AZ YBL-FÉLE ALCSÚT-DOBOZI ÜVEGHÁZ SZÁMÍTÓGÉPES REKONSTRUKCIÓJA
TDK dolgozat 2001. novembere Konzulens: Dr. Mezős Tamás
A dolgozat témája az Alcsút-dobozi Ybl-féle üvegház számítógépes rekonstrukciója. Az Alcsút-dobozi uradalom Habsburg József főherceg birtokában volt. Alcsúton klasszicista kastély állt, amit Pollack Mihály tervezett a XIX. Század húszas éveiben. Közvetlenül a kastély mellé tervezet Ybl az 1870-es években a pálmaházat, mely felépülte után Magyarország legnagyobb ilyen jellegű szerkezete lett. Az épületegyüttes a második világháborúban elpusztult, a vasszerkezetet elhordták, néhány kő maradt meg csak belőle. Az Ybl hagyatékban megtalálhatók az üvegház tervei, és egy pár fotó maradt fenn az épületről – az egyik például a Nemzeti Múzeum fotótárában található. A számítógép segítségével sikerült elkészíteni az épület háromdimenziós modelljét, olyan látványokat teremtve ezzel – mint az üvegház belső tere – amit több mint félszáz éve nem láthatott senki.
Ahhoz, hogy átlássuk az épület fontosságát, helyét a magyar, és nemzetközi építészettörténetben, illetve az acélszerkezetek fejlődésében, két dologra szükséges kitérnem a rekonstrukció leírása előtt. Elsőként Ybl életével, munkásságával foglalkozom, így látható, hogyan illeszkedik a pálmaház a mester életművébe. A következő szakaszban a vas- üveg építészet fejlődését tekintem át – így az építőművészet egészében is elhelyezhető az épület. Csak ez után térhetek rá a rekonstrukcióra.
Ybl Miklós élete, munkássága
Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy Ybl korának egyik legnagyobb magyar építésze volt. Kiemelte a többiek közül páratlan arányérzéke, a történeti formák pontos ismerete, és biztos használata. Mind romantikus, mind neoreneszánsz épületei nyugodtak, méltóságteljesek. Kevesebben tudják azonban róla, hogy a vasszerkezetek alkalmazásában is úttörő szerepet játszott. Az életrajzban megpróbálom ezt a tényt kicsit megvilágítani, illetve részletesebben szemlélni.
A XIX. Század első felének historizmusa volt az építészet történetének mennyiség szempontjából a legtermékenyebb, minőség, érték szempontjából a legterméketlenebb korszaka. A gazdasági fellendülés új feladatokat teremtett, a városok rohamosan nőttek, a történelmi megrázkódtatásoktól mentes időszak miatt az építkezések száma ugrásszerűen megnőtt. Erre a korra tehető Ybl Miklós munkássága.
Az Ybl család osztrák származású volt, de az idősebb Ybl Miklós (az építész édesapja) már székesfehérvári kereskedő - városi polgár – tehát nem építőmester. A későbbi építész Ybl Miklós 1814. április 6-án született Székesfehérváron. Az elemi iskolát Székesfehérváron kezdte, majd Bécsbe, a Császári és Királyi Polytechnikai Intézet (Műegyetem) Reáliskolájába járt. 1827-28 között a Polytechnikai Intézet Rajzoktatási Osztályának hallgatója. Műegyetemi tanulmányait 1831-ben végezte el, kitűnő eredménnyel. Mivel gyakorlatot akart szerezni, 1832 elején beállt Pollack Mihályhoz “inasképpen a nemes városi szabadalmazott kőmíves czéhbe”. 1836 elejéig Pollacknál, majd a bécsi Koch Henriknél volt rajzoló. Ezután három évig főpallér volt Prágában. 1842-ben került a müncheni Királyi Művészeti Akadémiára, itt lett a romantika híve. Az építőmesteri jog elnyeréséhez külföldi vándorutat kellett tennie, célja Poroszország, Hollandia és Franciaország volt. Korábbi szándékaival ellentétben Münchenből Itáliába utazott, ahol a reneszánsz alkotások – például Palladio művei – nagy hatással voltak rá. Ausztrián keresztül tért vissza Magyarországra. Hazatérve jelentkezett a “Helybeli Polgári Szabadalmas Építő Czéh”-be, ahol mellőzendőnek vélték kérése teljesítését. Végül Pest Város Tanácsa “kebelbeli kőmíves mesternek felvéteti”. 1841-ben építészeti intézetet alapított Pollack Ágostonnal. Újsághirdetéseket adtak fel és különböző munkákat vállaltak. Ekkor készült a Nemzeti Múzeum Széchenyi szobájának bútorzata. Pollackkal 1846-ig voltak társak. A fiatal Ybl Koch Henrik révén került kapcsolatba Károlyi Györggyel, akinek Egyetem utcai palotájában egyes ajtókereteket már Ybl rajzol. Az üvegház is az ő munkája.
