KözépkoriKomaromEsztergom

Komárom-Esztergom megye helyzete – középkori egyházi épített örökségének mennyisége és néha azok állapota szempontjából is – hátrányosnak nevezhető. Hazánk műemlékvédelmének már-már örök adóssága a megyénkénti részletes és folyamatosan aktualizált műemléki topográfia[1]. A sorozat már lassan több évtizede megjelent kötetei közül Komárom megye műemléki topográfiája sohasem készült el. Ugyanez sajnos a helyzet a magyarországi régészeti topográfiával, ebből ugyanis csak hat kötet készült el. Jóllehet ezek közt szerepel Komárom megye topográfiája is,[2] azonban csak a dorogi járás vehető kézhez, a tervezett hatodik kötet kiadása, mely a megye nyugati felét dolgozta volna fel, sajnos már elmaradt.

A megye középkori emlékeinek feldolgozásához csupán alapvető segítséget nyújt Genthon István kétkötetes munkájának Dunántúlt feldolgozó része,[3] és szinte az egyedüli részletes összefoglalása a fél megye középkori emlékeinek 1979-ig ismert állapotáról a régészeti topográfia ötödik kötete. Ezen felül adatokat már csak különböző cikkekből, a konkrét emlékre vonatkozó jelentésekből nyerhetünk, valamint természetesen a helyszíni bejáráson tapasztaltakat rögzíthetjük.

E rövid tanulmány célja elsősorban Komárom-Esztergom megye jelenleg is látható középkori templomainak és kolostorainak rövid számbavétele, és jelenlegi (2005. májusi) állapotuk bemutatása. Műemléki helyzetük ismertetése tematikus módon történik, az emlék rövid története és leírása (mely csak a legfontosabb adatok közlésére szorítkozik, az épületekre vonatkozó részletes irodalomjegyzék feltüntetése nélkül) valamint az épületek középkori értékeinek számbavétele után a helyszíni bejárás tapasztalatait közölve.

Bajna

(Szt. Adalbert rom. kat. plébániatemplom, 2525 Bajna, Hősök tere 22., hrsz: 507, törzsszám 2469)

rövid történet

A község temploma a XV. századból származik. A nyolcszög három oldalával záródó szentély egyik déli támpillérén Pesty Frigyes 1864-es közlése szerint – már azóta elpusztult – 1487-es dátum volt látható, mely talán az építés, vagy felszentelés évét mutatta. Nem messze az épülettől középkori sírokat tártak fel, melyben III. Béla korabeli rézpénzt is találtak. A leletek alapján a gótikus templom egy korábbi, Árpád-kori templom helyére épülhetett.

A templomot 1699-ben majd 1751-ben, két ízben is átépítették. Az legutóbbi 1891-es átalakítás során az egykori templom szépen faragott nyugati bejáratát a déli mellékhajó nyugati falába építették át. A templom mai neogótikus ablakai szintén ekkor készülhettek. Az eredetileg egyhajós, torony nélküli templom nyugati pillérpárjait az új torony építésekor nem bontották el, ezek ma is jól láthatóan kijelölik az egykori épület méreteit.

1. kép: A bajnai templom alaprajza (MRT 5. 33. o. alapján)

az épület középkori értékei

Az említett nyugati kapun és a szentély falain kívül a templom ékessége a pálcatagozatos, a szentély északi falából nyíló sekrestyeajtó kerete a fölötte lévő kis kőkeretes nyílással, a szentély déli falának gótikus ablakkeretei (vastagon levakolva), valamint az 1500 körül készült reneszánsz szentségház. A középkori templom két 45 fokban kiálló nyugati támpillére a torony tövében szintén teljes egészében látható, valamint ezektől keletre a déli oldalon egy gótikus ablak töredéke is bemutatásra került.

2-5. képek: A templom külső képe (a szerző felvételei)

a középkori részek bemutatása és állapotuk

Az épület jelenlegi állapota jó, a közelmúltban renoválták. A templom körbejárásával a különböző korú épülettömegek eltérő színezése alapján jól el tudjuk különíteni az eredeti és a későbbi átépítések utáni épületrészeket. A gótikus kapukeretek és ablaktöredékek didaktikai megjelenése és állapota jó. A szentély egykori gótikus ablakainak helyét eltérő anyagú (tégla) kifalazás jelöli, az egyik ablak esetében vegyes anyagú (kő és tégla) kifalazás látható, ez utóbi nem értelmezhető. Szintén zavaró a szentély déli ablakainak (melyek jelenleg a déli sekrestye feletti terembe nyílnak) illetve ezek megmaradt kerettagozatainak vastag levakolása.

