RÉTKÖZBERENCS
Helytörténeti áttekintő a honfoglalástól napjainkig
RÉTKÖZBERENCS
A ma Szabolcs–Szatmár–Bereg megyében található szabolcsi falu Kisvárdától mintegy 9 km távolságban nyugat, dél-nyugat irányában helyezkedik el. Területe 1995-ös adat szerint 1580 hektár, lakóinak száma 1127 fő.[2]
|
A mai Szabolcs–Szatmár-Bereg megye 1950-ben Szabolcs és Ung, valamint Szatmár-Bereg-Ugocsa közigazgatásilag egyesített vármegyék összevonásával jött létre. Az Arpád-kor folyamán a mai megye területén három Árpád-kori vármegye, Borsova, Szabolcs és Szatmár osztozkodott. Borsova vármegye már az 1241-es tatárjárás után felbomlott, a Tiszától keletre fekvő része Bereg néven önállósult formában azonban tovább élt. A megye Tiszától nyugatra fekvő harmadát Szabolcshoz csatolták, s ezzel a Tiszántúl egyik legnagyobb nemesi vármegyéje jött létre, amely kisebb területi változásokkal egészen 1876-ig változatlan maradt. Berencs az Arpád-kori Borsova vármegye „Felső-Szabolcs” területén helyezkedik el.[3]
|
Szabolcs vármegye. (Borovszky) |
|
TÖRTÉNETE A magyar krónikák Borsova és Szabolcs megyék honfoglaló nemzetségeiről nem szólnak. A középkorban valószínűleg várbirtok volt. 1289-ben, mikor először említik, birtokosa Egyed, akinek utódai később Berencsieknek[4] nevezik magukat. A család tagjai még a XIV.sz. végén is éltek, de 1324-ben már a Gut-Keled[5] nemzetségbeli Várday családnak is van része a faluban, birtokaik határosak Őspátrohával és Ajakkal. A XV.sz. közepén örökölt valamit a Bacskai család is itt, de mint a kisvárdai uradalom része, osztozik annak sorában.
|
A középkori Szabolcs megye települései (Németh) |
Mindig kis falu volt. 1556-ban 10 dézsmaköteles jobbágyháztartás alapján 55 lelket számlálhatott. 1588-ban Szakolyi Miklós valami címen 4 portát (kb. 25 jobbágy) bírt benne. A XVII.sz.-ban több birtokosa is van. 1619-ben Anarcsi Istvánnak[6] 8, Ujlaki Mihálynak 5, 1623-ban Melith Péternek 18 jobbágyát írták össze.[7]
A török hódoltság nem érte el ezeket a területeket, s sokáig nem is tudta hatalmát idáig kiterjeszteni. Azonban Várad elfoglalása után 1681-ben Ajakkal együtt hódolt falu lett.[8]
A Rákóczi-szabadságharc közel egy évtizede e táj 1660-tól folyó romlását tovább mélyítette, főleg az utolsó három évben, amikor ez volt a szabadságharc élelmezési bázisa és téli szálláshelye.
Az 1711-es évtől kezdődően, közel másfél évszázad alatt, a rendiség fennállásáig, 1848-ig külső erők nem háborgatták. A régiek mellett megjelennek új birtokosok is. Egy 1722-es összeírás szerint Vandernath Gerhardnak 4, Var Lászlónak 3, Var Mihálynak 3, Bossányi Klárának 1, Sághy Mihálynak 1, a sátorújhelyi pálosoknak 2, Borkó Lászlónak 1, a 7 földesúrnak összesen 15 telkes és zsellér jobbágya volt három egész telken. Az Eszterházyaknak csak kisebb haszonélvezetük volt benne.[9] A XIX.sz. elején az Eszterházyak és Vayak mellett itt voltak birtokosok az Erőss, a Palaticz, a Szerencsy, a Szentmarjay, a Farkas és a Szögyéni családok, a századfordulón pedig a Kálmánchy és a fehér családok, gróf Vay Ádám és Wahrmann Mór örökösei.[10] 1839-ben 356 lakosa volt, 1870-re már 560, 1900-ban pedig ugyanazon a területen 783 ember élt.[11]
Dűlői közt a következő elnevezések fordulnak elő: Ujhely, Révszög, Hidszög, Nagy-Bacs, Borsodsziget, Haga, Dagonyás, Pallaszer, Ebes-sziget, Kis Huszti, Belső-Berdecz. Határába olvadt be az 1272-ben említett Gut-Keled nemzetségbeli János fia: András Tölgyes nevű birtoka.[12]
A NÉV EREDETE
Nevében a „Rétköz” előtag megkülönböztető szerepű, ami egyben utal földrajzi elhelyezkedésére. A „Berencs”[13] helységnév puszta személynév[14] volt, s a falu magyar névadással kapta ezt a nevet. Egyes feltételezések szerint a kabar[15] törzsnévi eredetű Berény[16] helynévvel kapcsolható össze. A történelem alakulása folyamán mind Berencs, mind Berény helységnevek előfordulnak az ország különböző részein, mára már megkülönböztető előtagokkal (pl. Rásonysápberencs, Vörösberény).
