SZECESSZIÓS CSALÁDI HÁZAK NYÍREGYHÁZÁN
MARTINOVSZKY ZSUZSA, FEKETE ANIKÓ
Előszó
Eddigi tanulmányaink során főleg Budapest és más európai nagyvárosok építészetével foglalkoztunk. Ez a dolgozat jó alkalmat adott arra, hogy felfedezzük szülővárosunkat, Nyíregyházát is. Érdekes volt megismerni a város múltját, más szemmel látni a már megszokott utcákat, tereket, épületeket.
Kutatásunk során nagy segítségünkre voltak a város illetékes intézményei, a Szabolcs - Szatmár - Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, a Nyíregyházi Jósa András Múzeum és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nyíregyházi kollégái.
Szeretnénk köszönetet mondani dr. Krähling János tanár úrnak, aki tanácsaival, lelkesítésével segítette munkánkat, továbbá dr. Margócsy Józsefnek, a Nyíregyházi Főiskola nyugalmazott tanárának, akinek várostörténeti munkái és személyes elbeszélései nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Nyíregyháza történetét megismerjük.
Jandekné Kolláth Erika rendelkezésünkre bocsátotta elhunyt férje, Jandek Ernő eredeti terveit a felújítási munkákról, hálásak vagyunk neki is ezért.
Bevezetés
A dolgozattal Nyíregyháza szecessziós hatásokat mutató családi házait szeretnénk bemutatni. Sajnos több épületet csak jelenlegi homlokzatuk alapján tudtunk vizsgálni, mert további adatokat sem a levéltárban, sem leírásokban nem leltünk. Ennek ellenére igyekeztünk átfogó képet adni a témáról; a társadalmi háttér, a nemzetközi és a jellegzetesen magyar irányzatok hatásai, az építészeti eszközök, az építészegyéniségek és persze a városszövetben való elhelyezkedés vizsgálatával.
A város mai arculata döntően a XIX-XX. század fordulóján (továbbiakban századforduló) , még inkább a századelő nagy építkezései során alakult ki. Az ebben az időben épült középületek között meglepően nagy számban találunk szecessziós alkotásokat, mi több számos még historizáló-eklektikus épület is magán viseli a szecesszió jegyeit. A családi házak esetében aránylag kevesebb a szecessziós épület, a város hangulatához mégis hozzájárulnak. Változatosságukkal, íves-játékos vonalaikkal kellemes színfoltot jelentenek a városképben.
Kutatásunk során igen gazdag és változatos anyag gyűlt össze, bár a jellegzetesen magyar városok, úgymint Marosvásárhely, Szabadka vagy Kecskemét emlékanyagához képest városunké szerénynek mondható. Talán ezzel is magyarázható, hogy eddig még senki nem dolgozta fel ezt a témát kellő részletességgel. A szakirodalomban mindössze két tanulmányt találtunk, ami egyértelműen témánkkal foglalkozik. Ezeknek az írásoknak nem volt célja a nyíregyházi szecessziós építészet részletes és alapos bemutatása, mégis sokat segítettek dolgozatunk megírásában. Koroknay Gyula Nyíregyháza művészettörténeti emlékei című munkájában a legkorábbi épületektől kezdődően egészen az 1900-as évek közepéig tárgyalja az egyes művészettörténeti korszakok legjelentősebb alkotásait, átfogó képet adva ezzel a város építészetéről. Jandekné Borbély Edit Szecessziós építészet Nyíregyházán című tanulmányában a fontosabb épületekkel foglalkozik.
Ami az európai és magyarországi – főleg budapesti - szecessziós építészetet és művészetet illeti, a szakirodalom kedvelt témája. Ez nem véletlen, hiszen a századforduló az a korszak, amikor az élet felgyorsult, mozgásba lendült, a gépek ugrásszerű fejlődésével az emberi teljesítőképesség megsokszorozódott. A művészek saját eszközeikkel próbálták megérteni a napról napra változó világot. A szecesszió megpróbálta összeegyeztetni a művészet hagyományos törekvéseit a technikai kor modern arculatával.[1]
Ahhoz, hogy egy adott korszak adott művészeti irányzatának alkotásait vizsgáljuk, elengedhetetlen a társadalmi, szellemi háttér megismerése. A gazdasági és társadalmi változások, az új anyagok, technológiák adta lehetőségek, az akadémikus elvek szorításából való kitörés vágya és szükségessége vezetett oda, hogy különösen a képzőművészetben, még inkább az ipar- és építőművészetben forradalmi változások következzenek be. Mindezek hatására a művészek a természet, a naiv népművészet, az egzotikus Kelet és a misztikus és festői középkor felé fordultak, és onnan merítettek ihletet.
A korszak építészeti irányzataival és alkotásaival kapcsolatban főként a Magyar művészet című lexikont, és Kalmár Miklós Az építészet története című sorozatban megjelent Historizmus Századforduló című könyvét vettük alapul. A magyar szecesszió nemzeti jellegzetességeit Gerle – Kovács – Makovecz A századforduló magyar építészete illetve Rév Ilona Építészet és enteriőr a századfordulón című munkákból gyűjtöttük.
A tervek, térképek és Nyíregyháza történetével kapcsolatos irodalom legfőbb forrása a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, valamint a Kulturális Örökségügyi Hivatal volt. Értékes anyagot kaptunk a már felújított épületekről Jandekné Kolláth Erikától.
Nyíregyháza város fejlődése
az 1750-es évektől az 1920-as évekig
Várostörténeti vázlat
Nyíregyháza évezredek óta lakott terület. Az első hivatalos említést az 1219-es Váradi Regestrumból ismerjük, ahol Nyírfalu néven szerepel. A XVIII. században a török adók, a német pusztítások és a Rákóczi-szabadságharc csatái következtében elnéptelenedett. A város a Károlyi és a Palocsay majd a Dessewffy családok tulajdonában volt. Gróf Károlyi Ferenc kezdeményezésére 1753-ban több mint 300 tót telepes költözött Nyíregyházára, jó részük Békés megyéből. A Szarvas utca, a város egyik legfontosabb és legforgalmasabb utcája máig őrzi nevében városépítő őseink származásának emlékét. A telepesek szorgalmas, vallásos emberek voltak. Evangélikus hitüket szabadon gyakorolhatták, de emellett mostoha körülményekkel kellett megküzdeniük: a homokos, dimbes-dombos, egyenetlen talaj a földművelést és a házépítést is megnehezítette. Talán erre utal a korban kialakult tirpák jelző, mellyel a nyíregyházi tótokat illették. A tirpák szó a hagyomány szerint tűrőt, szenvedőt jelent.
