.
Gödöllő, Grassalkovich II. Antal herceg kastélyszínháza (11.)
A gödöllői kastélyszínházat Grassalkovich II. Antal herceg alakíttatta ki 1778 és 1785 között, az építés idejének ennél pontosabb behatárolása egyelőre nem lehetséges. 1778-ban a leírások még nem említik, 1785-ben viszont már megemlékezik róla egy vándor színigazgató.[112] A színházat 1867-ben számolták fel, amikor három szintre osztották és szobákat alakítottak ki belőle a kastély királyi család számára történő átalakításakor. 1986-ban találták meg és 2003-ra rekonstruálták, így ma ez az egyetlen működőképes barokk kastélyszínház Magyarországon.
Érdekes, hogy a herceg szinte egyidőben alakíttatta ki három színházát: A pozsonyivánkai kastélyban (37.) és a pozsonyi palotában berendezett színház (34.) egyaránt 1786-ban létesült. A gödöllőit a kastély 1750-es években kiépült, déli, lovardával szomszédos szárnyának végén alakították ki a korábbi három szint és lakosztályok összenyitásával. A létesítményt tehát egy adott alapterületű, magasságú és tömegű épületrészbe kellett beleterveznie a máig ismeretlen alkotónak. Ilyen, viszonylag korlátozott lehetőségek között a kívánt eredményt csak az eszközök rendkívül körültekintő megválasztásával lehetett elérni.[113]
A színház kiváló példája lehet a meglévő épületrészben kialakított színházaknak. Méretével, elrendezésével, felszerelésével azt reprezentálhatja, amit azok a kastélyszínházak ütöttek meg, ahol csak alkalmilag, de hivatásos színészek tartottak színielőadásokat. II. Antal herceg ugyanis főképp Pozsonyban és Pozsonyivánkán tartózkodott, Gödöllőre csak tavasszal látogatott, amikor viszont itt gyülekezett a környék nemessége, így a vadászatok, ünnepségek programját egészíthette ki a színház. Ennek ellenére mégis egy állandó, építészetileg igényes, színpadtechnikával felszerelt létesítmény várta az évente csak néhány hetet itt töltő herceget. [114]
14. ábra Gödöllő, a kastélyszínház nézőtere a karzattal
A színház csupán nézőtérre és színpadtérre tagolódik. A tulajdonos nem tűzött ki Esterházy Miklós herceghez hasonló magas célokat, megelégedett az idényjellegű, alkalmi színjátszással, így nem volt szükség, sem igény az eszterházai új operához hasonló összetett térrendszer megvalósítására. Az előcsarnok elmaradt, a néző közvetlenül a nézőtérre lépett be. A nézőtér földszintjét két irányból lehetett megközelíteni. Kívülről, a kert felől is elérhető volt egy oda nyíló kőkeretes ajtón át, valamint a déli szárny földszinti teremsorát feltáró, kert felőli folyosó végén nyíló ajtón keresztül. A nézőtér teljes szélességében kétszintes karzat húzódott, aminek első emeletén foglalt helyet a herceg. A karzatnak ezt a szintjét a mezzanin szint lovarda felé eső folyosójáról lehetett megközelíteni, külön a földszintet és a karzatot összekötő lépcső nem létesült. Ennek a jelenségnek az lehet az oka, hogy lévén, hogy a színház egy már meglévő kastélyban épült, már léteztek a két szintet összekötő lépcsők. A „házi tisztek” az első emeleti, szintén a lovarda felé eső folyosón jutottak be a karzat második emeletére. Az 1867-es felmérés tanúsága szerint a karzat két emeletét összekötötte egy lépcső.[115]
A nézőtér keskeny volta miatt, az eszterházai új operaházzal ellentétben nem nyílt lehetőség valódi pilaszterekkel, oszlopokkal, kiülő párkányokkal való belső tagolást kialakítani, ugyanis az igen nyomasztóan hatott volna egy ekkora térben. Helyette a tér és a kis színpad tágítása, a nézőtér kedvezőtlen arányainak javítása érdekében a barokk illúziókeltés megannyi rafinált eszközét vonultatták fel. A kis nézőtérhez képest egyébként nagy színpad mélységét a kulisszák tovább fokozták. A nézőtér falfelületein festett architektonikus tagolást valósítottak meg, ami mintegy folytatta a kulisszaszínpadot. A hosszfalakra 5-5, posztamensre állított, római kompozit oszlopokat idéző, párkánnyal koronázott kanellúrázott pilasztert festettek. Az architektonikus rendszer tulajdonképpen kétrétegű, a pilaszterek közötti mezőknek mélységet kölcsönöznek a teljes pilaszterek „mögött” elhelyezkedő, kétoldalt kibukkanó társaik, és az így képzett „beugrást” lekövető posztamens és párkány. Ezt a hatást tovább fokozzák az oszlopok közötti falmezőbe festett keretezett tükrök. A tér így vált a kedvezőtlen adottságok ellenére is monumentálissá, a választott színeknek és az architektonikus rendet oldó, falmezőkbe festett szalagdíszes virágfüzérek révén pedig mégis barátságossá. A nézőtér festésének perspektíváját a herceg, a karzat első emeletén elhelyezkedő ülőhelyére szerkesztették, tehát innen tökéletes az illúzió. Ez igen kifinomult módja a tulajdonos főúr helyének kiemelésére, ami minden kastélyszínháznál kulcsfontosságú feladat. Gödöllőn ennek egy rendkívül figyelemreméltó módja valósult meg akkor, amikor az egész terem díszítése, tagolása a herceg helyére szerveződött. Ő áll az egész középpontjában.[116]
A terem festett architektonikus rendje egységbe fogja az egész színházat. A proszcéniumfalra is átfordul, ahol konzekvens módon a hosszfal pilaszter kompozíciója jelenik meg, így jelölve ki a színpadnyílást. A karzat oldalán annak második szintje felett is átfordult a tagolás, de lejjebb viszont már nem, a karzat első emeletének hátfala tapétaburkolatot kapott. A színpad 1,5 m magasan kezdődik épp úgy , hogy az első sorokban ölő nézők elláthattak a színpad előtt elhelyezkedő zenészek feje felett. A zenészeszek helyét paravánfal zárta el a nézőtértől. A pilaszter tagolás posztamensei, az átgondolt rendszerbe illeszkedve a színpad szintjéről indulnak, a színpad vonaláig szürkés, márványutánzatú festés képez lábazatot. A karzat faszerkezetű, két négyzetes pillérre támaszkodik. Mellvédje íves vonalú. A homlokzat tagolásán, nyílásritmusán a színházzá alakításkor nem változtattak, így a nézőtéren az elbontott szintek ablaki jelentek meg: a kis mezzanin és az első emeleti nagyok.
A színpadnyílás kosáríves záródású, falvégei a színpad perspektívája érdekében rézsűsek. Záradéka felett analógiák nyomán a rekonstrukciókor a hercegi címer nyert elhelyezést. A színpad előszínpadra és a tulajdonképpeni színpadtérre tagolódott és a kulisszaszínpad perspektívája érdekében enyhén emelkedik. A színpad hátsó részén induló lépcső vezetett az alsó színpadtérbe, a gépészethez. A díszlet- és jelmeztároló, öltöző elmaradt, ennek oka az lehetet, hogy a színház csak alkalmanként működött, saját társulat nélkül. A színpadtér végét a szárny végfala jelentette, amit széles nyílás tört át a színészek közlekedése és a díszletszállítások érdekében. A színészek valószínűleg más épületrészben, vagy a szárnyvégnél leállított szekereiken öltöztek át.
Érdekes, hogy mint Eszterházán, a kastélyszínházat itt is további közösségi terek egészítik ki. Amit az ottani új operaházban a cabinet-ek, Gödöllőn a színház alatti, rokokó festéssel díszített, boltíves ivócsarnok, söröspince és a szomszédos lovarda jelentette. Mindkettő könnyen elérhető volt a nézőtérről. Annak földszinti bejárata mellett, a folyosóról indult a lépcső az ivócsarnokba. A mezzanin szintről lépcső vezetett a lovarda előtti folyosóra, ahonnan a színházzal párhuzamosan futó lovardai karzatra lehetett lépni. Bár mind a lovardát, mind a sörcsarnokot korábban alakították ki a színháznál, a helyszínválasztás tudatos, hiszen így egy összefüggő, szórakoztató egység kialakítására nyílt lehetőség.[117]
Galgóc, Erdődy József gróf kastélyszínháza (10.)
Galgóc egyike azon kevés magyar kastélyszínházaknak, amik máig fennmaradtak. Külső képe változatlan, nézőterének freskói máig megvannak. Kivételes abból a szempontból is, hogy fennmaradt egy, a nézőterét a színpad felé (10. 1.) és egy másik a karzat felé ábrázoló fénykép (10. 2.). Ezek, valamint egy leírás alapján alkothatunk képet a létesítményről.
Bár nem a XVIII. században épült, hanem 1802-ben készült el, elemzése mégis ide kívánkozik egyrészt az elemezhető emlékanyag szűkössége, másrészt azon okból, hogy e kastélyszínház több tekintetben átmenetet képez a két századot jellemző, eltérő főúri életmód, szemlélet és építészeti stílus tekintetében. Már az alapítás oka és módja is a XVIII. századot idézi: Erdődy József gróf 1802-ben I. Ferenc császárt látta vendégül Galgóc várában. A fejedelmi vendég tiszteletére átalakította az egész várat, a parkban lovardát és szabadon álló színházépületet építtetett. A színházat nem a gróf személyes érdeklődése, színházszeretete, hanem az uralkodó iránti lojalitás hívta életre. A XVIII. században is gyakran egy-egy királynői látogatás ösztönözte a főurakat a kastélyépítésre, bővítésre. Ez a fajta motiváció illetve maga a királyi látogatás, mint esemény XIX. századra ritkábbá vált, de nem tűnt el. Az igényesen kialakított, művészien berendezett színház azonban a császár látogatása után csak műkedvelő előadásoknak adott otthont, hivatásos társulatok fellépéséről nincsenek adatok. Még az első világháború alatt is tartottak benne hasonló, jótékony célú előadásokat a családtagok.
14. ábra Galgóc, a kastélyszínház nézőtere a karzattal (10.2.)
A színház funkcionális elrendezésére a fényképek nem nyújtanak támpontot, így mindössze a nézőtér elemzésétre szorítkozhatunk. Érdekes, hogy bár az oldalfalak tagolását alapvetően hasonló eszközökkel – festett pilaszterekkel és párkánnyal valósítja meg, a tér teljesen más hatású, mint Gödöllőn. A pilaszterek közötti mezők szinte négyzetesek, az egész tér arányaiból és tagolásából adódóan statikus hatású, a Gödöllőn tapasztalt monumentális, felfelé irányuló dinamikával ellentétben A nézőtér mind a négy sarka erősen lekerekített, fölé enyhe ívű mennyezet borul. A belső tér vegyesen vonultat fel rokokó és empire elemeket. A festett párkány felett a mennyezet szélén szintén festett balusztrád fut körbe, melyen rokokó vázák állnak. A balusztrád felett kazettás kupola illúzióját keltő festés van, de középen, tágas mezőben az ég látszik, amiben rokokó angyalkák repülnek, akiket összefűznek a kezükben tartott girlandok. Ezzel a rokokó kompozícióval szemben a nézőtér oldalfalát tagoló festett oszlopok, füzérdíszes frízek, a színpadot koronázó antik domborművet idéző freskó és a szegmensív már az empire-t képviselik. A gödöllőihez hasonló, faszerkezetű, de egyemeletes karzat zárja le teljes szélességben a nézőtér rövidebbik oldalát. A tulajdonos helyét a karzat megformálása és az annak tengelyében a balusztrádsorba festett családi címer emeli ki.
15. ábra Galgóc, a kastélyszínház színpada (10. 1.)
A földszinten egyszerű, háttámlával ellátott, ácsolt fapadok álltak a közönség rendelkezésére. Nyilvánvalóan a kényelmesebb ülőhelyekkel ellátott karzaton foglaltak helyet az előkelő vendégek. A világítás falikaros gyertyatartókkal történt, nincs a mennyezetről leereszthető csillár. A beszámoló szerint széles és mély színpaddal rendelkezett.[118]
Keszthely, kerti színpad (53.)
16. ábra Keszthely, kertterv 1790-ből (53. 3.)
Még a kastélyszínházaknál is kevesebb adat áll rendelkezésre a XVIII. században szintén kedvelt, geometrikus kertekben gyakran létesített állandó szabadtéri színpadokról. Igen érdekes példáját mutatja ezeknek egy 1790-ből származó, Keszthelyre, a Festetics-kastélyhoz készült kertterven (53. 3.) szereplő egy kerti színház terve. Nem tudjuk, hogy megvalósult-e ebben a formában, akkor és azon a helyen az elképzelés, de a XIX. század elejéről, 1815-ből és 1817-ből adatok vannak arra vonatkozóan, hogy a kerti, nyírott bokrokból, fákból formált kerti színpadon előadások folytak. A XIX. században a Festeticsek több igen neves társulatot hívtak meg erre, a Keszthelyen „Arénának” nevezett színpadra, mely az országút és a Georgikon közelében helyezkedett el.[119] Ez a színház még 1909-ben is megvolt, alaprajz (53. 1.) és fénykép (53. 2.) is fennmaradt róla. Ez és a kertterven szereplő alaprajz nem vág össze, de a kertterven jelölt terület nincs messze sem a Georgikontól, sem az országúttól. A kétségek miatt ezen a helyen a .kertterv színházát igyekszem ismertetni, az alaprajzot és fényképet csak mint, a megértést segítő dokumentumokat tekintem.