A forradalom idején Ybl nem volt katona, 1846-51 között Fóton lakott Károlyi István birtokán. 1851-ben feleségül vette Lafite Ida osztrák származású nevelőnőt. 1847-ben uradalmi építészi állást kapott, ezt a tisztséget az ötvenes évek végéig viselte. Ebben az időszakban készült el a fóti kastély átépítése, különböző gazdasági épületek, valamint a templom. Ezt az épületet már Ybl Miklós rendkívüli arányérzéke jellemzi. Ybl fiatalkori romantikus alkotásai mind a középkori és a keleti motívumok összeolvasztásán alapultak. Vidéki kastélyaiban az angol gótikát dolgozta fel romantikus érzéssel. Ilyen motívumok sorakoztak az Unger-ház homlokzatán. A 60-as évek elejéig Ybl kitartott a romantika mellett. Épületeiben eddig is a klasszikus harmóniákat megbecsülő arányérzék, a függőlegesek és vízszintesek egyensúlya uralkodott de mindegyiknek volt egyéni jellege. Nyugat és kelet formavilága – beleértve a nyugati mórokét is – szinte összeforrott alkotásaiban.
A 60-as évektől kezdve, sőt, már korábban is fokozatosan kiküszöböli stílusából a keleti elemeket, helyüket antik motívumok váltják fel. Ezt az átalakulást jól példázta az elpusztult Budai Takarékpénztár. Érdemes felfigyelni az udvar kiképzésére: a földszinten és az első emeleten korinthoszi fejezetű oszlopok tartották az íveket, de a második emeleten karcsú öntöttvas szerkezet volt. Ez volt az a kor, mikor megkezdődött az öntöttvas építészeti alkalmazása. Ybl volt az első a magyarok között, aki a vasat lépcsőházak, folyosók tartószerkezetére, boltívek helyettesítésére használta. A régi képviselőház palotája az 1865-ös felfogás szerint olasz reneszánsz stílusban épült, mégis formaeszménye még nem nőtt ki teljesen a romantikából. Második pénzintézeti építkezése a Pesti Hazai Első Takarékpénztár. Itt is megjelenik az öntöttvas, a lépcső tartószerkezete, az oszlopok és gyámok készültek ebből. Lónyay Menyhért budai villájához tartozott egy timpanonos üvegház, de a mester munkássága itt nem teljesen bizonyítható. Újabb öntöttvas szerkezettel a Váci utca 7. szám alatt épült Formágyi-ház terveiben találkozhatunk. Az üzleti negyedre való tekintettel Ybl a földszinten nem kőarchitektúra, hanem öntöttvas szerkezetű kirakat kialakítása mellett döntött. Szintén ő rajzolta a Dunapart felső rakpartjának hellenisztikus, öntöttvas rácsát. A hatvanas évek végén Ybl Miklós már nem csak az ország, hanem a Monarchia vezető építészei közé emelkedett. Az egyik legelfoglaltabb építészt a hivatalos és magánkörök elhalmozták meghívásokkal, monumentális feladatai is megszaporodtak. Ekkorra tehető a ferencvárosi templom tervezése és építkezése, illetve a részleteiben megvalósult margitszigeti világfürdő tervezése. A margitszigeti építkezések közben, 1870 körül tervezte Ybl Alcsúton Habsburg József számára a kettős, domború tetejű üvegházat három félköríves portikusszal és timpanonnal. Mögötte belül szalon volt. Budapest rohamos fejlődésével párhuzamosan a telkek is egyre drágultak. Ybl Miklósnak is nemegyszer kellett többemeletes bérházat terveznie. Ezekben gyakran bekapcsolta a vasszerkezetet a lépcsőház megoldásába. Sehol sem rejtette el, az összhatás mégsem lett bántó.