A FALU JELLEGE
Rétközi kisközség. Egy É-D irányú homokdomb gerincére települt, melyen a kétházsoros Fő
utca halad végig. A lecsapolásig(1882) víz vette körül, száraz lábbal csak déli irányból, Pátroha felöl lehetett megközelíteni.[17] A folyóvizek gyakori, tavaszi és őszi áradásaival felöntött lápos és mocsaras területen az itt élő lakosság szántóterületben nem bővelkedett, ezért elsősorban erdőgazdálkodással és állattartással foglalkozott. Vályi írta a XVIII. sz. végén: "Tsekélyes határja két nyomásbéli, réttyeit a' víz járja, piatzozása Kis Várdán egy mértföldnyire, Tárkányhoz pedig két mértföldnyire fekszik, a'hol só, ’s juharral pénzt kereshetnek, vízi malmok egy órányira, száraz malma helyben, dohánya, méhei, csíkja, zöldsége van, harmadik Osztálybéli."[18]
A FALU SZERKEZETÉNEK ALAKULÁSA KORABELI TÉRKÉPEK ALAPJÁN
|
|
|
|
Az első katonai felmérés térképe (1784), részlet a térkép színes változatáról, M=1:28800, Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtára |
A második katonai felmérés térképe (1856-60), részlet a térkép színes változatáról, M=1:28800, Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtára |
|
|
|
|
A harmadik katonai felmérés térképe (1884), részlet a térkép színes változatáról, M=1:25000, Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtára |
Rétközberencs 1953-ban, részlet, M=1:25000, Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtára |
A FALU ÉPÜLETEI
A telkek soros és kertes, csűrös beépítésűek. A lakóházak udvari hosszú homlokzata dél felé néz, függetlenül attól, hogy a Fő utca melyik oldalára épült. A házak mögött vannak a gazdasági épületek. Az udvart keresztben a csűr zárja le.[19]
A régebbi lakóházak kétosztásúak, a századforduló után pedig háromosztásúak épültek. Falazatuk karóvázas (mereglyés) sár. Fedésre nádat használtak.
A gazdasági épületek (istálló) különállóak a háztól, karóvázas földfallal; a régiek nádfedelesek az újabbak cserepesek. A jobb módúak a házzal szemközt magtárt is építettek. A csűr vályogfalas, nádtetős építmény.[20]
Régebbi templomáról nem tudni semmit, csupán feltételezés, hogy a mai templom helyén fatemplom állt. Az 1809-es debreceni összeírás sem tesz említést az akkori templom jellegéről, csupán a felszerelési tárgyakat sorolja fel. Adat van viszont arról, hogy 1784-ben engedély nélkül a templom mellé 6öl magas fatornyot építettek. A jelenlegi egyhajós, homlokzati tornyos református templom 1887-ben épült[21], homlokzat előtti újabb sisakos toronnyal, egyenes záródású szentéllyel. Hajója síkmennyezetes. A harang 1751-ből való.[22]
Berencs falu templomának alaprajza
Lukácsy Gábor felmérése (1984)[23]
Említésre érdemes még a római katolikus harangláb, mely hat oszlopon nyugvó, András-kötésekkel megerősített állványzatú, nyolcszögletes, bádogfedeles tetővel. Épült 1950-ben.[24]
Tóth Nikoletta
1. TÁBLÁZAT
A Nyírlövőre vonatkozó számszerű adatok
|
|
EVSZAM |
TERÜLET |
HAZ |
LELEK- |
JARASOK |
UTOLSO |
IRODALOM |
|
|
|
kat.hold |
db. |
SZÁM |
|
POSTA |
|
|
1. |
1556 |
|
10 |
55jobbágy |
Kis Várda |
|
SzSzM I. |
|
2. |
1722 |
3egész telek |
|
15jobbágy |
Kis V árda |
|
Lelkes |
|
3. |
1784 |
2704 |
|
219 |
Kis Várda |
Vásárosnamény |
Dienes |
|
4. |
1828 |
2704 |
48 |
377[25] |
Kis Várda |
|
Nagy L. |
|
5 |
1839 |
3egész telek |
|
356 |
Kis Várda |
|
SzSzM I. |
|
6. |
1851 |
3egész telek |
48 |
356[26] |
Kis-Várda |
Vásárosnamény |
Fényes |
|
7. |
1858 |
2704 |
|
360[27] |
Kis-Várda |
Vásárosnamény |
Hornyánszky |
|
8. |
1870 |
2704 |
80 |
560 |
Kis-Várda |
|
SzSzM I. |
|
9. |
1877 |
2704 |
80 |
560 |
Kisvárda -alsó |
Pátroha - Tass |
Hn1877 |
|
10. |
1895 |
2705 |
89 |
783 |
Kisvárda |
Kis |
Hn1895 |
|
11. |
1900 |
2704 |
89 |
783 |
Kisvárda |
Kis-várda |
SzSzM I.. |
|
12. |
1939 |
2746[28] |
261 |
1460[29] |
Kisvárda |
helyben posta |
Dienes |
|
13. |
1960[30] |
2746 |
377 |
1507 |
Kisvárda |
fiókposta |
Hn1967 |
|
14. |
1966 |
2746 |
|
1295 |
Kisvárda |
helyben fiókp. |
Hn1967 |
|
15. |
1985 |
1580 ha |
|
1111 |
Kisvárda |
helyben posta |
Hn1985 |
|
16. |
1995 |
1580 ha |
|
1127 |
Kisvárda |
|
Lazarus |
Bibliográfia a könyvcímek rövidítése rendjében
|
1973. |
A Magyar Népköztársaság helységnévtára 1973. Bp. [1985.], Statisztikai Kiadó Vállalat /Központi Statisztikai Hivatal / |
