MALMOK MECSEKNÁDASDON ÉS ÓBÁNYÁN
BEVEZETÉS
A dolgozat megírására tulajdonképpen egy malom átalakítása késztetett. 2003. év telén Óbánya felé sétálva láttam, hogy a Stein malomnak a teljes fedélszékét lebontották. Vajon mivé alakítják át?- fogalmazódott meg bennem a kérdés és sétámat megszakítva máris az épület felé indultam. A törmelék között kutatva találtam valamit, ami elindította gondolataim fonalát. (Akkor még nem tudtam, hogy egy selyemszitának a maradékát tartom a kezemben.)
1. kép. Stein Mühle szitája
Nagyszüleim elbeszéléseiből tudtam, hogy Mecseknádasdon valamikor nagyon sok malom működött. No, de mennyi? Hol álltak? Mennyi maradt meg belőlük? Mi történt azokkal, amelyeket lebontottak? Élnek-e még molnárok Mecseknádasdon? Számos megválaszolatlan kérdés, amelyekre választ kaphatok csak kutakodnom kell. Ekkor határoztam el, hogy a még meglévő malmokat felmérem.
Amikor a kutatómunkának nekiveselkedtem kiderült, hogy másokban is megfogalmazódtak hasonló kérdések. Így jutottam el Gebhardt Jánosnéhoz, aki 2001-ben hangfelvételeket készített a még élő molnárokkal illetve azok leszármazottaival. Köszönöm neki, hogy ezeket a hangfelvételeket a rendelkezésemre bocsátotta.
A felméréseket többnyire testvéremmel együtt végeztem a nyár folyamán. Hét malmot sikerült felmérnünk, a többi még - álló malom - felmérésre vár. Tulajdonképpen ez a felmérés képezi első dolgozatom alapját, melyet történeti adatokkal próbáltam kiegészíteni és egységbe foglalni. A felmérési dokumentációt az 1. számú melléklet tartalmazza.
A felmért malmok és a még felmérésre váró malmok kialakításával, szerkezetével, berendezésével és rendszerezésével, a malomépületek jövőbeni hasznosításával egy másik dolgozatban szeretnék foglalkozni.
Szeretnék köszönetet mondani, konzulensemnek, Dr. Kalmár Miklósnak is, aki a dolgozat elkészítésében sokat segített.
Ezzel a dolgozattal szeretnék emléket állítani a molnároknak, családjaiknak és mindazoknak, akik egykor azon munkálkodtak, hogy Őseink mindennapi kenyerüket megadassék.
MECSEKNÁDASD
2. kép. Mecseknádasd 2001
Mecseknádasd Baranya megyében, a Keleti Mecsek egyik völgyében fekvő 1800 lélekszámú falu Pécstől 30 km-re. Legmagasabb pontja a Templomhegy, amely 470m magas. A völgy Nyugat-Kelet irányultságú. A völgyben folyik az Öregpatak, mely Kisújbányánál ered és Hidas után a Völgységi patakba ömlik. A patakot több forrás és ér táplálja. A település éghajlatát mediterrán hatás befolyásolja.
A falut a 6-os számú közlekedési főút szeli ketté.
A MALMOK RÖVID TÖRTÉNETE
Középkor
Hogy volt-e, vagy voltak-e malmok a középkorban Mecseknádasdon, azt sajnos írásos anyaggal nem tudom bizonyítani, mert erre vonatkozó dokumentummal nem találkoztam kutatásaim során, de egyéb körülmények arra engednek következtetni, hogy ebben az időben lehetett már vízimalom ezen a területen.
Melyek ezek a körülmények?
- A letelepedő magyarság körében a megváltozott életforma, a földművelés és a kézműipar fejlődését vonta maga után. A családok saját lisztszükségletüket kezdetben kézi malmokkal állították elő. Később a megnövekedett fogyasztás már nem volt kielégíthető pusztán ezekkel a primitív őrlőszerkezetekkel.[1] Országunkban ekkorra tehető az első száraz-, és vízimalmok megjelenése.[2]
- Szent István idegeneket telepített be az országba, akik római kultúrterületről jöttek. Körükben már ismert volt a vízimalom.[3] Ezek az idegenek elsősorban a nagyobb személyzetű udvarokban jelentek meg. Ilyen udvar lehetett Mecseknádasd is, mivel a település a királyi birtok része volt. A népes udvar kiszolgálására már épülhetett malom.
- Nemcsak a feudális birtokokon bontakozhatott ki a malomépítészet, hanem a kezdetben önellátásra berendezkedett termelőközösségekben-kolostorokban is[4]. Mecseknádasdon az úgynevezett Schloßbergen, egy háromhajós gótikus templom maradványait tárták fel, melyhez feltehetően kolostor is csatlakozott.
- A török hódoltság idején Mecseknádasd végig lakott volt. Sőt komoly katonai erőt képviselt. 1619-ben a katonai legénység 46 fő volt.
XVIII. század
A XVIII. századból már írásos emlékeink vannak arról, hogy Mecseknádasdon több vízimalom működött.
A megfogyatkozott református magyar lakosság mellé katolikus németeket telepítettek, elsősorban a Rajna, Hessen és Fulda környékéről. A megnövekedett népesség elindította a malmok szaporodását is.
1728-ban az összeírás 4 régi vízimolnárt említ.[5]
1732-ben a malmok száma, amelyek gyakrabban őrőlnek 7.[6]
1733-ban, a malmok száma 8, melyek között egy községi malom volt. A malmok után árendát fizettek az uraságnak. Az árenda, vagyis a bérleti díj egyes malmok után 5 forintot tett ki.[7]
Nádasd kegyura, Klimó György, pécsi püspök 1752-53-ban építette ki rezidenciáját a településen. Az 1778-ban készült püspöki felmérés részletes leírást nyújtott a kastélyról és a gazdasági épületekről. A gazdasági épületek között megtaláljuk az uradalmi patakmalmot és az olajütő malmot is. [8]
1785-ben végzett Széchényi Ferenc féle összeírás 542 patakmalmot említ Baranya vármegyében, ebből 85% egykerekű. A technikailag fejlettebb, nagyobb teljesítményű, többkerekű malmok többsége uradalmi tulajdonban volt.[9] Mecseknádasdon ekkor 10 molnár szerepelt az összeírásban. A malmokat csak gabona őrlésére használták. Kivételt csak az uradalmi malom képezett, ahol az egyik vízikerék olajütő malmot működtetett. A molnárok többsége nem csak malmuk hasznából él, hanem mellette földdel és állatokkal is rendelkeztek. A molnárok közül 5 a bonyhádi molnárcéhbe tartozott.