A fővámpalota munkálatait 1870-ben kezdték. Itt teljesedett ki először Ybl érett neoreneszánsza. Ez az épület sem mentes az öntöttvas szerkezetektől – a hátsó részben dór öntöttvas oszlopok tartották a raktárhelyiségek födémét. (Az oszlopokat később elfalazták, majd a rekonstrukció során kiszabadították.) A vámház után különféle munkák következtek, például kastélyok, illetve a témájában eltérő várkert bazár. Az operaház mai formája több változat után alakult ki. “Ha pompás, egyben előkelő is Operaházunk homlokzata, szép és nemes a lépcsőház, a földszinti és emeleti csarnok, az épület művészi fénypontja mégis a patkó alakú nézőtér. Ennél művészileg tökéletesebb megoldással egyetlenegy XIX. Századi színházterem sem dicsekedhet.” A 80-as években bérházak, és kastélyok mellett tervezett szobortalapzatokat, és a Danubius-kút is ekkor készült el. A lipótvárosi templomot 1851-ben kezdték el építeni Hild József tervei alapján, és folytatták 1867-ben bekövetkezett haláláig. Ekkor kapta meg a megbízást Ybl. Az ő megoldása kétségtelenül művészibb, harmonikusabb minden előző tervnél, pedig részben megtartotta Hild falait. Ybl a reneszánsz minden korszakából merített, de a különböző motívumokat tökéletes összhangba hozta a Bazilikán. Utolsó nagyszabású munkája a budai Vár kiépítési terve volt. A munkát az idős mester sajnos már nem tudta befejezni - örökébe Hauszmann Alajos műegyetemi tanár, a reneszánsz legkiválóbb magyar ismerője lépett. Ybl Miklós 1891. január 22-én halt meg.
A korabeli vasszerkezetek – a vas-üveg építészet történetének áttekintése
Az ipari forradalom nem csupán a gazdaságra és a társadalomra hatott. Az új építőanyagok megjelenésével megváltozott az építészeti formálás is. Ilyen determináns hatása volt a vasöntés és az üveggyártás iparosodásának is. Az alábbiakban csak a vas-üveg szerkezetek fejlődésének kezdeteit részletezném, ami a téma szempontjából jelentőséggel bír. (A teljes történet leírása maga is egy teljes tanulmány lehetne.)
Amíg a vasat kézzel dolgozták fel, az építészetben kevéssé használták, (falkötő vasak, boltozatok megerősítése…). Az ipari forradalommal elterjedt a kohós olvasztás (ezt az eljárást 1709.-ben fejlesztették ki.), így új lehetőségek tárultak fel a vas használatában - aminek az ára fokozatosan csökkent. A XIX század első felének építészeti tanulmányaiban mind írtak a vas lehetőségeiről. 1828.-ban Bruyére az öntöttvas oszlopok és ívek előnyeit tárgyalta. Az öntöttvasat természetesen már korábban is alkalmazták az iparban, ahol a tűzállósága, nagy szilárdsága, és formálhatósága kimondottan szükséges volt. A legelső vasszerkezetű híd 1777 –1779 között épült Coalbrookdale-ben, a Severn folyó fölött. 1786.-ban kovácsoltvas tető készült a párizsi Theatre-Francais-hoz. Miután a részletképzésen javítottak, és a számítások pontosabbá váltak, a vasszerkezetek mindenféle ipari szerkezet kialakításában elterjedtek: kikötők, raktárak, különböző tetőszerkezetek, stb..
A tűztől való félelem magyarázta Labrouste választását, mikor úgy döntött, hogy a Sainte –Genevieve könyvtár szerkezete vasból készüljön (1842.). Ekkor már széles körben elterjedt a vas használata, például tetőszerkezetekben, de leginkább rejtett módon. Az első vasszerkezetű lépcsőházak 1818. –tól épültek. A kovácsoltvas erkélyeket, korlátokat felváltották az öntöttvasból készülő szerkezetek, sőt, hamarosan homlokzatburkolatot is terveztek belőle. Az első lépéseket az angolok és a franciák tették meg, de ez az építészetben új módszer a negyvenes években hamar elterjedt egész Európában, sorban jelentek meg cikkek, tanulmányok, születtek szabadalmak. Különösen az olyan épületeknél, ahol sok fémre volt szükség, vált elengedhetetlenné a karcsú vasszerkezetek alkalmazása. Szép példa a királyi botanikus kert pálmaháza (Kew, Surrey) amit Decimus Burton és Richard Turner tervezett 1844. –ben (felépült 1845-48). Természetesen a vasnak voltak versenytársai. Sir Joseph Paxton hercegi kertész faszerkeketű üvegházakat tanulmányozott. A hidak építéséhez pedig követ használtak , bár az egyre drágult. A vasút fejlődésével maga a vasipar is terjedt. Az öntött és kovácsoltvas ára komolyan versenyezni kezdett a faanyagéval. Ezzel párhuzamosan az üveggyártás is fellendült. A télikertek egyre népszerűbbek lettek. Karcsú vas oszlopok üvegtetővel fedve mind gyakrabban jelentek meg a középületekben, új funkciókhoz kapcsolódva: ilyen megoldást leggyakrabban kiállítási csarnokok, pályaudvarok kialakításánál láthatunk.