17. ábra Keszthely, a kerti színpad 1909-ben (53. 2.)
A kerti színház a kastélytól távol, a park végében került elhelyezésre. A kastélyhoz közelebbi, már meglévő, vagy már rendezett kertrészen túl kiterjedt gyümölcsös nyert elhelyezést, melyet áthasít az egész parkot, vélhetően a kastély tengelyében átszelő kettős fasor. A fasort követő szabad térség után, a park végén, lombos növényekből formált, kerti látványosságot mutat a terv. Az allé két oldalán elhelyezkedő egyik négyszögben csak egy bosquet, míg a másikban újabb bosquet és a színház kapott helyet. A bosquet-ékban szeszélyes vonalvezetésű utak vezetnek a hirtelen feltáruló, lombfalakkal övezett térségekbe, amelyeken bizonyára egy-egy látványosság kapott helyet.
Maga a színház is tulajdonképpen egy bosquet-ben helyezkedik. A bejárat és a nézőtér valószínűleg a kastély felé esett. Ezt a többi bosquet-hez hasonlóan egyrészt, 1-1, térséggel bővülő keskeny ösvényen, másrészt az egyébként szimmetrikus elrendezésű kerti színház tengelyében vezető széles úton lehetett elérni. A kicsiny, valószínűleg zártkörű előadásokra szánt ovális nézőtérrel rendelkezett, ami harántirányban fűződik fel a kompozíció tengelyére. A valószínűleg fűvel borított, kiemelt színpad erősen nyújtott trapéz alakú. Ennek az irányait követik a színpad körüli bosquet rész útjai. A színészek, akár a rendes színpadon a kulisszák között, itt párhuzamosan ültetett magas sövények közül a legváltozatosabb helyeken léphettek ki a színpadra. Az öltöző gyanánt talán a színpadtól távolabbi lombbal körülzárt térségek szolgálhattak.
A kastélyszínházak építészeti leírása során rendre a következő, polgári színházaktól eltérő kérdések, megoldandó építészeti feladatok merültek fel. Különleges igény a közönség társadalmi rétegzettségének megfelelő nézőtér kialakítás és az ennek megfelelő megközelítés biztosítása. A tulajdonos ülőhelyének, páholyának kiemelésére már az ismertetett 3 kastélyszínház esetében is eltérő megoldásokkal találkoztunk. További különleges jellemzőnek tekinthetők a tulajdonos igényeitől függő, társasági életet szolgáló terek: a megismert szalonszerűen berendezett Cabinetek, és a söröspince, lovarda.
A KASTÉLYSZÍNPADOK UTÓÉLETE A XIX-XX. SZÁZADBAN
A függelékben közölt, kastélyszínpadokat összefoglaló jegyzékben, és az I. térképen is szembeötlő, hogy az 1810 előtt és után működő kastélyszínpadok számában nagyságrendi különbség van. Míg korábban mintegy 47 főúri udvarban volt tudomásunk színházi életről, addig 1810 után mindössze 12-ben igazolható annak jelenléte. Az I. számú térképen (43. o.) a területi megoszlást vizsgálva pedig feltűnő, hogy egyértelműen megszűnt a Pozsony környéki koncentráció, viszont továbbra is a Dunántúlon működött a legtöbb főúri játszóhely. A III. táblázatból (46. o.) kitűnik, hogy a kevés számú XIX. századi kastélyszínház működése is főképp az 1850-es évek előttre tehető, utána, egészen az első világháborúig már csak 4 helyről vannak adataink.
A XVIII. század és XIX. század fordulójától kezdve sok tekintetben korszakváltás zajlott le, a XVIII. század végének felvilágosult nemzedéke immár a reformkort készítette elő. Átalakultak a főúri és kulturális igények is. Hódító útjára indult a magyar nyelvű színjátszás, az 1880-as években pedig Pesten végleg megszűnt a német színház. A XIX. század elején már egyértelműen elmarasztalták a csákvári színházat, ahol még mindig németül, franciául játszottak. A század elejétől fokozatosan az egyre feltörekvő polgárságé lett a kortárs kultúrában a vezető szerep, míg a kiegyezés után egyértelműen átvették kezdeményezést. A színház polgárivá vált, a polgárság anyagi erejét, büszkeségét reprezentáló színházak tucatjai épültek fel szerte az Osztrák-Magyar Monarchiában. Immár sokkal szélesebb rétegek részesülhettek nemcsak színházi élményben, hanem a főúri pompában is, ugyanis például a legendás Fellner és Helmer páros tudatosan a polgárság hiúságát legyező fejedelmi dísszel alkotta meg színházépületeit. A főnemesek immár nem saját színházaikba hívtak hivatásos művészeket, hanem páholyt bérelek a különböző színházakban. Ha színházi élményre vágytak a polgári színházba mentek és nem sajátjukba.
A főúri életforma is megváltozott. Az időnként több ezer ember részvételével zajló ünnepségek véget értek, a koronás fők hatalmas vendégeskedésekre alkalmat adó látogatásai elmaradoztak. Azok 1867 után szinte kizárólag az ország különböző pontjain tartott hadgyakorlatokra koncentrálódtak, amiknek alkalmával Ferenc József egy-egy közeli főnemes vendégszeretetét élvezte. Azonban a programok ekkor többnyire vadászatokra korlátozódtak. A XVIII. századot jellemző nagy, lökésszerű, ám ritka vendégjárások abbamaradtak, egyenletessé váltak. A kisszámú vendég jelenléte vált rendszeressé a főnemesek mindennapi életében. Ilyenkor továbbra is szerep jutott a színháznak, ugyanis a főúri műkedvelés igen kedvelt és elterjedt szórakozás lett egészen az első világháborúig. Életképeket, színdarabokat mutattak be saját szórakoztatásukra, vagy gyakran jótékony céllal. Több író, művész immár polgári önérzettel telve némi iróniával nyilatkozott a főúri műkedvelőkről. Nagy Endre A kabaré regénye című művében egy általa rendezett főúri műkedvelő előadás kapcsán élesen világít rá az öntudatos, születési kiváltságoknak jelentőséget nem tulajdonító, elismert művész és az évszázados vezető szerep szülte főúri gőg közötti konfliktusra.
A kastélyszínházak a színház- és operaművészetben korábban betöltött úttörő szerepüket az 1810-es évektől kezdve szinte egy csapásra elvesztették, az azokban folyó előadások immár többnyire kívül estek a színjátszás élvonalán, a nagy művészeti teljesítmények immár a polgári színházakban zajlottak. A főúri színpadok főként műkedveléseknek, mintsem hivatásos társulatok előadásainak adtak otthont. Még a XIX. században is több, építészetileg igen igényesen kialakított, jól felszerelt színházépületet, termet emeltek, ám bennük szinte kizárólag főúri műkedvelés folyt. Ezek közül kiemelkedik a csákvári színház (50.), mely igen szépen komponáltan csatlakozik a kastélyépülethez.[120]
Azonban még a XIX. században is működött két, saját együttest foglalkoztató kastélyszínház. Így az 1840-es években Nagykomlóson, a zenerajongó Nákó János kastélyszínházában (56.) rendszeresen folytak igen magas színvonalú operaelőadások. Az együttest jeles olasz zeneszerző vezette.[121] Az utolsó kastélyszínházat Esterházy Miklós József gróf építette fel Tatán (59.), a városban általa rendezett lóversenyekre érkező arisztokraták szórakoztatására. Az igényes, díszesen kiképzett, Fellner és Helmer-féle színházépületben 5 évig folytak előadások, a gróf betegségével, majd halálával viszont végleg megszakadtak. A színház félig német jellegével, főúri közönségével bizonyos tekintetben a XVIII. századi udvari színházak késői visszfénye volt. Már alapításakor botrányt kavart, a kérdés még a parlamentbe is bekerült, úgy vélték az legkevésbé sem szolgálja a magyar művészet előrehaladását. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a színre vitt darabok felét magyar nyelven játszották, a színház német jellege inkább a társulat összetételében domborodott ki.[122] Ám a korabeli magyar közélet ilyen irányú érzékenysége élesen világítja meg a XVIII. század óta a magyar kulturális életben lezajlott változásokat.
A XVIII. századi főúri kastélyszínházak a magyar színjátszás megalapozásában, fejlődében, a hazai színházépítészet kialakulásában betöltött szerepe elvitathatatlan. A maguk korában, ha kicsit megkésve is, de az európai áramlatokba illeszkedve, európai viszonylatban is igen magas színvonalú megnyilvánulásait képezték a XVII. században Franciaországban kialakult, a XVIII. századra Közép-Európában is elterjedt szemléletnek, életformának. A kastélyszínjátszás minden tekintetben a korszellem elidegeníthetetlen, természetes és jellemző megnyilvánulása volt, jelenleg pedig kulturális örökségünk nagybecsű része. A mára hazánkban a kastélyokra irányuló egyre fokozottabb közfigyelem révén kastélyszínházaink is az érdeklődés középpontjába kerülnek, kerülhetnek. Ehhez nagyban hozzájárul a kastélyokról alkotott kép komplexebbé válása. Azokat mára már nem csak elszigetelt, élettelen műemlékeknek, hanem a főúri életformának otthont adó, egykor élettel teli, összetett funkciók egész sorát befogadó és kiszolgáló együtteseknek tekintik. Így mára megdőlt az a szemlélet, mely szerint elég, ha a kastélyok bemutatása a néhány, díszesen kiképzett teremre korlátozódik. A cél immár a főúri lakhely működésének sokrétű, élettel teli bemutatása, amiben épp lényegükből adódóan rendkívül nagy szerephez juthatnak a kastélyszínházak. Így remélhetőleg hazánk rendkívül elhanyagolt kastélyállománya mielőbb - a ma oly divatos kifejezéssel élve - a minőségi országbemutatás egyik illusztris példájává, eszközévé válhat mind a szakma, mind a nagyközönség megelégedésére.
BIBLIOGRÁFIA:
Alföldy 2001.: Mőcsényi Mihály: Eszterháza In: Királyi és hercegi kertek Magyarországon. Szerk.: Alföldy Gábor. Budapest, Mágus Kiadó, 2001.
Beschreibung 1784.: Beschreibung des Hochfürstlichen Schlosses Esterháß im Königreiche Ungern. Preßburg, bey Anton Löwe, Buchdrucker und Buchhändler 1784.
Horányi 1959.: Horányi Mátyás: Eszterházi vigasságok. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1959.
Kilián 2002.: Kilián István: Beszámoló a 17-18. századi magyar dráma- és színházkutatás eredményeiről (1980-2001) In: Magyar Könyvszemle. 118. évf. (2002.) 2. sz.
Korabinszky 1778 Matthis Korabinszky : Almanach von Ungarn auf das Jahr 1778. Wien-Pressburg.
Kosáry 1996.: Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1996.
Kralovánszky-Máté 1990.: Kralovánszky Réka-Máté Zsolt: A gödöllői Grassalkovich-kastély barokk színházának elvi rekonstrukciója In: Műemlékvédelem. XXXIV. évf. (1990.) 1. sz. 29-36. o.
Mőcsényi 1999.: Mőcsényi Mihály: Eszterháza fehéren-feketén. Budapest, 1999.
Nagy 1857-68.: Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 1857-68.
Reus-Lerner 2001 Klaus-Dieter Reus, Markus Lerner: Faszination der Bühne. Beyruth, C. u. C. Rabstein, 2001.
Sisa 1997.: Sisa József: A csákvári Esterházy-kastély. In: Művészettörténeti Értesítő. XLVI. évf. (1997) 1-2. sz. 1-42. o.
Staud I., II., III. 1963.: Staud Géza: Magyar Kastélyszínházak. Budapest, Színháztudományi Intézet, 1963.
Strack-Gebei 2005.: Strack Lőrinc-Gebei András: A Gödöllői Királyi Kastély barokk hercegi színháza - Színpadi berendezések. In: Színpad. I. évf. (2005) 3. sz. 19-23. o.
Szabó-Jilek 2005.: Szabó-Jilek István: Díszletkép váltás története a barokk színpadokon. In: Színpad. I. évf. (2005) 3. sz. 27-29. o.
Székely 1990.: Székely György: Magyar színháztörténet 1790-1873. I. köt. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990.
Vajdai-Varga 2001.: Vajdai Ágnes–Varga Kálmán: Mária Terézia Gödöllőn. Budapest, Műemlékek Állami Gondnoksága, 2001.
Vályi 1796.: Vályi András: Magyarország leírása. Buda, 1796. I.k.
Varga 2003.: Varga Kálmán: A gödöllői kastély évszázadai. Budapest, Műemlékek Állami Gondnoksága, 2003.