A molnárokról szóló leírást a … számú melléklet tartalmazza.
Tolna vármegyében a molnárcéh 1719-ben alakult meg.[10] 1780-ban a bonyhádi molnárok új privilégiumot kértek és külön kérték a vármegyét, hogy a kontár molnárok a céhbe kényszeríttessenek.[11]
XIX. század
Az 1815. évi malom összeírásban összesen 536 malom szerepel. Mecseknádasdon 15 molnár található. A malompatak vize 5 kétkerekű malmot hajt. A molnárok fele földdel és réttel is rendelkezik. A vármegyében Pécsvárad (21) után Mecseknádasdon(15) található a legtöbb malom.[12]
Az 1842-44. évi felmérésben Pécsváradon 22 malmot, Mecseknádasdon 18 malmot, Óbányán 6 malmot írtak össze. Míg Pécsváradon a malmok száma csak 1-gyel, addig Nádasdon 3-mal és Óbányán 5-tel gyarapodott. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy már nem csak saját maguknak és szűk környezetüknek őröltek, hanem messzebbről is ide hordták a gabonát. Mindegyik molnár rendelkezett szántófölddel és kaszálóval. Ez bizonyítja, hogy nem csak az őrlésből éltek.
1853-ban megalakult Pécsváradon is a molnárcéh, melybe 3 nádasdi molnár is kéri fölvételét.[13] Talán a megalakulásuk emlékére és hálájuk jeléül állítják fel az 1850-es évek elején a Kálvária Krisztus-keresztjét, talapzatának hátulján a felirattal: „Gestiftet vom ehrsamer mühler Handwerk” - (Emelte a tisztes molnáripar).[14]
1859. évi ipartörvény a molnármesterséget is a szabad iparhoz köti.
1885-ben Baranya megyében 615 kis vízimalmot és egy nagyobbat írtak össze. A nagyságrendi különbséget a statisztikusok nem a kapacitás, hanem az előállított lisztfajták száma szerint határozták meg. 581 malom teljesítménye nem haladta meg az 5 q-t és csupán három vízimalom volt képes napi 10 q-nál többet őrölni. A kis kapacitás ellenére a megyében megtermelt gabona feldolgozása 1885-ben még zömmel a kis vízimalmok feladata volt.[15] A megyében ekkor még csak két gőzmalom működött. 1894-ben a megyében már 42 gőzmalom üzemelt, a kis vízimalmok száma pedig 624-re emelkedett. 387 olyan vízimalom volt, melynek napi kapacitása nem érte el az 5 q-t és 83 napi 10 q-nál többet tudott volna őrölni. A kapacitás gyors növekedésének oka, hogy a XIX. század vége felé és a XX. század első éveiben a kőjáratot egyre több helyen felváltja a hengerszék alkalmazása.[16] Ez megfigyelhető a nádasdi molnároknál is. Például Gungl János Bécsből hozat két darab hengerszéket, melyekkel már több és jobb minőségű lisztet tud előállítani.
XX.század
A XX. század elejére a malmok száma a két községben 30-ra nőtt.
A gőzmalmok fejlődésével párhuzamosan megkezdődött a patakmalmok hanyatlása. Az 1906-os megyei adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a vízimalmok szerepe tovább csökkent. Számuk 504-re esett vissza.
1933-ban megjelent Pécs Baranyai Értesítőben Nádasdon mindössze 15 működő malmot jegyeztek fel.
A II. világháború befejeztével a malmok számát az 1946-os kitelepítés is tovább csökkentette. Ugyanis több molnár neve szerepel a kitelepítettek listáján.[17]
1949. évi 20. számú törvényerejű rendelet megjelenése igen jelentős, mert hatályba lépése után állami kezelésbe került valamennyi malom, amelynek napi őrlőképessége elérte vagy meghaladta a 150 mázsát. Az államosított malmok a Dél-Dunántúli Malomipari Egyesülés felügyelete alá kerültek. Az egyesülés elkészítette 1950 novemberében az első racionalizálási ütemtervet. A kisebb malmok leállításának legfőbb szempontja az volt, ha valamely malomházhoz néhány kilométerre volt már állami, és az olyan kapacitással dolgozott, hogy zavartalanul el tudta látni a környéket. Ilyen esetben akkor a kisebb malmokat leállították és cseretelepeket létesítettek. Mivel a körzetben volt nagyobb kapacitású malom (Bonyhádi Hengermalom), így Mecseknádasdon csak cseretelep létesült. Ilyen cseretelep volt többek között a Spatze malom is. Később a cseretelepeket is megszűntették és a magán malomipart felváltotta a korszerűbb állami malomipar.
MOLNÁRÉLET MECSEKNÁDASDON
Szemelvények a molnárok életéből
A molnárok életéről különböző leírásokból és Gebhardt Jánosné által gyűjtött hanganyagból idézek. (A hanganyagok természetesen nyelvjárásban állt rendelkezésemre, melyekből néhányat az érthetőség kedvéért lefordított.)
„A családban a molnár mesterség hagyománynak számított, vagyis apáról fiúra szállt. Dédnagyapám munkakönyve még máig is megvan.”
„A malom háromszintes volt. A középső szint volt a tulajdonképpeni malom, ahol a gabonát átvették, és a kész lisztet és mellékterméket visszaadták. Itt volt a mérleg. A lemért gabonát kiöntötték a mindig patyolat tiszta hajópadlóra egy csúszda mellé. A csúszdán lefolyt a gabona az alsó szintre egy garatba. Ennek alján egy kanalas felvonó felmérte és szállította a hengerszékbe./ Az egyik hengerszék búza, a másik rozs őrlésére szolgált./ A két hengerszék a földszinti helyiségben volt. A hengerekből kikerült őrlemény egy másik kanalas felvonóval felkerült a harmadik szintre, vagyis a padlásra. Itt selyemből készült forgósziták osztályozták az őrleményt. Mindegyik fajta liszt és melléktermék egy meghatározott facsövön keresztül a facsövek aljára rákapcsolt zsákokba került. Így minimálisra csökkent a porlási veszteség.”
„Kresz Antalnál tanult. Nem tanulhatott otthon. Csak így kaphatott mesterlevelet. Már 12 éves korától segédkezett az apjánál a malomban.”
„A feleség otthon darált. A környékbeli asszonyok talicskával vitték oda a darálnivalót.”