A vas kiváló szilárdsági tulajdonságai miatt a vasoszlopok karcsúsága messze meghaladta a hagyományos, kőből készült oszlopokét. Ez gondot jelentett a kor építészeinek, mivel nem tudták beilleszteni a klasszikus arányrendszerbe – ezért zömük tartózkodóan fogadta az új technikát. Nem kellett hozzá sok idő, míg rájöttek, a vasszerkezeteknek megvan a saját szépségük. A hidak, csarnokok, és üvegtetők készítésénél nemcsak a méret és a szerkezet tisztasága fokozódik, hanem új esztétika is létrejön az új szerkezetek alapján. A látszó szerkezetek kialakításánál ügyeltek arra, hogy az eredmény elegáns, finom, és mégis “modern” legyen. A pályaudvarok, üvegházak belső terei megteltek fénnyel, a korábban nem tapasztalt tükröződések és átlátások olyan hatást keltettek, mintha “benn is kint lennénk”. Ennek szellemében épült meg Paxton Kristáypalotája az 1851.–es Világkiállítás alkalmából. Az építészeti formatervezés egyszerűsége megrázta a közönséget. Paxton hatalmas gondolata volt a modul rendszer, melynek alapja az akkor gazdaságosan elkészíthető legnagyobb üvegtábla mérete volt, valamint az előre gyártás és helyszíni összeszerelés. A teljes épület négy hónap alatt épült fel, és tűzben pusztult el 1936.-ban. (Csaknem minden “kristálypalota”, amit az angol mintára készítettek, szerte a világon erre a sorsra jutott.)
A vas használata beszivárgott az építészet minden területére, de e legtöbb helyen még mindig láthatatlan maradt. Ezek a karcsú, erős szerkezetek jól meghatározott épülettípusokban jelenhettek meg: üvegházak, piacok, műhelyek, vasútállomások csarnokai, üzletek, könyvtárak és ideiglenes kiállítási pavilonok. Ybl a fővámpalotában is a nagy terhelésű részeken: a raktáraknál alkalmazott öntöttvas oszlopokat. Azzal, hogy az eklektikában bizonyos funkciókhoz bizonyos stílust rendeltek, nagyon behatárolták a vas használatának terjedését (és itt nem a térbeli terjedésre gondolok).
Üvegházak egyre növekvő számban épültek szerte Európában - az egészen kicsitől a hatalmas pálmaházakig, királyi illetve közparkok büszkeségeiként. A legszebb, ma is látható épület a Királyi üvegház Laekenben, Brüsszel közelében. Ez a divat viszonylag hamar eljutott Magyarországra is. Valószínűleg ennek eredményeképp rendelte meg Habsburg József az üvegházat Ybltől. A pálmaházban egyedülálló gyűjtemény alakult ki mérsékelt, nedves, és trópusi égövi növényekből. A kastélyt körülvevő kert ma is arborétum.
Victor Baltard is a vas-üveg szerkezetet választotta a párizsi vásárcsarnok (Les Halles Centrales) tervezésénél. A Halles sikerének hatására ez lett az általánosan használt szerkezet erre az épülettípusra is. (Csak Párizsban több mint harminc ilyen jellegű vásárcsarnok épült 1857-1900 között.) Budapesten viszonylag későn emeltek vásárcsarnokokat, de akkor egyszerre ötöt. A Központi Vásárcsarnok pályázatát Pecz Samu nyerte meg (1894.-97.). A csarnok bazilikális rendszerű, a főhajó két oldalán kereszthajók sorával. Rácsos gerendázata és támaszai az épületnek könnyed áttetszőséget kölcsönöznek. Az ugyanebben az időben emelt négy kerületi vásárcsarnok kisebb, és rendszerük különböző, de ugyancsk téglafallal, és vasvázas tetővel készültek. Az üveg árának csökkenésével az üzletek kirakatai is egyre nagyobbak lettek. Az öntött vasszerkezetű kirakatok szinte egyszerre jelentek meg Londonban, Párizsban és New Yorkban, és terjedtek el nagyon rövid idő alatt. Később vásárló utcákat fedtek be üvegtetővel, megszülettek a bevásárlóközpontok elődei. A következő lépést a nagyáruházak jelentették, bár építészetileg nem túl sok újat hoztak – a legtöbb nem mutatta meg a homlokzatán a vasszerkezetet. Valódi újítás akkor következett be, mikor a vasszerkezet teljes egészében kikerült a homlokzatra is – de ez már a szecesszió előszele volt.
