Lövő

Nyírlövő magyar község, a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északi részén található, Kisvárdától kb. 10 kilométerre, keletre. A falu területe 791 hektár (1374 kat. hold), amiből 68 hektár a belterület (1985-ös adat).[1] Lakosainak száma 713 fő[2], a magyarokon kívül más ajkú lakosság nem lakja, és a szakirodalomban sem találunk rá példát, hogy régebben lakta volna.

Közigazgatásilag Nyírlövő jelenleg a Mándok székhelyű tiszai járáshoz tartozik.[3] Korábban többször változott beosztása: 1876-ig a kisvárdai járáshoz tartozott[4], az 1876. évi közigazgatási reform szerint a kisvárdai felső járáshoz sorolták[5], ezt követően 1895 és a II. világháború között a tiszai járás községe volt[6], majd a II. világháború után újra a kisvárdai járás (ill. a kisvárdai városkörnyék) települése lett[7]. Törvénykezési beosztása szerint Nyírlövő a legkorábbi ismert adatoktól kezdve (1872-től) folyamatosan Kisvárdához tartozott, a II. világháború után járásbíróság és városi járási ügyészség is működött Kisvárdán.[8] A rendszerváltás előtt Nyírlövő a Pap község székhelyű, községi közös tanács társközsége volt.[9]

Nyírlövő jellegzetes nyírségi, szalagtelkes, eredetileg egyutcás útifalu. Fő utcája, a Kossuth utca nyugat-kelet irányú. A XIX. század végétől a falu dél felé terjeszkedett, a szomszédos Lövőpetri felé, ekkor épült be a Bákai út (Vöröscsillag utca). A telkek soros beépítésűek.[10]

Eredete, története

Nyírlövő igen korai, a honfoglalás utáni gyepűvonalon keletkezett település. Neve is, mely a lő ige folyamatos melléknévi igenevéből alakult, arra utal, hogy a falu egykori lakói határvédő lövészek, azaz nyilazók, gyepűőrök voltak. A Nyír- előtag megkülönböztető szerepű, a XX. század első éveiben (1908-ban) ragasztották a korábbi Lövő falunévhez, megkülönböztetve ezzel a falut a Sopron megyei Lövőtől, a Zala megyei Zalalövőtől, a Vas megyei Horvátlövőtől és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Egerlövőtől.[11]

Lövő első említése a váradi regestrumban 1220-ból származik. Az idevaló Márk poroszló (pristaldus Marco de Luveu vagy Luueu) nevében tűnik fel először a falu neve. Lövő ekkor a borsovai határ-várispánság kötelékébe tartozott.[12] A XIII. században már kisnemesi falu volt, az e helyről elnevezett Lővey család bírta. A család leszármazottai itt éltek és birtokosok voltak még a XIX. században is.[13]

A környéken a középkor folyamán több Lövő helységnév is előfordult, és a szakirodalom néhol egymásnak ellentmondóan azonosítja ezek elhelyezkedését és köti hozzájuk a különböző említéseket. E tanulmányban megkíséreljük ezekből a mi Lövő községünkre vonatkozó adatokat azonosítani. (Lövő déli szomszédja, Lövőpetri nem tartozik közéjük, hiszen a középkorban csak Petri volt a neve, a mi falunk közelségével kapcsolatos Lövő előtagot, mely Pócspetritől való megkülönböztetésére szolgál, csak az újkorban nyerte.[14])

Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza, 1997. Ethnica

A XIII. században már állt itt, Lövő közelében egy másik, Váras jelzővel illetett Lövő is, amelynek nevét a XIX. században még a Földvár határnév őrizte. Ez a település 1347-ben még állott, mára Pap határába olvadt be. Ugyanaz az oklevél említ egy harmadik Lövőt is, amelynek Csobok- (vagy Csobod-) Lövő (Chobokleueu) a neve és az oklevél szerint Váraslövővel(?) és Zsurkkal érintkezett (Csobodlövő mára Tiszabezdéd határába olvadt bele, mint Csobai hegy). A XV. században a Lővey család bírta mind a három Lövőt, s a birtoklás zavartalan maradt a XVIII. század végéig.[15]