„Búzát, rozst őröltek és daráltak a parasztoknak. Az őrlési díjat vámnak nevezték. 1 q-nál 6 kg volt a vám. Mikor az apja bevonult bérmolnárt fogadtak és a család segített.”
„Ha a fogaskerékből kitört egy fog és nem cserélték, kitört az összes.”
„Faszénnel üzemelő motorjuk is volt a 40-es évektől. Főleg ősszel volt kevés a víz, amikor a legtöbb őrölni való volt.”
„1951-ben a nagy árvíz elvitte a malom sarkát. Szerették volna kijavítani, de a házba betelepített nem engedte.”
„A malom annyit hozott, mint 20 kataszteri hold jó föld. Ezt öröklésnél így vették figyelembe.”
„A malmot, az édesanyja örökölte 1927-ben az édesapjától. Föl már édesapja újította, mert egy öreg szalmatetős épület volt.”
„Télen egy rudat tettek a malomkerék fölé, ennek tetejére pedig kukoricaszárat, hogy ne fagyjon rá a víz.”
„Az őrlés mellett a család földműveléssel is foglalkozott.”
„Ez akkoriban kicsi malom volt, de lehetett benne őrölni.”
„Nagyapám elbeszélése szerint a népes család életében nagy változást hozott az I. világháború kitörése. A családfő és egyben molnármester az elsők között kapta meg katonai behívóját, és a frontra került. Dédnagymamám azonban, sok gyermeke segítségével, folytatta a malom üzemeltetését. Erre kényszerült a család, mivel más jövedelem forrással nem rendelkeztek. A családban a dédnagymamán kívül, ekkor 9 gyermek volt: a legidősebb 17 éves, a legkisebb alig egy éves. A család létfenntartása érdekében a nagyobb gyerekek a malomban ténykedtek, a kisebbek teheneket és sertéseket őriztek, legeltettek Előfordult az I. világháború alatt, hogy éjjel ismeretlen tolvajok a malomban lévő gabonát, lisztet alaposan megdézsmálták, az ólakból a sertéseket elhajtották, mivel a közbiztonság és a közrend gyenge volt, és tudták, hogy a házban csak egy védtelen asszony lakik sok apró gyerekkel. A család és javaik megóvása végett az összes ablakot ekkor erős kovácsolt vasráccsal látták el, a lakás, a malom, sőt a sertésólak ajtaira pedig nagyon erős vasból készült lezárható keresztpántokat szereltettek. Ezek a vasszerkezetek egészen az 1950-es évek végéig „díszítették” a házat, amikor ezekre már nem volt szükség.
Az I. világháború után a családfő hazatért épségben a háborúból. Egy gyerekkel szaporodott a család. Az előbbi 9 megnőtt, kicsi lett a lakás. Akkor építették hozzá a régi malomhoz és a mellette lévő szoba konyhához a másik két szobát és egy új konyhát. Úgy, hogy egyik oldalon volt egy konyha, a másik oldalon egy konyha és a szobák. Továbbá új istállót és gazdasági épületet is építettek.
Az akkor kialakított épület a mai napon is áll akkori formájában, közvetlenül a 6-os műút mellett, azzal párhuzamosan.”
„A háború /II. világháború/ után még egyszer nagy erőfeszítéssel üzembehelyezte a régi vízimalmot és az öreg fűrészgépet, de belátta, hogy az idő eljárt felette és végleg leengedte a zsilipet.”
NÉPI ÉPÍTÉSZET MECSEKNÁDASDON ÉS KÖRNYÉKÉN
A török hódoltság után Magyarországon új településhálózat alakul ki. A középkorban sűrűn lakott vidékek a török uralom alatt pusztasággá változtak. A megmaradt lakosság nagy része a mezővárosokba húzódott.
A 18.század elején megkezdődött a lakatlan tájak betelepítése különféle népekkel. Szlovákokat telepítettek a Duna-Tisza közére, Nyíregyháza és Békéscsaba környékére. Németeket a Bánátba, Bácskába, Tolna-Baranya megyébe – az úgy nevezett „Schwäbische Türkei”-ba, Veszprém megyébe és Buda környékére. Megtörtént a románság betelepülése Erdélybe. Szerbek települtek a Duna mentén egészen fel Komáromig.
Az új földbirtokosok új településeket hoztak létre, melyeket osztrák mérnökök terveztek.
A telepítési előírások hatására új településrend alakult ki. (Mária Terézia - „Inpopulations Instruction”-ja; II. József uralkodása alatt történik meg az első birtok felmérés, elkészülnek az első katonai térképek, mérnöki szabályozott telek és beépítési utasítások jelentek meg.) Megjelent a derékszögű utcahálózat, az úti falu. Ez utóbbi abban különbözik a szalagtelkestől, hogy az utca szélessége állandó. Itt előbb volt meg az út, mint a falu. Az úti falu gyakran nem az országút mentén, hanem abból leágazva, zsákszerűen települt, de szabályosságát ekkor is megőrizte.[18] A beépítés módjára jellemző lett a soros udvaros beépítés.
Ismert Bács megyéből, Cothmann telepítési biztos rendelete 1765-ből, miszerint a házsorok legalább 20 öl (1 öl ~1,9 m) szélesek legyenek és tilos az udvart melléképületekkel keresztben beépíteni a tűz elkerülése végett és a levegőjárás biztosítása miatt.
Dunakömlödön (Tolna megye) a parcellázott telkek mérete: 100 öl hosszú és 7 öl 3 láb széles. Az épületek szélessége 3öl+3láb (6,6 m)
7. kép. Óbánya látképe
A 18. századi Magyarország népi építészetének egyik jellemzője, hogy a falanyag megváltozik, a föld alapanyagú házak elterjedésével a faházak kezdtek kiszorulni a népi építészetből. Ennek oka többek között: a 150 éves török uralom erdőgazdálkodása, a különféle királyi rendeletek, pátensek. Mária Terézia 1769-ben életbe lépteti az országos erdőrendtartást,- amely előírja, hogy : „ épületre való fákat pedig a lakosok a maguk közönséges és házhelyek után való erdejéből is csak az uraság engedélyével vághatnak…” - és 1772-ben pedig -amelyet a helytartótanács kétszer is megerősít- azt a szabályzatot, miszerint „ hogy az alattvalók az épületfalait, ahol lehet szilárd vagy legalább nyersanyagból állítsák elő, az uradalom az erdőkből fát csak a tető, az ajtók, az ablakok és más hasonlók készítéséhez szolgáltasson ki”.