|
Bakos |
Idegen szavak és kifejezések szótára. Szerk.: Bakos Ferenc. Bp. 1986. Akad. K. |
|
Borovszky |
Szabolcs vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. é. n. „Apollo” Irodalmi Társaság /Magyarország vármegyéi és városai/ |
|
Csánki |
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. kötet. Bp. 1890. Magyar Tudományos Akadémia /Hunyadiak kora Magyarországon VI.c. kötet/ |
|
Dienes |
Szabolcs vármegye (Szabolcs és Ung K. E. E. Vármegyék). Szerk.: Dienes István. Bp. 1939. Merkantil Nyomda |
|
Fényes |
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leírtatik. I. köt. Pest, 1851. Kozma Vazul |
|
Genthon |
Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. 2. kötet. Bp. 1959. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata |
|
Gyalay-1 |
Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helynévlexikon. 1723-1918 között; továbbá a későbbi államkeretekbe osztott területek részletes adataival kiegészítve, általában 1989-ig. Bp. 1989., Bp. a szerző |
|
Gyalay-2 |
Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helynévlexikon. A magyar honfoglalás tizenegy évszázados jubileumára helyreállított teljes szövegű, a Mohács előtti adatokkal, s a mindenkori főhatalmak és azok területi igazgatásaihoz alkalmazkodó 2. kiad. 1-2. köt. és térképmelléklet. Bp. 1997. Egeler |
|
Hn1773. |
Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása. Lexicon locorum regni Hungariae populuosorum anno 1773 officiose confectum. Bp. 1920. a magyar békeküldöttség |
|
Hn1863. |
Magyarország helynévtára. A különféle kormányzati ágak szerinti beosztás kimutatásával mint az 1863. év alajén fennállott. Orts-Lexicon des Königreichs Ungarn. Mit Bedachtnahme auf die verschiedenen Zweige der Verwaltung Wie solche am Anfang des Jahres 1863. Bestand. Összeáll. És kiad.: B.-R.-A.-P. (Pest, 1863.) |
|
Hn1873. |
A Magyar Korona országainak helységnévtára. Szerk.: az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal. Bp. 1873. Hornyánszky |
|
Hn1877. |
A Magyar Korona országainak helységnévtára Szerk.: Kollerffy Mihály. Bp. 1877. Atheneum r. társ. /Orsz. Magy. Kir. Statisztikai Hivatal/ |
|
Hn1895. |
A Magyar Korona országainak helységnévtára. Szerk.: az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal. Bp. 1895. |
|
Hn1967. |
Magyarország helységnévtára 1967. Bp. 1967. Központi Statisztikai Kiadó Vállalat |
|
Hn1985. |
A Magyar Népköztársaság helységnévtára 1985. Bp. [1985.], Statisztikai Kiadó Vállalat |
|
Hornyánszky |
Hornyánszky, Victor: Geographisches Lexikon des Königreichs Ungarn. Pest, 1864. (1858). Verlag von Gustav Heckenast |
|
Kiss L. |
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. 1-2. kötet. 4. bőv. kiad. Bp. 1988. Akad. K |
|
Korabinsky |
Korabinsky, Johann Matthias: Geographisch-historisches und Produkten Lexikon von Ungarn in welchen die vorzüglichsten Oerter des Landes in alphabetischer Ordnung angegeben, ihre Lage bestimmt, und mit kurzen Nachrichten, die im gesellschaftlichen Umgänge angenehm und nußlich sind, vorgestellet werden. Preßburg, 1786. Weber und Korabinskyschen Verlage |
|
Lelkes |
Magyar helységnév-azonosító szótár. 2. bőv. jav. kiad. Szerk.: Lelkes György. Baja, 1998. Talma Könyvkiadó |
|
Lipszky 1808. |
Lipszky [János], Joannes: Repertorium locorum objectorumque in XII. tabulis mappae regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae et confiniorum militarium magni item principatus Transylvaniae. Buda, 1808. Typ. Regiae Universitatis |
|
Llazarus |
|
|
Mező |
Mező András – Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történeti etimológiai helységnévtára. Nyíregyháza, 1972. |
|
Nagy L. |
Nagy [Lajos], Ludovicus: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum. 1. tom. Buda, 1828. Landerer |
|
Németh |
Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza, 1997. Ethnica |
|
SzSzM I. |
Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. Írta: Balogh István, Baranyai Béláné stb. Bp. 1986. Akad. K. |
|
Vályi |
Vályi András: Magyarországnak leírása. 1. köt. Buda, 1796-1799. a Királyi Universitásnak betűivel |
[1] Teljes felületén aranyozott tarsolylemez töredéke, bőségszaru mintával és hajló leveles ágakkal, Rétközberencsről / SzSzMI. p.110.
