SZEREP TÖRTÉNETE

RABB PÉTER

 

A tanulmány a BME Építészmérnöki Kar Építészettörténeti és Műemléki Tanszék által vezetett Műemlékvédelmi Szakmérnöki képzés "Magyarország történeti topográfiája" című tárgya keretében készült.

 

Szerep község leírása

Szerep község a Tiszántúlon, Hajdú-Bihar megye délnyugati szögletében, Püspökladány, Sárrétudvari és Báránd szomszédságában található.

Lakosainak száma 1700 fő, határa 5604 hektár területű¹, 94 hektáros belterületéhez egy lakott külterület, a 124 lakosú Hosszúhát kapcsolódik². Önálló alapfokú közigazgatással rendelkezik, polgármestere Kenéz Zoltán, jegyzője Hunya Béla. A polgármesteri hivatal és a képviselőtestület évente közel 150 millió forint költségvetéssel gazdálkodhat³. Ebből az összegből -mely jórészt a személyi jövedelemadóból, a normatív állami támogatásból és kisebb részben a helyileg kivetett adókból származik- kell gondoskodni a község működéséről, biztosítani az egészségügyi, szociális ellátást, valamint az alapfokú oktatást⁴.

Alárendelt helyzetű település, mert bár saját önkormányzata van, a magasabb szintű közigazgatás igénybevételéhez a kistérség központjába, a Szereptől mintegy 12 kilométer távolságra lévő Püspökladányba kell utazni. Itt található az Okmányiroda, a Rendőrkapitányság és a Tűzoltóparancsnokság is⁵.

Szerepnek van napköziotthonos óvodája, általános iskolája és nyugdíjas klubja, postahivatala és vasútállomása⁶, két nagyobb boltja és gyógyszertára⁷, nincs kereskedelmi szálláshelye és üzemanyagtöltő állomása⁸.

l.kép Szerep belterülete a XIX. században a II. katonai fölmérés XLI./52. Szelvényén	2.kép Szerep jelenlegi belterülete az Interneten9

Háziorvosi körzete átfogja szinte az egész települést, 1700 lakosából 1685 egy körzetbe tartozik. Az óvoda kihasználtsága 108 százalékos, egy pedagógusra az óvodában 14, az általános iskolában 12 gyermek jut¹⁰. Ide járnak a külterületi gyerekek is, akiket Hosszúhát tanyáról Boruzs Károly falugondnok fuvaroz, amint az az internetes bemutatkozásából kiderül¹¹.

A településen a lakások 53 százalékában van vezetékes telefon, 81 százalékában pedig vezetékes ivóvíz, viszont egyátalán nincs csatorna-hálózat, a belterületi utak csupán 54 százaléka kiépített¹². Számottevő ipari üzeme nincsen, a beszámolók mindössze a kosárfonó háziipari szövetkezetet említik¹³, illetve 21 egyéni vállalkozót, akik leginkább a kereskedelemben és a szolgáltatóiparban tevékenykednek. A község határának nagyobb részét a SZERÁG nevű mezőgazdasági szövetkezet, mint a falu legnagyobb munkaadója műveli. Elsősorban búza, kukorica, árpa és napraforgó termesztésével foglalkoznak¹⁴.

Szerep a környező településekhez, a 4 kilométerre lévő Sárrétudvarihoz, valamint a 14 kilométer távolságban található Püspökladányhoz, és rajtuk keresztül a külvilághoz közúton és vasúton kapcsolódik. A Püspökladány-Szeghalom szárnyvonalon, mely Ladánynál csatlakozik a Budapest-Cegléd-Szolnok-Debrecen fővonalhoz, naponta 7 járatpár közlekedik. Az utazás időtartama 3, illetve 20 perc. Budapest 1, illetve 2 átszállással érhető el, a menetidő 2ó.31perc és 4ó.36perc között váltakozik a vonatváltás számától és a közbenső várakozástól függően¹⁵. A község messzire látszó eleme az 1826-32 között épült református temploma¹⁶.