1325-ben említik elsőízben Tamás fia Péter Lövőbe való nemest (Petrus filius Thome de Luev), aki peres ügyben volt kiküldött (1325, 1332) és Veresmart ügyében tanúskodott (1329. Petrus filius Thome de Lveu). Testvéreivel, Istvánnal (Stephanus filius Thome de Luueu), Lászlóval és Benedekkel 1327-ben együttesen tiltakoztak az ellen, hogy a Gutkeled nembeli Keled fia István fiai a Lövővel szomszédos Tatártelke birtokot idegeneknek adják el.[16]

Egy 1332-ből származó említés szerint Lövő (nobilis de Luo, possessio Leoweo) ekkor is már Petrivel volt szomszédos. A borsovai esperességben fekvő, Szent László tiszteletére szentelt egyházának István nevű papja (Stephanus sacerdos Sancti Regis Ladislai de…) 1332-ben ismeretlen összegű pápai tizedet fizetett. 1412-ben mint kápolnát említik.[17]

1413-ban a falu predium Oltaruslewew néven való említésével találkozunk, 1430-ban és 1458-ban a Lewe név, 1428-ban és 1489-ben pedig a Lewev név fordul elő.[18] 1453-ban a Lővey (Leőwy) család címadományozásával kapcsolatban szerepel a helység neve.[19] Lovár alakban is találkozhatunk a helység nevével.[20]

A három Lövő emléke élt még a XVI. század végén is. Egy tanúvallatás során 1586-ban elmondották: "Ezek a Városlövetek is három Lövőt birnak, egyik Csomoklevő, most ott vagyunk, a harmadik Gyümölcsöslevő, ezek pedig a három Levők Szabolcs megyében vagynak."[21] A Lővey család pereskedése és osztozkodása során számos határnév bukkant fel a XVI-XVIII. század folyamán is.[22] E perekből azért annyit meg lehet állapítani, hogy a XVI. század közepén Gyümölcsöslövő praedium, azaz puszta volt; ez a helység mára Pap határába olvadt be. Az 1552-ben keletkezett dézsmaösszeírásban már csak egy Lövő szerepel, 55-60 lakossal. 1618-ban ugyancsak egy Lövőt említve, a négy Lővey családbelinek 24 jobbágycsaládja volt a faluban.[23]

A XVIII. században már néhány más birtokos neve is feltűnt itt (Gerzon és Tömösváry család), de az alapító család még mindig a falu legnagyobb részét bírta.[24] A század második felében 318 lélek lakta Lövőt, és a falu 42 házból állt.[25]

Lipszky [János], Joannes: Mappa generalis regni Hungariae partiumque adnexarum Croatiae, Slavoniae et confiniorum militarium magni item principatum Transylvaniae. Pesthini [Karacs], 1806. 2. tábla, részlet

Az 1784-ben készült első katonai felmérés térképrészlete egyutcás útifaluként ábrázolja Lövőt. A templom falu közepén, a kiszélesedő utca közepén helyezkedett el. Kb. 50 házat lehet megszámolni, de az utcával párhuzamosan állók telekvégi csűrök is lehetnek. Már ekkor megjelentek a főutcára merőleges, a faluból kivezető dűlőutak a későbbi keresztutcák helyén. Két malmot is jelölt a térkép, mindkettőt a kiszélesedő főutcán, egy-egy kialakulóban lévő mellékutca torkolatánál ábrázolta. Lövőt a szomszédos Lövőpetrivel két dűlőút is összekötötte.

Lövő az első katonai felmérés idején (1782-85) XXVII./10. szelvény (1784), részlet a térkép színes változatáról

1:28800 (Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtára)

A falu legkorábbi földrajzi leírása német nyelvű, és Johann Matthias Korabinskytől származik: "Löwő, magyar falu Szabolcs vármegyében a kisvárdai járásban, Kisvárdától fél mérföldre, északra Döge áll. A Lövei családé. Református temploma van."[26]

Vályi András a következőképpen írta le 1796-ban a falut: "Magyar falu Szabolcs Várm. földes Ura Lövei Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok fekszik Kapocs Apátinak szomszédságában, és annak filiája, határja jó, dinnyét is termesztenek lakosai, el adásra módgya helyben is, mivel az Országnak úttyában vannak, legelőt bérben tartanak."[27]

1808-ban a község teljesen leégett, így a református temploma is.[28]

