Tettye

2. ÉPÜLETKUTATÁS (BAUFORSCHUNG)

Az épületkutatás fogalmát többféleképpen értelmezi a szakma, ezért először szeretném tisztázni, hogy én melyik értelmezést alkalmaztam.

Kutatásomban Armin von Gerkan német kutató által 1924-ben leírt épületkutatás (Bauforschung) volt az irányadó.

Bauforschung

Jelentése: épületkutatás.

Célja: a történeti épületek kutatása korszak-behatárolás nélkül.

Az épületkutatás legfőbb forrása maga az épület, ezért az ideális épületkutató egyszerre régész, történész és építész.

Az épületkutatás két részből tevődik össze:

-Felmérési dokumentáció

-Helyiségkönyv (németül: Raumbuch)

A felmérési dokumentáció elkészítésénél az első lépés a helyes és pontos épületfelmérés.

A felmérésnél a legfontosabb elv, hogy a rajzi leképezés az épület valós képét tükrözze, ezért követelmény, hogy a rajzoló mindig lássa az épületet.

Fontos elv az is, hogy aki mér, az is rajzoljon, hiszen a mérés egyúttal pontos megfigyelést is. A felmérés közben szerzett információkat a kutató azonnal rögzíteni tudja a rajzon. Így a felmérési rajz az épület történetére vonatkozó alapvető verbális információkat is hordoz.

A felmérés mindig tengelyrendszerhez történik. Egyszerűbb épületelemnél síkbeli koordinátarendszerhez, bonyolultabb összetettebb esetekben térbeli rendszerhez.

Az alakhű felmérésnél a merőleges mérőhálóhasználata a legcélszerűbb. Az így előállított rajzi dokumentáció alapul szolgálhat a kutatás kiteljesedéséhez, a különféle vizsgálatok elvégzéséhez, amelyek a következőkben sorolhatók fel:

- anyagvizsgálatok

- tartószerkezeti vizsgálatok

- történeti épületszerkezetek föltérképezése

- anyag és szerkezeti vizsgálatokkal párhuzamosan

a károsodások megállapítása és dokumentálása

- levéltári kutatások, archívumok áttekintése,

szakirodalom kutatás

- végül az összegyűjtött információk értelmezése

A hazai gyakorlat és a Bauforschung között az a leglényegesebb különbség, hogy itthon általában falbontással, vakolatleveréssel történik a falkutatás. Ennek oka, hogy ritkán jut elegendő pénz az alaapos a helyszínen elkészített dokumentálásra. A Bauforschung épületkutatója a falbontást a legutolsó szakaszban végzi el, miután az összes korábbi „roncsolásmenetes” eredményét összegezte és akkor is csak szondázó jelleggel.

A felmérési dokumentáció mellett a másik legfontosabb állapot leíró elemző módszer a helyiségkönyv (németül Raumbuch). A helyiségkönyvvel az épület kialakításának egészét lehet nagy következetességgel, helyiségről helyiségre, illetve azon belül határoló felületről felületre haladva leírni. Így egy összefüggő, rendszerezett adattár keletkezik. Ez a rendszer – bár jóval munkaigényesebb, mint a hagyományos fotódokumentációval és szöveggel készített leírás, de az épület minden részére kiterjedő, az épület teljes összetettséget követni képes rendszer és bármikor bővíthető.

2.1 Felmérés

A rajzi felmérést testvéremmel együtt végeztük. Először a földszintet, majd az emeletet mértük fel. Az emeleti alaprajzot lásd a függelékben.

2. kép: Földszinti alaprajz

Ezeket felhasználva pedig a helyiségek határoló falait rajzoltuk meg M=1:20-as léptékben. Sajnos idő szűke miatt csak a nyugati oldal belső falnézeténél használtuk az épületkutatásnál használatos derékszögű síkbeli koordináta rendszert.

3. kép: A villa belső keleti falnézete

A függőleges tengelyt függőónnal, a vízszintes tengelyt vízmértékkel jelöltük ki. A tengelyrendszert zsinórokkal tettük láthatóvá. A mérést részben gátolta a felállított nyári színpad és az elburjánzott növényzet. A többi falnézetnél eltekintettünk a tengelyrendszer használatától, de a helyszínen való megfigyelés és felrajzolás, a kőről kőre haladó sokszor túl aprólékos munka az épület minden korábbinál alaposabb megismerését nyújtotta.

4. kép: A keleti falnézet

Kellő gyakorlat után az egyes építési periódusokra utaló jelek felismerhetővé és összefüggésükben is dokumentálhatóvá váltak számunkra (Pl. az ablak befalazása a keleti oldalon, patkóíves megerősítések stb.). Az így nyert periodizáció „roncsolásmentes” módon készült, illetve csak kritikus helyeken volt szükséges a falszerkezetek megbontása.

5. kép: A befalazott ablak

A függelékben csatoltam a többi falnézetről készített helyszíni rajzot is.

2.2 Helyiségkönyv-Raumbuch

A helyiség könyv, mint már azt az előbbi fejezetben említettem a felmérési rajzokon nem pontosan rögzíthető adatok tárolására szolgál.