Kapcsolódó irodalom:
Dr. Német Antal: Színházi Enciklopédia. Budapest, 1930.
Prof. Walter Unruh: ABC der Theatertechnik. Halle, Carl Marhold Verlag, 1959.
Kenneth Macgowan-William Melnitz: The Living Stage, Englewood Cliffs, Prentice-Hall, 1961.
Szabó-Jilek Iván: A 18. század színpadtechnikája. Haydn Szimpózium, Eisenstadt, előadás, 1998.
Hont Ferenc (szerk.): Magyar színháztörténet. Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1962.
Staud Géza: A magyar színháztörténet forrásai. Budapest, Színháztudományi Intézet
FÜGGELÉK:
Magyar főúri kastélyszínpadok betűrendes jegyzéke[123]
1740 körül- 1810 körül
1. Bécs Károlyi grófok kerti színpada[124]
2. Buda Brunswick József gróf palotájának színpada
3. Csákvár Esterházy János gróf kastélyszínháza
4. Cseklész* Esterházy Ferenc gróf kastélya
5. Csenke* Batthyányi József gróf hercegprímás kastélya
6. Egyed Festetics Ignác gróf kastélyszínháza
7. Eszterháza Esterházy Miklós herceg első operaháza
8. Eszterháza Esterházy Miklós herceg marionettszínháza
9. Eszterháza Esterházy Miklós herceg új operaháza
10. Galgóc Erdődy József gróf kastélyszínháza
11. Gödöllő Grassalkovich II. Antal herceg kastélyszínháza
12. Hainburg Batthyány Fülöp gróf kastélyszínháza
13. Holics Lotharingiai Ferenc és Mária Terézia kastélyszínháza
14. Illésfalva Csáky István gróf kastélya
15. Királyfa* Pálffy grófok kastélya
16. Kismarton Esterházy Pál Antal, majd Miklós herceg kastélyszínháza
17. Kolozsvár Bánffy grófok színháza palotájukban
18. Kolozsvár Kemény Farkas báró menyegzője
19. Kolozsvár Wesselényi Ferenc báró palotájának színpada
20. Köpcsény* Esterházy Miklós herceg kastélya
21. Körmend Batthyányi József gróf, hercegprímás kastélyszínháza
22. Kőváralja Teleki Miksa gróf kastélyszínpada
23. Magyarbél* Batthyányi József gróf hercegprímás kastélya
24. Nagycenk Széchényi Ferenc gróf kastélyszínháza
25. Nagykároly Károlyi grófok kastélyszínháza
26. Nagytétény Rudnyánszky-család kastélyszínpada
27. Nagyvárad Patachich Ádám báró, nagyváradi püspök színháza
28. Németújvár Batthyány József gróf hercegprímás kastélyszínháza
29. Pest* Batthyányi József gróf, hercegprímás palotája
30. Pécel Ráday-család kastélyszínpada
31. Pétervására Keglevich grófok kastélyszínháza
32. Pozsony Erdődy János gróf színháza palotájában
33. Pozsony Balassa Ferenc gróf palotájának színpada
34. Pozsony Grassalkovich II. Antal herceg színháza palotájában
35. Pozsony Pálffy grófok színháza palotájuk kertjében
36. Pozsony prímási nyári palota színpada
37. Pozsonyivánka Grassalkovich II. Antal herceg kastélyszínháza
38. Püspöki Batthyány József gróf, hercegprímás kerti színpada
39. Rohonc Batthyány József gróf, hercegprímás kastélyszínpada
40. Simontornya Styrum Károly gróf kastélyszínpada
41. Sopron Pejachevich Károly gróf palotájának színpada
42. Tótmegyer Károlyi grófok kastélyszínháza
43. Trautmannsdorf Batthyány Lajos gróf, majd Batthyány Károly herceg
kastélyszínháza
44. Újszász Orczy bárók kastélyszínháza
45. Válaszút Bánffy grófok kastélyszínpada
46. Vereb Végh-család kastélyszínpada
47. Vöröskő* Pálffy grófok várkastélyának színpada
1810 körül-1920 körül
48. Alsókorompa Brunswick József gróf kastélyszínháza
49. Buda Karátsonyi grófok palotájának színpada
50. Csákvár Esterházy Miklós gróf kastélyszínháza
51. Gyula Wenckheim grófok kastélyszínháza
52. Iregh, Viczay grófok kastélyszínpada
53. Keszthely Festetics György gróf kerti színpada
54. Kismarton,
55. Martonvásár Brunswick grófok kastélyszínháza
56. Nagykomlós Nákó János kastélyszínháza
57. Révkomárom Zichy grófok kastélyszínháza
58. Sopronhorpács Széchényi Lajos gróf kastélyszínháza
59. Tata Esterházy Miklós József gróf kastélyszínháza
Adattár a XVIII. századi magyar főúri kastélyszínpadok építészeti megformálásáról
Az adattár a magyar főúri családok kastélyszínpadaira vonatkozó korabeli leírásokon és leltárokon kívül, különböző művek rájuk vonatkozó, építészeti megformáltságra, színpadra, felszereltségre vonatkozó közléseit tartalmazza. Szerepelnek az egyes szerzők akár azóta tévesnek bizonyult értékelései, vélekedései is. Az itt leírtak nyújtottak segítséget a dolgozat építészeti tárgyú egységéhez és egészítik ki az ott nem közölt információkat.
1.[125] Bécs, Károlyi grófok kerti színpada
Első ismert előadás: 1794. március 6. (Staud III. 1963 68. o)
1.[126]
§ 1794-ben a Károlyi grófok bécsi palotájának kerti színpadán játszották Domenico Cimarosa Il Pigmaliona című operáját. (Staud III. 1963 68. o)
3. Csákvár, Esterházy János gróf kastélyszínháza
Elkészült: 1794. (Sisa 1997 5-6. o)
Bővítve és felszerelve: 1795. (Sisa 1997 6. o)
Említés: 1796. (Sisa 1997 6. o)
Lebontva: 1808. (Sisa 1997 11. o)
1.
§ Az önálló színházépület a kastélytól jobbra, mintegy 40 méterre, a parkban állt. Hosszúkás alaprajza a hátsó felén kiszélesedett, a kert felől hosszú nyúlvány kapcsolódott hozzá. 1794-ben kezdték építeni a 12 öl (kb.: 22,8 m) hosszú, 4 öl 3 láb (kb.: 8,5 m) széles, 2 öl (kb.: 3,8m) magas, főként égetetlen téglából épült színházat. 6 ablakkal, egy lécezett bejárati ajtóval és egy kétszárnyú főajtóval bírt az épület. 1794. szeptemberében és októberében már a színház tetőfedését végezték, míg 1795. nyarán már bővíteni kezdték az épületet. (Sisa 1997 5-6. o)
§ Az 1808-as földrengés használhatatlanná tette a gyenge anyagokból, gyorsan épült színházat, így decemberben rendelkeztek annak lebontásáról. (Sisa 1997 11. o)
2.[127]
§ A színház elkészülte után nyomban nekikezdtek a felszerelésnek, amivel Pietro Rivetti olasz származású, bécsi festő kapott megbízást. Esterházy János gróf 1795. október 4-én utasította a festőt, hogy munkáit november végéig be kell fejeznie. 1796. márciusában Esterházy Jánosné további díszletek festésére („Prospect Scenen”), a függönyök megnagyobbítására, a függöny mozgatásához szükséges gépezet üzembeállítására kötött Rivettivel szerződést. (Sisa 1997 6. o)
§ Máig fennmaradt a Rivetti által 1795. október 30-án a színházi felszerelésről felvett leltár: (Sisa 1997 27. o)
Inventarium
Uiber alle Bewöglich- und unbewögliche Sachen in dem
Csákvárer Theater
1 Sall-Cortina mit 10 Coulissen
1 Zimer Cortina mit 8 d”
1 Dorf-Cortina mit 12 d”
1 Cabinet Cortina mit 8 Aufgespanten Cou.
1 Platz-Cortina mit 10 Coulissen
1 Meer Cortina
1 Gartenn Cortina mit Coulissen
1 Erste Cortina noch nicht ganz fertig
1 Bauer Zimmer mit 6 Coulissen noch nicht gantz gemahlen
1 Seiten von einen Bauern-Haub
1 Seiten eines Burgers Haub
1 Illuminirter Garten Cortina mit 4. Coulissen und einer Statuae
1 Sacrifiz Altal
1 Hinbörn Thür Propect
1 Bild mit einer Ramm
1 Transparente Tempel
1 Grün gemahlenes Canape von Holtz
1 Heimliche Cabinett-Thür
1 Gemahlener Stafl
6 Rothe Thücher
8 Blaue Luft
2 Tisch in Cabinettern
2 Kleider-Rechen
2 Wand-Spiegln
7 Wolken
6 Cortina-Waltzen
3 Souffitee Waltzen
24 Coulissen Lattern
24 Coulissen Wägen
2 Waltzenwägen die Coulissen verändt
1 Maschin um Tag und Nacht zu machen
40 Blechene Lampen zu dieser Maschin
1 Maschin um zu verschwinden
1 Soufflar-Dach.
72 Blechene Beichter.
8 Pulten in dem Orgester
1 Lange Banck u: Schamerl d”
1 Gemahlener Wasserfall.
4 Höltzerne Stellaschen zur Illuminat
8 Vergoldte höltzerne Wandt-leicher
8 Gefütterte Bänck mit rother Leinwand
12 Ordinari Bänckh.
12 Coulissenlaitter zu Leichter aufhang.
2 Höltzerne Gaitter Silberfarb ang.
18 Säbl in die Logis.
3 Lattern
3 Fenster forhäng v grünen Tuch.
3 Thüren forhang d” d”
6. Egyed, Festetics Ignác gróf kastélyszínháza
Díszletek elajándékozása: 1822. (Staud II. 1963 109. o)
1.
§ Az elajándékozott díszletek származási helye bizonytalan, de Festetics Ignác gróf Egyeden lakott, így feltételezhetően itt lehetett a kastélyszínház. (Staud II. 1963 109. o)
2.
§ 1822-ben Festetics Ignác gróf díszleteket ajándékozott a soproni színháznak. „(…) értesíti a tanácsot, hogy valamelyik kastélyából 61 darab kortinát, nagy záró díszletet (scena) és szuffitát, mindet jó és használható állapotban ajándékoz a színháznak.” (Staud II. 1963 109. o)
7. Eszterháza, Esterházy Miklós herceg első operaháza
Elkészült: 1768. (Horányi 1959 44. o)
Előadás: 1768-1779. (Horányi 1959 55-125. o)
Elpusztult: 1779. november 18. (Horányi 1959 125. o)
1.
§ (…), noch ist rechter Hand ein anderes Theater, wo lebendige Figuren spielen, welches vortreflich eingerichtet und sowohl für den Fürsten mit einer grossen als für andere mit 2 bequemen Seitenlogen versehen ist. Dicht an dem Theategebäude ist der chinesische Tanzsaal, welcher in siner Pracht und sinem Geschmacke wenig seines Gleichen hat. Zwischen dem Theater und dem Saal befindet sich ein grosses Bassin, alwo durch eine Maschine das Wasser hinauf getrieben, von welchen dasselbe durch bleyerne Röhren in die Fontainen geleitet wird. Zwischen dem Marionettentheater und den Wohnungen ist ein anderes Bassin, und neben dem Sommertheater ein überaus wohl eingerichtetes Kaffehaus im Garten, alwo Fremde fürt ihr Geld recht noble bedienet werden. (Korabinszky 1778 324-327.)
8. Eszterháza, Esterházy Miklós herceg marionettszínháza
Elkészült: 1773. (Horányi 1959 44. o)
Első ismert előadás: 1773. szeptember 2.
Előadás: 1773-1790. (Horányi 1959 55-125. o)
Említés: 1803. (Horányi 1959 162. o)
1832. (Horányi 1959 162. o)
1.
§ „Das Marionettentheater
Stehet dem Opernhause gegenüber, und ist ziemlich geräumig, jedoch ohne Logen, und Gallerie (Man sehe die I. Kupfertafel, T.). Das ganze Parterre sieht einer Grotte ähnlich, indem alle Wände, Nischen, und Oeffnungen, mit verschiedenen Stuffen, Steinen, Muscheln, und Schnecken bekleidet sind, und wann es beleuchtet wird, einen sehr seltsamen, und auffallenden Anblick verschaffen.
Das Theater ist ziemlich geräumig, die Dekorativnen überaus niedlich, auch die Puppen sehr gut gemacht, und prächtig gekleidet. (…)
Die Vorstellungen in diesem Theater sowohl, als in dem Opernhause, kann jedermann unentgeltlich genießen.