Összességében a műemlék állapota jó.

6-8. képek: A templombelső bemutatott középkori értékei: a szentségház, a szentély déli ablakai valamint a sekrestye ajtaja (a szerző felvételei)

Bajót

(Szt. Simon és Júda rom. kat. plébániatemplom, 2533 Bajót, Bánk Bán tér 11., hrsz: 917, törzsszám 2475)

rövid történet

A község közepén emelkedő domb tetején álló templom tornya és hajójának egy része a XIII. századból való. Zolnay kutatásai szerint a templom építője 1223-1248 között Bajóti Simon ispán, aki Esztergom várát a tatár támadások idején is megtartotta. A templom középkori titulárisa egy 1418-as említés szerint valószínűleg Boldogságos Szűz Mária, az 1701. évi canonica visitatio említi elsőként a mai védőszentek nevét. Az 1570-es összeírás szerint a török korban elpusztult falu temploma még állt, 1701-ben csak szentélye fedett, 1732-re azonban újra felépül. A régészeti topográfia a szentély formájából és abból, hogy a XVII-XVIII. században ez a rész volt végig használatban arra következtet, hogy a templom keleti fele és a szentély legalább alapjaiban XIV-XV. századi építmény.

9. kép: A bajóti templom alaprajza (MRT 5. 46. o. alapján)

az épület középkori értékei

A torony felső részének befalazott ikerablakai románkoriak, az 1955-ben a torony É-i oldalán előkerült gyámköves ajtónyílás gótikus eredetű.

10-12. képek: A bajóti templom külső képei és belső tere (a szerző felvételei)

a középkori részek bemutatása és állapotuk

A későbbi helyreállítás során a templomot új részekkel nem bővítették, így lényegében középkori tömege megmaradt. A bizonyíthatóan középkori részek a templomhajóban finom anyagváltással de egységes fehér meszeléssel bemutatásra kerültek, bár kissé zavaró az, hogy a toronynál ez nem így történt. Igaz, a torony tömege, saroktámpillérei és a bemutatott középkori ablakkeretek jól érzékeltetik középkori mivoltát.

Összességében a műemlék állapota jó, a középkori részek bemutatása értelmezhető.

13-15. képek: A középkori részek bemutatása: az egykori déli kapu helye, a torony északi gótikus kapuja valamint a torony egyik románkori ikerablaka (a szerző felvételei)

Bakonybánk

(Rom. kat. templom, 2885 Bakonybánk, Táncsics M. utca, hrsz: 44, törzsszám 2542)

rövid történet

A templom történetéről sajnos nem tudunk sokat. A XV. században épült templom 1870 körül leégett. 1900 körül állították helyre, hajója, a szentély síkmennyezete és a torony ekkor készültek.

az épület középkori értékei

A templom középkori jellegét egyedül támpilléres szentélye őrzi.

a középkori részek bemutatása és állapotuk

A templom arányai és alaprajza valószínűsíti, hogy annak középkori alapjain építették újjá. Szentélyének ablakai, ha voltak is, nem kerültek bemutatásra. A templom ottjártamkor elhagyott épület képét mutatta, bejárata rendezetlen volt, nem volt látogatható sem.

16-17. képek: A templom légifotója (forrás: www.civertan.hu) valamint szentély felőli képe (a szerző felvétele)

Csatka

(Sarlós Boldogasszony rom. kat. templom, 2888 Csatka, Szabadság tér, hrsz: 117, törzsszám 2549)