Mintául alapvetően a német gyakorlatban használt formát választottam egy kis eltéréssel. Mivel a vizsgált épületem emeletes, az emeleti és földszinti helyiségek kiosztása azonos, a födém illetve a mennyezet már mindenhol hiányoznak, ezért célszerűnek láttam, az emeleti és földszinti helyiségek határoló falát venni helyiségkönyvemnek alapegységeként. Az épület helyiségeit sorszámmal láttam el, melynek határoló falait a, b, c, d betűvel jelöltem. Az északi határolófal mindig az „a” jelet kapta, a többiek sorban „b”, „c”, „d”, az órajárással ellentétes értelemben következnek. A belső határoló falakat kis betűvel a külső határoló falakat nagybetűvel különböztettem meg.

6. kép a helyiségkönyvből vett oldalak

A kinyitott „Raumbuch” két fő egységből áll: baloldalon egy fénykép és rajzos ábra segít az eligazításban, jobboldalon az ábrán jelölt számjelekhez tartozó szöveg. A szövegrész két oszlopra tagozódik: a tárgy vagy jelenség leírására, valamint az állapotára vonatkozó szövegre illetve a rávonatkozó megjegyzésekre. A „megjegyzés” rovatban az állapot változását illetve a később felismert összefüggéseket folyamatosan lehet dokumentálni; ezzel a dokumentum mindig naprakész, bármikor folytatható, kiegészíthető.

Az épület helyiségkönyvét lásd a függelékben.

2. 3 Anyagvizsgálat

Mielőtt az épület anyagainak bővebb vizsgálatára kitérnénk, nézzük meg a Tettye környékének geológiáját.

A Nyugat Mecsek egyik legmeghatározóbb földtani képződménye a földtörténeti középkor triász időszakába tartozó mészkő. A kőzet színe szerves anyag tartalma miatt világos szürke, a szerkezeti hatásokra kialakult kőzethasadékot kalciterek töltik ki. Ez a mészkő adja épületünk falazati anyagát, amit helyben bányásztak.(A villa a középkori bányaudvar déli peremére épült.)

A Havi hegy sziklája a földtörténeti újkor miocén időszakában keletkezett szarmata mészkő. A mészkő laza, porózus. Ilyen szarmata mészkövet találtunk a toronyban és egy ablak befalazásánál.

A Tettye-patak völgyének anyaga mésztufa, mely a holocén időszakban keletkezett. A vastag mésztufába a Tettye forrás kifolyó vize beszivárgott, feloldotta a mészanyagot és jelentős barlangjáratot alakított ki. Ebből a tufás üledékes kőzetből készülhettek a nyílások kiváltó ívei és a villát is mésztufába alapozták.

Az épület kapcsán kétféle anyagot állt módomban vizsgálni, vizsgáltatni. A téglát és a habarcsot. A téglánál testsűrűséget, vízfelvételt mértünk. A habarcs és vakolat mintákról derivatográfiás és kémiai vizsgálatokat készítettek az Építőanyag és Mérnökgeológia Tanszéken. A derivatográfiás vizsgálatokról bővebb tájékoztatást nyújt a függelék.

Az anyag minták lelőhelyei:

1. Bélyeges tégla 2. Ablakkeret melletti tégla 3. Külső vakolat

4. 11. sz. habarcs 5. 12. sz. habarcs

6. Téglaközti habarcs 7. Toronyból származó minta

8. 1. sz. habarcs 9. Téglás habarcs 10. „ablakkeret”

7. kép alaprajz

Érdekesebb anyagminták:

1. Bélyeges tégla: A tégla mérete 6,5x14x29. Rajta L R felirat olvasható. A téglát megpróbáltuk azonosítani, de ez idáig még nem sikerült. A kézivetésű téglát méreténél fogva a 19. sz. közepén készíthették. 2 db-ot találtunk összesen, nem biztos, hogy az épülethez tartozott.

8.kép: 1. Bélyeges tégla

3. Külső vakolat: A derivatográfiás vizsgálat során kiderült, hogy gipszet is tartalmaz, ez vagy a légköri szennyeződésnek a jele vagy gipsz tartalmú simító vakolat.

7. Toronyból származó minta: Anyagáról kiderült, hogy nem habarcs, hanem mészkő. A torony vegyes falazású.

9. Téglás habarcs: A téglán mészkő adalékanyagot tartalmazó cementes habarcs volt. Valószínűleg az 1904-es lebetonozáskor falazhattak vissza.

10. „ablakkeret”: Rendkívül sok cementet tartalmazó habarcs. Valószínűleg egy ablak kőkeret kiegészítése lehetett.

2.4 Történeti háttér

2.4.1 Reneszánsz a Dél-Dunántúlon

Az „új stílus”, a reneszánsz, Európában Olaszország után, elsőként Magyarországon terjedt el, többnyire firenzei és dalmát mesterek tevékenysége révén, akik közvetlenül jutatták el az új stílust Magyarországra.

A magyarországi reneszánsz korai időszakához tartozik Dél-Dunántúl reneszánsz építészete is. Jelentős központja Pécs, ahol Ernuszt Zsigmond nagyszabású építkezéseket folytatott. Püspökségének ideje alatt újjáépítette a vár erődítményeit, a várfalakat, folytatta a székesegyház főhajójának boltozását. Építkezései még a késő gótika stílusjegyeit viselte. Ennek ellenére tevékenységének eredményeként ránk hagyta a Dél-Dunántúl első reneszánsz emlékét, a déli kaputornyon elhelyezett címeres domborművét, melyen az 1498-as évszám is szerepel.