Hart an diesem Marionettentheater ist die sehr zahlreiche, und prächtige Orangerie, und die übrigen Treibhäuser.” (Beschreibung 1784)
§ Nézőtere elég tágas volt, de nem voltak páholyai és galériái. „A csillámló falfelületű, barlangszerű földszint, melyet oldalt is barlanghoz hasonló rocaille díszítésű falmélyedések, apró szökőkutak és freskók díszítettek, a csillárok fényében különleges, eredeti hatást keltett. Mintája bizonyosan a versaillesi, ugyancsak rocaille díszítésű Téthys-barlang volt.” (Horányi 1959 54. o)
§ „A nézőtér két oldalán a XV. Lajos alatt divatossá lett „rocaille” stílusnak megfelelően kövekkel és kagylókkal kirakott barlangok sorakoztak. Némelyekben freskók, másokban miniatűr szökőkutak voltak, s a vízsugarak csobogása kellemes zsongással töltötte be a termet. A barlangok falfelületét csillámló vakolat borította, mely sziporkázva verte vissza a csillárok fényét.” (Horányi 1959 89. o)
§ „A nézőknek helye egy kellemetes üreg alkotmány mutat, melyben a vízugrások azonnal elkezdődtek, mihelyt az Uraságok jelen valának.” (Vályi 1796 619-629. o)
2.
§ „Im Garten befindet sich linker Hand das sehenswürdige Marionettentheater, welches oblong mit ausserordentlich feinem Geschmacke angelegt ist, und schon viele tausend Gulden gekostet. Die Figuren sind mathematischverhältnissmässig mit Theater; welches 36-mal plötzlich verändert werden kann. Herr von Pauersbach ni. öster. Landschaftssekretär ist der Erfinder dieses Werks. Er hat über 20 Jahre darüber gadacht und ausgeführt, bis es zur itzigen Vollkommentheit kam. Es ist prächtiger und genauer, als des bekannten Nikola seines in Paris. Die Maschinen dazu verdienen von dem ersten Maschinisten besehen zu werden. Der Platz für di Zuseher stellet eine angenehme Grotte für, wo Nitschen, Springbrunne in Bewegung kommen,…” (Korabinszky 1778 324-327.)
§ Az első ismert, - épp Mária Teréziának rendezett - előadás, a Philemon és Baucis színeinek változása: „Az előadásról a tudósítás feljegyzi, hogy igen természetesen hatott és különösen a díszletezés volt csodálatraméltó. Az arányosság és a perspektíva szabályainak tökéletes érvényesülését dicsérve felsorolja az egymás után következő színpadképeket. Először az Olimpuszon az istenek tanácsa tárult a nézők elé, majd sorjában egy éjszakai díszlet, vihar, erdő, síkság, templom, díszes palotabelső s végül az eszterházi park látképe következett.” (Horányi 1959 89. o)
§ „Erre az újonnan épült színpad hátsó része süllyedni kezdett.” (Horányi 1959 90. o)
§ Genovefens 4. Theil című bábjáték, rendkívüli feladatok elé állította a színpadi apparátust. A számtalan színváltozás között szerepelt: lakomára feldíszített kastélyterem, képtár, pokol, kivilágított város stb. „A fennmaradt hasonló jellegű bábszövegkönyvekből, az előadások mesébeillő költségeiből, a gazdag kiállítást és gyors színpadi gépezetet emlegető leírásokból arra kell következtetnünk, hogy a bábszínházi előadások lényege a gyorsan pergő, változatos és pompázó színpadképek sorozata volt, amely a különleges barlang-nézőtér közönségét egy elvarázsolt birodalom álomvilágába ringatta.” (Horányi 1959 111. o)
§ „Annak utána vagyon az úgynevezett marionette szinház a kertben, melynek épülete valamint költséges vala, úgy jeles és gyönyörű is; a benne levő ékesítések és rajzok oly mesterséggel intéztettek Paversbach föltalálója által, hogy hirtelenséggel harminczhatszor változtathatik és jelesebb és tökéletesebb is vala, mint Párisban a híres Nikolaié. A játékdaraboknak általváltozásait többnyire maga Paversbach szerzette, a muzsikát pedig hozzá Haydn alkalmaztatta.” (Vályi 1796 619-629. o)
9. Eszterháza, Esterházy Miklós herceg új operaháza
Építés ideje: 1779-80. (Horányi 1959 126-127. o)
Első előadás: 1780. október 15. (Horányi 1959 127. o)
Előadások: 1780-1791. (Horányi 1959 55-151. o)
Említés: 1824. (Horányi 1959 162. o)
1832. (Horányi 1959 162. o)
1.
§ 1779. november 18-án tűz ütött ki az operaházzal szomszédos kínai táncteremben, az opera teljesen elpusztult, a kár 100 000 Ft volt. Nem okozott fennakadást az opera műsorában a veszteség, a tűzvész után 1 hónappal, december 18-án pedig már le is tették az új opera alapkövét. Michael Stöger és Haunold „Hoftischler-meister” párhuzamosan kezdek a tervek elkészítéséhez, de Stöger előbb elkészült, így bizonyára az ő tervei szerint kezdődött meg az építkezés. A szerzőséget illetően vita támadt Stöger és Haunold között.
Paul Guba építőmesterre hárult a kivitelezés, a színház két oldalán lévő kőkapuk kőfaragó munkáit Balthasar Emerich, a homlokzat muzsikáló puttócsoportját Johann Heinrich Schroth készítette. A színház belsejének festői munkáit Bazalius Grundmann vezette. A színház nem a leégett régi maradványaira épült, hanem teljesen új alapokra. (Horányi 1959 125-126. o; Mőcsényi 1999 62., 136. o)
§ Alig 10 hónap alatt épült fel az új opera. „Herceg Esterhazy, a művészetek barátja és pártfogója a leégett színházat a réginél sokkal pompásabbra és nagyobb költséggel építette újjá. A császárnő őfelsége névnapján, október 15-én [1780.] a Julius von Tarent című szomorújátékkal nyitotta meg ez a társulat egy erre az alkalomra készült prológussal.” (Horányi 1959 127. o)
§ Fennmaradt az új opera alaprajza, homlokzata, hosszmetszete, a színpad, illetve a hercegi páholy irányába néző egy-egy keresztmetszete, és a központi fűtés terve egy alagsori és egy földszinti alaprajzzal. Az opera a franciapark nyugati oldalán, egy tisztviselő épület és egy kávéház között épült. Főhomlokzata is arra a franciaparkra nézett. Szélessége kb. 20, hossza több mint 60 méter volt.
Két díszes kapu fogta közre öttengelyű, klasszicizáló homlokzatát, melynek teljes szélességében kettős ión oszlopokon nyugvó, középen enyhe ívben kidomborodó, aranyozott vaskorláttal övezett erkély húzódott. Az erkélyre az emeleten 5 kétszárnyú ajtó nyílt. A homlokzat emeleti részét korinthoszi falpillérek tagolták, a koszorúpárkány felett, a manzárdtető előtt attikadísz zárta le, melyet középen kiemelkedő harsonázó puttócsoport koronázott, kétoldalt 1-1 váza, a széleken ülő puttók kaptak helyet. Mindezeket girlandok kötötték össze.
Az épület 4 fő részre tagolódott: előcsarnokra, nézőtérre, színpadtérre és ruhatárra. Az előcsarnokból kétoldalt derékszögben tört széles lépcső vitt fel az első emeleti ovális hercegi páholyhoz, mely a galériákkal, azokon keresztül pedig a 2 proszcénium páhollyal volt összekötve. A páholyok közelében heverőkkel, tükrökkel, órákkal, porcelánnal, különféle használati és dísztárgyakkal berendezett szobák álltak a vendégek rendelkezésére. A színház kb. 400 főt fogadott be, a hercegi család és az előkelő vendégek az emeletről nézték az előadást. Az arany, vörös és zöld színekben pompázó nézőteret az előcsarnokból 3 bejáraton, a galériákat kétoldalt 1-1, az oldalsó díszes kapukon át megközelíthető szabadlépcsőn lehetett elérni. A nézőtér padlója vízszintes volt, a színpadnyílás túl magasan kezdődött, így a jobb rálátás érdekében a színpad a nézőtér felé lejtett. A nézőteret tükrös fali gyertyatartókkal világították meg. A nézőtér két oldalát tagoló korinthoszi pillérek között 3-3 nagy ablak nyílt. A közönség a földszinten középen széles úttal kettéosztott nézőtéren 11 sorban foglalt helyet, a zenekar pedig a két proszcénium páholy között volt elhelyezve.
A nézőteret 4, kívülről fűtött cserépkályhával és az alagsorban elhelyezett további 4 kályhával fűtötték, amelyek a nézőtér közepén elhelyezett 4 nyíláson keresztül alulról árasztották a meleget. (Horányi 1959 48-52. o)
§ „Opernhaus.
Gleich beym Eintritte in dasselbe, führet eine sehr ansehnliche Hauptstiege, mit doppelten Aufgängen, und zierlichen eisernen Geländern, zu zween Eingängen in die Fürstliche Hauptloge, und zugleich auf die Gallerie. Nebenher sind beyderseits Kabineter, mit den daran befindlichen Retiraden.
Diese Hauptloge, wird durch roht marmorirte Römische Säulen, die bis auf den dritten Theil mit vergoldeten Stäben verziert, deren Schäfte, und Kapitäler aber ganz vergoldt sind, unterstützet.
Der Paltfond ist sehr niedlich gemalt, die Gallerie aber mit geputzten Fußtafeln, und mit Römischen Wandpfeilern ausgeschmückt, deren Stellung beyderseits drey Kabineter formiren, zwischen welchen zween grosse Trümeaux stehen. Die Tische unter denselben sind von Marmor, auf denselben aber kostbare Uhren, und Vasen von Indianischem Porcellän, auch nebenher vergoldete prächtige Armleuchter.
Diese Gallerie ruht auf zierlichen, von dem Boden sich in einen halben Zirkel erhebenden Tragsteinen. - Die Balüstrade ist ganz vergoldet, mit Kremoisinleder ausgeschlagen, auch alle Verzierungen stark vergoldet.
Vorn an dem Theater befinden sich noch beyderseits runde Logen, hinter denselben aber sehr artig ausgezierte Kabineter, mit Kaminen, Ruhebetten, Spiegeln, Uhren, und andern Nohtwendigkeiten, überaus kostbar eingerichtet. Auch diese Logen haben von außen besondere Aufgänge.
Zu dem Parterre sind die drey Eingänge neben einander, und dieser faßt leicht vierhundert Zuschauer.
Das Theater kann mittelst vier weißen, auf den Seiten angebrachten Oefen geheitzet werden. Das Hauptkolorit desselben ist roht marmorirt, grün, und Gold; die vortreffliche Beleuchtung aber, auf Spiegelwandleuchtern.
Die äußere Facade ist mit Römischen Wandpfeilern, und fünf runden Bogenthürenfenstern, wovon drey einen Risalit machen, verziert. Sie hat durchaus einen auf zwölf rein gearbeiteten Jonischen Säulen ruhenden Balkon, auf den man von den hintern Kabinetern kommen kann. Der Aufsatz ist mit Gruppen von Geniis, die Paucken schlagen, und Trompeten blasen, auch mit Vasen und Blumengehängen verzieret.
Das eigentliche Theater, hat eine ansehnliche Breite und Tiefe. Hinter demselben sind zwey Zimmer zum Ankleiden für die Schauspieler, und an denselben die überaus prächtige und zahlreiche Garderobe.
Es wird täglich wechselsweise sowohl italiänische Opera Seria, als Buffa, und deutsche Komödien gespielt, denen der Fürst immer beywohnt, und meist die Stunde um sechs Uhr Abends richtig hält. Es ist unbeschreiblich, wie sehr hier Augen und Ohren ergötzet werden. Durch die Musik, da das ganze Orchester auf einmal ertönt, und bald die rührendste Delikatesse, bald die hefftigste Gewalt der Instrumente, die Seele durchdringt, - denn der grosse Tonkünstler, Herr Haiden, der als Kapellmeister in Fürstlichen Diensten steht, dirigiret dieselbe: aber auch durch die vortreffliche Beleuchtung, durch die täuschendsten Dekorationen, da bald Wolken mit Göttern von oben langsam herabsinken; bald letztere von unten heraufsteigen, und in einem Augenblicke verschwinden; bald alles in den anmuhtigsten Garten, in einen bezauberten Wald, in einen herrlichen Saal verwandelt wird.” (Bescreibung 1784)
2.
§ A színpad nyílása kb. nyolcszor nyolc méter, mélysége majdnem 18 méter volt. A levéltári tervrajz szerint 6, míg a metszet szerint 8 kulisszából és szuffitából álló keret sorakozott egymás mögött a háttérfüggönyig. A tervrajz szerint kettős, míg a metszet szerint négyes kulisszakeretek alkalmaztak. Az egyre szűkülő keretek mélyén cserélhető háttérvászon zárta a színpadi teret, illetve nyitott festett perspektívával további távlatokat. A színpadot a szuffiták és kulisszák között elhelyezett szeszlámpákkal világították meg, melyek fényét tükrözéssel fokozták. A színváltozások pillanatok alatt mentek végbe a színpadnak emelő-süllyesztő szerkezete is volt, a felhőkből isteneket tudtak leereszteni, amit valószínűleg egy hosszanti gerendán gördülő szerkezetre felfüggesztett karosszékkel oldottak meg.