 

Szerep község kutatásának története

Szerep község meglehetősen kevés kutató figyelmét keltette föl. Ezt egyrészt a település nagysága, a fontosabb központoktól, közlekedési- és kereskedelmi útvonalaktól való nagy távolsága, több évszázados elzártsága, másrészt a fönnmaradt adatok csekély száma, valamint időbeli rendezetlen elszórtsága magyarázza. A tudományos munkák legtöbbje egy korszak vizsgálata, vagy egy adott födrajzi terület, közigazgatási egység monografikus földolgozása során, a teljesség igénye miatt érinti, illetve említi Szerepet. Bár ezek a munkák nem kifejezetten Szerep történetének kutatását tűzték ki célul, a kutatástörténet ismertetése során nem lehet figyelmen kívül hagyni ezeket, márcsak az egyéb konkrétumok csekély száma miatt sem.

A községünket is érintő -bár nem föltétlenül monografikus igényű- módszeres helytörténeti kutatás kezdete a XVIII. század közepére tehető, amikor párhuzamosan a II. katonai fölmérés több évtizedig tartó (1829-66)¹⁷ munkájával sorra megindultak az egyes magyarországi tájegységeket a történeti topográfia szempontjainak figyelembe vételével bemutató kutatások.

Ezek egyik csoportját alkották az egy adott korszakra koncentráló munkák, melyek küzül a legnevezetesebb a Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon című sorozatát folytató Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában című munkája¹⁸. Ebben -az évtizedek során négy kötetesre nőtt anyagban- Szerep leírása, mint Bihar, illetve Békés vármegye része már az első kötetben, 1890-ben megjelent. Ennek a sorozatnak méltó folytatása volt Györffy György vállalkozása, mely az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzának bemutatását tűzte ki célul. Szerep, mint a vizsgált időszakban békési település már az első, 1963-ban megjelent kötetben szerepelt¹⁹.

Az előzőekben már említett, átfogó “topográfiák” mellett, különösen a millenniumi készülődés lázában fokozódott az igény a regionális feldolgozások, megyei monográfiák iránt is. Ezt az igényt a XIX. század harmadik harmadától több sorozat is igyekezett kielégíteni. Ezek közül most természetesen csak a témánk szempontjából érdekes munkákat vesszük sorra.

Ezek közül az első az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című nyolckötetes sorozat, melynek III., az Alföldet bemutató kötete 1893-ban jelent meg²⁰. Ezt a sorozatot az úgynevezett millenniumi rejtett sorozat követte, Magyarország vármegyéi és városai címmel, 21 vármegyét és annak történetét földolgozva. Szerep leírása ebben a sorozatban Karácsonyi János Békés megyét ismertető háromkötetes munkájában 1896-ban jelent meg²¹. Mivel Szerep község csupán 1472-ig tartozott Békés megyéhez, utána Bihar megyéhez csatolták, ezért meg kell említeni Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai című 24 kötetes sorozatát, melyben Szerep rendkívül gondos leírása a Bihar vármegyét ismertető kötetben 1901-ben jelent meg²².

A helyrajzi, történeti földrajzi és lokális monográfiák mellett a XIX. és a XX. század fordulóján két új vizsgálati szempont is megjelent a tájegységek ismertetésében: a szociográfia és a néprajz, mint két új, egymással összefüggő tudomány.

Szerep és közvetlen környéke nemcsak rendkívül gazdag népi kultúrája miatt vonzotta a kutatókat, de a fönt említett időszak meghatározó, sorsfordító tevékenysége: a Tisza és vele összefüggésben a Túr és a Berettyó folyó szabályozása is²³. Ez a nagy természet-átalakító munka magával hozta a korábbi életmód megsemmisülését, s az igényt e pusztuló kultúra maradványainak dokumentálására. Ennek a mentőakciónak két főszereplője Györffy István és Szűcs Sándor volt, akik számos tanulmányban, könyvben rögzítették hiteles szemtanúk beszámolóit a korabeli gazdálkodásról, életmódról, hiedelemvilágról²⁴.

Ugyancsak fontos adatokat tartalmaznak a helyiségnévtárak és a térképek is, összehasonlító elemzésük fontos támpontot adhat a település történetéhez. Ezek részletes ismertetése, elemzése külön fejezetben található.