9. kép: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök címere

1505-ben a püspöki széket Szatmáry György foglalta el, aki jelentős építtető volt Pécsett. Építkezéseire még a későbbiekben kitérünk.

Jelentős reneszánsz emlékeket a Káptalan utca 2. számú ház őriz. Az épület homlokzatán 5 darab nagyméretű kőkeresztosztós, sűrűn profilált ablak található. E házban lakott Brodarics István humanista történetíró, aki 1524-1526-ig pécsi prépost volt. Fontos a számunkra, mert lehet, hogy az előképe a Szatmáry féle reneszánsz villa volt.

10.kép: Káptalan utca 2.

Máréváron a horvát származású Bakics Pál építkezik 1526 és 1533 között. Ő alakítatja át a várat reneszánsz stílusban. Vezető dalmát mester mellett, a pécsi építkezéseken tanult kőfaragó mesterek is közreműködtek. Erre utalnak nemcsak a virágindadísz és rozetták változatai, hanem a tulipánszerű tobozos növényeknek az akantuszleveles, indás növénydísznek és a delfin motívumnak a különböző előfordulásai is, mely elemeket a magyar mesterek saját ízlésüknek megfelelően alkalmaztak.

11. kép: Márévár belső nyílás keret rekonstrukciója

Siklóson Perényi Imre, majd halála után fia Perényi Péter építkezett. A gótikus várkastély alaprajzán nem, inkább csak az épület homlokzatain végeztek reneszánsz átalakításokat. Legszebb része a várkápolna, ahol a késő gótika és kora reneszánsz elemek együttesen megtalálhatók.

12.kép: Siklós várkápolna

2.4.2 Szatmáry György

Szatmáry György gazadag kassai német polgárcsalád gyermekeként született 1457-ben. Korán árvaságra jutott. Nagybátyja Szatmáry Ferenc tanítatta, neveltette. Tanulmányait a krakkói egyetemen és Bolognában végezte. Pályája a királyi kancelláriában, 1490 körül indult meg Bakócz Tamás pártfogásával, s folytonos és gyors emelkedést mutat. A kancellárián egyházi javadalmakat kapott szolgálatai jutalmául. 1495-ben székesfehérvári prépost, 1499-1501 között veszprémi, 1501-1505 között váradi püspök. Közben 1494-ben titkár, 1498-tól pedig a kancellária vezetője, amlyhez 1503-ba a titkos kancellária címet is megkapta. 1505-1521 között pécsi püspök, majd 1521-1524 között esztergomi érsek és főkancellár.

13. kép: Szatmáry György kassai címere

Szatmári tetőtől talpig reneszánsz főpap volt. A legválságosabb időkben az ország gondjaival terhelten szakított időt arra, hogy a tudományokkal és művészetekkel is komolyan foglalkozzék és nagy áldozatok árán, e téren is emléket állítson magának. 1524. április 7-én halt meg budai házában.

2.4.3. Szatmári György pécsi építkezései

Szatmári György pécsi püspöki kinevezését II. Gyula pápa 1505. december 19-én erősítette meg. Pécsi építkezései mind elárulják, hogy szatmári a várost állandó lakóhelyének tekintette, ahol hosszabb időt tölt, összemérhetőt budai tartózkodásával. Szatmári tudatos reneszánsz mecénásként az összes püspöki épületet átépítette.

A püspöki szék elfoglalása után már nem kellett a vár erődítéseivel foglalkoznia, mert azt Ernuszt ideje alatt újjáépítették, így figyelmét a reprezentatív építkezésekre fordíthatta.

Elsőként a püspöki palota déli szárnyát építette át, ekkor épülhetett az emeleten az északi traktus és a „sötét folyosó” feletti beépítés. Kápolnát is építetett itt, amely valószínűleg az északi traktus keleti felében foglalt helyet. A sötét folyosót követően bontakozott ki a reneszánszban átalakított új palota látványa. Innen indulhatott az emeletre az a díszlépcső, amely egy rövid merőleges szakasz után déli irányban ért fel az első emeletre. A szabadlépcsőt és az emeleti kápolnát Scitovszky János püspök idején történt átépítés pusztította el.

14. kép: A belső vár állapota a török hódoltság végén

Másik jelentős épület, amelyet építetett a Domus Sacmarianae volt. Ez az épület a székesegyház délkeleti tornya előtt észak – dél irányban helyezkedett el, a püspökvár keleti várfala mentén. Az egyemeletes épületet a Pécs ostromát 1686-1687 megörökítő tollrajz ábrázolja. Az épület könyvtárként és káptalanházként szolgálhatott. Az 1773-tól kezdték el építeni helyén az új, barokk levéltárat és káptalanházat.

15. kép: Tollrajz Pécs ostromáról. 1687.