A színpad hátsó részén, a színpad alatt kétoldalt öltözőhelyiségek voltak, a színpadtér mögött ruhatár, ahol 10 hatalmas szekrényben tárolták a jelmezeket. (Horányi 1959 50-51. o)
§ A díszlettervezés irányítója 1773-tól Pietro Travaglia volt, aki valószínűleg a század hatvanas éveiben a kiváló és messze földön ismert Bernardino és Fabrizio Galliari díszlettervezők tanítványa lehetett. A testvérpár a „rokokó részletezettséggel szemben előtérbe helyezte a színpadkép nagyvonalú, kiegyensúlyozott szerkesztését.” (Horányi 1959 151-152. o)
§ Travaglia díszlet-költségvetése egy-két tétel kivételével operákra vonatkozik, így valószínűleg a vázlatkönyvében fellelhető díszletek is operadíszletek. A színtársulatok többnyire a már meglévő operadíszletekből válogathattak. (Horányi 1959 152. o)
§ Pietro Travaglia 1771-től 1798-ig folyamatosan tartotta kézben a színpadi látványosságok tervezését, irányítását. (Székely I. 1990)
§ „A vázlatkönyv architektonikus díszletei a színház méreteihez józanul alkalmazkodó, nyugodt, világos tagolású terek. Ezeket a színpad előterében egy vagy két léckeretrre feszített vászonívvel és a teret lezáró, vagy perspektivikus távlatot nyitó háttérfüggönnyel valósították meg. Az architektúrás díszletnek az eszterházai színház korában az a két előnye volt, hogy a szuffiták mesterkéltsége nem tűnt fel annyira, mint a szabad tájak ábrázolásában (a magas horizontfüggöny ekkor még ismeretlen), továbbá a perspektivikus ábrázolásra tág teret adott. Travaglia is élt a perspektivikus ábrázolás teret tágító, mélyítő lehetőségeivel, de képzeletét mindig bizonyos fegyelmezettség, a kis színpad lehetőségeihez való alkalmazkodás jellemezte.”
A Travaglia vázlatkönyvében szereplő díszlettervek többnyire nem kapcsolhatók egy darabhoz, azokat több színpadi mű előadásán is felhasználták, a díszleteket legtöbbször nem hangolták össze a darab történetének idejével és helyével. (Horányi 1959 154-156. o)
10. Galgóc, Erdődy József gróf kastélyszínháza
Első előadás: 1802. (Staud I. 1963. 119. o) Homlokzati felirat: „THALIAE MELPOMENAEQUE SORORIBUS MUSIS AMICUS C. J. E. 1802.” (Staud I. 1963 120. o)
Említés: 1903. (Staud I. 1963 119. o)
I. világháború alatt (Staud I. 1963 120. o)
1.
§ A színház a parkban álló, különálló, empire stílusú épület.
„A parkban a lóistálló mögött, az akkori fejedelmi látogatás alkalmából építette a kancellár a pompás színházat és a lovardát. A színháznak széles és mély színpada, zenekari tere és számos földszinti üléssora van s a terem hátsó részét az egész első emelet szélességében egy nagy udvari páholy foglalja el.” (Staud I. 1963 119. o)
11. Gödöllő, Grassalkovich II. Antal herceg kastélyszínháza
Első említés: 1785. (Staud II. 1963 20. o)
Említés: 1786. (Staud II. 1963 20. o)
1788. (Staud II. 1963 24. o)
1792. (Staud II. 1963 24. o)
1867. (Staud II. 1963 23. o)
Átalakítás: 1867. (Staud II. 1963 20. o)
Rekonstrukció: 2003.
1.
§ A második „U” alakú szárnyak déli részén a Migazzi-lakosztály megszűntetésével és három szint összenyitásával a herceg egy kb. 120 fős, teljes magasságában architektonikusan kifestett színházat építtetett, amely a korábban (1743. körül) létesített lovardával és rokokó festésű ivócsarnokkal együtt „összefüggő, főúri rendezvényekre és szórakozásokra alkalmas építészeti egységet alkotott.” (Varga 2003. 35. o)
§ „Ezen épületszárny végében állott a színház egy kerti és egy az alsó folyosóról való bejárással, kettős páholysorral, az egyik a mezzaninból való bejárással a gróf, illetőleg a hercegi család, a másik a Cardinális gangból való bejárással a házi tisztek számára. Az egész színház oly terjedelmes volt, hogy átalakításkor 15 szoba került ki belőle. A legutolsó időben is, midőn a por és a szu fölötte megviselte, még igen jó benyomást tettek a nézőre a szép függöny és a virágos színfalak. A színpad oly terjedelmes volt, hogy nagy darabok előadására is alkalmas és elég tág volt. A nézők számára a földszinten voltak berendezve a zártszékek, azok mögött pedig rendes ülőhelyek. A színpad és a közönség között volt a zenekar. Szóval ezen színház minden szükséges kellékkel el volt látva s kényelemmel és ízléssel berendezve. Mily gyakran s hányszor tartattak benne előadások, arról a hagyomány mélyen hallgat, de amennyiben e várkastélyban az élet igen mozgalmas és vidor volt, egész az utolsó herceg csőd alá jutásáig, föltehető, hogy erre is nagy gond és költség fordíttatott.
A színház déli oldalához, illetve a déli szárny végéhez csatolva van a lovarda…” (Staud II. 1963 22. o)
§ „A színház és a lovarda szoros összeköttetésben vagyis közvetlen kapcsolatban állott azon sörcsarnokkal, mely a lovarda bal erkélyének mentében a színház alatt volt. E csarnok boltozatos ívei erős kőoszlopon állottak, csinosan kifestve, s két részre oszlottak, az úgynevezett ivócsarnokra, melyet a falakon elhelyezett lámpák világítottak meg, melybe a bejárás mind a színházból, mind a lovardából csak egy-két lépésnyire esett, és a belső csarnokra, melyben a sör tartatott.” (Varga 2003. 35. o)
12. Hainburg (Ausztria), Batthyány Fülöp gróf kastélyszínháza
Elkészült: 1767. (Staud III. 1963 23. o)
Első ismert előadás: 1777. november 17. (Staud III. 1963 24. o)
Előadás: 1781. (Staud III. 1963 24. o)
1782. (Staud III. 1963 25. o)
1784-1795. (Staud III. 1963 26-56. o)
1.
§ A színház a kastélyépületben helyezkedett el, amiben 3 nagyterem, kápolna és 47 szoba kapott helyet. (Staud III. 1963 23. o)
§ A hainburgi kastélyszínház valószínűleg az 1767-ben elkészült épülettel egyidős. (Staud III. 1963 23. o)
§ A kastély parkjában szabadtéri színpad is volt, ahol 1784. június 13-án Heinrich Ferdinand Möller Graf Waltron, oder Die Subordination című 5 felvonásos tragédiáját adták elő. (Staud III. 1963 25. o)
13. Holics, Lotharingiai Ferenc és Mária Terézia kastélyszínpada
Első ismert előadás: 1746. augusztus 20. (Staud I. 1963 7. o)
Előadás: 1747. (Staud I. 1963 8. o)
1749. (Staud I. 1963 10. o)
Utolsó ismert előadás: 1756. szeptember 3. (Staud I. 1964 11-12. o)
1.
§ Nem volt állandó színház, valószínűleg a kastély egyik nagyobb termében állították fel alkalomszerűen a színpadot. (Staud I. 1964 7. o)
16. Kismarton, Esterházy Pál Antal, majd Miklós herceg kastélyszínháza
Első ismert előadás: 1749. (Horányi 1959 24. o)
Előadás: 1755. (Horányi 1959 24. o)
Építés időpontja: 1761. (új színház) (Horányi 1959 25. o)
Első előadás: 1762. május 17. (Székely I. 1990)
Előadás: 1763. (Horányi 1959 32. o)
1765. (Horányi 1959 37. o)
1.
§ Esterházy Pál Antal herceg udvartartásának első színházi jellegű adata 1749-ból származik, a kastély parkjában álló „párizsi malom” mellett tartott előadásról. Az első ismert énekesmű előadás 1755-ben történt. (Horányi 1959 24. o)
§ 1761-ben épült fel a kastély parkjában álló hatalmas üvegházban az új színház. 1 hónappal Haydn szerződtetése után, 1761. júniusában kezdődött az építkezés. Az új színház irataiban szerepel egy régi színház, amelyről nincsenek további adatok. Mivel a park 1760-as tervrajza nem ábrázol színházat, feltehető, hogy az is az üvegházban volt. A színház leghamarabb 1761. szeptemberében készülhetett el, és az első előadásokat valószínűleg az 1762. májusában kezdődő évadban tartották, Pál Antal herceg halála után. (Horányi 1959 25-26. o)
§ Az új színházat már Esterházy Miklós herceg avatta fel 1762. május 17-én tűzijátékkal, látványosságokkal és Haydn négy kisoperájának bemutatójával. (Székely I. 1990)
2.
§ Az új színház építkezésén dolgozó iparosok közül Carlo Quaglio volt az egyetlen színházi szakember: mérnöki és festői teendőket vállalt. Lehetséges, hogy az egész üvegházi színházat ő tervezte, vagy legalábbis építését ő vezette. Ő hagyta helyben Rössler Sebestyén kismartoni lakatos és órásmester színpadi felszereléseket (villás hengereket, horgokat, karikákat és vasrudakat) felsoroló nyugtáját. (Horányi 1959 26. o)
§ Esterházy Miklós 1762-ben szerződtette Girolamo Bon-t díszlettervezőnek, aki azelőtt Szentpéterváron és Potsdamban is dolgozott és a bayreuth-i szépművészeti akadémia tanára volt. (Horányi 1959 29-30. o)
§ A színház díszlettervezője 1762 és 1765 között Girolamo Bon volt („scenicus Theatralis”). (Székely I. 1990)
21. Körmend, gróf Batthyányi József hercegprímás kastélyszínháza
Első ismert előadás: 1777. augusztus (Staud III. 1963 8. o)
1.
§ Nem tisztázott, hogy a színház a főépületben vagy valamelyik melléképületben helyezkedett-e el, legvalószínűbb, hogy a lovardával szemben fekvő melléképületben, az un. Márványteremben volt berendezve, amelyet Batthyány-Strattmann László herceg, szemorvos, 1902-ben kórházzá alakított át. A építés ideje sem ismert. (Staud III. 1963 8-9. o)
2.
§ Még 1935. előtt is megvoltak a többemeletes épületeket, szobadíszítésekkel ábrázoló kulisszák a kastély padlásán. Olyan magasak voltak, hogy a helyi műkedvelők csak üggyel-bajjal tudták használni őket. (Staud III. 1963 9. o)
24. Nagycenk, Széchenyi Ferenc gróf kastélyszínháza
Építés: 1800. (Staud III. 1963 91. o)
Előadás: 1807. (Staud III. 1963 91. o)
Felszámolás 1833-1838. Széchenyi István átalakítása (Staud III. 1963 91. o)
1.
§ Valószínűleg az 1758-ban épült kastélyban még nem volt színház, az csak 1800. évi átalakításnál épült hozzá. (Staud II. 1963 92. o)
25. Nagykároly, Károlyi grófok kastélyszínháza
Említés: 1757. (kastélyszínpad) (Staud III. 1963 89. o)
1800. (kastélyszínház) (Staud III. 1963 89. o)
Felszerelés elajándékozása: 1817. (Staud III. 1963 92. o)
1.
§ 1757-ben tartott ünnepségek alkalmával színielőadásokat tartottak a várkastély egyik termében felállított alkalmi színpadon. (Staud III. 1963 89. o)
§ Az ősi várkastély teljes átalakításával készült el a kastély 1795-re. Valószínűleg a kastéllyal egyidőben épült fel a színház is, és tervezője valószínűleg a kastélyt is tervező Bitthauser József építőmester. (Staud III. 1963 88-89. o)
§ A színház valószínűleg a kastélyban volt, és ki volt festve. (Staud III. 1963 89. o)
§ Balog István vándor-színigazgató visszaemlékezése szerint a színház az iskola épületében volt, helyén megszűntetése után magtárat létesítettek. Ezen adatok kétes hitelűek. (Staud III. 1963 90. o)
2.
§ „A színészek aztán fölmentek a padlásra s találtak ott néhány függönyt, oldalszárnyat, hengereket, csigákat, köteleket, lámpást és csillárt a legnagyobb összevisszaságban egymásra hányva.” (Staud III. 1963 90-91. o)
§ 1817-ben a nagyváradi Magyar Játékszín Társaság kapta meg a színház felszerelését. A Nagyváradra került felszerelés jegyzéke:
Egy első cortina
Egy tömlötz cortina
Egy paraszt szoba cortina
Egy horizont cortina
Egy utcza cortina
Egy gyöngyszín szoba cortina
Egy veres plafon
Egy hajó
Két oldal ház. Vászonra festve
Egy súgójuk fedél, zöld posztóval bélelt
Ötvenhét kulissza
Két hamuszínű ajtó, vászonra festve
Két ajtó a gyöngyszín szobához, vászonra festve
Egy oldalház, vászonra festve
Két darab oldal ajtó. Vászonra festve
Egy pázsint szék. Vászonra festve
Két kőszikla darab. Deszkára festve
Egy gyalog hintó
Hat darab deszka a Kulisszák mellé, melyeken gyertyatartók függenek”
(Staud III. 1963 92-93. o)
§ „A nagykárolyi grófi színház felszerelése, amint látható, ha nem is olyan gazdag, mint a tótmegyeri színházé, így is jelentékeny segítséget jelentett a nagyváradi magyar színtársulatnak. Az előfüggönyön kívül 5 háttérfüggönyt és 57 kulisszát sorol fel a jegyzék a kevésbé jelentős darabok mellett. Ez ha 5-ös kulisszapárokat veszünk alapul 5 különböző színhely, vagy akkori terminológiával „változás” (Veränderung) bedíszítésére volt elég.” (Staud III. 1963 93. o)
26. Nagytétény, Rudnyánszky-család kastélyszínpada
1.