rövid történet

Az egykori pálos templomot és a hozzá északi irányból csatlakozó, 1453 körül elpusztult kolostort 1357 és 1361 között Kont Miklós nádor alapította. A kolostor törökkori pusztulása után a pálosok sohasem tértek vissza. A templomot ezután sokáig a móri kapucinusok gondozták. Az igen érdekes alaprajzú templom végleges formáját nagy valószínűséggel 1320 táján érte el. Ilyen szerkezeti megoldást ismereteink szerint csak az azóta már elpusztult tüskevári pálos templomban alkalmaztak. Itt temették el 1516-ban Szentléleki Miklós Ákost, máig látható reneszánsz sírkövének mestereként Johannes Fiorentinust említik. A több, mint két évszázadik romosan álló templomot maradványainak felhasználásával az 1780-as években építik újjá későbarokk stílusban. Ez az átalakítás 1801-ben készült el, és ekkor szentelték Sarlós Boldogasszony tiszteletére, középkori tituláriusa szintén Szűz Mária volt. A templom restaurálására és műemléki értékeinek bemutatására 1966-68-ban került sor. Legutóbb a kilencvenes évek közepén renoválták.

18. kép: A csatkai templom alaprajza (Entz 1974[4] alapján)

az épület középkori értékei

Entz Géza kutatásai szerint a templom falai egészen a boltozatindításokig eredetiek. Ugyanígy a templomtesthez északról csatlakozó torony első szintje és északi kapuja középkori. Szintén eredetiek a templombelsőben a diadalív, valamint a főhajó és a támpillérek közti oldalkápolnák sora közti ívek. A szentély gótikus ablakkeretei szintén eredetiek, akárcsak déli támpillérei. A déli oldalon megmaradt az eredeti övpárkány az ablakok könyöklőjének vonalában.

19-21. képek: A csatkai templom szentélye és északi kapuja (a szerző felvételei)

a középkori részek bemutatása és állapotuk

A templom belső tere a barokk karzat alatti belépés után tárul fel. Az eredeti boltozatnál kissé alacsonyabb csehboltozatos hajóba lépve is érezhető az egységes középkori tér, amelyet segít a barokk részek visszafogott fehér meszelése. A templom oldalkápolnái közti átjárás már nem az összes eredeti helyen lehetséges, ezek azonban mindenütt bemutatásra kerültek. A támpillérek sarokkváderei valamint a gótikus ablakkeretek szintén bemutatásra kerültek.

Összességében a műemlék állapota jó, a falak helyenként nedvesednek.

22-26. képek: A templombelső középkori értékei (a szerző felvételei)

Dömös

(Prépostsági romok, 2027 Dömös, Felsőfalu-dűlő, hrsz: 403, törzsszám 2490)

rövid történet

A Szent Margitról elnevezett prépostságot Könyves Kálmán öccse, Álmos herceg alapította 1107-ben, valószínűleg az egykori királyi vadászkastély épületének felhasználásával. Az építkezést már Álmos fia, II. (Vak) Béla fejezte be 1138-ban. A prépostság épülete a visegrádi vár lázadásakor 1321-ben elpusztult és lakatlanná vált, 1322-re azonban újjáépült. 1433-ban Zsigmond kérésére bencés szerzetesek apátságává alakítják, ám ők 1446-ban lemondanak róla. Ezután 1450-ig pálos perjelségként működik. Ezután ismét prépostság lesz, 1464-től az esztergomi érsek fennhatósága alatt, majd 1501-től a nyitrai püspökség joghatósága alatt működik. A törökkorban elpusztult épületnek a XVIII. században még jelentős romjai állnak, melyből a helyiek kisebb templomot is kialakítanak. 1733-47 között az új katolikus templom építéséhez köveinek nagy részét elhordják, majd az út és sok ház alapanyagául is szolgált. A romok feltárását követően az altemplom részleges rekonstrukcióját az OMF 1988-89-ben végezte el, Nándori Klára tervei alapján.

27-28. képek: A romterület keleti és nyugati irányból (a szerző felvételei 2000 őszén)

az épület középkori értékei

A templom és a hozzá tartozó szállásépület szinte teljesen elpusztult. A prépostság DK-i sarokpillérének romjai még elég magasan állnak. Az altemplom részleges rekonstrukciója során lehetővé vált az egykori középkori tér érzékeltetése, és néhány kő bemutatása. Sajnos az úgynevezett „dömösi kő”, az egyik legértékesebb faragvány in situ visszahelyezése máig nem történt meg.

a középkori részek bemutatása és állapotuk

Az 1989-es bemutatás épített részeinek állapota már néhol hagy kívánnivalót maga után, az üvegbetétes betonfödém üvegszemeit sok helyen betörték. A tájépítészeti elemekkel bemutatott templomhajó mára sajnos az elhanyagoltság miatt nem vehető ki pontosan. A műemlékre és környezetének fenntartására többet kéne áldozni.