A vas-üveg szerkezetek logikus választást jelentettek a pályaudvarok esetén, ahol nagy fesztáv áthidalására van szükség. Gyakori megoldás volt, hogy az utasforgalmi csarnok vas-üveg szerkezetet kapjon, de ez nem, vagy csak redukált módon jelent meg a homlokzaton. Igazán látványos példája ennek a St. Pancras pályaudvar Londonban. A kétoldali elrendezés a közepes és nagy pályaudvaroknál vált megszokottá. A második északi pályaudvar Párizsban (Gare du Nord II 1859.-65.) is ezt az elrendezést követi azzal a kiegészítéssel, hogy egyes szolgáltatások az épület végébe kerültek. Gyakran zárták le a csarnokot hatalmas, félköríves üvegezett nyílással, mint a párizsi keleti pályaudvaron (Gare de l’est 1847.-52.), vagy akár a budapesti Keleti pályaudvar (1881.-84. Rochlitz Gyula és Feketeházy János) esetén. A főhomlokzaton elhelyezkedő hatalmas, lunettával kombinált diadalív a Rákóczi utat is méltóságteljesen zárja le. A homlokzat egyéb részei történeti formálást kaptak: klasszicizálók, vagy akár barokk, gótikus kialakításúak. A vasszerkezet leginkább rácsos tartó és/vagy feszített kialakítású. A tartók formázása leginkább az erőjátéknak megfelelő, mégis gyakran megtalálhatóak rajtuk díszítő motívumok. A budapesti Nyugati pályaudvar (1874.-77. Eiffel iroda) volt az első, ahol az utasforgalmi csarnok teljes egészében megjelent a homlokzaton is, kendőzetlenül. A Nyugati vendégfogadó csarnokához kétoldalról az érkezési és az indulási részleg csatlakozik. Az elegáns és progresszív Nyugati pályaudvar a maga nevében a legnagyobb épületnek számított az Osztrák-Magyar Monarchiában.
A tűzveszély miatt döntöttek – mint azt már korábban is említettem – a könyvtárak építésénél a vas használata mellett. A Sainte-Geneviene könyvtárat a British Museum (Sidney Smirke) és a Nemzeti Könyvtár (Labrouste) olvasóterme és könyvraktárai követték.
A világkiállításokon mindig túl akarták szárnyalni az előző eredményeit. A csúcsot az 1889-es párizsi világkiállítás jelentette. Az Eiffel-torony 300 méter magasságával sokáig a legmagasabb épület volt, és a gépcsarnok (Charles Dubert) hidalta át a legnagyobb távolságot (115 méter támaszközű háromcsuklós tartó). A torony tulajdonképpen azért épült, hogy az acél felhasználásában rejlő lehetőségeket bemutassa.
Az üvegtetők, felülvilágítók nem csak középületekben, hanem magánházakban, bérházakban is megjelentek. Láthatók ilyen szerkezetek pl.: tőzsdék, oktatási intézmények, klubok, bankok, közigazgatási építmények belső kialakításában. Ybl is tervezett felülvilágítókat, pl.: Lépcsőházak megvilágítására. Ahogy a vas gyártása elterjedt, és mint anyag egyre olcsóbbá vált felhasználása egyre változatosabb lett. Mivel ezek a szerkezetek előre gyárhatóak és bárhova szállíthatóak voltak, nem kellett sok idő, hogy a vasszerkezetű illetve homlokzatú házak ötlete felmerüljön. Az építőanyag szilárdsága illetve a kivitelezés gyorsasága különösen a tengerentúlon tette vonzóvá. A vasszerkezetek karcsúságát először festéssel próbálták ellensúlyozni (ami a rozsdásodást is gátolta), majd színezett kerámialapokkal kombinálták. Ez a megoldás megint a szecesszió felé mutat.
Látható hogy a 19. században mind jobban elterjedtek a vasszerkezetek. Ahogy felfedezték az anyag jó tulajdonságait (nagy szilárdság – különösen a húzó szilárdság szerepe – jó alakíthatóság stb.) Egyre többféle épületben kapott szerepet. A felhasználása egyre változatosabbá vált, mégis szinte minden ilyen korai vasszerkezetre elmondható, hogy a formálásukban mindig szerepet kapott a dekorativitás is – gondoljunk akár a francia Nemzeti Könyvtár (Bibliotheque Nationale) akár a fővámtéri vásárcsarnok rácsos tartójára. Ahhoz még el kellett telnie néhány évtizednek, míg a közízlés elfogadta a díszítetlen, csak az erőjátéknak megfelelően kialakított tartókat.
Történeti formák rekonstrukciója számítógéppel
Most, hogy az épületet teljes összefüggéseiben láthatjuk, rátérhetünk a rekonstrukció tárgyalására. Ezt egy kis személyes magyarázkodással kezdeném.
Miért is választottam ezt a tárgyat? Elsősorban: történeti formák. Alapvetően az építészettörténeti beállítottságom az oka, hogy érdeklődéssel fordulok minden ilyen jellegű tantárgy felé. Érthető tehát, hogy valami, ami a történeti formálással, netán részletképzéssel foglalkozik, elnyerte a tetszésemet. Másodszor: a rekonstrukció. Ki akartam próbálni magam egy már nem látható épület újraálmodásában. Harmadszor: számítógép. Már egészen régóta nyitott vagyok a technika felé (már általános iskolában is rajzoltam illetve programoztam C16-on). Ennek az egésznek a kombinációja: a történeti formák rekonstrukciója számítógéppel kimondottan izgalmasnak tűnt, ráadásul lehetőséget adott az ArchiCAD mélyebb megismerésére is.