Az 1808-ban megjelent Lipszky-féle adattár (repertorium), csak annyit árul el Lövőről, hogy Szabolcs vármegyében fekvő falu, és hogy csak ez az egy magyar neve létezik.[29]

A XIX. századból már számszerű adatok is rendelkezésünkre állnak. 1828-ban 54 háza és 401 lakosa volt Lövőnek, ebből 179 római ill. görög katolikus, és 222 református ill. evangélikus. (Más vallású: ortodox vagy zsidó nem volt.)[30] 1851-ből már 63 házról és 365 lélekről tudósít Fényes Elek leírása. Eszerint a falu "határa homokos, sok helyen mocsáros, rozsot, tengerit, burgonyát és dohányt terem, tulajdonképen rétjei nincsenek. A határkiterjedése 1050 hold, mellyből urbériség 220 hold, a többit birják a szathmári püspök, Lövey Gergely, Temesváry Ferencz. Lakja 63 házban 365 lélek, kik töbnyire reformatusok, helybeli anyatemplommal. Van itt egy szeszgyár is."[31]

A második katonai felmérés térképszelvényén (1856-60 között) a még mindig jellegzetes útifalu képét mutató Lövőben már megfigyelhető két, dél felé növekvő, a főutcára merőleges keresztutca is. Lövőpetri is Lövő felé terjeszkedett.

Lövő a második katonai felmérés idején (1829-69) XLV./43. szelvény (1856-60), részlet

1:28800 (Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtára)

Victor Hornyánsky 1864-ben kiadott földrajzi lexikona leginkább a lakosság vallás szerinti eloszlásával szolgáltat újabb adatokat Lövőről: ekkor 304 református, 45 görög katolikus 32 római katolikus és 32 zsidó lakosa volt. A falu ekkor a kisvárdai járáshoz és a kisvárdai közigazgatási területhez tartozott, az utolsó posta is Kisvárdán volt.[32]

1877-ben Lövő 65 házzal és 517 lakossal a Kisvárdai felső járáshoz tartozott (az 1876. évi közigazgatási reform után). Lövőnek református (helvét) anyaegyháza volt, valamint a falu Kopócs-Apáti római katolikus és Bács-Aranyos görög katolikus fiókegyháza volt. Ekkor 1366 kat. hold területtel rendelkezett. A nyíregyházi törvényszékhez, és a kisvárdai járásbírósághoz és adóhivatalhoz tartozott, utolsó postája is itt volt.[33]

A harmadik katonai felmérés részlete, mely Lövőt 1884-ben ábrázolja, gyakorlatilag nem mutat különbséget az előző (1856-60 között készült) térképhez képest. Viszont jól kivehető rajta a tűz után újjáépített templom helye: a főutca déli házsorának közepén áll. Jelentős különbség figyelhető meg ugyanakkor a falut övező dűlőutak vonalvezetésében, sokkal inkább geometrikus jellegűnek ábrázolja ez a térkép.

Lövő a harmadik katonai felmérés idején (1869-87) 4768/2. szelvény (1884), részlet

1:25000 (Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtára)

Az 1895. évi helységnévtár adatai sokban megegyeznek az 1877-essel (református anyaegyház, Kopács-Apáti római katolikus és Bács-Aranyos görög katolikus leányegyháza, nyíregyházi törvényszék, kisvárdai járásbíróság és adóhivatal, utolsó postája Kisvárdán). Új adatot jelent, hogy ekkor Lövőnek már 80 háza és 550 lakosa volt, úgy látszik ez a 20 év igencsak fejlesztően hatott a falura. Ekkor már a tiszai járáshoz tartozott, és Mándok izraelita leányegyháza is volt, és 1358 kat. hold területtel rendelkezett. [34]

1900-ig nem változott a házak, ill. a lakosok száma. Lövőhöz közelebb is nyílt posta: Papon; távírója és vasúti állomása (ami ezidőtájt épült) pedig továbbra is Kisvárdán volt. A falu dűlő-nevei közül Bíró-fogás és Gerlát neveket említi meg ez az összeírás.[35]

Borovszky Samu (szerk.): Szabolcs vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Bp. é. n. "Apollo" Irodalmi Társaság