29-30. képek: Az altemplom romjai légifelvételen (forrás: www.civertan.hu) és a helyreállítás belső képe (forrás: www.domos.hu)

Esztergom

Várkápolna

(Várkápolna, 2500 Esztergom, Szt. István tér 2., hrsz: 16241, 16242, törzsszám 2379)

rövid történet

III. Béla részben ma is álló esztergomi palotájának e remekműve az európai építészet egyik gyöngyszeme. 1185 és 1205 között épült, így a gótika Franciaországon kívüli egyik első emléke. A mindössze 6x13 m-es kápolna a török kortól, pusztulásától egészen 1934-ig nem is volt ismert, mivel az egykori fehér-torony helyén lévő ágyúbástya földfeltöltése alatt pihent. 1934-38 között látott napvilágot, és került bemutatásra. 1968-ban végeztek az épületen és főleg a falképeken restaurálásokat. Azóta szinte semmilyen helyreállítás nem történt rajta egészen a közelmúltig. Teljes körű és szakszerű restaurálása jelenleg is folyik.

31. kép: A várkápolna alaprajza (forrás: Dercsényi 1972[5] alapján)

az épület középkori értékei

A középkori magyar építészet felbecsülhetetlen értéke. Főbejárata a nyugati oldalon, valamint hajója félmagasságig eredeti állapotában megmaradt. A számos eredeti középkori faragványt az 1938-as helyreállításkor anastylosis-szerűen eredeti helyükre visszahelyezték.

32-33. képek: A várkápolna belső nézete (forrás: Prokopp: Esztergom)

a középkori részek bemutatása és állapotuk

A kápolna Lux-Várnai-féle helyreállítása illetve az 1968-as Illés-féle restaurálása óta főleg a freskók állapota romlott. Az épületrész harmincas években beépített vasbeton födéme az egykori Fehér-torony helyén lévő lapos tetős rész meghibásodott, ezért sok a beázás, ez szerencsére a kápolnát még nem fenyegeti. A harmincas évek sietsége miatt a kápolna sok freskótöredéke és köve nem került vissza tervezett helyére, és ez a munka mindeddig váratott magára. A jelenlegi szakszerű restaurátori munka során – melyet Wierdl Zsuzsa vezet egy nemzetközi csapat részvételével – a kápolna eddig nem látott falkép részletei kerülnek vissza eredeti helyükre, a már végveszélybe került eddig láthatók felújítása mellett. A kápolna jelenleg nem látogatható.

Kovácsi templomrom

(2500 Esztergom, vasútállomás alatt, hrsz: 18159, törzsszám 2371)

rövid történet

1912-ben a vasútállomás bővítése során a töltés nyugati oldalán kerültek elő az egykori templom vastag alapfalai. Sinka Ferenc feltárása alapján egy kéttornyos, három hajós románkori templom romjai bontakoztak ki a délről hozzáépített rendház maradványaival. A templom hajójának nagy része és szentélye a vasúti töltések alá nyúlik, ez feltáratlan maradt. Sinka a romokat a johanniták Szt. István protomártírról nevezett templomával és ispotályával azonosította. 1925-ben Wollanka József és Balogh Albin végeztek újabb feltárást a helyszínen. Miután1954 őszén a környékbeli lakosok a romok szétbontását kezdték meg, ennek megakadályozására 1954-55-ben Zolnay László vezetésével a romterület kitisztítása után újabb ásatásokat kezdtek, melynek során rengeteg sírt tártak fel. Zolnay elvetett Balogh elméleteit, a templom melletti épületromot a parókiával, a templomot pedig Kovácsi városrész Szt. Kozma és Damján templomával azonosította. A régészeti topográfia szerint azonban okleveles adatok alapján az egykori város Szt. János evangélistáról nevezett temploma található itt. A templomot 1270-ben említik először és a XVI. században pusztult el.

34. kép: Kovácsi templomrom felmérési alaprajza (MRT 5. 177. o. alapján)

az épület középkori értékei

A romok nagy része jelenleg a töltés alatt található, a feltárt rész (ld. a fenti ábrán) alapfalai kb. 1 m magasságban szabadon állnak – bár e jelenlegi növényzet miatt nem láthatóak. Mivel az ásatások nem terjedtek ki nagy területre, egy esetleges kiterjedt ásatás során várható értékes kőanyag előkerülése.