A kurzus elején különféle épületek közül választhattunk, volt közöttük fürdő, római erődítmény, de lehetett volna akár egy barokk ipari épület is. Ez a lehetőség megkísértett, mert az épülettel nagyon sokat foglalkoztam korábban, de az üvegház megindította a fantáziámat. Egy ilyen különleges szerkezet, különösen abban a korban, szinte egyedülálló. Ahogy elkezdtem barátkozni a feladattal, egyre jobban érdekelt, hogy milyen is lehetett valójában. Milyenek voltak a fényei? Még el sem kezdtem, de már nagyon vártam, milyen is lesz a végeredmény. Akkor még nem gondoltam bele a különleges szerkezetből adódó szerkesztési és modellezési nehézségekbe...
Adatgyűjtés
A rekonstrukciók első lépése: megismerkedni a feladattal, tehát a kutatás, adatgyűjtés. Először az Ybl hagyatékban megmaradt tervlapokat szerettem volna látni. A hagyaték a Fővárosi Levéltárban található, ide kellett hát fordulnom. Ajánlással felszerelkezve a második alkalommal már sikerrel jártam (az első alkalommal rendkívüli szünet illetve módosított nyitvatartás fogadott). Bejelentkezés és egy adatlap kitöltése után pár perccel már a kezemben tarthattam a kívánt rajzokat. Élvezettel böngésztem a kortól megsárgult, repedezett papírokat. (Megjegyzem: gyönyörű munkát végeztek a régiek, pedig sem csőtolluk, sem plotterük nem volt.) A szükséges rajzokat fénymásolat formájában hazavittem, majd otthon azonnal beszkenneltem. Megtudtam, hogy az épület az 1870-es években épült meg, Ybl tervei alapján, de ennél konkrétabb információk nem álltak rendelkezésemre. Így is, a feladat már elkezdett körvonalazódni bennem, de azt is láttam, hogy a rajzok nem a teljes mélységig kidolgozottak, egyes szerkezeti részleteknek másutt kell utánanéznem. Következett tehát a könyvek böngészése: van-e az épületről fotó? Milyenek voltak a korabeli szerkezetek, illetve Ybl művei között van-e hasonló? Bár konkrét példát (magyarországi egykorú üvegházat) nem találtam, a szakirodalomban lehet vas-üveg szerkezetekről, azon belül üvegházakról is olvasni. Szerkezeti példákat Budapest szolgáltatott – a konzolok, rácsostartók kialakításánál a Központi Vásárcsarnok és a Nyugati pályaudvar szerkezetei voltak az irányadók; a lépcsőterv a Nemzeti Múzeum bútorzatában látottra emlékeztet. Ellátogattam még Alcsút-Dobozra is, az arborétum gyönyörű volt, de az üvegháznak csak a nyoma maradt meg, néhány kő, és a támfal.
Modellezés előkészítése
A számítógépes modell felépítése tulajdonképpen párhuzamosan az adatgyűjtéssel indult. A tervlapok megszerzése után már elkezdődhetett a tényleges munka is, az alapvető méretek, szerkezetek ismeretében. Itt azonnal jelentkezett egy probléma: a lépték kérdése. A rajzokon volt ugyan léptékvonal, de nem metrikus. A méretek láb és hüvelyk mértékrenszerben voltak. Utánanéztem egy lexikonban az átváltásnak. A következő a lépték megállapítása volt, a léptékvonal osztásainak átlagolásával. (Vagy az eredeti is enyhén pontatlan volt, vagy a fénymásoló torzított.) Mikor kiderült, hogy a rajzok jó közelítéssel 1: 70-es léptékben készültek, egyszerűbb lett a dolgom, mérhettem, számolhattam a metrikus rendszerben.
Egyedi objektumok
A modell, minthogy ez nem egy “ház”, javarészt egyénileg elkészített objektumokból épül fel. Elsőként az üvegház egy általános szakaszát készítettem el. A metszetet az ArchiCAD-be betöltve megvolt az alap, aminek alapján a fekvő elemek elkészültek. A körív, miután a középpontját megtaláltam, sokkal kezelhetőbb volt, mint egy szabadon formált görbe. A kapott sugárral a szerkezeti elemnek megfelelő vastagságú falat rajzoltam: elkészültek az üveglapok, a köztes vas osztóbordák, és a vas tartóívek. A közbülső (vízszintes) vas osztások érintő irányban elhelyezett oszlopok lettek. Ennek a szegmensnek a sorolásával alakítottam ki a szakaszt. Ezt a kész, egy főbordát és hat üvegszakaszt tartalmazó részt mentettem el egy gsm állományként (ArchiCAD tárgy).