Már 1784-ben elkezdték építeni az evangélikus templomot, a város legrégebbi és legnagyobb templomát. 1786-ban II. József mezővárossá nyilvánította Nyíregyházát, és évenként négy vásár tartását engedélyezte. Ennek hatására élénkült a város kereskedelme, az állattenyésztés és a kézműipar. Az újratelepítéstől számított hetven esztendő elegendő volt ahhoz, hogy a város meggazdagodjon, és készpénzzel váltsa meg magát a Dessewffy és a Károlyi családok uralma alól. Ez anyagi felszabadulást, szemléleti és cselekvési szabadságot jelentett.[2]
A korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy a várost az 1700-as évek végén girbe-gurba utcák, szabálytalan telekkiosztás jellemezte. Mindez azért alakult ki, mert a telepesek számára a szilárd talaj és a kedvező tájolás volt a fontos, nem pedig az utcakép. Ahogy azonban a város fejlődésnek indult, kialakult az igény egy rendezettebb, átláthatóbb városkép iránt. Már 1792-ben megtették az első lépést ennek érdekében. Szexty András mérnök keskeny átjárókat, közöket nyitott a hosszúra növekedett utcák között.
1822-ben városszépítő bizottság alakult. Céljuk a telkek utcára merőleges kiosztása és rendezett beépítése volt. A házakat ezután a telkek oldalhatárára építették általában előkert
nélkül. Az épületek közti udvarokat egyenes vonalú kerítéssel választották el az utcától.
Később is ez maradt az általános beépítési forma. Ahogy nőttek az igények, szép lassan beépült az utcafront is, így alakultak ki a jellegzetes L alakú, átjárós házak.
1844-ben kezdték építeni az első kőjárdákat, pár évvel később már utcai lámpák is jelezték, hogy Nyíregyháza szépen halad a várossá válás útján.
1858 különösen fontos év a város életében. Ekkor adták át a forgalomnak a Budapest – Szolnok – Debrecen – Nyíregyháza - Miskolc vasútvonalat. Az örökváltságnak köszönhető, hogy ebben a fontos kérdésben a város a fejlődés javára döntött; nem az egyéni érdekek, hanem a köz akarata érvényesült.
Az 1900-as évek közepén épült állomás és a belváros közötti kapcsolatot a Vasúti út (1905-től Széchenyi utca) jelentette. A XIX. század végén ezen a környéken az utat átszelő Ér-patak menti Érkertek terültek el. A vasúti forgalom megindulása után kezdett ez a városrész beépülni. Palóczy Antal és Szesztay László első jelentősebb városfelmérése után 1906-ban a Bujtossal együtt az Érkertek szabályozására is sor került.
Az első, igazán nagyszabású rendezési terv 1910-ben született meg. Ez kiterjedt az utcaszabályozásra, a burkolatok és parkok kialakítására egyaránt. A következő évben pedig elkezdődött a csatornázás kiépítése is, de ez a kérdés csak a húszas években rendeződött.
A tízes évek elejétől pénzügyi gondokkal küzdött a város, majd a világháború fogta vissza a fejlődést. Ám a húszas években újabb lendületet kapott, és az egyik legszebb vidéki várossá vált Nyíregyháza.
1920-ban és 1925-ben egyaránt nagy programot hajtottak végre, melyek során beépült a régi vásártér, rendezték a Megyeháza előtti teret (ide került a piac), parkosították a Károlyi és a Dessewffy tereket (a mai Benczúr és Bessenyei tér), új utcákat nyitottak, a régiek pedig burkolatot kaptak.
A vasút megépítését az ipar és a kereskedelem, majd a hitelélet fellendülése követte. 1876-ban Nyíregyháza átvette a megyeszékhely szerepét Nagykállótól. Ezt követően a városban sorra épültek a közigazgatási, pénzügyi, és reprezentációs épületek: a vármegyeháza 1892-ben, a színház 1894-ben, a Korona Szálló 1895-ben, az 1900-as évek elején a Magyar Nemzeti Bank, az „Agrártakarék”, a „Takarékpalota”, a „Nyírvíz-palota” és még sok egyéb. Ezekről a későbbiekben részletesebben szólunk.
2. Középítkezések
Az 1753-as újratelepítést követően Nyíregyháza folyamatosan fejlődött, de a XIX. század közepétől kezdett igazán kiépülni. Az 1858-ban megépült vasút idevonzotta a kereskedőket és a befektetőket. 1876-ban városunk megyeszékhely lett, és egyre nagyobb közigazgatási, pénzügyi és kulturális szerepet kapott. Már a századfordulón olyan neves építészek mint Alpár Ignác, Nagy Virgil, Kőrössy Albert, Führer Miklós és a Vágó testvérek
tervei valósultak meg .
Az 1900-as évek elején a historizáló jegyek mellett szecessziós vonások is megjelentek az épületeken. Az eklektika legfőbb képviselői Nyíregyházán Alpár Ignác, Nagy Virgil és Hubert József. Alpár az 1800-as évek legvégén, Nagy és Hubert pedig a század elején tevékenykedtek a városban. A szecessziós középületek Führer Miklós, a Szabolcs Ferenc- Papp Gyula építészpáros, valamint Kőrössy Albert művei. Mindannyian a XX. század elején dolgoztak Nyíregyházán. Itt kell megemlítenünk Baumhorn Lipót nevét is, aki a húszas években tervezett zsinagógát a városba.
Alpár Ignác neve azért különösen fontos számunkra, mert ő volt talán a legismertebb építész, aki több jelentős épülettel gazdagította a várost, és akinek munkái nagy szerepet játszottak Nyíregyháza arculatának kialakításában.
Alpár 1877-ben végzett a berlini Bauakademie-n. Németországi és itáliai tanulmányútjai után tért haza, és lett Hauszmann Alajos tanársegédje a budapesti Műegyetemen. Osztotta Hauszmann konzervatív nézeteit; a historizmus elveit követte építészetében. Ő vezette a kor egyik legnagyobb építészirodáját Magyarországon. Rendkívül termékeny élete alatt számos budapesti banképületet és sok vidéki közigazgatási épületet tervezett. A szecessziós irányzatokról kialakult véleményét jól kifejezi „Egyiptomról” című írásában közölt néhány gondolata:”...a XX. században megint akadnak, akik téves utakra terelik a művészetet és elterelik örök vezéreszméitől, a természetestől, a széptől és igaztól.” Ma azonban azok közé az építészek közé soroljuk, akik műveikben az eklektikus főforma mellett a szecesszió motívumaiból is válogattak.[3] Az ő irodájában dolgozott rövid ideig Vágó József és Führer Miklós is, akik később az új stílus képviselői lettek.
Alpár nyíregyházi épületei közül a Megyeháza, az evangélikus általános iskola és a színház homlokzatképzése reneszánsz, míg a Korona Szállóé barokkos jellegű. A szecesszió, ha alig észrevehetően is, de jelen van már a Megyeháza dísztermének dekorációjában is.