A középkori részek bemutatása és állapotuk

Az eddig feltárt épületrész és régészeti leletek alapján jelentős méretű templom romjainak bemutatása fontos feladat lenne. Jelenleg a területen semmi sem látszik.

Szent Kereszt plébániatemplom és johannita konvent

(Részben a mai szerb templom és udvara alatt, 2500 Esztergom, Kossuth L. u 60., hrsz: 17512, 17513, a terület törzsszáma 2338)

rövid történet

A területen 1891 óta kerültek elő régészeti leletek, a romokat 1930-ban Balogh Albin azonosította a Szent Kereszt egyházzal. A legkiterjedtebb 1981-es ásatás és korábbi régészeti leletek és okleveles adatok ezt igazolták. A középkori Szt. Kereszt-egyház, mely valószínűleg a már a város falain kívül eső lovagházról a johanniták Szt. Keresztről nevezett konventjéről kapta nevét a XIII-XIV. században épült, és Esztergom 1594-1595. évi ostroma idején pusztult el. Lehetséges, hogy a Szt. Kereszt-plébániatemplom mellett állott (talán annak temploma volt) a johannita lovagok 1230-1534 között sokszor előforduló, Szt. Keresztről nevezett ispotálya és konventje (domus Hospitalis sancte Crucis de Strigonio). A fenti romterület ugyanis egy egyedülálló templomnál nagyobb objektumra enged következtetni. A régi szerb templomot 2000-ben a görög katolikus egyház kapta meg, a régi utcafronti düledező paplak helyére két éve új plébániaépületet kezdtek építeni. Az ezt megelőző ásatás során előkerült falmaradványok és a részben középkori padlótéglával fedett ú.n. „kandallós helyiség” az új épület pinceszintjében bemutatásra került (Horváth István és Mújdricza Ferenc munkája).

Az épület középkori értékei

A romok nagy része a feltárás után visszatemetésre került. A bemutatott részek kövei faragást nem tartalmaznak, értékes viszont az egyik helyiség egykori padlófűtéses padozatának megmaradt része.

35-36. képek: A romok feltárása és a mai védőépületként funkcionáló paplak (a szerző felvételei)

A középkori részek bemutatása és állapotuk

Az új épület földszintjének megemelésével az eredeti tervek szerint az utcáról is látható lenne a bemutatás, melynek kiterjedését a pince mérete behatárolta. Jelenleg azonban a drótüveges ablakok miatt csak az épület belsejéből lejutva látogatható.

37-38. képek: A romok bemutatása (a szerző felvételei)

Klastrompuszta (Kesztölc)

(Pálos kolostorrom a rend alapító kolostora (Szent kereszt), 2517 Klastrompuszta, hrsz: ?, törzsszám: nem szerepel a nyilvántartásban)

rövid történet

Klastrompusztán a XIX. században még látható romok emlékeztettek az egyetlen magyar alapítású rend egykori bölcsőjére. Ezek a XX. század elejére eltűntek a föld színéről. 1961-ben Méri István végezte el a romok igen részletesen feldolgozott feltárását. Ekkor került elő a kb. 80x80 m-es kiterjedésű, kőfallal övezett területen egykor álló kisméretű gótikus szerzetesi templom, a hozzá északi irányból csatlakozó monostorépület és egy kisebb kápolna maradványa. A romok eredetének kérdését Méri azonban nyitva hagyta. A kolostor egészének feltárására azóta sem volt mód. Okleveles adatok alapján arra lehet következtetni, hogy a romok a pálosok Szt. Keresztről nevezett ősmonostorának maradványai. A monostor 1250 táján épülhetett, majd a XIV. sz végén vagy a XV. század elején újjáépítették. A monostort – a többi pilisi monostorral együtt – valószínűleg már 1526-ban felégette a török. A romokat aztán visszahódította a természet, így a török kiűzése után az elpusztult monostorokat kereső idegen származású pálosok már nem találták, és a hegy másik oldalán található pilisszentkereszti egykori ciszter templom és kolostor romjait vélték a Szt. Kereszt kolostornak.