§ A kastély termeit díszítő freskók arra utalnak, hogy vagy a kastélyépületben, vagy az 1838-as árvíz során elpusztult „Mulató házban” alkalomszerűen tartottak színielőadásokat. (Staud III. 1963 129. o)
27. Nagyvárad, báró Patachich Ádám nagyváradi püspök zenekara és színháza
Zenekar alapítása, Karl Ditters von Dittersdorf szerződtetése: 1764. (Staud II. 1963 51. o)
Első előadás: 1765. dec. 23. (Staud II. 1963 67. o)
Előadások: 1765-1769. (Staud II. 1963 67-71. o)
Feloszlatás: 1769. (Staud II. 1963 71. o)
1.
§ „A püspök nyolcnapi időt adott, mielőtt az első zenei előadásra sor került. Ezalatt hosszú kottaállványokat és padokat csináltam, mert a bécsi módszert vezettem be, azt, hogy ülve játsszanak és közben úgy rendeztem el a zenekart, hogy mindegyik játékos szembe fordul a hallgatósággal.” (Staud II. 1963 54. o)
§ „A zenekar helyét erre az alkalomra felemelték, körülkerítették és megfelelően feldíszítették. E gondot a püspök vállalta magára és igen ízlésesen oldotta meg.” Az előkészületek a püspök 1764. december 23-ai névnapjára történtek. (Staud II. 1963 60. o)
§ „Egy év múlva (1765.) kiderült, hogy az együttes részére előirányzott 16 000 forintból 1400 megmaradt. Akkor az a gondolatom támadt, létesítsünk a kastélyban egy kis színházat. A tervrajzot és a kötségvetést Neumann püspöki építész készítette el és a püspök mindenhez örömmel hozzájárult, mert az építkezés és az évi négy előadás költségei nem haladták felül a megtakarított összeget.” (Staud II. 1963 61-62. o)
§ A színház tervezője és építője és díszlettervezője is Johann Michael Neumann bécsi udvari építész volt, aki Franz Anton Hillebrandt tervei alapján a székesegyház és az új püspöki palota építkezését vezette.
A színház mindvégig a régi püspöki palota egyik szalonjában működött, amelynek igénytelennek titulált épületét még Csáky Miklós püspök emeltette 1742-ben és Patachich bővítette ki a későbbiekben. Az új püspöki palotában sohasem működött színház. (Staud II. 1963 62. o)
2.
§ 1765. december 23-án az újonnan készült színpadon gazdag díszletekkel és jelmezekkel került sor az Isaac figura Redemptoris bemutatatására az új színpadon. (Staud II. 1963 67. o)
28. Németújvár (Güssing), gróf Batthyány József hercegprímás kastélyszínháza
Építés időpontja: 1788. (Staud III. 1963 7. o)
1.
§ A színház a kastélyépületben lehetett. (Staud II. 1963 7. o)
30. Pécel, Ráday-család kastélyszínpada
Előadás: 1787-1789. (Staud III. 1963 65. o)
1.
§ Nem tisztázott, hogy hol tartottak a kastélyban színielőadásokat, de mivel a kastélyépületben nem volt erre alkalmas helyiség – még a díszterem sem volt elég nagy – csak valamelyik melléképület adhatott helyet az előadásoknak. Valószínűleg az gazdasági udvart a kastély kertje felé lezáró, „képesháznak” nevezett épületet használták a kerti vendégségek és színielőadások céljára. (Staud III. 1963 66. o)
31. Pétervására, a Keglevich grófok kastélyszínháza
Elpusztult: 1848-49. (Staud III. 1963 94. o)
1.
§ A színházat a kastély egyik oldalszárnyában létesítette Keglevich Károly gróf felesége, Sághy Magdolna grófnő a XVIII. században. (Staud III. 1963 94. o)
§ A kastély dísztermét díszítő freskókon a terem négy sarkában páholyok láthatók a családtagokkal, melyek a családi hagyomány szerint az egykori kastélyszínház négy páholyát ábrázolják. A témát tehát a kastély életéből vett reális epizód adta. (Staud III. 1963 94-95. o)
32. Pozsony, Erdődy János gróf színháza palotájában
Első előadás: 1785. május 16. (Staud I. 1963 33. o)
Első említés: 1785. június 15. (Staud I. 1963 30. o)
Feloszlatás: Erdődy János gróf 1789. április 15-ei halála után (Staud I. 1963 38. o)
1.
§ A színház Erdődy János gróf több pozsonyi palotája közül a Herrengasse-ben egymás mellett álló 2 palota valamelyikében volt. A színház palotán belüli elhelyezkedéséről, belső felépítéséről semmit sem tudunk. (Staud I. 1963. 32. o)
2.
§ „A prológ végeztével villámlás és mennydörgés közben megváltozott a színpad s egy pazarul kivilágított ókori templom vált láthatóvá, amelyben az egész személyzet megjelent.” (Staud I. 1963. 35. o)
§ „A színház díszletek és jelmezek dolgában is igyekezett fölvenni a versenyt a többi főúri színházzal, elsősorban Eszterházával. Az operák kiállítására különös gonddal ügyeltek, s minden bemutatóhoz új díszletek készültek.” (Staud I. 1963. 106. o)
§ A színház állandó saját díszlettervezővel rendelkezett, aki mindvégig Franz Hofmann volt. Mellette 1785-ben Franz Schellemayer, majd Mayer festő, mint színházi festő is dolgozott (Staud I. 1963. 106. o)
§ „A kisebb díszletdarabokon, berendezési tárgyakon, szobrokon stb. kívül, a színház a következő díszletekkel rendelkezett:
1. Egy művészi oszlopos csarnok
2. Egy megvilágítható, ízléses fogadóterem
3. Egy vörös uri szoba
4. Egy fehér uri szoba
5. Egy török uri szoba
6. Egy fekete gyászhelyiség
7. Egy polgári szoba
8. Egy parasztszoba
9. Utca
10. Erdő
11. Kert
12. Sátor
13. Ókori templom
14. Barlang
15. Pokol
16. Börtön
17. Romok
18. Elizium
19. Tájkép
20. Tábor
21. Damaszkusz városa az Armida operához
22. Háttérfüggöny
23. Az egész színpadot átfogó háttérfüggöny
24. Háttérfüggöny a Göttergeschiteből
A színházban körülbelül 30 díszlet állt rendelkezésre.
„Bár a színpad az Almanach szerint más színházakénál kisebb volt, berendezésében és a színváltások tökéletességében nem maradt el mögöttük. Elég volt három ember a díszletváltozások végrehajtásához. Az egyik egy henger segítségével változtatta a hátteret, a másik a színpad alatt elhelyezett felvonógép mozgatásával a kulisszákat, a harmadik pedig egy kötélszerkezet útján a szuffitákat.” (Staud I. 1963. 107-108. o)
34. Pozsony, Grassalkovich II. Antal herceg színháza palotájában
Elkészült: 1786. március 24. (Staud II. 1963 30. o)
1.
§ A csinos jelzővel illetett színházat a palota egyik termében alakították ki 1786. március 8. és 24. között, a herceg személyesen gondoskodott minden apróságról (Staud II. 1963 30. o)
35. Pozsony, Pálffy-grófok színháza palotájuk kertjében
Első említés: 1770. július 28. (Staud III. 1963 60. o)
Előadás: 1770. (Staud III. 1963 60. o)
1776. (Staud III. 1963 61. o)
Említés: 1820. (Staud III. 1963 62. o)
Lebontva: 1893. (Staud III. 1963 63. o)
1.
§ A Pálffy grófok erődítményszerű pozsonyi palotája, mely a város egyik legnagyobb épülete volt, Várhegy oldalában épült, a királyi várkastélyhoz vezető út mellett épült még a XVII. század első felében.
§ A palota hatalmas kertjében állt különálló épületként a színház, aminek építési ideje nem ismert, de már a XVIII. század második felében is említik. (Staud III. 1963 60. o)
§ Leírás a színház 1820 körüli állapotáról szól, amikor már városi használatban állt, a palota már kaszárnya és a kert is 1801 óta közpark volt: „A Pálffy-terem, a Pálffy herceg-féle kertben, a kapucinusok kolostora mögött, sokkal kisebb, mint a redout-terem, de éppen olyan tiszta és szépen díszített. Galériával, továbbá a szükséges tálaló, ebédlő és dohányzótermekkel is el van látva.” (Staud III. 1963 62. o)
36. Pozsony, prímási nyári palota színpada
Első ismert előadás: 1767. február 16. (Staud III. 1963 14. o)
1.
§ Az érseki palotában vagy színházi célra használt kerti épületben adták elő még a prímási interregnum idején, 1767. február 16-án Josef Haydn vezényletével Esterházy Miklós herceg énekesei és zenészei Haydn La canterina című opera buffáját, Mária Terézia és az udvar jelenlétében. (Staud III. 1963 14. o)
37. Pozsonyivánka, Grassalkovich II. Antal herceg kastélyszínháza
Első említés: 1786. (Staud II. 1963 28. o)
1.
§ A díszes jelzővel illetett színház a pompás parkkal övezett kastélyban volt, mely a herceg kedvelt tartózkodási helye volt. (Staud II. 1963 28)
38. Püspöki, gróf Batthyányi József hercegprímás kerti színpada
Első ismert előadás: 1787. június 12. (Staud III. 1963 12. o)
1.
§ A kastély püspöki nyaraló volt, így a pompásan kiképzett és berendezett kert nagyobb szereppel bírt a vendégeskedésekkor, mint a kastély. A parkban nyitott kerti színpadok is voltak. (Staud III. 1963 11. o)
39. Rohonc, gróf Batthyányi József hercegprímás kastélyszínpada
Első ismert előadás: 1774. május 4. és 5. (Staud III. 1963 10. o)
1.
§ Nincs a XVIII. századból származó közvetlen adat arra vonatkozóan, hogy Rohoncon működött kastélyszínház. 1774. május 4-én és 5-én előadásokat tartott a kastélyban a Felix Berner-féle gyermektársulat. (Staud III. 1963 10-11. o)
2.
§ A Berner-féle gyermektársulat május 5-ei rohonci előadását a következő színváltás zárta: „Mihelyt ezt befejezték, a színpadról eltűnt minden hadi ékítmény és az Erény kivilágított temploma bukkant elő, amelyben a két főrangú előkelőség címere volt látható. Eközben még egy balettre került sor, melyet Gspan Ignác úr komponált. Így fejeződtek be a színházi mulatságok a legnagyobb tetszés mellett.” (Staud I. 1963 17. o)
40. Simontornya, Styrum Károly gróf kastélyszínpada
1.
§ A gróf saját házi zenekarral rendelkezett, így az állandóan rendelkezésre állt, ezért igen nagy a színházi előadások valószínűsége. A kastélyban nincs nyoma állandó színpadnak. (Staud III. 1963 131. o)
42. Tótmegyer, Károlyi grófok kastélyszínháza
Első említés: 1799. (Staud III. 1963 ??. o)
Lebontva: 1803. (Staud III. 1963 72. o)
1.
§ A színház a kastély parkjában álló önálló épület volt, és valószínűleg XVIII. század utolsó harmadában épült. (Staud III. 1963 70-72. o)
2.