2.4.4 Pécs-Tettye

Pécs a Meccsek hegység déli lábánál fekszik. A meleg nyárnak és az enyhe télnek köszönheti mediterrán jellegét. A római korban is lakott település, Pannónia tartomány Sopiannae nevű igazgatási központja. A korai, ókeresztény templomok, kápolnák alapján kaphatta a város a középkorban az „öt templom városa – Quinque ecclesiae” nevet. Ekkor jómódú, virágzó iparos és kereskedő város volt. Jórészt itt bonyolódott le a nyugatról Bizánc felé irányuló forgalom, s itáliai és német kereskedők alapítottak a városban üzletházakat.

A XIV. században alakult ki a későbbi ipari negyed (Tettye utca, Sörház utca, Felsőmalom utca stb.) alapjai. Az igen bővizű Tettye patak vízének hasznosítására gabonaőrlő, posztóverő, fűrész és lőpormalom, tímár és egyéb ipari üzemek jöttek létre.

T - A Tettye tér a villa helyével; P – Puskaporos malom maradványai

F – Tettye-forrás; M – Mindenszentek temploma

H – Havihegyi kápolna; A – Ágoston téri templom; V – Külső vár

16. kép: A Tettye környéke

A Tettye, Pécs városának egyik legfestőibb tája. A tekke török szó –ami magyarul kolostort jelent- ellágyulásával keletkezhetett a Tettye magyar szavunk. Hosszú huzavona után Kakuk Zsuzsa véglegesen bebizonyította, hogy a szó török( illetve arab) tekke kifejezés leszármazottja, annak nyugat balkáni nyelvjárás sajátságai szerint módosult változata.

A területet középkorban malomszegnek illetve malomsédnek hívták okirataink. Ezek a szavak itt Pécsett már nem használatosak. A felbukkanó Malomséd szó második tagját, a séd szót „patak” ma is használják egyes magyar lakta területeken. Mindkét szóban egy városnegyedről, egy természetes vízfolyás, séd partján megtelepült városrészről, vicusról van szó.

17. kép: A Tettye télen

A területet keletről a Havi-hegy, a törökkori zászlós domb, Bajraktár-hegy nyúlvány határolja, északról pedig meredek sziklafal szegélyezi. Innen ered a Tettye forrás, amely több mint 29 malmot hajtott sorjában. A környező forrásokkal együtt egyik legfontosabb csomópontja volt Pécs vízellátásának.

Maga a Tettye tér, mint bányaudvar adta a tatárjárás után épült külsővár nagy mennyiségű falazati anyagát, míg a Havi-hegy fehér mészkövét a székesegyház építéséhez használták fel.

2.4.5 Tettyei rom története Újkortól napjainkig

Ez a fejezet a villa építésének történetét tekinti át kezdetektől a mai napig időszakokra bontva.

1505-1543. – A villa megépítésétől Pécs török elestéig tartó időszak

1543-1686. – A török hódoltság

1686-20. sz. – A villa sorsa a törökök kiűzésétől a 20. sz. közepéig

végül a villa napjainkban

2.4.5.1 1505-1543.

A villa építésének kezdetét nem tudjuk, írásos adatok nem állnak rendelkezésünkre. Azt viszont tudni véljük, hogy Szatmáry György építette Pécsett való tartózkodása (1505-1521) idején.

A hely kiválasztása reneszánsz ember szeretetét tükrözi. Az U alakú épület dél felé nyitott, csak egy mellvédfallal volt elzárva. A természet, a táj, a környezet része volt az építészeti együttesnek. Valószínűsíthető, hogy a villát egy olasz építész tervei alapján építhették, vagy az építész maga vezette az építést. Az épület bővebb leírását az elvi rekonstrukciós fejezetben olvasható.

2.4.5.2 1543-1686.

Pécs török elestekor a Tettyén épült reneszánsz villát a törökök derviskolostornak használták. A villa épségben kerülhetett a törökök kezére, akik kisebb átalakításokat végeztek csak rajta. Valószínűleg ők építhették a keleti szárny mellé a tornyot, ami őrtorony mellett a minaret célját is betölthette.

18. kép: A torony

A dervisekre utaló egyetlen közvetlen adat 1686-ban bukkan fel, Vecchi Gábor adomány levelében: „ Ezenkívül átadatik Ő Excellentiájának a budai kapu előtt, a hegy lábánál, a hol egy nagy kőépület romjai végződnek, lejjebb, s a völgyben, egész a malmokig, egy szántóföld egy része körül-belül 2 holdnyi, tisztán felismerhető és látható határköveivel, mely földtelek azonos a török (hamis) remetékhez tartozott, mint az említett nagy romok lakóihoz és e völgy birtokosaihoz.” A források nem említik, hogy a Szathmáry- féle reneszánsz villa, melyik török dervisrend tekkéje volt. Magyarországon élt dervisrendek közül a Hadzsi Bektas Veli által alapított és a janicsárokkal szoros kapcsolatot tartó bektasik voltak a legtöbben. Ők telepedhettek meg a Tettyén is.

19. kép: A bektasi dervis

A bektasikra jellemző, hogy városfalon kívül építkeztek. Szoros kapcsolatban voltak a hadsereggel, ezért nagyobb katonai központok mellett számíthatunk a jelenlétükre. A bektasik maguk is katonák, szentjeik gyakran gázik, vértanúk. Elöljáróik neve a baba, más rend nem használja a kifejezést hivatalosan, pl. a kolostor elnevezésekor.