A 18. században bizonyos magyarországi területeken így a Dél-Dunántúlon is megmarad a fából készült házfalak túlsúlya, de a falanyag megváltozásának folyamata itt is, mint mindenhol megindul. Hasonló a helyzet a vizsgált területünkön: Baranya keleti részében és Tolna megye határán. A 18. századi telepítésekkel egy időben megjelennek a földanyagú falak: a vályogfal és a kalodás vert fal. A vályogfal csak a 19. század második felében veszi át a falanyag használatban a vezető szerepet és használatban marad az 1960-as évekig.
A dél-dunántúli lakóházak alaprajzait tekintve soros, szoba-konyha, szoba-konyha-kamra, szoba-konyha-szoba-(kamra) elrendezést mutatnak.
A betelepülő németek magukkal hozták saját építészeti hagyományaikat, így a fachwerk építkezési módot is. Brüstle tudósít arról, hogy a németek házaikat frank mintára építik.
8. kép. Mecseknádasd
A telepesek az új hazában, amely teljesen más természeti, gazdasági és társadalmi jellemzőkkel bírt, már nem folytathatták úgy az építkezést, ahogyan megszokták. Az új feltételek miatt új építési technikát kellett elsajátítaniuk. A vertfalas és vályogtéglás építkezést. A németek a magukkal hozott építészeti hagyományokra támaszkodva, az új feltételek és építési technológiák hatására egy sajátos magyarországi fachwerk-et hoznak létre. A gerendarács általában csak az épület tető részében jelenik meg, de ismerünk olyan házakat is, melyek szinte teljesen a német építkezési módot mutatják.
A gerendaközöket vesszőfonással töltötték ki és szalmás sárral tapasztották. Ezt később felváltotta a vályogtéglás térkitöltés. A gerendaváz szerkezetében 2-2 szellőző ablakot helyeztek el, amelyet sokszor íves szemöldök fával zártak le.
A XIX. század derekától a német elemek kezdtek elkopni, s végül csak a Magyarországon kifejlődött esztergált oszlopos tornácról (gang) lehet ezekre a házakra ráismerni. Az oszlopok stílusjegyei: a felfelé keskenyedő ezáltal a légiességet hangsúlyozó oszlopforma, a kannelúra és a ion oszlopfők. Az oszlopokat szépen faragott kőlábazattal látták el, ami stabilabb tartást adott az oszlopnak és megvédte a fát a korhadástól.
Mecseknádasd organikusan, szabályozás nélkül alakult ki. Az utca nyomvonala követi a domborzatot, nyugati felén még némi halmazos szerkezet is felismerhető. Az utca, a telkek is változó szélességűek, ezért sok esetlegességet mutatnak. A település alaprajzát az utca és az utcára merőleges, keskeny és hosszú telkek rendje határozza meg. A Descriptio physico-Topographica Comitatus Baranyensis 1785-ben tudósít arról, hogy a település még nem lett földmérő mérnök által hitelesen kimérve. A község területén 200 telepes ház állt. Mecseknádasd lakossága ekkor már 1635 lelket számlált. Egy házban többnyire egy család, legfeljebb két család élt.
Valószínű, hogy a telepesek a házakat két oldalról, nyugatról és keletről kezdték el építeni. Nyugaton felismerhetjük a halmazos elrendezést. Ezen a területen áll a Szent István kápolna, amely 1770-ig plébánia templomként működött. A keletről való indítást, az uradalmi épületek, a kastély 1753-as használatba vétele és a Vértizzadó Krisztus kápolna (1749) bizonyítja. A két utca a mai plébánia templom környékén találkozhatott egymással.
A telkeket sorosan építették be. Az első telepesek nem, vagy csak nagyon kevés állatállománnyal rendelkeztek, így nem volt szükség gazdasági épületek felhúzására. Többnyire egymenetes házakat találunk, de ismerünk kétmenetes házat is.
Alaprajzi elrendezésben is jellemző a szoba-konyha, a szoba-konyha-kamra, szoba-konyha-szoba. Az uradalmi kertész lakás is ezt az alaprajzot mutatja az 1700-as évek végéről.
A természet adta lehetőségek, a nyersanyag adottságok- a fa, a kő, a föld, a mész, a rozsszalma, a nád- Nádasd építményeinek jellegét is nagyban meghatározták.
A hagyományos építőanyagokat körülbelül az 50-es - 60-as évekig használták és körülbelül ekkora tehető a hagyományos építkezés eltűnése is.
Rauschenberger István még résztvett a negyvenes-ötvenes években ilyen építkezéseken. Mivel az építési technikák, hagyományok csak lassan változtak, a visszaemlékezések mintát adhatnak a századfordulós, sőt a múlt századi építési hagyományokra.
Mecseknádasdon a vályogépítkezés volt az elterjedtebb. Vertfalat azok építettek, akiknek nem volt számottevő segítségük, vagy nem tudták megfizetni a mestereket, márpedig mindkettőre szükségük volt.
A házépítésre rokoni, baráti kalákák álltak össze és a gazda igyekezett ebbe a kalákába mestert is hívni, ezzel is csökkentve a költségeket.
Az építkezéshez szükséges anyagok egy részét venni kellett, más részét maguk készítették el.
Az építési munkálatokat nyár elején kezdték az alapozással, az alapot kővel rakták ki, amit a helyi kőbányából szereztek be. Ezután a vályogtégla vetésével és a rakásával folytatták. Amikor a falak elérték a belmagasságot, tartottak egy áldomást. Az iparosok ezt úgy kalkulálták ki, hogy estére fejeződjön be ez a munka. Ez az áldomás egy kisebb ünnepség, eszem-iszom volt, melynek keretén belül kitűzték a bokrétát az épület elkészült falára. A ház őszre általában tető alatt volt. Nem mindig költöztek be azonnal. Hagyták egy évig száradni, s csak ezután rakták be a nyílászárókat és végezték el a vakolást. Az egész építkezés befejezéseként a gazda házavatót tartott, ahova meghívta mindazokat, akik részt vettek a ház felépítésében.