Ezután az üvegtetőt alátámasztó szerkezetek jöttek. Az oszlop létrehozható Profiler-rel is, de én a pontok tengely körüli elforgatását választottam. A kontúr a metszeten átrajzolható volt, majd a területet födémmel kitöltve a pontok koordinátái adottak lettek további munkára. Innen már csak a “hasáb” utasítást kellett “forgástestre” cserélni az elem 3d leírásában.
Az alátámasztó rendszerek még egy, részben a metszetről levehető darabja a konzol negyedköríves formája. Biztosak voltunk benne, hogy ez a negyedkör nem lehetett tömör, így kellett egy motívum, amivel kitölthettem. A számítógépes modellek esetén természetesen ügyelni kell, hogy az elemek ne legyenek túl elaprózottak. Ezért nem egy bonyolult, például indadíszes, vagy hellenisztikus mintát kellett újraálmodnom (gondoljunk csak a Csarnok tartóinak virág-mintáira), hanem bizonyos egyszerűsítésekkel kellet élnem minden díszíthető szerkezeti elem esetén. Ez a körökkel díszített forma Ybl munkásságában is megjelenik, valamint az elképzeléseimnek is megfelelt – így nyerte el végleges formáját a konzol.
A továbbiakban igyekeztem a konzolok körös-íves motívumait használni.
A rácsostartónál – ami tartószerkezetek sorában következett- arra is figyelnem kellett, hogy a rácsozat az előjátéknak is többé-kevésbé megfeleljen. Több változat is felmerült, de végül ennél az egyszerűbb, szintén tisztán körökből kialakított mintánál maradtam. Ez szerkezetileg valahol a vierendel tartók és az X rácsozatú rácsostartók között helyezkedik el. Ennek a kialakítása simán födémekből történt.
Ezután fogtam a korlátoszlopok elkészítésébe, de azok csak több próbálkozás után nyerték el végső formájukat. A probléma az volt, hogy túl sok körív határolta, így megrajzolása igen nagy kapacitást igényelt volna. Többször próbáltam egyszerűsíteni, de nem gyorsított jelentősen a feldolgozáson a sokszögesítés sem. Végül Profiler-rel létrehozott forgástestnél maradtam.
Az eddig megszületett elemek különböző módszerekkel, technikákkal ismertettek meg, melyekkel tárgyakat lehet létrehoznia az ArchiCAD-ben. Az üvegház végének kialakítása viszont új kihívás elé állított. A megoldás elméletileg nagyon egyszerű. Az egymás mellé sorolt üvegház szakaszokat egy függőleges, az X és Y tengellyel 45 fokos szöget bezáró metszősíkkal egy megfelelő helyen elvágom, a kapott darabokat összeforgatom, és az eredmény elméletileg tökéletes. Túl egyszerű lett volna, ha ez a gyakorlatban is így megvalósítható. Sajnos két könyvtári elemet nem lehet összemetszeni, sem más eszközzel elvágni. Az egyetlen megoldás a 3D-s metszés. Ennek az a nagy hátránya, hogy a metszősík nem adható meg pontosan. (Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a 45 fok a rögzített szögek segítségével biztosítható volt). Az első alkalommal nem is sikerült jó helyen elmetszeni az íveket, az eredmény aszimmetrikus lett. A második próbálkozás (a második, ami eredményre vezetett), sem lett száz százalékos, de az átlós irányú főbordák a megmaradó apró hibákat felvették, jótékonyan rejtik azokat. Ezzel az utolsó elemmel sokat dolgoztam, azonban ennek az elkészítésével már együtt láthattam az egészet, -felépítettem egy üvegház részletet- és az kárpótolt.
Összeépítés
Mikor az összes alapvető elemet elkészítettem, mint könyvtári elemet (gsm-file), nekiláthattam az üvegház felépítésének. Itt már könnyebb volt a helyzetem, hiszen a méretek, az elrendezés, és az építőkockák megvoltak, csak össze kellett hozni őket. Természetesen kiegészítő szerkezetekre szükség volt, de ezek már a hagyományos ArchiCAD eszközökkel létrehozhatók voltak. Ezek közül elsőként a falakra került sor. A falszerkezet darabjainak elhelyezése nem okozott problémát, hiszen méreteik mind leolvasatók voltak a metszeteken. A tetők, födémek kialakítása is igen egyszerű volt, az épített középrész egyértelmű geometriájából adódóan. Mivel a szalon kialakításáról – a monográfia szerint legalábbis az volt – további információk nem álltak rendelkezésemre, a későbbiekben nem is koncentráltam erre. A galériák járófelületeit képző fa pallókat födémekből hoztam létre, a korlátok vízszintes osztásait gerendákból készítettem. Ez után már csak a három íves nyílászáró (kész, beépített ArchiCAD-es ablakok) elhelyezése és a falak tagozatokkal történő díszítése volt hátra. Ez utóbbinál megint a Profiler kiegészítőt hívtam segítségül. Végül elkészült a teljes üvegház, már csupán apróbb csinosítások maradtak.