Az 1939-ben Dienes István szerkesztésében kiadott községi adattár[36] részletes statisztikai adatokat szolgáltat a faluról: "Nyirlövő. Kisközség a tiszai járásban. Területe 1368 kat. hold, amelyből szántó 1240, kert 8, szőlő 20, erdő 53 és terméketlen 47. Lakóinak száma 729 (343 férfi, 386 nő), mind magyar anyanyelvűek, akik közül 152 róm. kat., 135 gör. kat., 395 ref., 46 izr. és 1 egyéb. Lakóházainak száma 127. Ref. temploma van. Iskolái: 1 gör. kat. és 1 ref. elemi mindennapi népiskola, 1 gör. kat. és 1 ref. általános továbbképző. Lakóinak főfoglalkozása őstermelés. Birtokmegoszlása: kis- és középbirtok. Állatállománya 1935-ben: 171 szarvasmarha, 83 ló, 606 sertés és 268 juh. A község állandó piaca: Kisvárda, 10 km-re. Körorvos: Gyürén, 8 km-re. Legközelebbi közkórház és gyógyszertár: Kisvárdán. Hősi halottainak száma: 15. Vasúti állomása: Kisvárda. Utolsó posta és távirda: Pap."

Az 1952. évi helységnévtárból kiderül, hogy Nyírlövő a II. világháború után már önálló tanácsú község lett, újra a kisvárdai járáshoz tartozott, 6 km-re tőle, Kopócsapátiban volt a hozzá legközelebbi vasútállomás, viszont volt saját buszmegállója. Ekkor már működött itt fiókposta.[37]

Nyírlövő 1953-ban M-34-141-Ad/1953, részlet

1:25000 (Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtára)

1967-ben még önálló tanácsú község volt Nyírlövő 819 lakossal és 200 házzal. A falu ekkor még a kisvárdai járáshoz tartozott, 9 km-re tőle, Kisvárdán volt a hozzá legközelebbi vasútállomás, a buszmegállót és a fiókpostát illetően nem változott semmi. Területe 1374 kat. hold volt, központi belterületéé 158 kat. hold.[38]

1985-ben viszont községi közös tanács társközsége lett a falu jogállása, tanácsának a székhelye Pap volt. Területi beosztása szerint ekkor a kisvárdai városkörnyékhez tartozott. 791 hektár területtel és 794 lakossal rendelkezett, megindult a lakosság lassú csökkenése.[39]

A Magyar Népköztársaság helységnévtára 1985. Bp. [1985.], Statisztikai Kiadó Vállalat, térképrészlet,

Szabolcs-Szatmár megye

Nyírlövő jelentősebb épületei

Három kúria állt a faluban, kettő a Lővey család egy-egy ágáé. Egyik, Leövey Jánosé a XIX. század elején épült klasszicista stílusban, Leövey Istváné újabb, a harmadik pedig, amelyik Zuckermann Gusztávé, 1887-ben épült.[40]

A Műemlékek Országos Bizottsága által 1906-ban összeállított műemlékjegyzékben[41] egyikük sem szerepelt, sem pedig a falu más épülete, pedig 1961-re már felkerült a műemlékek közé a klasszicista Leövey-kúria.[42]

Lövő, Zuckermann Gusztáv kúriája[43]

Az 1895-ben épült, mai református templom figyelemre méltó felszerelési tárgyai arra engednek következtetni, hogy már a XVI. század végén gazdag református gyülekezete lehetett a falunak. Ettől eltekintve a templom építéstörténetéről kevés adatunk van. A történeti források nem szólnak afelől, hogy régebbi katolikus templom jutott volna a református gyülekezet birtokába.[44]

A templom anyakönyvei az 1766-os évtől vannak meg, ezekben fatemplom és harangláb létezéséről olvashatunk. Ugyanennek a megerősítését bizonyítja az 1809. évi debreceni összeírás is, amelyben leírják, hogy a nyírlövői református egyháznak "fa temploma - építetett Tek. Lövei Julianna által, a régi időktől fogva Mater Eklesiának tartozott, de kerítés és eleség /birtok/ nélkül vala. Tornya két szép haranggal megékesítve, melyeket a Tek. Lövei Familea készíttetett a híres Eperjesi harangöntővel, Georgius Wier-rel 1646-ban."[45]