39. kép: A romterület felmérési helyszínrajza (forrás: Méri 1961. EBM adattára)

az épület középkori értékei

A romterületen lévő alapfalak között nincsen faragott kő, a kápolna néhány köve azonban faragott. Az értékesebb faragványokat a feltárás során a Nemzeti Múzeumba szállították.

40-42. képek: A romterület mai állapota (a szerző felvételei)

a középkori részek bemutatása és állapotuk

A romterület elhanyagolt, a magas fű miatt a templom bemutatott romjai nem láthatók. A kápolna fölé emelt fa szerkezetű védőtető életveszélyes állapotban van. A romterületet övező kerítésen a méltán kíváncsi turisták szétfeszítették, így lehet bejutni. Kezelője, fenntartója nincsen. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend alapító kolostorát, mely minden bizonnyal boldog Özséb sírját is rejti rossz ilyen állapotban látni.

43-44. képek: A kápolna védőépülete és faragott részletei (a szerző felvételei)

Lábatlan

(Református templom, 2541 Lábatlan, Dózsa György út, hrsz: 2285, törzsszám 2495)

rövid történet

A község déli felében emelkedő dombtetőn áll Lábatlan középkori eredetű temploma. A valószínűleg egy Árpád-kori elődjére épült és Szt. Mihály tiszteletére szentelt templomról az első okleveles adatunk 1400-ból származik. Bár a templom tornya első ránézésre középkorinak tűnik, azt 1788-ban építették. Azt, hogy a templom mikor került a református egyházhoz nem tudjuk, 1732-ben már mint református imaház szerepel. A törökkort viszonylag épségben átvészelt templomot 1894-ben nagymértékben átalakítják., a középkori építészeti elemek nagy részét elbontották vagy elfalazták. Ugyanekkor épült a torony északi részéhez csatlakozó melléképítmény. A jelenlegi, középkori részleteket ismét feltáró felújítás 2000-2001-ben készült.

45. kép: A lábatlani templom alaprajza (MRT 5. 243. o. alapján)

az épület középkori értékei

A templom hajója a fedélszékig középkori. A XIX. századi átépítés során egységes ablakkiosztást kialakítva eredeti ablakait részben kivésték illetve elfalazták, déli kapuját is kettévágja egy falpillér. Szerencsére a szentély ablakait csupán elfalazták, miután a szentélyt a poligonális záródásnál lerekesztették. Szentélyének négy eredeti ablakkeretéből kettőn még a mérművek indítása is látható, melyek alapján az ablak teljesen rekonstruálható.

46-48. képek: A templom külső képei (a szerző felvételei)

a középkori részek bemutatása és állapotuk

A templom 2001-es felújítása valamennyi középkori részét a lehetőségek szerint bemutatta. A templombelsőben a középkori részekből azonban semmi nem látható, ám nyilván ezt a jellegzetes múlt századi belső zavaró megbontása nélkül nem is lehetett volna megmutatni. A templom külsejének egységes színezése miatt a középkori részeket rusztikusabb felületük különbözteti meg a későbbi hozzáépítésektől. A neogótikus formájú új ablakok kiemelt keretezése azonban zavaró, akárcsak a szentély északi falán külön felületképzéssel érzékeltetett középkori rész, melynek különbözősége a szintén korabeli falszakasztól nem egyértelműsíthető. A templom összességében jó állapotban van, falai sajnos nedvesednek. Kiemelném a templom környezetének rendezettségét, mely igen kultúrált környezetet biztosít a szépen rendben tartott műemléknek.

49-51. képek: A templom bemutatott középkori értékei (a szerző felvételei)

Neszmély

(Református templom, 2544 Neszmély, Fő út 133., hrsz: 168, törzsszám 2626)

rövid történet

Neszmély kerített középkori templomának építési ideje ismeretlen, alaprajzi kialakítása és formavilága alapján a XIII-XIV. századra tehetjük. A templomkertben felállított, itt megtalált római sírkőtöredék jól mutatja a terület ősi eredetét. A templom eredeti románkori állapotát a zömök torony és keskeny lőrésszerű ablakai mutatják, szentélye már gótikus stílusú, a torony felső ablakai és kupolája barokk koriak, a XVIII. században készültek. Az elmúlt évek feltárásai egy kolostor létezését is igazolták, mely a szentélytől északra csatlakozott a templomhoz, melynek létét azzal is igazolva látják, hogy a halálos beteg Habsburg Albert királyt és kíséretét csak itt helyezhették el. Nem tudjuk pontosan, mikor vették használatba a reformátusok. A templom középkori értékeit feltáró helyreállítás két éve történt Máté Géza tervei szerint.