13. kép. Hidas telepes ház
A NÉPI ÉPÍTÉSZET HATÁSA A MALOMÉPÍTÉSZETRE
A népi építészetet és a malomépítészetet itt Mecseknádasdon nem választhatjuk el egymástól., mert ugyanazon az épület tölti be a lakó és a malom funkciót. Ez a kettős funkció a betelepítésektől kezdve egészen a malmok működésének megszűnéséig fennmarad. Annak ellenére, hogy a malom egy egészen más funkció, nem lépi túl a népi építészet kereteit. Ezért itt csak azokat a dolgokat szeretném megemlíteni, amelyekben eltérés mutatkozik
A malom funkció több szintes épületet kíván, ezért ezek a malmok ritkán települtek sík területre.
14. kép. Schraubs Mühle
A molnároknak figyelembe kellett venniük a víz folyásának irányát, ami meghatározta az épület elhelyezkedését.
A kerékházat, ha volt ilyen, azt mindig terméskőből építették, mert a fröcskölő víz szétáztatta volna a vályogfalakat.
A tetőszerkezetnél általában barokk fedélszéket használtak a helykihasználás végett.
ÖSSZEFOGLALÁS
Első dolgozatomban, a malmok történetének, a molnárok életének, a környék népi építészetének bemutatása volt a legfőbb célom, melyet az eddig felmért malmok dokumentációjával egészítettem ki.
A felmérési dokumentáció egy még álló malomépület „leírása” képekben, rajzokban, s nem utolsó sorban szövegben. Ezek a ”leírások” sokban segíthetnek a további kutatásokban, kutakodásokban. Kiinduló anyaga lehet az épületek jövőbeni sikeres és célszerű felhasználásának is.
MELLÉKLETEK
SEGÉDTÉRKÉPEK
A MALMOK RÖVID LEÍRÁSA
1. Fuchse-Mühle
A malom a nevét a környéken nagy számban élő rókákról kaphatta ( r Fuchs-róka). A térképek alapján korábbi neve Arnold Mühle (a tulajdonos neve) lehetett. A malom Kisújbánya településen állt. A malom összeírások mindig említenek egy –két malmot Kisújbányán.
2. Natres-Mühle
A malom egykori tulajdonosáról kapta a nevét. Óbánya és Kisújbánya között működött. Ma már csak alapfalait lehet felfedezni.
3. Paprika-malom
Nevét valószínűleg onnan kapta, hogy működésének utolsó éveiben paprikát is vittek őrölni a malomba.
A térképeken Hergert Mühle néven is szerepel. Ma egy egyesület birtokában van. Turistaháznak használják.
A malom még felmérésre vár.
4. Krémer-Mühle
Az egykori molnárról kapta a nevét. Az óbányai völgyben, a Kisújbánya felé vezető út mellett látható.
A III. katonai felmérésen még nem szerepel.
Az épületet nem mértük fel.
5. Zieglers-Mühle
A malom a nevét egykori tulajdonosáról kapta. Óbányán, a Fő utca végén fekszik. Jelenlegi tulajdonosa Szakmár község önkormányzata.
A III. katonai térképen már megjelenik.
Az épület szabadon áll a telken. L formájú, oszlopos tornáccal rendelkezik. A fal anyaga vályogtégla, kő és tégla. A falak állaga jó. A főhomlokzaton a lábazat mellett könyöklőpárkány található.
Melléképületek: fürdő, ebédlő és konyha.
Az épület turistaházként üzemel.
6. Tichy-Mühle
Az egykori tulajdonosáról kapta a nevét. Ma „Turistaház az Öreg malomhoz”. Tulajdonosa Roll György. A Zieglers Mühle mellett fekszik.
Az egyik legrégebbi malom lehetett Óbányán. Az első malomösszeírásokban már szerepel.
Az épület szabadonálló, hosszanti elrendezésű. Egytraktusos, az egyik oldalon szélesebb eresszel. A fal anyaga kő és vályogtégla. Állaga jó. Új tetőszerkezete van. A nyeregtetőt hódfarkú cserép fedi.
Melléképületeiből WC-t, zuhanyzót és szobát alakítottak ki.
Turistaháznak használják.
7. Breitenbach-Mühle
A malom az egykori tulajdonosáról kapta a nevét. Óbánya központjában fekszik.
A II. katonai térképen már jelzik a malmot.
Az épület szabadon áll a telken. A malomrészt egybeépítették a lakóépülettel. A lakóépületnek oszlopos tornáca van. A fal anyaga kő és vályogtégla.
Melléképületek: istálló, pajta.
Építészeti felmérést nem készítettünk.
8. Kruckenberger-Mühle
A malom a nevét az utolsó molnárról kapta. Korábban Wagnöder malom néven szerepelt. Óbányán a mai sípálya alján fekszik. Ma is a Kruckenberger család tulajdonában van.
A II. és a III. katonai térképen már jelen van.
Az épület kéttraktusos. Külön lakóépület is áll mellette. Ma mindkét épületet lakóépületnek használják. A kerékvermet lebontották, a malomrészből szobát és fürdőszobát alakítottak ki.
Építészeti felmérése még nem történt meg.
9. Konstanzer-Mühle
A malom a volt tulajdonosáról kapta a nevét. Óbánya elején található.
A második katonai térképen már szerepel.
Az épületet lebontották. A telek mai tulajdonosa Rosenberger János.
10. Klotz-Mühle
A malom a Klotz családé volt. Korábban Tischler Mühle néven szerepel. Az Óbányára vezető út mellett épült.
A II. katonai térképen már jelen van.
Az épület hosszanti elrendezésű, oszlopos tornáca van. Az üzemi rész egybeépült a lakórésszel. A szomszédos telken szintén egy malom állt.
Építészeti felmérés nem történt.
11. Imhof-Mühle
A nevét szintén a volt tulajdonosáról kapta. A Klotz malom mellett állt valamikor.
A harmadik katonai felmérésen még nem szerepel.
Az épületet lebontották.
12. Kunrads-Mühle
A malom a volt tulajdonosáról kapta a nevét. Ismert még Réders, Pitzer Mühle néven. Az óbányai út mellett, a Réka-völgyet elhagyva találjuk meg.
A II. katonai felmérésen már szerepel.
Az épület az úttal párhuzamosan áll. A malom a lakóépület folytatásaként jelenik meg. Az épületnek oszlopos tornáca van. A kerékvermet lebontották. A malom árok felismerhető.
Az 1930-as években nem őrölt már[19].
Építészeti felmérése még nem történt meg.
13. Stein-Mühle
A malom elnevezésének kialakulását nem ismerjük, feltehetően a mellette levő kőhegyről kapta a nevét (r Stein-kő), vagy az őrlőkövéről.
Az épület az óbányai út mentén, a Réka-völgy elágazásánál fekszik.