A falu 1808-ban teljesen leégett, mint már említettük. Ekkor égett le a temploma is, bár meg kell jegyeznünk, hogy a tűzvész évszáma nem teljesen bizonyos. Vagy legalábbis 1808. október 9. utáni időben lehetett a tűzvész, mivel a gyülekezet prédikátorának a jelentése még az ép templomról szól. Van azonban a vitkai ref. egyháznak egy körleveles protokolluma 1813. október 4-i dátummal, melyben "Tek. N. Szabolcs vármegyében helyeztetett Lövey Eklésia Tagjai Consistoriumának kérő Levelekben jelentik szerencsétlenségeket", így a tűzvész dátuma esetleg erre az időpontra tehető.[46]

A régi templom megmaradt berendezése igen értékes: a népi faragású szószék, a festett főúri és papi padok. A templomi felszerelés legbecsesebb darabjai a két, XVIII. századi, ón; az 1771-es sárgaréz és az 1666-os évszámmal ellátott, részben aranyozott ezüst kenyérosztó tányérok; valamint az ezüst úrasztali kehely, és pohár 1579-es évszámmal. Két, XVII. századi úrasztali terítőt is őriznek, egyik török, a másik magyar.[47]

A falu népi építészetére a Felső-Tiszavidék tájegység jellegzetességei a jellemzőek. Nyírlövő lakóházai is szoba+konyha+kamra (vagy hátsó kamra) elrendezésűek. A falazatot korábban karóvázas sárból, a századfordulótól vályogból építették. A konyhát boltív választja ketté, a helyiségek földpadlósak, a falakat fehérre meszelik. A szalmafedeles nyeregtető az utca felé csapott végű, az oromfalak deszkából készültek. Sajnos ennek a hagyományos építkezésnek mára szinte emléke sem maradt. A gazdasági épületek (istálló, tyúkól, disznóól) a ház mögött külön helyezkedtek. Újabban a házzal szemközt nyári konyha épül.[48]

A népi építészet jeles emléke, műemlék jellegű épület a Kossuth utca 10. sz. alatti szoba+konyha+kamra elrendezésű, vályogfalú, hátul kontyolt, szalmatetős lakóház, mely 1890 körül épült. A konyha szabadkéményes. Korábban a szobában csonkakúpszerű (búbos) kemence volt, melyet később szögletes kemencével pótoltak.[49]

A Nyírlövőre vonatkozó számszerű adatok áttekintése
Évszám	Lakosok száma	Házak száma	Terület (kataszt. hold)	Járás	Irodalom
XVIII.sz. 2.f.	318	42		Kisvárdai	Dienes
1786				Kisvárdai	Korabinszky
1828	401	54			Nagy L.
1851	365	63	1050		Fényes
1864	413			Kisvárdai	Hornyánszky
1877	517	65	1366	Kis-várdai felső	Hn.1877
1895	550	80		Tiszai	Hn.1895
1900 körül	550	80			Borovszky
1939	729	127	1368	Tiszai	Dienes
1952				Kisvárdai	Hn.1952
1960	819	200			Hn.1967
1966	775		1374 (belterület: 158)	Kisvárdai	Hn.1967
1984	794		791 hektár (belterület:68 ha)	Kisvárdai városkörnyék	Hn.1985
1989	713		1374	Tiszai	Gyalay
1998	713			Tiszai	Lelkes

Bibliográfia a könyvcímek rövidítése rendjében

Borovszky Szabolcs vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. é. n. "Apollo" Irodalmi Társaság / Magyarország vármegyéi és városai/

Csánki Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. kötet. Bp. 1890. Magyar Tudományos Akadémia /Hunyadiak kora Magyarországon VI. kötet/

Dienes Szabolcs vármegye. Szabolcs és Ung K. E. E. vármegyék. Szerk.: Dienes István. Bp. 1939. Merkantil nyomda

Fényes Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leírtatik. III. köt. Pest, 1851. Kozma Vazul

Forster Magyarország műemlékei. 2. kötet. A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Szerk.: Forster Gyula. Bp. 1906., Hornyánszky. /A Műemlékek Országos Bizottságának kiadványai II./

Genthon Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. 2. kötet. Bp. 1959. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata

Gilyén-Mendele Gilyén Nándor - Mendele Ferenc - Tóth János: A Felső-Tiszavidék népi építészete. Bp.1975. Műszaki Könyvkiadó

Gyalay Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helynévlexikon. 1723-1918 között; továbbá a későbbi államkeretekbe osztott területek részletes adataival kiegészítve, általában 1989-ig. Bp. 1989., a szerző

Hn. 1877 A Magyar Korona országainak helységnévtára. Szerk.: Kollerffy Mihály, az Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal. Bp. 1877. Athenaeum R. Társ. Nyomdája

Hn. 1895 A Magyar Korona országainak helységnévtára. Szerk.: az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal. Bp. 1895.