Nagy Virgil Kommer Józseffel tervezte 1903-ban a Korona Szálló melletti Samassa templomot. Ahogy a legtöbb századfordulón épült római katolikus templom, úgy ez az épület is a vallásos középkor szellemében épült. A neoromán alkotás a Magyar Művészet szerint nem több mint „száraz leckefelmondás”.
Hubert József tervei alapján épült meg 1911-ben a Magyar Nemzeti Bank, 1912-ben pedig a Takarékpalota a klasszicizáló historizmus stílusában. Hubert Gottfried Semper működésének idején tanult Zürichben.
Az a tény, hogy a legjelentősebb építkezések városunkban a századfordulón zajlottak, magyarázza a historizmus mellett a szecesszió nagymértékű elterjedését. Bankok, színházak épültek az új stílus jegyében kifejezve ezzel Nyíregyháza frissességét, nyitottságát.
A nyíregyházi szecesszió egyik kiemelkedő alakja a város szülötte, Führer Miklós volt. 1909-10 körül épültek középületei, melyek a város arculatának meghatározó elemei.
Az Otthon Szálló (később Béke és Bristol néven emlegették) egykor igen reprezentatív épülete a Bessenyei tér (ma Hősök tere) sarkán, a Megyeháza közelében áll. Stílusa a Vágó testvérek műveire emlékeztet: a jellegzetes kőburkolat, a lecsapott sarkú nyílászárók, az íves oromzatok és a végigfutó, keskeny, dekorált lizénák megtalálhatók a híres testvérpár több épületén is. Jellemző még az épületre a nagy tömegű, mozgalmas tetőzet, a homlokzaton pedig a népies ihletésű, intarziás, stilizált díszek. Mindezek a szecesszió kedvelt motívumai. A szálló második emeletén valaha fotóműterem működött, a homlokzaton itt nagyméretű, osztott üvegfelület, a tetőn pedig hasonló szerkezetű felülvilágító volt eredetileg. Ám a felújítások során ezeket átépítették. Csak régi felvételek tanúskodnak az épület saját korában modernnek számító megjelenéséről.
Másik szép épülete a Görög Katolikus Püspöki Palota a Bethlen Gábor utcán, a Városház tértől (ma Kossuth tér) nem messze. Eredetileg főesperesi, lelkészi és kántorlakások, valamint kaszinó és kávézó elhelyezésére épült. Az iparos munkák során pesti mesterek is dolgoztak a házon. Az oromfalak, a kis tornyok, a lágyívű zárterkélyek, a kapuk, a nagy tetőfelületek alapján a szecessziós alkotások közé sorolják a palotát. A felújítás során a sarok két nyílászárójának íve megváltozott, de ami a teljes homlokzatot illeti, jelentős változás nem történt.
1910-ben tervezett egy izraelita hitközségi fürdőt is, de ez nem épült meg.
Führer Budapesten tanult, a Felső Építési Iskolát és a Festészeti Akadémiát végezte el. Az első világháború után elsősorban kivitelezőként dolgozott, majd tervezett - főleg vidéken. Fejér Lajos és Ritter Ignác Magyar Pályázatok című folyóiratának volt munkatársa, majd 1907-ben ő indította el a Magyar Építőművészetet, mely azóta is az egyik legnívósabb szakmai lap. Szakírói tevékenysége mellett szépirodalmi munkái is megjelentek. Érdekes itt megemlíteni, hogy Alpár irodájában Führer Miklós és Vágó József is megfordultak. Vágóékra az osztrák és a német szecesszió, különösen Otto Wagner és Josef Hoffmann voltak nagy hatással. Ez a hatás, ha áttételesen is, de érzékelhető Führer művein .
Kőrössy Albert tervezte a város egyik legjellegzetesebb épületét, mely az Országzászló téren (régen Széchenyi tér) a Szarvas utca és az Iskola utca sarkán, kiemelt helyen található. A Szabolcsi Agrár Takarékpénztár mozgalmas tetőzetével, élénk kék színével hívja fel magára a figyelmet.
Az épület eredetileg irodák és tárgyalók mellett szolgálati lakásoknak is helyet adott. Alaprajzát tekintve kéttraktusos, belső természetes megvilágítása ügyesen megoldott.[4] A történeti tagozatokat eklektikusan alkalmazza: a profilozott ablakkeretek és ablakpárkányok, a kvádermintás falfelület, a tojáslécmotívum, az ereszvonal alatt végigfutó fogrovat szabadon formálva jelenik meg a homlokzaton.
A tömegformálás már inkább szecessziós. Az épület két homlokzata valamelyest eltér, de együtt kerek egészet alkotnak. A tér felőli rövidebb homlokzaton a középső, íves zárterkéllyel bővített félköríves oromzat dominál, két oldalán kis tornyocskákkal. A hosszabb homlokzaton két hangsúlyos toronyszerű építmény fogja közre az enyhén íves oromzatot. A mozgalmas tető a két torony között hullámos vonalú. Fedése díszes égetett kerámia elemekből készült, ez mára sajnos elpusztult. Az utcai homlokzatot domborműves díszítésű gipsztondók teszik még pazarabbá.
A terv 1911-ből való, amikor Kőrössy Kis Gézával együtt dolgozott. Mindketten Franciaországban tanultak és Németországban is megfordultak. Kőrössy eleinte Hauszmann-nál dolgozott, majd Sebestyén Artúrral és Lechner Ödönnel is voltak közös munkái. A historizmus és a szecesszió kettős hatása jellemzi épületeit, ahogy a nyíregyházi székházat is.
Szabolcs Ferenc és Papp Gyula 1912-ben tervezték a Zrínyi Ilona utcában lévő Általános Hitelbank épületét. Eredetileg lakások és irodák működtek itt, ma a földszinten házasságkötő terem és üzletek találhatók. A foghíjtelken épült háromszintes ház homlokzata oromzattal és zárterkéllyel kiemelt szimmetrikus részből és egy hozzá kapcsolódó axisból áll. Ez a homlokzati kettőség a mögötte lévő eltérő funkciókat tükrözi. Az aszimmetria, az ablakok eltérő mérete és formája, a földszint színes mozaikdíszei és kovácsoltvas kapui szecessziós ihletésűek.
A Nyírvíz Szabályozó Társulat a Széchenyi utca és az Országzászló tér sarkán lévő négyszintes épületét 1913-ban építették, szintén Szabolcs és Papp tervei alapján. Itt is lakások és a társulat irodái működtek. A helyiek által Nyírvíz-palotának nevezett épület tömege toronnyal kiemelt sarokképzésével és íves oromzataival szecessziós hatást mutat. A rizalitok vertikális vonalait a köztük lévő erkélyek horizontális sávjai ellensúlyozzák. A homlokzatot a legfelső szinten allegorikus figurákat ábrázoló aranyozott képek díszítik. Az erkélyeken és a kapun lévő kovácsoltvas rácsozat játékosan íves vonalvezetésű. A lépcsőház térszervezésével, színes üvegablakaival és lépcsőkorlátaival az egyik legszebb szecessziós belső tér Nyíregyházán.