A központi kolostoruk Tirana határában áll, amit az albánok még ma is tettyének neveznek. Ők voltak az iszlám legfelvilágosodottabb rendje, kik a művészeteket pártolták. Elképzelhető, hogy ezért sem bántották a palotát. Békeidőben a dedék - a rendtagok- a kolostorhoz tartozó földeket művelték és különböző iparokat űztek, háború idején fegyverrel küzdöttek az iszlám győzelméért.

2.4.5.3 1686-20.sz.

A törökök kiűzése után 1686-ban Vecchi Gábor tábornok és neje kapják donációba. Ekkor a villa már romokban áll. A távozó török, vagy a várat elfoglaló német seregek gyújthatták fel és vállhatott rommá.

1701. augusztus 12-én Kazó István pécsi káptalani nagyprépost és püspöki helytartó 500 rehnusi forint felől való rendelkezésére jogosítja fel, hogy a Tettye környékén lévő birtoktest gróf Vecchi Gábor tábornok és neje tulajdonából a pécsi káptalan tulajdonába kerüljön. A káptalan több évtizeden keresztül káposztáskertként használta, majd megosztozkodván a püspökkel elvesztette a káposztás kertet s a területet nem művelte senki, mert a püspöknek elégséges kertje volt a város jobban megközelíthető helyein, és a lakosság is egyre többet kezdte látogatni a kedves helyet és gazdag forrást.

1780-ban a város felszabadult a püspök joghatása alól, s a királyi városok rangsorába emelkedett. Április 19-én megtartották az első népünnepélyt a Tettyén, mely alkalommal ökröt sütöttek, több ezer zsemlét osztottak szét, s nagy boros hordókat vertek csapra.

20. kép: Eisenhut tábornok felmérése 1780-ból

Később a villa épen maradt része a városi erdészek lakóhelyéül szolgált. A lakóhely megszűnte után a rom végleges pusztulásnak indult, amit könnyű kézzel el lehet vinni, azt elvisznek, a szép díszítményeket letördelik.

21. kép: A Tettye előtérben a papírmalommal, mögötte a villa

1830-ban a város engedélyt adott Piatsek Józsefnek az épület lebontására, hogy anyagát másutt használhassa fel, azonban munkásai üres kézzel tértek haza, mert a falakat nem tudták szétbontani.

1840-ben Gottlieb Limberger Gyula szeretett volna cukorgyárat felépíteni a rom helyén, de ez csak terv maradt. Majd tervét meg is valósítja 1844-ben a Maléter féle telken.

A szabadságharc leverése után a betelepült németek kedvenc kiránduló helye lett.

22. kép: tűzi játék a Tettyén

1891. június 21-én Ferenc József is felkereste a kies Tettyét, ahol tiszteletére tűzi játékot rendeztek. 1892-ben ismét felkereste a helyet, hogy felavassa az új vízvezetéket, ami aztán később róla neveztek el.

23. kép: A Tettye egy népünnepély alkalmával

Egyre keresettebb hely lesz, különösen Húsvét és Pünkösd másnapján a szokásos kirándulások célja. Talán éppen ezért 1897-ben a város lebontatja az omladozó részeket, ekkor semmisülhetett meg a keleti szárny déli része is.

1890-1896 közötti években a romokról Wurm Károly több rajzot készít a 400 éves romról.

24. kép: Wurm Károly rajza

Egy állhírnek köszönhetően, még pedig, hogy a romokat végleg elpusztítják, Szikorszky – Zsolnay Júlia örökíti meg két festményben.

25. kép: Szikorszky – Zsolnay Júlia festménye

1904-ben egy rendezett népünnepély keretében pénzt gyűjtenek a romok konzerválására, ekkor távolítják el a még meglévő falak felső 1 méteres részét és lebetonozzák a tetejét. A nyílásokat patkóíves aláfalazással erősítik meg.

1911-ben Reéh György dolgozza fel az épület sorsát és Pilch Andor megpróbálja rekonstruálni a villát.

26. kép: Pilch Andor rekonstrukciója

1943-ban Dr. Gosztonyi Gyula publikált az épületről

1957-ben pedig Parádi Nándor végzett ásatást a Tettyén, de ez inkább csak a hely történetére, mint sem az épületre vonatkozólag ad felvilágosítást.

2.4.5.4 A Tettye napjainkban

A 20. század végén Dr. Farbaky Péter foglalkozik a tettyei villával.

A 90-es években rendezik a területet, szökőkutat építenek, nyári színpadot állítanak fel, kukákat és padokat helyeznek ki a területre.

Kedvelt kirándulóhely ez kicsinek és nagyoknak egyaránt. A gyerekek játszanak, az idősebbek eltöltött éveikről beszélgetnek a romok között. A lakosság használja a parkot, éppen ezért is érdemes lenne a város vezetésének több figyelmet szentelnie erre a helyre.

2.4.6 Leírások, tanulmányok, kutatások, felmérések az épületről

Evlia Cselebi ír a Tettye környékéről, de az épületről nem tesz említést.