Feltehetően már a középkorban állt itt malom, amely az I. katonai térképen szerepel.
Az épület egytraktusos, átalakítás alatt áll. Berendezései már nincsenek meg.
1948-ig őrölt.[20]
Építészeti felmérése nem történt meg.
Utolsó molnára Nübl volt. Felesége örökölte 1927-ben. Ekkor felújították az addig szalmatetős épületet. 3 garatos volt. 1944-ben új malomkereket (3.5-4m átmérőjű) állítottak üzembe. Faszénnel működő motorjuk is volt a 40-es évektől. A berendezés a 60-as években még létezett.[21]
A malom bejáratánál egy öntvénytáblán VJ volt olvasható, ami a vízjog befizetését jelentette a pécsi püspökségnek.[22]
14. Spatze-Mühle
További elnevezései: Haneders-, Wagner Mühle. Nevét a verebekről kaphatta ( r Spatz-veréb). Ma már nem áll, helyére egy panziót építettek.
A II. katonai felméréstől kezdve szerepel a térképeken.
15. Stefeles-Mühle
A malom az egykori tulajdonosáról kapta a nevét. A Rékavölgyi utcában található.
Az épület hosszanti elrendezésű, az épület gerince párhuzamos az utcával. Az épület egytraktusos, az egyik oldalon szélesebb eresszel. A telken még egy lakóépület található gazdasági épülettel.
16. Schraubs-Mühle
A malom a volt tulajdonosáról kapta a nevét. A Rékavölgyi utcában áll.
Az 1906-os kataszteri térképen fellelhető.
Az épület szabadonálló, gerince párhuzamos a rétegvonalakkal. A malom, a háromosztatú lakóépület folytatásaként jelenik meg. A malom berendezései hiányoznak, csak a vízikerék töredékei találhatók meg. A malomépület részben üres, részben raktározás célját szolgálja. Az épület egymenetes, oszlopos tornáccal rendelkezik. A fal anyaga kő és vályogtégla. A tetőszerkezet barokk fedélszékes, csonkakontyos, amelyet hódfarkú cseréppel fedtek le.
A falszerkezetnél részleges vakolathiány volt megfigyelhető, amely valószínűleg süllyedésből származik.
Az épületben központi fűtés, elektromos áram, vezetékes víz és gáz található. A szennyvíz elvezetése szennyvízcsatornán keresztül történik.
Melléképületek: présház, istálló.
Feliratok:
MJ – monogram a malomépület ajtófélfáján
A szomszédos telken szintén állt egy malom, de azt mára már lebontották.
17. Heilmans-Mühle
Nevét az egykori tulajdonosáról kapta. A Rékavölgyi utcában a Schraubs Mühle szomszédságában állt.
Az 1906-os kataszteri térképen látható.
A bontást engedélyező tervből tudjuk, hogy ennél az épületegyüttesnél is a háromosztatú lakóházat követte a malomépület. Az épület az utcára merőlegesen állt.
Ma a malom helyén egy kétszintes családiház áll.
18. Racke-Mühle
Nevét az egykori tulajdonos háznevéről kapta. A malom a Müller családé volt. Ma Keszler József a tulajdonosa, a Felszabadulás utcában áll.
Az első katonai felmérésen még nem, de egy 1819-es térképen már szerepel.
Az épület a telken belül szabadon áll. A malom a hosszanti elrendezésű lakóház mögött helyezkedik el. A malom berendezései még megvannak: a régi kőpad, két hengerszék, a szita, a vízikerék, a szárazkerék. A malomrészt most tárolásra használják. A lakóépületnek oszlopos tornáca van. A falanyag kő és vályogtégla. Részleges vakolathiány figyelhető meg a falakon. A nedvesség a talajból származik. A malomrészen barokk fedélszék, a lakóépületnél kétállószékes szerkezet található.
Egy régi cserépkályha a padláson darabokban fekszik.
Melléképületek: istálló, pajta és disznóól.
A malomban 1953-ig őrőltek.
Utolsó molnára Beer Frigyes, aki 1949-től bérelte a malmot Keszler József apjától.[23]
19. Piribauers-Mühle
A malom a Piribauer családé volt, róluk kapta a nevét. Korábban Hetbrot Mühle néven szerepel. Jelenlegi tulajdonosai Hahn Katalin és a Piribauer család.
1819-től szerepel a térképeken.
A telek a Vörösmarty utcában található. A telket két sorban építették be. Két lakóépület található, melyek hosszanti elrendezésűek. A telek végén a gazdasági épületek helyezkednek el, az istálló, a nyári konyha, füstölő, a pajtát és a présházat már lebontották.
Az egyik ház megosztásakor az épület malom részét jelentősen átépítették. A falak vályogtéglából és kőből készültek. Részleges vakolathiány figyelhető meg. A nedvesség a talajból származik.
A malom berendezései hiányoznak. Figyelemre méltó a házban még meglévő tábláskályha.
Bárkay Aladár festett egy képet a malomról, amely három hengerszéket ábrázol.
Elektromos áram, vezetékes víz és gáz van. A szennyvizet zárt csatornában vezetik el.
20. Grad-Mühle
Az utolsó molnárról kapta a nevét. Korábban Hekelts Mühle néven szerepelt. A Kossuth Lajos utca és a Felszabadulás utca kereszteződésénél található.
A első katonai felmérésen (1784) szerepel egy malom egy kicsit délebbre. Az 1819-es térképen nem jelöltek malmot a közelben. A II. és III. katonai felmérésen korábbi helyén áll a malom. 1906-os kataszteri térképen viszont már a mai elrendezésben található.
Tulajdonosa az önkormányzat. Az egész épületet jelentősen átalakították. A kilencvenes évek közepéig kultúrházként használta a község. Az épület szabadon áll a telken. Gazdasági épületek nincsenek. A malomrészt átalakították színpadnak, a lakórész belső válaszfalait kiszedték. Az oszlopos tornácot elbontották a belső tér kiszélesítésére.
Ma az épület használaton kívül van.
21. Gemeinde-Mühle
A község malma volt, innen kapta a nevét (e Gemeinde-község). Ma a Szabadság téren található.
1819-ben már szerepel a térképen.
A malmot egybeépítették a községházával. A molnár bérleti díjat fizetett a községnek. Az utolsó molnár, aki bérelte Dittrich Antal volt.[24]
22. Freschls-Mühle
Nevét az utolsó molnár háznevéről kapta. Az utolsó molnár Gungl János. A 6-os számú közlekedési főút és a Jókai Mór utca kereszteződésének a sarkán található. Mai tulajdonosa az önkormányzat.