[2] Lazarus
[3] Az Árpád-kori Borsova vármegye nyugati határvonalának kijelölésére a borsovai esperesség falvait felsoroló pápai tizedlajstrom az elsőrangú forrás. E szerint a Tiszától délre a Dombrád, Beszterce, Apagy, (Pócs-)Petri, (Mária-) Pócs, (Nyír-) Bogát vonalon húzódott a határ. / SzSzMI. p.115.
[4] Egyed fia Konrád nevében tűnik fel először a falu neve. / Németh p. 39.
[5] Szabolcs-Szatmár mai területén a XIV sz. első harmadában öt nemzettség lényegében a kimutatható birtokok jóval több, mint kétharmadát tartotta kézben. Ezek egyike volt a Gut-Ke1ed nemzetség, akiknek 93 (nem mind lakott) falujuk volt. / SzSzMI. p.132.
[6] A Gut-Keled nemzettségbeli Apaj fia István cserébe adja e birtokát a rokon (Anarcsi) István fiai: Domonkos, János, László és Keled Szólátmonostora (Bihar m.) birtokának feléért / Németh p. 39.
[7] SzSzM I.
[8] A XVII.sz. folyamán Szabolcs és Szatmár megye hol az erdélyi fejedelemség, hol pedig a királyság uralma alá tartozott. Mindez nem akadályozta meg a szolnoki, s gyulai törököket, hogy a XVI. sz.-i hódoltság ürügyén ne érvényesítsék vélt jogaikat. Egy 1681-ben végbevitt vizsgálat szerint a hódoltság határa a békét követő években már elérte a kisvárdai járás déli és nyugati falvait. Napkortól Rétközberencsig és a Tiszáig húzódó vonaltól délre és nyugatra a járás 25 faluja fizetett rendszeresen 200-500 forint évi adót. / SzSzMI. p.148-149.
[9] SzSzM I.
[10] Borovszky p.18.
[11] Lásd részletesebben: l.táblázat
[12] Borovszky p.18.
[13] Írták még: Berench /Csánki p.204., Berencz /Vályi A. p.183., Berents / Nagy L.
[14] '1229: Brench szn. / Kiss L. p.412.
[15] Egykor a Kaspi tó vidékén és a Volga alsó folyása környékén élő kihalt török (kazár) nép, kiknek három törzsük csatlakozott a honfoglaló magyarokhoz. / Bakos
[16] Török eredetű név, amit összetartozónak tekintenek az óorosz „berenьdĕi”(töbsz.) alapján rekonstruálható ótörök „berendi” = „aki megadta magát” népnévvel. / Kiss L. P.412
[17] SzSzM I. p.250.
[18] Vályi p.183.
[19] SzSzM I. p.250.
[20] SzSzM I. p.252.
[21] Genthon ezt úgy írja korábban, hogy a templom 1779-ben épült középkori alapokon, 1887-ben csak bővítették. / Genthon p.242.
[22] SzSzM I. p.252.
[23] Németh p.39.
[24] SzSzM I. p.253.
[25] 31 róm. kat., 336 ref., 10 izr. / Nagy L.
[26] 31 róm. kat., 5 gör. kat, 315 ref., 5 izr. / Fényes
[27] 35 kat., 320 ref., 5 izr. / Hornyánszky
[28] Ebből szántó 2067, szőlő 390, legelő 173, kert 4, terméketlen 92 kat. hold / Dienes
[29] 646 férfi és 686 nő, valamennyi magyar anyanyelvű. Közülük 266 róm. kat., 89 gör. kat., 957 ref., 7 ág. ev. és 5 izr. vallású. / Dienes
[30] Hn1967