§ Károlyi József gróf özvegye rendelkezett 1803-ban a színház lebontásáról: „A Theatrumnak belső része, úgy mint a Scenák, Decoratiók, Cortina, Machinák, Ruhák, egyszóval, amik a Theatrumhoz tartoznak, elsőben számban vetetvén, küldetessenek hajón Pestre… (Staud III. 1963 72. o)
§ Mivel nem sikerült a színházi felszerelést Pesten értékesíteni, az özvegy grófné a debreceni játszó társaságnak adományozta azokat. „3 ívet tesz az egykorú leltár, a melyek adatai szerint volt ezen theatralis requisitumok között:
I. Decoratiók, 45 szám alatt 372 darab
II. Köntösök, 122 szám alatt 320 drb; (…)
III. Bibliotheca, (71 drb. Német színmű)
IV. Machinéria, (78 drb.) (Közte 28 szekér, öt henger az oldalkulisszák húzására vastengelyekkel, 12 gerenda, kerekek, gyaloghintók, láncok, hajó, tömérdek selyemöltözet egyenruha, süllyesztő készülékek stb.)” (Staud III. 1963 74. o)
§ 1810-ben a Helytartótanácshoz küldte fel Debrecen városa az 1804-ben Pesten felvett leltárt a színházi felszerelésről: (Staud III. 1963 75-84. o)
|
II. |
||
|
Specification |
||
|
Von Megyerer Theater |
||
|
|
|
|
|
Nro |
|
Stück |
|
1 |
Das Frontispicium sampt Wappen |
9 |
|
2 |
Die Schluss Cortin |
1 |
|
3 |
Der Kerker bestehet aus 4 Scenen, und 1 Cortin |
|
|
4 |
Die Stadt bestehend aus 5 Scenen und 1 Cortin |
|
|
5 |
Das Bauer Zimmer bestehend aus 6 Scenen und 1 Cortin |
|
|
6 |
Der Garten bestehend aus 8 Scenen und 1 Cortin |
|
|
7 |
Das Herrschaftliche Conversations Zimmer bestehend aus 8 Scenen und 1 Cortin |
|
|
8 |
Der Saal bestehend aus 10 Scenen und 1 Cortin |
|
|
9 |
Die Horizont Cortin |
1 |
|
10 |
Es sind also 52 Scenen und 9 Cortinen bestehend in 7 Veränderungen |
|
|
11 |
Zimmer Soffitten |
5 |
|
12 |
Luft Soffitten |
5 |
|
13 |
Wasser und Mehr, samt Vorgrund |
2 |
|
14 |
Spitz Felsen |
2 |
|
15 |
Fall Brucken |
1 |
|
16 |
Schief samt Segel |
1 |
|
17 |
Grab Mahl |
1 |
|
18 |
Dazu gehörige Pyramide |
1 |
|
19 |
Versenkungs Lampe, jede mit 5 Lichter, besehend mit 50 Lichtlein |
10 |
|
20 |
Schirm Leichter mit 2 Kerzen betraget 12 Lichter hinter der ersten 2 Colissen |
6 |
|
21 |
Schirm Leichter mit 2 Kerzen betraget 12 Lichter betraget 8 Kerzen hinter 2-ten Colissen |
4 |
|
22 |
Schirm Leichter jeder mit 2 Kerzen betragend 8 Kerzen hinter der 3-en Colissen |
4 |
|
23 |
Beschirm Leichter jeder mit 2 Kerzen betragend 8 Kerzen hinter der 4-ten Colissen |
4 |
|
24 |
Beschirm Leichter jeder mit 1 Kerzen betragend 4 Lichter hinter der 5-ten Colissen |
4 |
|
25 |
Schirm Leichter für die Musicanten |
6 |
|
26 |
Schirm Leichter für den Sufflur |
2 |
|
27 |
Kleine Leichter Blechlein zum extra einstecken deren Kerzen beyn Ballett |
21 |
|
28 |
Doppelte Eiserne Wand Leichter jeder mit 2 Kerzen für die Zuhörer oder Auditorio |
20 |
|
29 |
Wasen Bank |
1 |
|
30 |
Gebüsch |
2 |
|
31 |
Höhe Bauber |
2 |
|
32 |
Seiten Thüre |
2 |
|
33 |
Bauern Thür |
1 |
|
34 |
Stadt Haus |
1 |
|
35 |
Von Holtz und Papier Zittern oder Spanische Chitár |
4 |
|
36 |
Holtzerne Fagott |
1 |
|
37 |
Die Wägen zu die Scenen von Holtz |
28 |
|
38 |
Dazu gehörige Rinnen von Holtz wo die Reder laufen |
18 |
|
39 |
Dazu gehörige Rinenn, mit kleine Ketten wo man die Schirm Leichter einhängt Zum auf und abzihen |
10 |
|
40 |
Ruder Waltzen von Holtz |
6 |
|
41 |
Flug Werk von Holtz |
1 |
|
42 |
Versenkungs Lampen Gestell oder Stelasche |
2 |
|
43 |
Wagen mit Bank und 6 Räder zum fahren auf Meer |
1 |
|
44 |
Musicanten Leichter von Eisen |
6 |
|
45 |
Krume Hacken von Eisen |
24 |
|
46 |
Schrauben Bohrer |
24 |
|
47 |
Holtz Schrauben zu die Wägen Rinnen |
36 |
|
48 |
Von Eisen 4 eckige kleine Leichter |
54 |
|
49 |
Von Holtz Saulen zu die Räder Waltzen |
14 |
|
50 |
Helle Porten oder Spiess |
7 |
|
51 |
Leinteiln zu die Wägen |
23 |
|
52 |
Dazu gehörige kleine Ketten |
17 |
§ „Ez a jegyzék egy jól felszerelt XVIII. századi kulisszaszínpad képét tükrözi, amely 7 különbözőváltozást (Veranderungen) tesz lehetővé. A színpadteret kétoldalt kulisszapárok (2, 3, 4, 5 pár kulissza) határolják, a párhuzamosan felállított kulisszák között „járásokat” hagyva a színészek be és kijárásához. A járásokba néha ajtókat is raktak. A „Wagen zu die Scenen von Holz” nem díszletszállító kocsit jelent, mint ahogy Naményi is értelmezi, hanem a fából készült és éppen ezért nehéz kulisszák tologatására szolgáló görgőkön mozgatható faszerkezetet (kocsit), amelyek kerekei kivájt facsatornában futottak. Ilyen a kulisszák ki és betolására való, keréken mozgó talpakat ír le Andrea del Pozzo jezsuita építész is Perspectiva pictorum et architectorum című 1700-ban megjelent könyvében.
A hátteret minden esetben egy,a kulisszák folytatásának ható perspektivikus háttérfüggöny zárta le, amelyet hengerek (Walzen) segítségével húztak föl és engedtek le. A felső takarás szuffitákkal történt. A színpad belső terében helyezték el az egyes mozgatható díszletdarabokat (Verzatzstücke( mint pl.: síremléket, sziklákat, bokrokat stb.
Feltűnő a jegyzékben szereplő világítási felszerelés gazdagsága: a mennyezetről belógatható és felhúzható ötkarú csillárok és kulisszák mögött elhelyezett nagyszámú ernyős gyertyatartók. A világítás ugyanis gyertyákkal – esetleg mécsesekkel – történt.
A megyeri színpad felszerelése tehát igen korszerű volt és semmiben sem maradt el az egykorú külföldi főúri színházak mögött. Ennek az olasz eredetű színpadrendszernek legszebb XVIII. századi példáit a németországi Schwentzinger, a svédországi Drotningholm és a csehországi Krumlov kastély színházaiban láthatjuk.” (Staud III. 1963 85. o)
43. Trautmannsdorf (Ausztria), Batthyány Lajos gróf és Batthyány Károly herceg kastélyszínháza
Építés időpontja: 1766. előtt (régi) (Staud III. 1963 6. o)
1766. (új) (Staud III. 1963 6. o)
1.
§ Batthyány Lajos gróf színháza: Az 1766-ban épülő kerti színház elszámolásán az új jelzővel illetik az épületet, így itt már korábban is állt színház. Így a régi még Batthyány Lajos grófé volt.
Batthyány Károly herceg színháza: Az 1766-ban februártól áprilisig a fácános kertben épült fel az új színház, és az elszámoláson szereplő anyagkimutatások szerint szabadtéri színpadról, vagy inkább könnyű anyagokból épült zárt színházépületről lehet szó. (Staud III. 1963 6. o)
44. Újszász, Orczy bárók kastélyszínháza
Felszerelés elajándékozása: 1851. (Staud III. 1963 131. o)
2.
§ 1851-ben Orczy György báró kastélyának házi színpadát az összes díszlettel együtt az abonyi műkedvelőknek ajándékozta. A színház keletkezéséről, felszereléséről, működéséről további adatok nincsenek. (Staud III. 1963 131. o)
47. Vöröskő, Pálffy grófok várkastélyának színpada*
1.
§ A várkastély grottaszerűen kiképzett, cseppkövekkel és tufával kirakott, vízesésekkel ellátott Sala Terrena-jában a XIX. század elején színielőadásokat tartottak. (Staud III. 1963 59. o
§ A terem szépségét károsan érintette a XIX. századi színházzá alakítás, kevésbé érvényesült. (Staud III. 1963 59. o)
§ Egyáltalán nincs kizárva, hogy alaklomszerűen a pozsonyi német színtársulatok, esetleg bécsi vendégművészek már a XVIII. században is felléptek a Sala Terrena-ban. (Staud III. 1963 59-60.)
Képi források a XVIII. századi magyar főúri kastélyszínpadok építészeti megformálásáról
3. Csákvár, Esterházy János gróf kastélyszínháza
3. 1. Böhm Ferenc mérnök felmérési rajza, 1790
Lelőhely: MOL S69 No 1.
Publikálva: Sisa 1997 150. o. 3. kép
3. 2. Böhm Ferenc mérnök felmérési rajza, 1798
Lelőhely: MOL S69 No 21.
Publikálva: Sisa 1997 153. o. 3. kép
7. Eszterháza, Esterházy Miklós herceg új operaháza
7. 1. Operaelőadás Eszterházán 1775-ben
Lelőhely: München, Deutsches Theatermuseum
Publikálva: Horányi 1959 99. o.
7. 2. Perspektív kép 1773 körül
Lelőhely: Fertődi Kastélymúzeum
Publikálva: Mőcsényi 1999 Eo1
9. Eszterháza, Esterházy Miklós herceg új operaháza
9. 1. General Plan über alle Gebeude Garten und Tiergarten des Fürstlichen Residenz Schlosses Eszterhaz. Jacoby del M. Weinmann sc.
Eredetileg: Beschreibung 1784.
Publikálva: Horányi 1959 45. o.
9. 2. Prospect nach dem Garten und Wald gegen Süden
Eredetileg: Beschreibung 1784.
Publikálva: Horányi 1959 51. o.
9. 3. Az operaház homlokzata
lelőhely: Fürstl. Opernhaus zu Eszterház. Facade vom Eingang. J. de Fernstein del. et sc. TA
Publikálva: Horányi 1959 59. o.
9. 4. Az operaház keresztmetszete a díszpáhollyal
Lelőhely: Fürstl. Opernhaus zu Eszterház. Profil gegen die Fürstl. Haupt Loge. et sc. TA
Publikálva: Horányi 1959 61. o.
9. 5. Az operaház keresztmetszete a színpaddal
Lelőhely: Fürstl. Opernhaus zu Eszterház. Profil gegen das Theater. et sc. TA
Publikálva: Horányi 1959 63. o.
9. 6. Az operaház alaprajza
Lelőhely: Fürstl. Opernhaus zu Eszterház. Grundgriss zu ebener Erde et sc. TA
Publikálva: Horányi 1959 65. o.
9. 7. Az operaház hosszmetszete
Lelőhely: Fürstl. Opernhaus zu Eszterház. Profil nach der Länge, et sc. TA
Publikálva: Horányi 1959 67. o.
9. 8. Az operaház központi fűtésének terve
Lelőhely: Entwurf zu Stärkerer heitzung des Hochfürstl. Opern Hauses zu Esterhaz. MOL T2 No 1222
Publikálva: Horányi 1959 69. o.
9. 9. Egy eszterházi „téli színház” terve
Lelőhely: Entwurf zu einem Fürstl.Winter Theater in Esterhaz. MOL T2 No 1223
Publikálva: Horányi 1959 71. o.
9. 10. Pietro Travaglia szabadtéri díszletterve
Lelőhely: MOL
Publikálva: Horányi 1959 117. o.
9.11. Pietro Travaglia vázlatkönyvének címlapja
Lelőhely: OSZK
Publikálva: Horányi 1959. 121. o.
9. 12. Pietro Travaglia: Előkelő terem
Eredetileg: Sala nobile. Pietro Travaglia vázlatkönyve 2. o.
Publikálva: Horányi 1959 123.. o.
9. 13. Pietro Travaglia: Nagy királyi terem
Eredetileg: Gran Salone Reale. Pietro Travaglia vázlatkönyve 3. 4. o.
Publikálva: Horányi 1959 127.. o.
9. 14. Pietro Travaglia: Előkelő, képekkel díszített terem
Eredetileg: Stanza Nobile ornata de Quadri. Pietro Travaglia vázlatkönyve 5. o.
Publikálva: Horányi 1959 130. o.
9. 15. Pietro Travaglia: Egy galériára nyíló lakosztály
Eredetileg: Appartamento ch’introduce ad una Galleria di…Pietro Travaglia vázlatkönyve 6. o.
Publikálva: Horányi 1959 135. o.
9. 16. Pietro Travaglia: Kínai lakosztály
Eredetileg: Appartamento Chinese. Pietro Travaglia vázlatkönyve 7. o.
Publikálva: Horányi Mátyás: Eszterházi vigasságok 138. o.
9. 17. Pietro Travaglia: Csarnok, amely templomhoz vezet
Eredetileg: Atrio che conduce internanente al Tempio. Pietro Travaglia vázlatkönyve 8-9. o.
Publikálva: Horányi 1959. 145. o.
9. 18. Pietro Travaglia: Polgári szoba
Eredetileg: Stanza Borgeseala nobile. Pietro Travaglia vázlatkönyve 10. o.
Publikálva: Horányi 1959 149. o.