Szabolcs Ferenc és Papp Gyula Schikedanz Albert irodájában dolgoztak együtt, ezután társultak. Tanulmányaikat külföldön végezték, Szabolcs Ferenc Párizsban, míg Papp Gyula Párizsban és Berlinben tanult.
3. Szecessziós családiház-építészet
3.1. Családiház-építészet a századfordulón
A XIX. és XX. század fordulóján egész Európában bekövetkezett technikai, gazdasági és társadalmi átalakulások az élet minden területére hatással voltak. A polgárság ebben az időben kezdett megerősödni. A városi építkezések megbízói gazdag kereskedők, iparosok, valamint orvosok, gyógyszerészek, jogászok, művészek lettek. A pazar banképületek, székházak, szállók mellett az otthonok is a divatos stílusoknak megfelelően épültek.
A dinamikus fejlődés áldásai és ellentmondásai egyaránt e kor sajátjai. A gyors változások társadalmi feszültségeket szültek és ezek a művészetek - különösen az építészet - hatásában is jelentkeztek. Nyíregyháza azon városok közé tartozik, melyek ekkor álltak az urbanizáció küszöbén, ekkorra alakultak ki azok a feltételek, melyek a városi életformát alapvetően megkülönböztetik a vidéki élettől. A közigazgatás és a nagytőke megjelenése felborította a város nyugodt rendjét. A hajdan egységes, alapvetően paraszti társadalom a XIX. század végére két nagy tömbre tagolódott: az őslakos, jórészt tót anyanyelvű parasztokra és a dualizmus hivatalnokaira. Az egyszerű, dolgos tirpák emberek mellet megjelentek a vagyonukat vesztett, de nemesi származásukra büszke dzsentrik. Ugyanakkor a vasút által nyitott távlatok lehetővé tették a polgárság kialakulását. A kereskedelem, a pénzintézetek gyarapodása több zsidó családot vonzott a városba. Az ő szerepük különösen jelentős a város értelmiségi társadalmának kialakulásában.
A paraszti kommunitás egykor jól működő egységét elnyomta a polgárság individualizmusa és a dzsentrik tömege. Ennek hatására az őslakosok kiszorultak a városból a tanyákra, így az általuk felépített város fejlődésében többé nem az övék volt a vezető szerep.
Nyíregyháza lakosságát a tanyára húzódó parasztság, a gyáripari versenyben lemaradó kézművesek, a gazdagodó kereskedők, az értelmiségiek, a dzsentrik, és a proletárok alkották a dualizmus idején.
A város fejlődésébe a parasztok már, a munkások pedig még nem tudtak érdemben beleszólni. Így főleg a kereskedők, az értelmiségiek, és a dzsentri réteg az, amely ebben az időben nyomot hagyott a város arculatán.
A dzsentrik presztízskérdést csináltak mindenből, így az építészetből is. Otthonaikban a hivatali ranghoz méltó életet akartak élni. Nemesi származásukat historizáló épületdíszekkel, elegáns szalonnal, házi cseléddel igyekeztek bizonyítani, noha jövedelmükből erre alig vagy egyáltalán nem futotta. A polgárok és az értelmiségiek jobban megértették a körülöttük zajló változásokat. Számuk Nyíregyházán nem volt jelentős, de az új hatásokra való fogékonyságuk pozitívan hatott a városra.
A XX. század elején a városszabályozás már Nyíregyházán is lehetővé tette a téglaházak építését. Az évtizedek alatt kialakult oldalhatáron álló, majd zártsorúvá fejlődött beépítés még a századfordulón is meghatározta a városképet.
Az újjáépítő telepesek és fiaik eleinte kétlaki életet éltek. Nyáron a bokortanyákon laktak és dolgoztak, télen beköltöztek a városba. Ahogy a szolgáltatások és a lehetőségek bővültek, egyre vonzóbb lett az urbánus életforma, a tanya mint állandó lakhely háttérbe szorult. A lakóházak megjelenése fokozatosan városi jelleget öltött. A régi szoba- konyha- kamra alaprajzot felváltja egy „rangosabb elrendezés”: a századfordulón épült családi házakban szalont, hálókat, úriszobát és az ezekhez kapcsolódó konyhát és cselédszobát találunk. A város polgárai a közép-európai tendenciáknak megfelelően a historizmus jegyében építkeztek. Ezzel próbálták kifejezni rangjukat, gazdagságukat, városi mivoltukat.
Az eklektikus historizáló építészet jellemzője a reprezentációra való törekvés, az utca felé való tetszelgés. Ez alól a családi házak sem kivételek. Az utcára nyíltak a szalon és az innen megközelíthető háló, valamint úriszoba ablakai. Az udvar felé a konyhát, a cselédszobát és az egyéb kiszolgáló helyiségeket nyitották. A cseléd helye mindig úgy volt kialakítva, hogy munkája során még véletlenül se zavarja a ház urait.
A nyíregyházi zártsorú, L alakú rendszerben ez úgy jelenik meg, hogy az L betű utca felőli részében a reprezentatív helyiségek és egy kapubejáró, az udvar felőliben pedig a kiszolgáló funkciók kapnak helyet. A lakást a kapubejárón keresztül, az udvarról lehet megközelíteni. A szalonba üvegezett verandán és előszobán keresztül lehet bejutni.
E földszintes házak utcavonallal párhuzamos nyeregtetővel, egyenes ereszvonallal, egymás mellé sorolt azonos megformálású ablakokkal, egyenes lábazattal épültek. Díszítő tagozataik historizálóak: profilozott párkányok és ablakkeretek, lizénák, pilaszterek tagolják a homlokzatokat.
Dózsa György út 27, forrás: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Nyíregyházi Területi Iroda
A fent leírtak szerint épült lakóházak határozták meg a belváros körüli utcák hangulatát, lakóik jómódú polgárok voltak, akik otthonukban a biztonságot és a kényelmet igyekeztek megteremteni.
Volt azonban Nyíregyházának egy másik arca is. A fiatal város fogékonyan reagált az újszerű hatásokra. A historizmus merev szabályai és az urbanizáció uniformizáló ereje ellen lázadó szecesszió is otthonra lelt a városban. Az 1900-as évek elején megjelentek az osztottabb tömegű, íves oromzatokkal tagolt, színes, egyedi formákkal díszített épületek. A középületek mellett egyre több családi házon is az új stílus jegyeit lehetett felfedezni.