Hn. 1952 Magyarország helységnévtára 1952. Bp. 1952. Statisztikai Kiadóvállalat

Hn. 1967 Magyarország helységnévtára 1967. Bp. 1967. Központi Statisztikai Kiadó Vállalat

Hn. 1985 A Magyar Népköztársaság helységnévtára 1985. Bp. [1985.], Statisztikai Kiadó Vállalat

Hornyánszky Hornyánszky, Victor: Geographisches Lexikon des Königreichs Ungarn. Pest, 1864. Verlag von Gustav Heckenast

Kiss L. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. 1-2. kötet. 4. bőv. kiad. Bp. 1988. Akad. K.

Korabinsky Korabinsky, Johann Matthias: Geographisch-historisches und Produkten Lexikon von Ungarn in welchen die vorzüglichsten Oerter des Landes in alphabetischer Ordnung angegeben, ihre Lage bestimmt, und mit kurzen Nachrichten, die im gesellschaftlichen Umgänge angenehm und nußlich sind, vorgestellet werden. Preßburg, 1786. Weber und Korabinskyschen Verlage

Lelkes Magyar helységnév-azonosító szótár. 2. bőv. jav. kiad. Szerk.: Lelkes György. Baja, 1998. Talma Könyvkiadó

Lipszky 1806. Lipszky [János], Joannes: Mappa generalis regni Hungariae partiumque adnexarum Croatiae, Slavoniae et confiniorum militarium magni item principatum Transylvaniae. Pesthini [Karacs], 1806.

Lipszky 1808. Lipszky [János], Joannes: Repertorium locorum objectorumque in XII. tabulis mappae regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae et confiniorum militarium magni item principatus Transylvaniae. Buda, 1808. Typ. Regiae Universitatis

Nagy L. Nagy [Lajos], Ludovicus: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum. 1. tom. Buda, 1828. Landerer

Németh Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza, 1997. Ethnica

SzSzM I. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I. Írta: Balogh István, Baranyai Béláné stb. Bp. 1986. Akad. K.

SzSzM II. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei II. Írta: Balogh István, Baranyai Béláné stb. Bp. 1987. Akad. K.

Vályi Vályi András: Magyarországnak leírása. 1-3. Köt. Buda, 1796-1799. a Királyi Universitásnak betűivel

[1] Hn. 1985. p. 325.

[2] Lelkes p. 443. valamint Gyalay p. 682.

[3] Lelkes p. 443. valamint Gyalay p. 682.

[4] Gyalay p. 189. "processus Kis-Vardiensis", p. 193. "Kis-Vardai j. - processus Kis Vardonsis", p. 200. "Kisvárda". A korabeli irodalomban lásd Korabinszky p. 387. és Hornyánszky p.227.

[5] Gyalay p. 203. valamint lásd Hn. 1877. p. 534.

[6] Hn. 1895. p. 377. és Dienes p. 351. valamint Gyalay p. 207. 209.

[7] Hn. 1952. p. 196. és Hn 1967. p. 482. valamint Hn. 1985. p. 325. Gyalay p. 217.

[8] Gyalay p. 267. 271. 276. 278. 279.

[9] Hn. 1985 p. 325. és Gyalay p. 225.

[10] SzSzM. II. p. 194.

[11] Kiss L. p. 257. 51. 409. és SzSzM. II. p. 194. és I. p. 226.; Gilyén-Mendele p. 15.

[12] Németh p. 126. és SzSzM. II. p. 193. Az időrendbe szedett váradi tüzesvas-próba lajstrom tartalmazza először a falu nevét. (52. § 246.)

[13] SzSzM. II. p. 193.

[14] Kiss L. p. 51.