9. 19. Pietro Travaglia: Díszletvázlat
Eredetileg: Díszletvázlat. Pietro Travaglia vázlatkönyve 12. o.
Publikálva: Horányi 1959 153. o.
9. 20. Pietro Travaglia: Díszletvázlat
Eredetileg: Pietro Travaglia vázlatkönyve 24. o.
Publikálva: Horányi 1959 155. o.
9. 21. Pietro Travaglia: Havas, hegyi szakadék az Orlando Paladino c. operához
Eredetileg: Montuosa ripiena di nevi per l’opera L’Orlando Paladino. Pietro Travaglia vázlatkönyve 27. o.
Publikálva: Horányi 1959 159. o.
10. Galgóc, Erdődy József gróf színháza
10. 1. A galgóci kastélyszínház színpada
Eredetileg: Voit Pál: Régi magyar otthonok Bp. 1943. 284. o
Publikálva: Staud I. 1963 Képjegyzék
10. 2. A galgóci kastélyszínház nézőtere
Eredetileg: Vasárnapi Újság LIX. évf. (1912) 1. sz. 11. o.
Publikálva: Staud I. 1963 Képjegyzék
10. 3. A galgóci kastélyszínház homlokzata
Publikálva: Staud I. 1963 Képjegyzék
16. Kismarton, Esterházy Pál Antal, majd Miklós herceg kastélyszínháza
16. 1. Girolamo Bon (?) díszletterve 1762.
Publikálva: Horányi 1959 33. o.
16. 2. Girolamo Bon (?) díszletterve 1762.
Publikálva: Horányi 1959 35. o
31. Pétervására, Keglevich grófok kastélyszínháza
31. 1. A pétervásárai Keglevich-kastély dísztermének freskói
Publikálva: Staud III. 1963 Képjegyzék
32. Pozsony, Erdődy János gróf színháza palotájában
32. 1. Jelenetkép Haydn „Armida” című operájából
Eredetileg: Hochgräflich Erdődischer Theaterallmanach auf das Jahr 1787. Leipzig und Berlin
Publikálva: Staud I. 1963 Képjegyzék
32. 2. Jelenetkép Dittersdorf „Der Doktor und Apotheker” című operájából
Eredetileg: Hochgräflich Erdődischer Theaterallmanach auf das Jahr 1787. Leipzig und Berlin
Publikálva: Staud I. 1963 Képjegyzék
- 3. Jelenetkép Dittersdorf „Betrug durch Aberglauben” című operájából
Eredetileg: Hochgräflich Erdődischer Theaterallmanach auf das Jahr 1787. Leipzig und Berlin
Publikálva: Staud I. 1963 Képjegyzék
53. Keszthely, Festetich György gróf kerti színpada
53.1. A keszthelyi kerti színház alaprajza
Eredetileg: Vasárnapi Újság LVI. évf. (1909) 6. sz. 111. o.
Publikálva: Staud II. 1963 Képjegyzék
53. 2. A keszthelyi kerti színház
Eredetileg: Vasárnapi Újság LVI. évf. (1909) 6. sz. 112. o.
Publikálva: Staud II. 1963 Képjegyzék
53. 3. Kertterv 1790.
Lelőhely: MOL T3 No 280
Publikálva: Alföldy 2001 225. o. 4. kép
[1] Staud I-III. 1963
[2] Varga 2001 4. o.
[3] Varga 2001 5. o.
[4] Varga 2001 6. o.
[5] Varga 2001 8. o.
[6] Kosáry 1996 674. o.
[7] Kilián 2002
[8] Kilián 2002
[9] Kosáry 1996 674. o.
[10] Horányi 1959 17. o.
[11] Horányi 1959 18. o.
[12] Kosáry 1996 677. o.
* Az emlékek után szereplő számok megegyeznek a Függelék jegyzékében, az ott szereplő térképen, táblázatokban, adattárban alkalmazottakkal.
[13] Kosáry 1996 678. o.
[14] Horányi 1959 94. o.
[15] Kosáry 1996 678. o.
[16] Kosáry 1996 679. o.
[17] Staud I. 1963 56. o; 114. o.
[18] Staud III. 1963 62. o
[19] Staud III. 1963 87. o.
[20] Staud III. 1963 92. o.
[21] Kosáry 1996 677. o.
[22] Esterházy Pál Antal herceg (1711-1762): 1734.: Sopron vármegye főispánja; 1747.: az Arany-gyapjas rend lovagja; 1748.: valóságos belső titkos tanácsos; 1750.: lovassági tábornok; 1758.: követ a nápolyi udvarhoz, Marschal (Nagy 1857-68)
[23] Horányi 1959 21-26.o.
[24] Patachich Ádám báró (1717-1784): 1741.: kanonok; 1743.: prépost; 1751.: a kétszemélyes tábla ülnöke; 1759.: nagyváradi püspök és Bihar megye főispánja; 1776.: kalocsai érsek; 1778.: Szent István-rend nagykeresztje, a hétszemélyes tábla ülnöke (Staud II. 1963 67. o.)
[25] Staud II. 1963 71. o.
[26] Esterházy Miklós herceg (1714-1790): 1741.: cs. és kir. kamarás és ezredes; 1756.: részvett a porosz háborúban; 1758.: az Andrási ezred parancsnoka; 1762.: herceg, Sopron vármegye főispánja, arany-gyapjas vitéz, főkomornok-mester, a magyar királyi testőr-sereg kapitánya, a magyar gyalog ezred ezredese, Szent István-rend nagykeresztese, Marschall. (Nagy 1857-68)
[27] Batthyány Fülöp gróf (1731-1795): Németújvár örökös ura, a hainburgi kastély és uradalom birtokosa, cs. és kir. kamarás, valóságos titkos tanácsos, Vas vármegye örökös főispánja, császári tábornok. (Staud III. 1963 23. o.)
[28] Staud III. 1963 22-56. o.
[29] Grassalkovich II. Antal herceg (1734-1794): 1755.. kamarai tanácsos; 1758.: cs. és kir. kamarás; 1759.: bodrogi főispán; 1767.: valóságos belső titkos tanácsos; 1769.: zólyomi főispán; 1772.: koronaőr; 1783.: főlovászmester; 1784.: hercegi rang (Staud II. 1963 11. o.)
[30] Staud II. 1963 4-30 o.
[31] Erdődy Nepomuki János gróf (-1789): Szent István- rend nagykeresztjének lovagja, kamarás és valóságos belső titkos tanácsos, Varasd vármegye örökös főispánja, Varasd város és vár főkapitánya, 1772.: az udvari kamara elnöke, ahol Grassalkovich I. Antal grófot követte tisztében (Staud I. 1963 13. o.)
[32] Staud I. 1963 13-115. o.
[33] Batthyány József gróf (1727-1799): 1752.: esztergomi kanonok; 1755.: Pozsonyi prépost; 1759.: egri püspök; 1760.: kalocsai érsek; 1776.: esztergomi érsek; 1778.: bíbornok (Staud III. 1963. 8. o.)
[34] Staud III. 1963 4-18. o.
[35] Balassa VII. Ferenc gróf (1731-1807): 1756.: kamarás; 1757.: helyt. tanácsos; 1762.: Szerém vármegye főispánja; 1769.: a tartományi biztosság főigazgatója és bel. titkos tanácsos; 1780.: Szent István-rend közép keresztese, gróf; 1783.: kamaraelnök, koronaőr; 1785.: Zala, Kőrös, Varasd, Szerém és Zágráb főispánja, Horvátország és Dalmácia bánja, és főkapitánya (Nagy 1857-68)
[36] Staud III. 1963.130. o.
[37] Staud III. 1963 131. o.
[38] Staud III. 1963 65. o.
[39] Staud I. 1963 37. o.
[40] Staud II. 1963 53. o.
[41] Staud III. 1963 31. o.
[42] Staud II. 1963 19 o.
[43] Horányi 1959 56-57. o.; 116. o.
[44] Horányi 1959 152. o
[45] Staud I. 1963 110. o.
[46] Pozsonyivánka (37.): Grassalkovich II. Antal herceg; Püspöki (38.): Batthyány József gróf hercegprímás; Hainburg (12.): Batthyány Fülöp gróf
[47] Erdődy János gróf (32.); Balassa Ferenc gróf (33.); Grassalkovich II. Antal herceg (34.); Pálffy grófok (35.); prímási palota (36.)
[48] Staud II. 1963 71. o.
[49] Horányi 1959 145. o.
[50] Staud I. 1963 34. o.
[51] Staud III. 1963 25. o
[52] Staud II. 1963. 67. o.
[53] Staud I. 1963 33. o.
[54] Németújvár (28.); Körmend (21.); Rohonc (39.); Püspöki (38.)
[55] Gödöllő (11.); Pozsony (34.); Pozsonyivánka (37.)
[56] Horányi 1959 118. o.
[57] Horányi 1959 118. o.
[58] Staud II. 1963. 60. o.
[59] Horányi 1959 106. o.
[60] Horányi 1959 112. o.
[61] Staud III. 1963 34. o
[62] Staud 1963 I. 58. o.
[63] Horányi 1959 94. o.
[64] Staud II. 1963 59. o.
[65] Horányi 1959 118. o.
[66] Staud I. 1963 57. o.
[67] Horányi 1959 144-148. o.
* A képi ábrázolásokhoz kapcsolt szám első része az emlék száma, amihez kötődik, a második pedig sorszám. A kód alapján a Függelékben fellelhető, képi forrásokat felsoroló fejezetben a képek forrása azonosítható.
[68] Staud I., II., III. 1963
[69] Staud I., II., III. 1963
[70] Reus-Lerner 2001 48. o.
[71] Szabó-Jilek 2005 27. o.
[72] Reus-Lerner 2001 49. o.
[73] Szabó-Jilek 2005 27. o.
[74] Reus-Lerner 2001 49. o.
[75] Szabó-Jilek 2005 27-28. o.
[76] Strack-Gebei 2005 20. o
[77] Strack-Gebei 2005 20. o
[78] Reus-Lerner 2001 80. o.
[79] Sisa 1997 27. o. A Függelék adattárában a 48. o.
[80] Staud III. 1963 85. o.
[81] Korabinszky 1778 324-327. o. A Függelék adattárában az 50. o
[82] Horányi 1959. 86., 98., 102., 105., 114. o.
[83] Szabó-Jilek 2005 28. o.
[84] Szabó-Jilek 2005 29. o.
[85] Staud III. 1963 93. o. A Függelék adattárában az 58. o.
[86] Staud III. 1963 90-91. o.
[87] Staud III. 1963 107-108. o. A Függelék adattárában a 20. o.
[88] Staud III. 1963 85. o. A Függelék adattárában a 63-64. o.
[89] Staud I. 1963. 107-108. o.
[90] Horányi 1959 154. o.
[91] Sisa 1997 27. o. A Függelék adattárában a 48. o.
[92] Horányi 1959 50-51. o.
[93] Reus-Lerner 2001 82. o.
[94] Horányi 1959 50-51. o.
[95] Staud III. 1963 75-84. o. A Függelék adattárában a 63-64. o.
[96] Reus-Lerner 2001 30. o.
[97] Reus-Lerner 2001 86. o.
[98] Staud I. 1963 35. o.
[99] Staud III. 1963 75-78. o. A Függelék adattárában a 63-63. o.
[100] Sisa 1997 27. o. A Függelék adattárában a 48. o.
[101] Mőcsényi 1999 20. o.
* Az ábrázolások után közölt szám alapján a Függelék képi forrásokat közlő részében fellelhető a kép forrása
[102] Mőcsényi 1999 20. o.
[103] Mőcsényi 1999 133., 136., 138. o.
[104] Korabinszky 1778 324-327. o.
[105]Horányi 1959 44. o.
[106] Beschreibung 1784; Horányi 1959 54., 89. o.
[107] Mőcsényi 1999., 136. o.
[108] Horányi 1959 127. o.
[109] Horányi 1959 48-52. o.
[110] Beschreibung 1784.
[111] Beschreibung 1784.
[112] Staud II. 1963 20. o.
[113] Kralovánszky-Máté 1990 30. o.
[114] Staud II. 1963 20. o.
[115] Staud II. 1963 22. o.; Varga 2003. 35. o.
[116] Kralovánszky-Máté 1990 31. o.
[117] Varga 2003 35. o.
[118] Staud I. 1963 119-120. o.
[119] Sági 1909 111-112. o.
[120] Staud III. 1963 111-113. o.
[121] Staud III. 1963 105-111. o.
[122] Staud III. 1963 113-126. o.
[123] Staud Géza Magyar Kastélyszínházak I.-III. Bp. Színháztudományi Intézet 1963. nyomán
[124] Az emlékek mellé rendelt szám megegyezik a Függelék térképén és táblázataiban szereplőkkel
* Csak valószínűsíthető a színházi élet jelenléte
[125] Az emlékek előtti szám azonos a magyar főúri kastélyszínpadok betűrendes jegyzékében szereplő emlékekhez rendelt számokkal.
[126] Az 1-es szám alatt az építészeti tárgyú információk szerepelnek
[127] A 2-es szám alatt a színpadra, felszereltségre vonatkozó információk szerepelnek