3.2. Szecessziós családiház-építészet
A szecessziós családi házakat a belváros körüli utcákban találjuk, legtöbbjüket a vasútállomás közelében. Ez a terület a XX. század elején, a vasút megjelenése és a városszabályozás után kezdett kiépülni. Az építtetők jórészt kereskedők, művészek és értelmiségiek közül kerültek ki. Az új stílus minden tekintetben a szabad formálásra törekedett, így jobban kedvelte a villaszerű beépítést. Nyíregyháza jellemzően zártsorú beépítésű városszövetében is viszonylag gyakran találkozunk szabadon álló szecessziós családi házzal.
A tömegképzés és a homlokzatformálás tekintetében elmondhatjuk, hogy a stílus általános tendenciái és a helyi hagyományok egyaránt jelen vannak. A legtöbb házra jellemző az aszimmetrikus tagolás, az oromzattal záruló, enyhén előreugró rizalit, az eltérő méretű nyílások és különböző nyíláskeretezések, valamint a lizénákkal körbevett faltükör. Anyaghasználat tekintetében a rabic- és vakolatdíszek dominálnak. A homlokzatok általában síkszerűek, jellegzetességüket a vonaljáték adja. A Benczúr téri villa azonban mozgalmas tömeget mutat az utca felé is. A Vágó testvérek Széchenyi utcai épülete pedig egészen egyedi: homlokzata első ránézésre síknak tűnhet, valójában azonban az egész felület hullámzik, és ez a plasztikusság dinamikus hatást kölcsönöz a háznak.
A magyar szecesszió két főiránya közül nálunk a lechneri vonal érvényesült tanítványai - Pavlovits Ferenc és a Vágó testvérek - révén. Emellett más európai áramlatok-, így az art nouveau, az angol és skandináv századfordulós építészet, az art deco, valamint az osztrák szecesszió - hatásai is megfigyelhetőek.
Pavlovits Károly korai munkáin egykori mestere által használt formák köszönnek vissza. Jellegzetesen lechneri a Széchényi utca 20. szám alatti épület homlokzatának hullámos, pártás lezárása és stilizált népies vonalvezetése. Ugyanez mondható el a Ruzsonyi-ház előreugró rizalitjának karéjos díszítéséről és a hasonlóan megformált oromfal téglaszegélyéről. A Sóstói úti villa szabadon ívelő vonalai inkább egyediek, talán kicsit öncélúak. A Vágó testvérek korai építészetére a lechneri formák továbbértelmezése jellemző. Széchenyi utca 7. szám alatti épületük oromzatának ívelése a homlokzat plasztikusságában is megjelenik. A hangsúlyos kapuzat és a felette levő vertikális motívumok már a fiatal építész- pár útkeresését mutatják. A Virág utca 14. szám alatti ház sokkal szerényebb az eddig említett épületeknél, oromzatképzése azonban hasonló hatásokat mutat.
Szabadon formált, art nouevau-ra emlékeztető ívekkel tagolt nyílászárókat találhatunk a Virág utca 14. szám alatt, a Sóstói úti Korányi-villa homlokzatán, valamint a Széchenyi utcán a Vágó testvérek, illetve a Pavlovits Károly által tervezett házakon.
A Bethlen Gábor utcán található ikerház szokatlanul nagy tetőzetével és az ezt kiegyensúlyozó utcafronti oromfalaival az angol Arts and Crafts és a finn nemzeti romantikus irányzat építészetét idézi. Több épületen alkalmaztak nyerskő lábazatot, mely szintén az északi építészet hatására jelent meg a szecesszióban. Mindkét irányzat a középkori, vidéki lakóházakat tekintette mintának.
A Báthory utcán és a Madách utcán található villákon az osztrák szecesszió hatását figyelhetjük meg a mozgalmas tetőzet, a lecsapott sarkú ablakok, a klasszicizáló hatású, geometrikus ablakszemöldökök megformálásában. Jellegzetes a kovácsoltvas kerítések íves, de az art nouveau-nál merevebb vonalvezetése.
A szecesszió sajátossága még a stilizált, szimbolikus motívumok alkalmazása. Erre is találunk példát. Führer Miklós Szent István utcai Pávás háza nevét a homlokzatán lévő színes pávadíszről kapta. A páva feltehetőleg a japán vagy a perzsa formavilágból került a szecesszió eszköztárába, és vált annak kedvelt elemévé, ugyanakkor a magyar népművészetben is megtalálhatjuk. A nemzeti népi formakincs gyakori ihlető forrása az új stílusnak. Ennek hatását láthatjuk a Jancsó ház fűrészfogas párkánydíszén, a Ruzsonyi ház majolika tányérjain, illetve a már említett lechneri motívumokon.
A korabeli historizáló lakóházak alaprajzához képest újítást jelent az üvegezett zárt erkéllyel bővített szalon. A lakások belső elrendezése azonban alapvetően a jellegzetes polgári struktúrát követi. A központi helyiség az utcára néző szalon, innen nyílik a háló és az úriszoba. Az épület udvar felőli része a kiszolgálásnak ad helyet. Az alaprajzi elrendezésben még mindig a rang az elsődleges szempont, noha a nyugati és főleg az angol és skandináv példák esetében már a használhatóság és az otthonosság dominál. Az eltérés oka nem az építészek képességeiben, hanem a társadalmi igények elmaradottságában keresendő.
3.3. A szecesszió és az eklektika keveredése
A századfordulón az eklektikus és a szecessziós stílus egymás mellett éltek. Keveredésük, kölcsönhatásuk elkerülhetetlen volt. Kevés az olyan szecessziós épület, melyen a historizmus nem hagyott nyomot, ugyanakkor szinte minden eklektikus alkotáson felfedezhetők az új stílus apró jegyei. Az építészek közül is csak néhányat sorolhatunk egyértelműen valamelyik irányzathoz. Legtöbbjük hol ezt, hol azt az utat választotta a felmerülő igények szerint.
Ez a tendencia Nyíregyházán is megfigyelhető. Szinte lehetetlen ezt a sokszínűséget épületről épületre bemutatni, így csak két jellemző példát ragadnánk ki.
Pavlovits Károly legtöbb nyíregyházi épülete alapján a szecessziós alkotók közé sorolható, de első munkáin inkább a historizmus dominál. 1906-ban épült Széchenyi utca 24. szám alatti polgárháza az utcafront két oldalán lévő előreugró, toronyszerű építményekkel és a köztük lévő íves faltesttel barokkos hatású. Az épületet lezáró párkányzat és az ezt tartó konzolsor historizáló. A nyílások visszafogott ívei és az ablakok keretezése már az új stílust idézik. A felettük lévő leveleket, bimbókat és nőfejet ábrázoló domborművek preraffaelita hatást mutatnak. Hasonlóakat találunk a kapu felett, a tornyokat lezáró attikafalak mezőjében és az ablakpárkányok alatt is. A kerítés alacsony kőoszlopait lezáró díszítés szecessziós.