A II. katonai felmérésen már szerepel.Az épület hosszanti elrendezésû. Az lakórész egybeépült a malomrésszel. A malom berendezései részben megvannak, a forgó sziták a tetõtérben, a földszinten egy daráló és az alsómalomban egy régi kõpad fekszik.
A ház egytraktusos oldalfolyosóval rendelkezik. A falakat vályogtéglából és kõbõl építették. A repedések süllyedésbõl adódnak. A vakolat leválik a falról. Károsodás oka a talajnedvesség. Vakolatból húzott fõpárkány van. A tetõ barokk fedélszékes, csonkakontyos, hódfarkú cseréppel fedett.
Melléképületek: istálló, pajta és pince.
„ A 19. század második felében a vízimalom hétjáratú volt. A primitív malom keveset õrölt, kapacitása gyenge volt, az alacsony vízesés és az õrlõkövek elavult rendszere miatt. 1904-ben szabályozták a meghajtást szolgáló víz medrét, ezzel megnövelték a víz esését. A nagyobb vízikerék beszerelése után, 1905-ben Bécsbõl hozattak 2 darab hengerszéket. Ezeket szerelték a régebbi kõõrlõk helyére.
A malom egyik oldalán volt a konyha, a másik oldalon a szoba. Az elsõ világháború után bõvítették a házat, még két szobát és egy konyhát építettek hozzá.A molnár egyik fia a bonyhádi evangélikus gimnázium diákja volt akkoriban. A gimnáziumban tanultak szerint megtervezte a malomhoz kapcsolt és mellé felállított fa fûrészgépet. A fûrészgépet, mely nagyon kezdetleges volt, szintén a patak vize hajtotta. Az egykori bonyhádi gimnazista a 20-as évek elsõ felében megtervezte a malom és lakóház villamos világítását is, saját kezûleg készített számtalan alkatrészt, de a villamosításból nem lett semmi, mivel 1925-ben, 21 évesen váratlanul meghalt.
1922-ben a legidõsebb fiútestvér örökölte a malmot. A második világháború után nagy erõfeszítéssel üzembe helyezte a régi vízimalmot és a fûrészgépet, de belátta, hogy az idõ eljárt a malom felett és végleg leeresztette a zsilipet.
„ Többé nem forgott a vízikerék, nem kelepeltek a hengerszékek, nem szólt a csengõ, jelezvén, hogy üres a garat, nem csapta többé tenyeréhez lisztes kalapját, nem kergette el a hancúrozó gyerekeket a malomból, amikor a zsákokon ugrándoztak.”[25]
23. Herschafts-Mühle
Régebben az uradalmi malom volt. Nevét innen kapta (e Herschaft-uraság). A malom a mai napközi otthon udvarán helyezkedett el.
Az első katonai felméréstől kezdve ábrázolták a térképeken.
Az utolsó molnár Beer Mátyás volt. „A németek kitelepítéskor az apát a malom végett elvitték volna, a családot nem. Akkor ők is önként jelentkeztek, de már nem fogadták őket. Az anyai szülőkhöz költöztek”.[26]
24. Weber-Mühle
Nevét egykori tulajdonosáról kapta. A Bartók Béla utcában található
Az 1785-ös térképen látható egy malom a közelben, de ez nem a mai malom helyén állt, hanem attól egy kicsit lejjebb.
Az épület hosszanti elrendezésű, átalakítás alatt áll. Mai formáját a múlt századfordulón kapta.
Az államosítás után a gazdasági épületeket a helyi Tsz vette birtokba. A lakórészben pedig az önkormányzat alakított ki iskolai napközi otthont és egy szolgálati lakást. Az 1990-es években egy svájci állampolgár vette meg az épületet.[27]
1845-ben Wéber Péter a ház elhelyezkedését figyelembe véve, a malompatak árkának a házhoz vezetésével egy 5m-es szintkülönbséget ért el. Erre a szintkülönbségre a malomárok további 2m-es mélyítésével igen kedvező adottságokkal rendelkező malmot épített. Két nagyméretű felső meghajtású kereket állítottak üzembe. Az első időben a malomárok nyitott volt, majd később fia Wéber János beépítette az árkot és egy új épületrésszel egészítették ki. A vízikerék áttételek segítségével egy őrlőkövet forgatott meg. Wéber Kálmán további gazdasági épületekkel gyarapította a gazdaságot. A negyvenes évek végén a malmot már csak kukorica darálásra használták.[28]
25. Konstanzer-Mühle
A malom az egykori molnárról kapta a nevét. A Liszt Ferenc utca végén található.
Az egyik legelső malmok közé tartozhatott. Az 1785-ös felmérésen már szerepel.
Az épület hosszanti elrendezésű. A malomrészt már lebontották.
Építészeti felmérés nem készült.
Utolsó molnár Konstanzer Antal, az ő dédapja vette a malmot, ekkor még kicsi volt a malom. A nagyapja, aki 1867-ben született, nagyobbította meg a malmot. Az őrlés mellett a család földműveléssel is foglalkozott. Amikor nem győzték a munkát vendégmolnárt is fogadtak. A kerékre 3-4 m magasságból jött a víz.[29]
26. Neue-Mühle
A malom a nevét nem a tulajdonosáról kapta, hanem amikor megépítették, új, korszerű berendezéssel látták el. Innen a neve. Az utolsó molnár Ziegler nevezetű volt. A község külterületéna Wiesegrundban található.
Már az első katonai felmérésen áll ezen a helyen egy malom.
A malomrészt már lebontották, csak a két lakóépület áll még.
Építészeti felmérés nem készült.
27. Schlosser-Mühle
Nevét valószínűleg a mellette levő egykori lakatosműhelyről kaphatta. Az utolsó molnár neve Schäffer volt. A Wiesegrundban a hidasi határ közelében fekszik.
Az 1784-es katonai térképen már jelezték.
Az épület L alakú, a malomrész a csuklópontban található. A kerékvermet a többi malomtól eltérően az épület hosszoldalán alakították ki. Nagy gazdasági épület tartozik a birtokhoz.
28. Pesti Márton malma
A malom neve a régi térképeken Klein Mühle-ként szerepel. A malom Berekalja pusztához tartozott, már nem áll.
(Berekaljapuszta közigazgatásilag Mecseknádasdhoz tartozik.)