52-54. képek: A neszmélyi templom bemutatott középkori értékei (a szerző felvételei)

az épület középkori értékei

A vaskos torony egészen a barokk sisakig középkori. Sarokarmírozása és keskeny lőrésszerű ablakai eredeti helyükön kerültek bemutatásra. A szentély a fedélszékig, támpillérei és négy ablakának keretezése szintén eredeti. Nagy értéke a templomnak az eredeti vonalában jórészt megmaradt középkori körítőfala, mely még jobban kiemeli a templom erőd jelegét.

a középkori részek bemutatása és állapotuk

A templombelsőben, akárcsak Lábatlan esetében, itt sem láthat semmilyen utalás a középkori eredetre. A templom külső része azonban mindenhol a középkori tömeget mutatja. A kiemelt középkori részek közül nagyon zavaró a templom északi felének kettős nyílásának bemutatása, mely egyáltalán nem értelmezhető. A templom, bár csak pár éve hozták rendbe nagyon erősen nedvesedik, és így a rendezett kert ellenére is elhanyagolt képet mutat.

55-56. képek: Az épület ázási hibái (a szerző felvételei)

Pilisszentlélek (Esztergom)

(Szentlélek pálos kolostorrom, 2500 Pilisszentlélek, falun kívül, hrsz: 61, törzsszám: 2520)

rövid történet

A pálosok Szentlélek kolostorának története a XIII. századra nyúlik vissza, mikor is IV. Béla a Dömöshöz közel eső vadászkastélyát 1263-ban a pálosoknak adja. Ezután 1287-ben ezt IV. László király is megerősíti, hogy ott a pálosok kápolnát és kolostort építsenek és az imént említett Szt. Kereszt kolostorból népesítsék be azt. 1323-ban Károly Róbert is megfordul a kolostorban, majd 1378 nagyhetét itt tölti I. Lajos király, aki újabb területekkel ajándékozza meg az itteni pálosokat. Utolsó perjelét, Lőrincet 1512-ben említik. A kolostor 1526-43 között pusztulhatott el. 1928-33 között Erdőssy Ferenc majd 1963-ban Egyed Endre végzett itt feltárásokat. A romok jelenlegi állapotát 1985 és 1990 között Dr. Horváth István régész és Dr. Szeifert Ferenc plébános vezetésével alakították ki.

57. kép: A szentléleki pálos kolostor romjainak feltárási rajza (Erdőssy, Egyed, MRT 5. 298. o.)

az épület középkori értékei

A kápolna északi mellékterének egyetlen faragott bordaindításán kívül a romnak faragott köve nincsen. Az egykori épületeket ma már csak felfalazott alapfalak érzékeltetik, délnyugati végén egy falsarok viszont elég magasan megmaradt, benne a középkori falazáskor készített állvány bekötőlyukait ma is láthatjuk.

58-60. képek: A kolostor bemutatott maradványai (a szerző felvételei)

a középkori részek bemutatása és állapotuk

1985-ben helyi kezdeményezésre készült el a rom bemutatása, a falakat egységesen kő koronával látták el. A rom templomterének két helyreállított oltárát már 1975-ben kialakították, sőt a főoltár márványköve alá ereklyét is tettek, és felszentelték. Idén volt harminc éve, hogy minden Pünkösd hajnalban napfelkeltekor misét celebrálnak a kolostor egykori templomának megmaradt falai közt. A műemlék állapota jó, folyamatos rendben tartásáról helyi lakosok gondoskodnak

Tata

(Kálváriakápolna (Szent János), 2890 Tata, Kálváriadomb, hrsz: 254, törzsszám 2427)

rövid történet

A kisméretű, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű tatai kálváriakápolna a XIV. században 1350. környékén épülhetett. A kis középkori templomot 1755-ben Fellner Jakab alakítja kápolnává, szentélyének meghagyásával. Ezután 1908-ban, majd az 1945-ös sérülése után ismét megújították.

az épület középkori értékei

Az épület festői elhelyezkedése észak-kelet felől érvényesül igazán, innen középkori arcát mutatja. A támpilléres szentély a tetőindításig középkori, négy ablakának gótikus keretei részben bemutatásra kerültek.

a középkori részek bemutatása és állapotuk

A kápolna és környezetének állapota rendezett, az épület állaga jó, kissé nedvesedik a középkori szentélyrész. Az ablakok bemutatása értelmezhető, jó állapotú.