”…Hetven helyen van sétahelye, tulipánokkal és madarakkal tele. Többi között a vár mögött északon, hegyes helyen a nap által soha át nem hatolható árnyékos és pázsitos hegyszegély van, ahol a baloldalon levő hajlott lombozatú fűzfa, nyírfa, ciprus és hársfa nevű különféle fák árnyékában százakra menő helyen, magas fű között Szelszebil folyóhoz hasonlóan (a Paradicsom folyója) csillogó Vízmedencéket képezve néhány száz folydogáló forrás folyik, s mindenki a maga szerettével ott barátkozik…”

Várady Ferenc Baranya múltja, jelene című könyvében 1897-ben ír a Tettyén lévő épületről, melyet a püspöki palotával hasonlatosnak ír le. Szerinte az első tekintettre látható, hogy mindkét épület ugyan az a tervező eszméjére vall. ” Alul magas boltívek vannak s fölül az úrias lakás… három szárnyra épült; déli oldalán nyitva lévén, egy belső udvarral bírt. Az épület délkeleti sarkán állott az épület zöméből kiemelkedő torony s közvetlenül mellette a kápolna, melyet egyenlő nagyságú, fölül fél ívben végződő képekkel díszítettek. E képek nyomai a falakon még ma is láthatók.”

Szerinte az épület főbejárata a keleti részen volt, mert maga a tettyei térség a püspök kertjét képezte, s a közönségnek csak a forrás körüli rész állott rendelkezésére.

Reéh György 1911-ben következőképpen mutatja be számunkra a villát: „Alapidoma egyenlő száru U betühöz hasonlit, melynek keleti szárnyához toronyszerü toldalék csatlakozik. A főbejárat egy még ma is megtalálható s eredeti helyén levő kapu sarokkő tanusága szerint a keleti szárnyon volt, közvetlenül a torony mögött, a melyen át mintegy 24.5 méter hosszu és 18.5 méter széles belső udvarba nyitunk. Ezen udvartól észak felé volt, igen tágas és hatalmas kapuzatnyílással ellátott, közepén elhelyezett kijárat és egy valószínűleg mellékkijáratot képező kapu, nyugat felé.”

Reéh György monográfiájában kiemeli az északkeleti helyiséget, amit külön boltmezőkre, kilenc külön keresztboltozatra osztotta, melyeket a helyiség közepén, négy szabadon álló oszlop és a falak mentén 8 konzolszerű falpillér és négy sarok pillér támasztott alá. Az oszlopok 30 cm átmérőjűek lehettek. Szerinte ez a helyiség lehetett a kápolna, mert az oszlopok miatt más funkciót (fegyverraktár, kincseskamra) nem tölthetett be.

A földszinti helyiségek valószínűleg a cselédek lakóhelye volt és istálló célokat is szolgáltak, melyek az udvar felé nagy árkádszerű nyílásokkal bírtak. Az északi kijárat mellett volt a konyha, ezen helyiség melletti falban még látható volt a kémény.

A keleti főbejárattól délre a toronyfelaljában a behelyezett lépcsőzet csorbázata még sejthető volt. Az emeleti beosztás csak a válazsfalak helyein állapítható meg. A villa legépebb része az északnyugati oldal, ahol az ablakkönyöklő kőpárkány és azon pihenő oszlopláb egy töredéke még megmaradt.

„ A belső udvar délfelé el volt falazva, vagy mellvédszerű korlátfallal birt, végül az északkeleti sarokhoz még valami kerítésfal vagy támpillér csatlakozott.”

Dr. Gosztonyi Gyula írásában a lépcső helyéről is ír, szerinte a püspöki palotáéhoz hasonlóan ez is szabadlépcsős lehetett, és a lépcső az udvar keleti oldalán foglalhatott jelyet, erre az emeleti falnyílás megmaradt vállpárkány részletéből és mellvéd csatlakozásából következtet. A lépcső az emeleti nyitott, árkádos erkélyre vezethetett.

Parádi Nándor 1957-ben végzett ásatást a Tettyén. A tornyot 1 m-rel mélyebbre alapozták és fala téglával kevert kőből készült. Az épület Ény-i sarkában az emeleten profilált ablakkeret erősen kopott töredékei látszódtak. A tükörboltozatos helyiség ajtónyílását később vághatták a falba, talán akkor, amikor az egyik kutató árokban megtalált sekély kőalapozást készítették, amely az említett belső vízvezetékcső töredékéből arra lehet következettni, hogy a villának vízvezetéke is volt.

Dr. Farbaky Péter analógiákat keresett az épülethez. Szerinte az építész vagy az építtető ismerhette Francesco di Giorgio építészeti tarktátusát. Művében két épületetrvet is láthatunk, amelyeknél a háromosztatú, szélesebb törzsépülethez két keskenyebb oldalszárny csatlakozik. Francesco di Giorgio gondolatai, építészeti ideái, a Siena mellett, Alte Volte-ban található Villa Chigi-ben valósultak meg.

27.kép.: A Chigi villa Siena mellett.

Valószínűnek tartja, hogy az épület északi oldalán loggia futott, amelyre a megtalált baluszter és Gosztonyi megfigyelése utal. A lépcsőház pedig az alaprajzi csukló pontban, a mellékszárnyakban lehetett.