Alaprajzát tekintve az épület valamelyest eltér a korabeli példáktól. Központi helyisége az ebédlő, innen nyílik a szalon és a háló. Az előszobából lehet eljutni a férfiszobába és a leányszobába. Ez utóbbi megjelenése újdonságnak számít ebben a korban.
A Széchenyi utca 21. szám alatt áll Szabolcs Ferenc és Papp Gyula 1925-ben épült háza. Az épület kváderezése, és a párkányzat tagolása klasszikus, míg a mozgalmas tető és az íves vonalvezetésű oromzatok felfoghatók a szecesszió és a korban elterjedt neobarokk hatásának is. Az udvari homlokzaton nyerskő lábazatot és sűrű osztású ablakokat látunk, melyek szintén az új stílusra emlékeztetnek, csakúgy mint az utcafront aszimmetriája és a toronnyal hangsúlyozott sarok.
Függelék
Kutatásunk során jelentős mennyiségű fénykép és tervrajzmásolat gyűlt össze. Ezeket szeretnénk itt összefoglalni, a szecessziós családi házakról részletesen szólva, a többit pedig képekben bemutatva. A tervek forrása a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, illetve a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Nyíregyházi Területi Irodája. A függelék végén szereplő dísz- és használati tárgyak a Jósa András Múzeum tulajdonát képezik, és ha a dolgozatban nem is foglalkoztunk vele részletesen, szépen illusztrálják a szecesszió formai megjelenését városunkban.
A szecessziós családi házak elhelyezkedése a városszövetben.
|
Báthory utca 5. |
|
|
|
|
|
építés éve |
1920-1930 (?) |
|
építész |
ismeretlen |
|
építtető |
ismeretlen |
|
beépítés |
szabadon álló |
|
funkció |
lakóház |
|
jelenlegi állapot |
elhanyagolt |
|
leírás |
Az épület a valamikori Érkertek területén épült. Utcai homlokzatát megtört síkú oldalrizalit tagolja. A rizalitot lezáró attika egyenes vonalát íves nyílás töri meg. A sík falmező ablakainak üvegosztása és keretezése az art decot idézik, csakúgy mint a kovácsoltvas kerítés vonalvezetése. |
|
Báthory utca 7. |
|
|
|
|
|
építés éve |
1920-1930 (?) |
|
építész |
ismeretlen |
|
építtető |
ismeretlen |
|
beépítés |
szabadon álló |
|
funkció |
lakóház |
|
jelenlegi állapot |
elhanyagolt |
|
leírás |
A valamikori Érkertek területén épült az osztrák szecesszió hatásait mutató ház. Előreugró rizalitját egyenes attikafal zárja le, melyet trapézszerű, lekerekített oromzat díszít. Az oromzat hármas ablaknyílása alatt ereszes párkányt találunk. A földszinti ablakok formája, szemöldökdísze és a köztük lévő vakolatdíszek a szecessziót idézik, míg könyöklőpárkányuk klasszikus profilozású. |
|
Benczúr tér 5.-Ruzsonyi ház |
|
|
|
|
|
építés ideje |
1909 |
|
építész |
Pavlovits Károly |
|
építtető |
Ruzsonyi család |
|
beépítés |
szabadon álló |
|
funkció |
lakóház |
|
jelenlegi állapot |
felújítva/átalakítva (műemlék) |
|
leírás |
A Benczúr tér (régen Károlyi tér) a vasútállomás közelében található. A terület 1906-tól kezdett beépülni. A aszimmetrikus tömegű épület villaszerűen helyezkedik el a telken. A párkányvonalat megtörő karéjos oromzattal koronázott rizalitot zárt erkély teszi még hangsúlyosabbá. Az ablakok félkör- , illetve szegmensívesek, keretezésük egyszerű vakolatsáv rojtdíszes és szív alakú függesztékekkel. Az oldalsó oromfal megtört ívét téglával rakott szegély díszíti. A rizalit majolika díszei és a párkányzatok alatt végigfutó hullámvonal népies motívum. Újszerű az épület nyerskő lábazata. Szecessziós vonalvezetésű kovácsoltvas szerkezeteket is találunk az épületen: ilyen a kerítés, az ablakrácsok és a bejárat feletti üvegtető tartóelemei (ez utóbbiak feltehetően a felújítás során kerültek az épületre). Historizáló elem a párkányzat profilozott tagolása. Alaprajzát tekintve követi a korabeli polgárházak hagyományos rendjét. Az építtető Ruzsonyiak vadászati és díszmű áruk kereskedésével foglalkoztak. |
Forrás: Jandek Ernő
|
Bethlen Gábor utca 71-73. |
|
|
|
|
|
építés ideje |
1920-as évek |
|
építész |
ismeretlen |
|
építtető |
ismeretlen |
|
beépítés |
szabadon álló |
|
funkció |
lakóház |
|
jelenlegi állapot |
felújítva/átalakítva |
|
leírás |
Ez az ikerház a város szélén, a Miskolc felé vezető forgalmas főút mellett található. Első ránézésre feltűnik az épület angol vidéki lakóházakra emlékeztető formája: a háztető szokatlanul nagy tömegét az utcafront két hangsúlyos oromfala ellensúlyozza. A homlokzat tulajdonképpen vakolatsávval keretezett hatalmas faltükör. A lizénák az oromzatoknál hullámos rajzolatúak, az ablakszemöldök magasságában pedig sarkantyúszerű motívum szakítja meg egyenes vonalukat. A kétszintes épület ablakai a földszinten íves vakolatkeretet kapnak, míg az emeleti nyílások keret nélküliek és jóval kisebbek. Érdekes, hogy az első szint nyílásai nem a földszint ablakai fölé, hanem épp az azok közötti falsávra kerültek. Ez a fajta elrendezés a XVI. század második felében, a manierizmus idején volt elterjedt. |
|
Bujtos utca 19.-Jancsó ház |
|
|
|
|
|
építés ideje |
1927 |
|
építész |
Jancsó Gyula |
|
építtető |
Jancsó Gyula |
|
beépítés |
zártsorú |
|
funkció |
lakóház |
|
jelenlegi állapot |
lebontották |
|
leírás |
A Korona Szálló mögötti, arra merőleges Bujtos utcában, a 19. szám alatt állt a ház, ma már csak a mellette lévő saroképületet láthatjuk, mely feltehetőleg ennek bővítményeként épült. A házra jellemző volt a zártsorú beépítés utcára merőleges tetőgerinccel. Homlokzata aszimmetrikus, bal felét nyeregtetővel lezárt oromzat emelte ki. Másik felét vakolt lizénák keretezték, felül fűrészfogas, alul íves díszítéssel. A nyílászárók mérete és formája eltérő, az oromzat két, egymásfeletti ablakát íves vakolatdísz keretezte. Az épület kéttraktusos volt. A korabeli házakhoz hasonlóan az előszoba az udvar felőli üvegezett verandáról nyílt. A szobák egybe nyithatóak, háromból kettő az utca felé néztek. Hátul a cselédszoba és a kiszolgáló helyiségek kaptak helyet. |