61-63. képek: A templom és bemutatott középkori értékei (a szerző felvételei)

Vértesszentkereszt

(Bencés apátsági templom- és kolostorrom, 2840 Oroszlány, Vértesszentkereszt külterület, hrsz: 199, törzsszám: 2381)

rövid történet

Az apátság első írásos említése 1146-ból származik. A templom legkorábbi állapotában egyenes szentélyzáródású volt. Az egykor kéttornyos nagyméretű apátsági templomot Csáky Ugrin kezdi építeni 1190-1204 között, fénykorát a XIII. század első harmadában élte, valószínűleg 1230-ra készült el. A gazdag díszítésű, magas építéstechnikai színvonalú templom titulusa Szt. Kereszt lett, az eredeti templomét nem ismerjük. Egyedi szentélykiképzése mellett háromhajós tere a szentély előtt keresztház alakban kiszélesedik. A torony vagy tornyok keleti oldalán emelkedtek, oldalhajói pedig empóriumosak voltak. A kolostor a templom nyugati előcsarnokával egy időben épült hozzá a templomhoz a XIII. század közepe felé. A XIV. század folyamán a Csákok elhagyják a területet, mely királyi vadászterületté válik. A kolostorra vonatkozóan igen kevés adat maradt fent, színes mázas tetőfedése valószínűleg Zsigmond korabeli, mivel ezután már anyagi helyzete nem volt erre alkalmas. 1478-ra teljesen elhagyják, Mátyás domonkosokkal telepítteti be. Első dolguk volt a romos, tönkrement apátsági épületek helyreállítása. Kiépítették a kerengőt valamint az északi épületrészt is. A cellákat a kolostor emeleti szintjén helyezték el. Még a XVI. Század első felében is folynak átalakító munkák a kolostorban, ekkor bontják el a gótikus kerengőt is. 1543-ban Tata török kézre kerülésekor néptelenedett el. Az 1987-es feltárások során talált égésnyomokból arra lehet következtetni, hogy a már üresen álló kolostort feldúlták. Soha nem települt vissza. A XVIII. században ezt az épületet is kőbányaként használták, értékes faragványai láthatók a tatai vármúzeumban.

64. kép: A kolostor és templom feltárási helyszínrajza (Mezősiné 1993[6] alapján))

az épület középkori értékei

Az épület legfőbb értéke abban rejlik, hogy romjait kutatva végig lehetett követni egy kolostor XII-XVI. századi történelmét. Gazdagon faragott kőanyaga jórészt múzeumokban található, a legértékesebb helyszíni darabja gazdagon faragott nyugati kapuja.

65-66. képek: Az apátság légifelvétele és templomának mai állapota

(forrás: www.civertan.hu, ill. a szerző felvétele)

a középkori részek bemutatása és állapotuk

A jelentős romokat 1994-ben jórészt zavaró mennyiségben műkővel kiegészítették. Jelenlegi állapotában elhanyagolt, a romterület le van zárva, védelméről senki nem gondoskodik. Ahogy azt Klastrompuszta esetében elmondhatjuk, itt is igen szomorú látvány hazánk egyik legjelentősebb középkori emlékének és környezetének elhagyatottsága. Jóllehet Vértesszentkereszt helyzetét nehezíti, hogy közelében nincs lakott település, mégis kevés középkori emlékanyagunk ápolása és fenntartása nemzetünk feladata, amely alól nem lehet kibújni.

67-69. képek: A templom maradványai (a szerző felvételei)

70-72. képek: A kolostor kerengője és néhány részlet (a szerző felvételei)

E tanulmány keretein belül a műemléki helyreállítások és bemutatások építészeti színvonala nem került részletekbe menő elemzésre. Az itt bemutatott emlékek kis száma a megye jellemzője, természetesen vannak középkori emlékekben gazdagabb területeink is. Ezek bemutatása újabb ehhez hasonló tanulmányok feladata lesz.