2.4.7 Az épületkutatás értékelése, értelmezése

Az épületkutatásnál az egyik legfontosabb forrás maga az épület. Így én is az épületet tekinettem legfőbb forrásomnak. A régészeti feltárás sajnos még nem történt meg. Ilyen esetekben sokszor csak találgathatunk, esetéleg ananlógiákat kereshetünk az épület rekonstrukciójához.

Épületkutatásom célja elsősorban az volt, hogy pontosabb képet kapjunk az épületről, másodsorban pedig ez ne csak szóban, hanem képben is megjelenjen. Ezért próbálkoztam meg, épületkutatásom eredményeit felhasználva az elvi rekonstrukcióval.

3. ELVI REKONSTRUKCIÓ

A rekonstrukcióm alapja elsősorban az épületen elvégzett épületkutatás és csak másodsorban az épületről készült leírások, források, kutatások.

A villa a Tettye tér déli peremén fekszik. Udvaráról festői kilátás nyílik Pécs városára. Az épület mögött sziklafal van, melyből dús vizű patak csobog lefelé a völgybe. Már maga a helyszín kiválasztása is a reneszánsz emberszeretetét tükrözi.

Alaprajzi rekonstrukció

Az egséz épületen, így az alaprajzon is a hármas szám uralkodik. A villa alaprajza U alakot formál. Az épület szárnyai egyenlő hosszúak és szélesek. Ezeket a szárnyakat még további három helyiségre lehet osztani.

28.kép.:A felmért alaprajz

A helyiségek beosztása

A földszinten, a középső szárny középső helyisége lehetett a főbejárat, amelyet csak ritkán használhattak, balra nyílott a konyha, jobbra a lépcsőház. A keleti traktus északi helyisége a tükörboltozatos terem talán kisebb könyvtár vagy kincses kamra lehetett. Ennek a szárnynak a déli részén foglalt helyet a kápolna, melyet egy kisebb előtér és lépcsőház előz meg. A baloldali épületrészben a kiszolgálok lakóhelyei és a lovak pihenője volt.

Az emeleten a baloldali épületszárnyban a díszterem, az északi traktus baloldalán az ebédlő foglalhatott helyet. A középső helyiség az előtér funkcióját töltötte be. A jobboldali szárny a püspök magánlakosztálya volt, a hálószobával és a dolgozószobával együtt.

Fontos kérdés a lépcsőhelyének tisztázása is. Én a lépcsőt a középső szárnyba helyeztem el, mert csak itt nem látszódtak mindkét oldalon a gerendafészkeknek a helye.

29.kép.:Földszinti rekonstruált alaprajz

Homlokzatok rekonstrukciója

A homlokzatokat is elsősorban a meglévő épület alapján készítettem el, de figyelembe vettem a képi ábrázolásokat is.

30.kép.:A villa ábrázolása egy céhlevélről

31.kép.:A rekonstruált déli homlokzat

A homlokzatokon is megfigyelhető a hármas beosztás. Ezt azoknál a homlokzatoknál is figyelembe vettem, ahol már nem látszik semmi és ábrázolás sem maradt fenn róla.

32.kép.: Nyugati homlokzat

Tömegrekonstrukció

Szerintem nem volt az épületnek loggiája, mert az épületkutatás során semmiféle nyomát nem találtam.

33.kép.:A villa tömegvázlata

Az épületet mésztufára alapozták. Az emeleten 80 cm, a földszinten 90 cm széles a fal. A felmenő falak meleghabarcsos eljárással készültek. A födém egy helyiség kivételével sík volt. A gerendák fészkei még ma is láthatók. Az észak-keleti helyiség tükörboltozatos lehetett, egyes gyámköveinek maradványa és a boltindítás még látható az épületen. A külső ablaknyílások az emeleten kőkeretosztósak lehettek, még látszik néhány helyen a kőkeret helye, melyet téglával falaztak ki. A belső ajtókat is kőkerettel látták el. Az alsó bejárati nyílások valószínűleg ívesek voltak.

A tetőt valószínűleg alacsony hajlásszöggel képezték ki.

Az alaprajzokat és homlokzatokat lásd a függelékben.

34.kép.:A villa távlati képe

Frey György Péter

BIBLIOGRÁFIA

James S. Ackermann: The villa

Csemegi J.: Jelentsé a Pécs, Káptalan utca 2. számú épületben végzett műemléki kutatások eredményeiről. A Janus Pannonius Múzeum évkönyve, 1956. Pécs 1956.

Dercsényi B.: A péccsi püspöki palota helyreállítása. Műemlékvédelem 1968. 2. sz.

Déry A.: Történeti anyagtan Bp. 2000.

Dercsényi D.-Pogány F.- Szenkirályi Z.: Pécs városképei, műemlékei. Bp. 1966.

Farbaky P.: György Szatmári (c. 1457-1524) Patron of Renaissance Architecture in Early 16th Centurry Hungary. Acta Historiae Artium 41 (1999-2000) 213-278.

Farbaky P.: Szatmári György és a pécsi reneszánsz- Bartók-Jankovits L- Kecskeméti G.: humanista műveltség Pannoniában. Művészetek Háza, PTE. Pécs, 2000.