|
Madách utca 4. |
|
|
|
|
|
építés éve |
1911 |
|
építész |
Bleuer Ödön |
|
építtető |
ismeretlen |
|
beépítés |
szabadon álló |
|
funkció |
lakóház |
|
jelenlegi állapot |
felújítva/átalakítva (műemlék) |
|
leírás |
A ház a valamikori Érkertek területén épült. Kontyolt tetőformáját az utcai homlokzat oromfalas rizalitja töri meg. Az oromzat lezárása itt is íves, de nem hullámzó, inkább geometrikus jellegű. A rizalit nagyméretű ablaka hangsúlyos keretezésű, formailag az osztrák szecesszióra, illetve az art deco vonalaira emlékeztet. A kovácsoltvas kerítés is az egész épületre jellemző visszafogottan dekoratív, kissé geometrikus vonalvezetésű. |
|
Sóstói út 33/A-Korányi-villa |
|
|
|
|
|
építés éve |
1904 |
|
építész |
Pavlovits Károly |
|
építtető |
Korányi Imre |
|
beépítés |
szabadon álló |
|
jelenlegi állapot |
átalakítva (homlokzata helyileg védett) |
|
funkció |
lakóház |
|
leírás |
Az épület mai állapota alig emlékeztet az eredetire. A sóstói úti villasor az 1900-as évek elején kezdett beépülni elegáns, a kor divatjai szerint megálmodott házakkal. A Korányi–villa – az eredeti tervek szerint – aszimmetrikus tömegű, hangsúlyos oromfallal épült. Az oromzat mögött egy nagyobb, mellette két kisebb helyiség található. A kisebb szobák előtt zárt tornác épült, melyet pártázat zár le. Az oromzat emeleti nyílása az art nouveau-t idéző, íves formájú, két oldalon ornamentális díszekkel. |
|
Szent István utca 34.-Pávás ház |
|
|
|
|
|
építész |
Führer Miklós |
|
építtető |
Keresztessy Sárika |
|
építés éve |
1909 |
|
funkció |
varroda és lakóház |
|
jelenlegi állapot |
elhanyagolt (műemlék) |
|
leírás |
Az evangélikus templom mögött az egykori Kállói, ma Szent István utcában áll 1909-ben épített lakóház. Erre az épületre is az előkert nélküli, zártsorú beépítés a jellemző. Homlokzata alapvetően követi a hagyományos mezővárosi historizáló lakóházak rendjét (egyenes lábazat, egyenes ereszvonal, egymás mellett sorakozó ablakok, kapu), de a maga módján eltér attól. Az ablakok sűrű osztásúak, a bal szélső pedig jóval szélesebb a többinél, ezzel tulajdonképpen ellensúlyozza a másik oldal kapuját. Ezen az épületen is megtalálható a szecesszióra oly jellemző oromzat: az ereszvonal felett egy tympanonszerű felépítmény jelenik meg két apró nyílással és népies virágmotívumokkal. A ház különös ismertető jegye a több helyen előforduló páva- motívum. A két szélső nyílás felett és az ablakok közötti díszes lizénák fejezetén egyaránt megtalálható. A ház L alakú alaprajza hagyományos elrendezést mutat, azzal az eltéréssel, hogy az udvar felőli szárny hátsó helyisége nem cselédszoba, hanem varrószoba. Ez nem meglepő, hiszen a megrendelő Keresztessy Sárika a nyíregyháziak kedvelt házivarrónője volt. |
|
Széchenyi utca 7.-Haissinger Patika. |
|
|
|
|
|
építész |
Vágó testvérek |
|
építtető |
Morgentern úr |
|
építés éve |
1907 |
|
beépítés |
zártsorú |
|
funkció |
patika és lakóház |
|
jelenlegi állapot |
elhanyagolt |
|
leírás |
Az akkoriban kiépülő Széchenyi utcán épült a ház zártsorú beépítéssel, az utcával párhuzamos gerinccel. Az épületben a lakás mellett patikát is találunk. Az alápincézett lakórészhez képest a patika padlószintje lejjebb van, hogy az utcáról is könnyen meg lehessen közelíteni. Az üzletrészt a tervezők a rájuk jellemző diadalívszerű kirakattal és a felette lévő karéjdíszes oromzattal emelték ki. Az ívek a vertikális elemekkel osztott oromfal hullámzásában folytatódnak. Ez az egész homlokzatra jellemző hullámzás szépen feloldja a zártsorú beépítés merevségét. Az ablakkeretek és párkányok plasztikus megformálásúak. A bogyó és szív alakú domború díszekkel dekorált vertikális osztások a lakás homlokzatán is megjelennek egységbe fogva ezzel az épületet. |
|
Széchenyi utca 20 |
|
|
|
|
|
építész |
Pavlovits Károly |
|
építtető |
Burger család? |
|
építés éve |
1910 körül |
|
beépítés |
zártsorú |
|
funkció |
lakóház, ma nyugdíjas orrhon |
|
jelenlegi állapot |
elhanyagolt (helyileg védett) |
|
leírás |
A Széchenyi utca 1906 után kezdett beépülni. A 20. szám alatti épület lágyívű pártázatával és a kapu feletti érdekes formájú nyílásával hívja fel magára a figyelmet. Érdekes az épület íves lábazatképzése, a vakolat és a téglamezők váltakozása az ablakok között. Pavlovits nyíregyházi tervei közül talán ez mutatja leginkább mesterének, Lechner Ödönnek a hatását. |
|
Virág utca 14. |
|
|
|
|
|
építész |
ismeretlen |
|
építtető |
ismeretlen |
|
építés éve |
1924 körül |
|
funkció |
preparátorműhely és lakóház |
|
jelenlegi állapot |
felújítva/átalakítva |
|
leírás |
A Virág utca az evangélikus templom előtti térről nyílik. A14. sz. alatti ház valaha preparátor műhely és lakás volt egyben. Ma már csak műhelyként működik. 1924-ben épült, párhuzamos tetőgerinc jellemzi a házat. Az utcában végig egyenes ereszvonalú, historizáló lakóházakat látunk. Ez az épület azonban kissé előreugró, íves lezárású rizalitjával és élénk kék színével felhívja magára a figyelmet. Valaha e hangsúlyos rész mögött működött a műhely, ezért ennek hármas osztású hatalmas üvegablaka volt. Később az egyik ablakszárny helyére ajtó került. Az utcafronti épületszárny többi részében lakószobák lehettek. A homlokzat itt szerényebb, ereszvonallal zárul. Párkányzata kettős: a historizáló profilozású sáv fölött vakívsor fut végig. Az ablakok mérete eltérő, kereteiket egyszerű, fehér vakolatsáv képezi. Érdemes megfigyelni a kaput, melynek fa váza szép, art nouveau-ra emlékeztető formát ad. A lábazat szabálytalan nyerskő burkolatú. Az L alaprajzú épület udvarra néző szárnya a konyhának, a cselédszobának és egyéb kiszolgáló funkcióknak adott helyet. A belső nyílászárókat kosáríves szemöldökű, festett fakeret díszíti.