[15] SzSzM. II. p. 193. és Németh p. 57. Csobodlövő; p. 139. Nagylövő; p. 200. Váraslövő. A Szabolcs megyei hat Lövő elhelyezkedése nem teljesen áttekinthető, hacsak nem létezett még egy (Váras)lövő Zsurk és Csobodlövő közelében, valószínűleg ez Nagylövő, amely mint Csobodlövő is Tiszabezdéd határába olvadt be. A jelenleg tárgyalt Lövőt szintén két másik Lövő vette körül: Váras- és Gyümölcsöslövő.

[16] Németh p. 126. (hivatkozik: 1325, 1329: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitus Zichy de Zich et Vásonkeő. Szerk.: Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. I-XII. Pest, Bp. 1871-1931. I. 269. és 327; 1327: Anjou-kori oklevéltár. Szerk.: Kristó Gyula, Blazovich László, Érszegi Géza. I-XI. Bp.-Szeged, 1990-1996. XI, 1. Reg.)

[17] Németh p. 126. (hivatkozik: 1332: Anjou-kori okmánytár. Szerk.: Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I-VII. Bp, 1878-1920. II, 617.; Codex diplomaticus Hungariae ecclesiaticus ac civilis. Studio et opera. Georgii Fejér. I-XI. Budae, 1829-1844. VIII/6, 124.; 1332-5 pápai registrum vagy számadáskönyv: Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. Series I. Tom. I-IV. Bp. 1885-1891. I/1, 247.)

[18] Csánki I. kötet p. 519. (hivatkozik: 1413: Máramaros-szigeti Lyceum gyűjteménye; 1430: Magyar Nemzeti Múzeum levéltára; 1458: Leleszi Országos Levéltár (fasc. 69. no. 9.); 1428: a gróf Zichy család Zsélyen lévő levéltára; 1489: Magyar Nemzeti Múzeum levéltára);

Borovszky p. 40.; Németh p. 139-140. szerint Oltároslövő inkább a Tiszabezdéd határába olvadt Nagylövővel azonos!

[19] Dienes p. 351.

[20] Gyalay p. 682.

[21] SzSzM. II. p. 193. (hivatkozik: Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár. IV. A. I. fasc. 7. no. 7.)

[22] SzSzM. II. p. 193. (hivatkozik: Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár. Prot. 6. fol. 22., 28. 1588; Prot. 5. fol. 532. 1587.)

[23] SzSzM. II. p. 193. (hivatkozik: Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár. fasc. 41. no. 25. 1623.)

[24] SzSzM. II. p. 193. (hivatkozik: Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár. Prot. 17. fol. 402. 1709; fasc. 26. no. 178. 1725; fasc. 36. no. 191. 1735.); Borovszky p. 40 és Dienes p. 351.

[25] Dienes p. 351.

[26] Korabinsky p.387. "Löwő, ein ungr. Dorf im Sabolcscher Kom. im klein Wardeiner Bezirk. 1/2 M. /Meilen/ von klein Wardein steht Döge N. /Norden/. Gehört der Löweischen Familie. /Reformierte Kirche/."

[27] Vályi p. 545.

[28] SzSzM. II. p. 194.

[29] Lipszky 1808. p. 389. "Lövő h., Pagus, C. Szabolcsens II. K50"

[30] Nagy L. I. kötet p.334.

[31] Fényes III. kötet p.45.

[32] Hornyánsky p. 227. "Lövő, ungar. Dorf, V. /Verwaltungsgebiet Grosswardein/, C. Szabolcs, Bez. /Bezirk/ Kis-Várda, mit 304 reform., 45 griech.-, 32 röm.-kath. und 32 israel. Einw. /Einwohner/, l. P. /letzte Post/ Kis-Várda."

[33] Hn. 1877. p. 534.

[34] Hn. 1895. p. 377.

[35] Borovszky p. 40.

[36] Dienes p. 351.

[37] Hn. 1952. p. 196.

[38] Hn. 1967. p. 482.

[39] Hn. 1985. p. 525.

[40] Borovszky p. 40.

[41] Forster

[42] Genthon 2. köt. p. 221.

[43] Kép: Borovszky p. 44.

[44] SzSzM. II. p. 194.

[45] SzSzM. II. p. 194.

[46] SzSzM. II. p. 194.

[47] SzSzM. II. p. 195-196. és I. köt. p. 209. 213. 218.

[48] SzSzM. II. p. 196.

[49] SzSzM. II. p. 196.