29. Pesti János malma
A malom 1784-es felmérésen Philips Mühle néven szerepel. Ez is, mint a szomszédos malom Berekaljához tartozott. Már nem áll.
30. Alt-Mühle
Feltehetően régen is malom állhatott itt, innen kaphatta a nevét (alt -öreg). Utolsó molnár Marx Antal volt. Az épület lakórésze még ma is áll a bonyhádi Árpádházi Szent Erzsébet Öregotthon udvarában.
Az 1784-es katonai felmérésben már szerepel.
Ez a terület az úgynevezett Schweizerhof, korábban Mecseknádasdhoz tartozott. 1937-ben csatolták Bonyhádhoz, a többi nádasdi területtel együtt. Lantosné Imre Mária szerint fachwerkes szerkezetű malom volt.[30]
Nagy állatállománnyal rendelkeztek. Tehenészet volt, innen a Schweizerhof elnevezés.[31]
31. Schwelle-Mühle
A malom a nevét talán a sok áradásról kapta. (e Schwellung-áradás) Az apátvarasdi határ közelében feküdt.
Épített emlékét már csak egy megcsonkított kereszt őrzi.
A Schwelle Mühle név az egyházi anyakönyvekben tűnik fel, először 1813-ban. A hiányos úrbéri térképen is megtalálható. A varasdi patak vize hajtotta.
KÉPEK FORRÁSA
Saját rajz vagy fénykép: 1, 2 , 7, 8, 9, 13, 14, 15, 16,
3. kép Az uradalmi malom-MOL T1 No 74
4. kép A bonyhádi molnárcéh ládája-Völgységi Múzeum Bonyhád
5. kép Lantosné Imre Mária:Mecseknádasd
6. kép Bánsági telepített falvak háztípusai 1779-ből (A. Cipps rézmetszete nyomán)
10. kép Budapesti Hadtörténeti Múzeum térképtára I. katonai felmérés
11. kép Mecseknádasd fachwerkes ház-Lantosné Imre Mária- Lantos Miklós: Nyugat-Európai házépítési technika hagyománya
12. kép A kertész lakás-MOL T1 No 74.
IRODALOMJEGYZÉK
Bischof Tamás: A mecseknádasdi németek építkezése (kézirat)
Bogdán István: A malom és a népesség
Domonkos Ottó (Főszerk): Magyar Néprajz Bd III. Kézművesség
Cs. Dobrovits Dorottya: Építkezés a 18.századi Magyarországon
Csetényi Sándor: A pécsváradi vízimalmok szerepe a település gazdasági életében (kézirat)
Haas Mihály: Baranya földirati, statistikai és történeti tekintetben
Horváth Zoltán: A soproni és a s.bánfalvai molnárcsaládok és malmaik története(1767-1950)
Kárpáti Andrásné: A Völgység malomipara az 1828. évi regnicoláris összeírás tükrében
Körmendi Géza: A tatai vízimalmok
Dr. Lambrecht Kálmán: Magyar malmok könyve
Lantosné Imre Mária, Varga Dezső: Mecseknádasd
Lantosné Imre Mária: Adatok Mecseknádasd 18. századi népességének alakulásához
Lantosné Imre Mária,Lantos Miklós: Nyugat-Európai házépítési technika hagyománya
Lantosné Imre Mária: Mecseknádasd - Száz magyar falu könyvesháza
Maria Knipl: Quellenbuch Nadascher Kirchenbücher
Knipl Mária: Skóciai Szent Margit
Móró Mária Anna: Malmok Baranya megyében a 18. században
A pécsi malmok 1818. évi felmérése
Az 1828. évi országos összeírás malomtörténeti adatai Baranyában
Baranya vármegye 1815 és 1842/44. évi malomösszeírásai I. rész
Baranya vármegye 1815 és 1842/44. évi malomösszeírásai II. rész
Baranya vármegye malmai 1785/86-ban
Moser, Peter: Frammersbach
Nemesné Ipoly Márta: Malmok, ipari és gazdasági létesítmények
Ortutay Gyula: Magyar néprajzi lexikon
Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei I.
Baranya megye földrajzi nevei II.
Pongrácz Pál: Régi malomépítészet
Pénzes István,Dömötör István: Velem vízimalom
Rácz István: A magyarországi malomipar kialakulása
Szitkovics Sándor: Fejezetek a tolna megyei malmok történetéből: Dombóvár
A dunaföldvári malmok története
A völgység malomipara (kézirat)
Tóth Zoltán: A települések világa
Wöller István: Örvényes, Csopak vízimalmok
Zentai Tünde: A parasztház története a Dél-Dunántúlon
[1] Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez
[2] Rácz István: A magyarországi malomipar kialakulása
[3] Dr. Lambrecht Kálmán: A magyar malmok könyve
[4] Pongrácz Pál: Régi malomépítészet.
[5] BmL. C.1728 8.p.
[6] BmL. Conscr. Dom. 22.
[7] PPL II.23/733. Püspöki birt.öi.
[8] PKML CXXXVII. Fasc.n° 28.
[9] Móró Mária Anna: Baranya vármegye malmai 1785/86-ban In= Baranyai Helytörténetírás 1985-86 Szerk.Szita László
[10] Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez p. 352
[11] U.o. p. 367
[12] Móró Mária Anna: Az1828. évi országos összeírás malomtörténeti adatai Baranyában
[13] BML: Megyeffőnöki iratok 1853
[14] Csetényi Sándor: A pécsváradi vízimalmok szerepe a település gazdasági életében kézirat
[15] U.o.
[16] U.o.
[17] Makk Károlyné: Die Geschichte der Ungarndeutschen in Nadasch zwischen 1930 und 1950
[18] Tóth Zoltán: A települések világa 146.p
[19] Nübl István (1932) szóbeli közlése alapján
[20] Az utolsó molnár fiának, Nübl Istvánnak szóbeli közlése.
[21] U.o.
[22] U.o.
[23] Özv Beer Frigyesné szíves szóbeli közlése.
[24] Schmidt Kerestélyné (1919) szóbeli közlése alapján
[25] Gungl Erzsébet írásos közlése alapján
[26] Özv Beer Frigyesné szíves szóbeli közlése.
[27] Gyimóthy Kálmán Írásos közlése alapján.
[28] U.o.
[29] Konstanzer Antal (1928) szóbeli közlése
[30] Lantosné Imre Mária: Mecseknádasd
[31] Riegl János (1919) volt Berekaljai lakos elbeszélése alapján.