|
Nyíregyháza 1890-ben (Forrás:Sz-Sz-B M Önkormányzat Levéltára. XV-1-T250)
Nyíregyháza 1920 körül (Forrás:Sz-Sz-B M Önkormányzat Levéltára. XV-1-T156)
A korabeli Nyíregyháza A képek forrása:Felbermann Endre: Emlékek a múltból/A korabeli Nyíregyháza képekben. Sz-Sz-B M Önkormányzat Levéltára,1998.
Szabolcsi Agrár Takarékpénztár (Forrás:Sz-Sz-B M Önkormányzat Levéltára. V.B.192) III.2.d
Általános Hitelbank (Forrás: Sz-Sz-B M Önkormányzat Levéltára. V.B.192 III.)
Összefoglalás
Nyíregyháza arculata egy olyan korban alakult ki, melyet a gyors fejlődés és a társadalmi ellentétek jellemeztek. A városi polgárság, valamint a megyei arisztokrácia és dzsentri kölcsönös távolságtartása hátráltatta a problémák megoldását. Ugyanakkor a polgárok lendülete és a hivatalok befolyása együtt járult hozzá a fejlődéshez.
A város építészeti képét is a magas színvonal és a kettőség jellemzi. A középítkezések során az akkori korszerű szerkezeteket alkalmazó, a mai napig jól működő épületek születtek. A historizmus és a szecesszió hatása egyaránt megfigyelhető. Annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy a közigazgatási és állami intézményeknél az eklektika dominál ( Magyar Nemzeti Bank, Megyeháza), míg a bankok székházain mind a megjelenés, mind a funkció tekintetében az új stílus hatása figyelhető meg (Szabolcsi Agrár Takarékpénztár, Nyírvíz- palota, Általános Hitelbank).
A korabeli nyíregyházi családi házak zöme eklektikus stílusban épült, de a szecessziós építészet szép példáival is találkozhatunk. Alaprajzi elrendezésükben még nem sokban különböznek a historizáló házaktól – az egyetlen lényeges eltérés a szalon utca felőli falán megjelenő íves vagy sokszögű zárt erkély. A homlokzat – és tömegképzés terén azonban a lechneri irányzat és az európai századfordulós áramlatok (art nouveau, Arts and crafts, finn nemzeti romantika, osztrák szecesszió) hatása érvényesült.
Utószó
A szecessziót a második világháború után hosszú évekig a művészet irányvesztésének tartották, alkotásait nem értékelték. A hatvanas évekre ez a szemlélet megváltozott, de hatása mai napig érezhető. Míg a historizáló épületeket a lehetőségekhez képest védték és helyreállították, addig a szecessziós házakat elhanyagolták.
Miközben szecessziós formák után kutattunk a városban, szép és érdekes épületekre bukkantunk. Voltak közöttük olyanok, melyeket ismertünk, de nem figyeltünk fel értékeikre, illetve olyanok is, amelyeket eddig gyakorlatilag észre sem vettünk. Sajnos ez több esetben annak tudható be, hogy ezek a házak meglehetősen rossz állapotban vannak, és csak a tudatos szemlélő fedezi fel bennük a szépséget.
A dolgozatban leírt tíz szecessziós családi ház közül jelenleg négy műemlék, három helyi védelem alatt áll, három pedig semmilyen védelmet nem élvez. Sajnos a műemlékek közül is eddig csupán kettőt újítottak fel, a Benczúr téri Ruzsonyi villát és a Madách utca 4. szám alatti házat. A másik kettő, Führer Miklós Pávás háza és a Vágó testvérek Haissinger patikája méltán sorolhatóak a város legszebb épületei közé, a legtöbben mégsem tudnak róluk. Nap mint nap elmennek a Szent István utcán anélkül, hogy a 34. szám homlokzatának színes páváit észrevennék, és ugyanígy a Széchenyi utcán sem figyelnek fel a 7. szám alatti épület hullámzó falaira és kedves, apró díszeire. Ezek a házak eredeti szépségüknek megfelelően helyreállítva a városkép karakteres elemeivé válhatnának. Hasonlóan elhanyagolt állapotban van a többi épület is, a Virág utca 14. és a Bethlen Gábor utca 71-73. szám alatti házak kivételével, melyek homlokzatát az utóbbi években szépen rendbe hozták.
A dolgozat megírásakor igyekeztünk részletes és hiteles képet adni a korabeli Nyíregyházáról, a szecesszió megjelenéséről és a szecessziós családi házakról. Ezzel talán hozzájárulhatunk ahhoz, hogy értékeik a jövőben több figyelmet és nagyobb megbecsülést élvezzenek.
Irodalomjegyzék
|
Art nouveau, Jugendstil, Szecesszió |
Corvina, Budapest, 1978 |
|
Nyíregyháza története |
Debrecen, 1987 |
|
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye műemlékei II. |
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986 |
|
A századforduló magyar építészete |
Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1990 |
|
A szecesszió Budapesten |
Magyar Könyvklub, Budapest, 1990 |
|
Nyíregyháza és Szabolcs vármegye községei, Magyar városok monográfiája VIII. |
Budapest, 1931 |
|
Az építészet története: Historizmus, Századforduló |
Nemzeti Tankönyv Kiadó, Budapest, 2001 |
|
Marosvásárhely szecessziós épületei |
Difprescar, Marosvásárhely, 2000 |
|
Nyíregyháza művészettörténeti emlékei |
Nyíregyháza, 1971 |
|
Utcák, terek, emléktáblák.I-IV. kötet |
Nyíregyháza, 1984-1997 |
|
Magyar művészet 1890-1919 |
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981 |
|
Építészet és enteriőr a magyar századfordulón |
Gondolat Kiadó, Budapest, 1983 |
|
Szecesszió |
Taschen/Vincze Kiadó, Budapest,2002 |
(kép-, szöveg- és HTML-szerkesztés: Rabb Péter)