A lépcső
A lépcső kialakítására vonatkozóan sem találtam semmi adatot. Valószínűnek láttam azonban, hogy az üvegház szerkezetéhez hasonlóan – és sok Ybl-féle lépcsőhöz hasonlóan – öntöttvas szerkezetű lehetett. A Nemzeti Múzeum könyvtárának és fotótárának bútorzata hozzávetőlegesen azonos időben készült. A berendezés kialakítása galériás, és gyönyörű öntöttvas csigalépcsőket “foglal magába”. Ezeknek a mintájára készítettem el a lépcsőt olyan módon, hogy magam írtam hozzá programot GDL–ben. (Az ArchiCAD-ben háromdimenziós objektumok létrehozására alkalmas programnyelv.) A lépcső így szabadon paraméterezhető, több formai változatot megnézhettem. Végül a modellben is látható kialakítás mellet döntöttem, de szintén a Nemzeti Múzeumban látottak alapján készítettem egy másik változatot is. Ez egy esetleges – funkcióváltással járó – rekonstrukció esetén lehetne megoldás, még mindig Ybl szellemében.
Az üvegház “berendezése”
A pálmaház a Magyarországon a maga korában az egyik legnagyobb volt. A kastély körül elterülő park növényzetének változatosságából arra lehet következtetni, hogy az üvegházi vegetáció is páratlanul gazdag lehetett. Hiba lett volna tehát – és személy szerint túl száraznak is ítéltem volna – ha a renderelt képekre nem kerülnek növények. A probléma megoldásában segítségemre volt konzulensem, aki a Kertészeti Egyetem egyik oktatójához irányított. Az ő szakmai útmutatása alapján sikerült vélhetőleg botanikailag korrekt ültetési tervet készíteni. Ehhez az internetről töltöttem le a szükséges fa- illetve növénymodelleket. Ettől a képi feldolgozás persze nagyon lelassult, de az eredmény magáért beszél.
Összegzés
A modell tehát elkészült, és azt hiszem, elégedett lehetek az eredménnyel. A feladat jellegéből is adódott, hogy minél inkább belemerültem, annál érdekesebb, izgalmasabb volt. Egyre jobban bíztatott a kibontakozó látvány. A kutatás a levéltárban, a könyvtárban, és “terepen” is meghozta a hasznát. A formák, motívumok megrajzolása és modellezése során néha egy-egy probléma annyira foglalkoztatott, hogy nem nyugodtam, amíg meg nem találtam a megoldást. A feldolgozás természetesen nem volt problémamentes. Aki számítógéppel dolgozik, tudja, hogy a programok hajlamosak érdekes tüneteket produkálni. Megesik, hogy a modell, illetve az objektum, ami az egyik pillanatban még teljesen rendben van, egyszer csak valami érthetetlen hibaüzenetet okoz. Sajnos, az ArchiCAD sem mentes ettől, nekem kétszer kellett újrainstallálnom a programot emiatt. Mégis, mindent egybevetve, azt gondolom, hogy jó munka volt.
Remélem, a dolgozat, illetve a számítógépes rekonstrukció túlnő valamelyest egy iskolai munka szintjén. Talán ez alapján kedvet kapnak mások is, hogy ilyesmivel foglalkozzanak. Ha a műemlékvédelmi elvek változnának, közelednének az európai gyakorlathoz, talán lenne rá esély, hogy egyszer a számos részletében ismert üvegház nem csak virtuális, hanem reális valóságban is bejárható legyen. Addig marad a számítógépes rekonstrukció.
További képek – a számítógépes modell
Irodalomjegyzék
Ybl Ervin: Ybl Miklós
Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, Budapest, 1956.
SH Atlasz – Építőművészet
Springer-Verlag, Budapest 1993.
Magyarország építészetének története – 8. fejezet Historizmus, Sisa József
Vince kiadó, 1998.
Szentkirályi Zoltán – Détschy Mihály: Az építészet rövid története
Műszaki könyvkiadó, Budapest 1986, 1994.
Werner Blaser: Filigran Architektur Metall- und Glaskonsrtuktion
Wepf & Co. 1980.
Claude Mignot: Architecture of the 19th Century
Benedikt Taschen Verlag GmbH, Köln, 1994.