Feuerné Tóth Rózsa.: Reneszánsz építészet Magyarországon. Bp. 1977.

C.L. Frommel: Die Farnesina und Peruzzis Architektonisches Frühwerk. Berlin 1961.

Gerebess Á.- Sudár B.: Gül Baba és a bektasi dervisek-www. terebess.hu

Gerő Gy.: Pécs török műemlékei. Bp. 1960.

Gosztonyi Gy.: A pécsi vár. Pécs város „ Majorossy Imre” Múzeumának értesítője. Pécs 1939-1940.

Gosztonyi Gy.: Szathmáry püspök palotájának romjai a pécsi tettyén, Építészet, 3(1943), 88-90

G. Sándor Mária.: Reneszánsz Baranyában

Kopasz G.: A répacukorgyártás kezdete a Dél-Dúnántúlon. Pécs 1968, Baranya m. Tanács soksz. Klny. Baranyai helytörténeti írás.

Haas Mihály.: Baranya ismertetése. Pécs 1845.

Krähling János: a Nyílászárók kutatása az épületkuattás (Bauforschung) korszerű módszereinek tükrében - Architectura Hungarie I. 4. – Építészettörténet www.arch.bme.eptort.hu

Gert Thomas MADER: „ Bauforschung und Denkmalpflege”. In: Bauforschung und Denkmalpflege. Herausgeben von Achim Hubel. Dokumentation der Jahrestagung 1987 in Bamberg de Arbeitskreises Theorie und Lehre der Denkmalpflege E. V. Bamberg, 1989. pp. 11-31.

Mendele F.: Magyarországi Bélyeges téglák I. Dunántúl. Bercsényi 28-30 szerkesztésében megjelent 1985.

Móró M. A.: A pécsi malmok 1818.évi felmérése. Baranyai helytörténetírás 1983-1984

Parádi N.: Beszámoló a pécsi Tettyén 1957-ben végzett ásatásáról. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1958. Pécs 1959.

Petrovich E.: Adatok a Pécs, Káptalan utca 2.sz ház történetéhez. A janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1956. Pécs 1956.

Petrovich E.: A pécsi Káptalani Levéltár épületének története. 1964-JPM 1963.

Rados J.: Magyar építészettörténet. Bp. 1975.

Reéh Gy.: Részletek a Tettye monográfiájából. A Pécs-Baranya megyei Múzeum értesítője. Pécs 1911.

Reuter C.: Malomséd. Pécs, 1964-JPM 1963

Sarkadiné Hárs É.: A pécs, Káptalan u. 2. sz. épület díszítőelemei. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1956. Pécs 1956.

Sisa J.-D. Wiebenson: Magyarország építészetének története 1998.

Wolf SCHMIDT: Das Raumbuch- als Instrument denkmalpflegerischer Bestandaufnahme und Sanierungsplanung. Arbeitsheft 44. Bayerisches Landesamt für Denkmalpflege, 1989.

Manfred SCHULLER: „ The Architect’s Role In Consevation”. In: Durability and Change, Responsability and Cost of Sustaining Cultural Heritage. Edited by W.E.Krumbein, P. Brimblecombe, D.E. Cosgrove and S Stainforth. John Wiley & Sons Ltd., 1994. pp.201-214.

Tóth Szabó P.: Szatmári György. Bp. ’906.

Várady F.: Baranya múltja és jelene. I-II. Pécs 1896-1897.

KÉPEK FORRÁSA

Saját rajz vagy fénykép:1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10, 17, 18, 29, 31, 32, 33, 34

9. kép. Ernuszt Zsigmond címere- Pécs, reneszánsz kőtár

11. kép Márévár, belső nyíláskeret orgonalevéllel és rozetta sorral (3. jelű). 1527-1533. (rekonstrukció Sándor Mária – Pusztai Ilona)

12. kép Siklós, várkápolna. A kórus reneszánsz mellvéddel. 1510-1519. Siklós, vár

13. kép Szatmáry György kassai címere – (OMvH-5320)

14. kép Gosztonyi Gy.: A pécsi vár. Pécs város „Majorossi Imre Múzeumának értesítője. Pécs 1939-1940.

15. kép Tollrajz Pécs ostromáról Petrovich Ede: A pécsi káptalani levéltár épületének története, A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1963. Pécs 1964.

16. kép Tettye térképe- Dr. Gosztonyi Gyula: Szatmáry püspök palotájának romjai a pécsi Tettyén. Építészet, 3(1943), 88-90

19. kép Bektasi dervis, ,Gerő győző: pécs török műemlékei 1960

20. kép Eisenhut tábornok felmérése 1780-ból, Helytörténeti Múzeum Újkori Osztály, Pécs

21. kép Papírmalom festmény, Helytörténeti Múzeum Újkori Osztály, Pécs

22. kép Tűzi játék a Tettyén, Helytörténeti Múzeum Újkori Osztály, Pécs

23. kép Tettye egy népünnepély alkalmával, Helytörténeti Múzeum Újkori Osztály, Pécs

24. kép Wurm Károly rajza

25. kép Szikorszky-Zsolnay Júlia festménye

26. kép Pilch Andor rekonstrukciója

30. kép Egy céhlevél részlete-Baranya Megyei Levéltár