A községben módszeres régészeti kutatás nem volt, csupán Mesterházy Károly végzett szondázó ásatást a Csonkatorony környékén, bencés monostor nyomait kutatva²⁵, eredményeit azonban nem publikálta, azok a Nemzeti Múzeum adattárában találhatók.

Egyetlen monográfia született Szerep községről, Kovács Béla Sándor szerkesztésében A világ közepe címmel²⁶. A rendkívül jól megírt munka számos olyan forrást, adatot tartalmaz -többek között a község XVIII. századi, ma a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeumban őrzött jegyzőkönyveinek említésre érdemes részleteit-, melyek egyebütt nem szerepelnek. Munkám összeállításában leinkább erre az anyagra hagyatkoztam, külön köszönet illeti ezért az alkotókon kívül Rácz Gizella szerepi tanárnőt, aki erre a monográfiára a figyelmemet fölhívta, és ismeretlenül is hozzám eljuttatta. Idősebb Gali Árpád munkáját²⁷ is meg kell említenem, amihez technikai okokból nem juthattam hozzá, de színvonalában az előbb említett monográfiához mérhető, hiszen abban is tevékeny résztvevő volt.

 

Szerep község elnevezése

A Szerep, pontosabban Zerep elnevezéssel a korai középkortól kezdve több értelemben is találkozunk, használták a községet körülvevő láp, a monostor és a hozzá kapcsolódó szolgálófalu megnevezésére egyaránt.

Anonymus a Gesta Hungarorum 28. részében említ egy “Lutum Zerep”, vagyis Szerep-mocsár nevű helyet²⁸, melyet többen kapcsolatba hoznak a mai településsel²⁹, illetve a szintén erre a területre lokalizálható Szerepmonostorával³⁰.

Maga a név puszta személynévből keletkezhetett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév minden bizonnyal szláv eredetű, s az eredetileg “vad, bősz, szilaj” jelentésű ószláv sverep jelző személynévi alkalmazásából eredeztethető³¹.

Talán egy korabeli birtokos, esetleg a monostor alapítója lehetett, akinek a neve átháramlott a monostorra, a mellette megtelepült szolgálófalura és a lápra is. Ez utóbbit Szerepként, Szerep-sárként említették még a XVI. században is, s csak ezt követően terjedt el a Sár, Sárrét, Sár rétje elnevezés használata, kiszorítva teljesen a korábbi névalakot³².

 

A monostor története

A korabeli említések a Szerep megnevezés alatt három, egymással összefüggő, de mégis jól elhatárolható dolgot értettek: a monostort, a falut és a lápot. Ehhez a tényhez alkalmazkodva vizsgálatunkat is ennek figyelembe vételével, a három elemet különválasztva kell elvégeznünk.

A monostor első, biztos említése 1283-ból származik, amikor is a birtokos -talán a monostort is alapító- Zovárd nemzetség tagjai megosztoztak két elhalt rokonuk birtokain, s ekkor rendelkeztek a Szent Györgyről nevezett szerepi monostor kegyuraságáról is.

Második, s egyben utolsó adatunk 1322-ből maradt fönn, amikor Budun fiai szerepmonostori birtokukat három részre osztották³³.

Ettől az időponttól kezdve többé nem hallunk a monostorról, ami kevéssé meglepő, ha tudjuk, hogy a falu népe a XVI. században a kálvini hitre tért, s meg is maradt abban mind a mai napig³⁴.

Mi az, ami e csekély adatsorból kikövetkeztethető? Az, hogy a monostor minden bizonnyal 1283-ban már létezett, és 1322-ben még működött. Ennyit, s nem többet! Pontosan még az sem ismert, hogy miféle rend alapította a monostort, s vajon mikor.

3. kép A szerepi templom feltárt alapfalai³⁵ (Rácz Zoltán rajza)

Talán bencés apátság lehetett, ennek tartja F.Romhányi Beatrix³⁶ és Koszta László³⁷ is a magyar bencés monostorokat, illetve Dél-Magyarország egyházi rendszerét ismertető tanulmányában. Nem tartotta bencés alapításúnak viszont Sörös Pongrácz, aki pedig tizenhárom vaskos kötetben tárgyalta a Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend történetét. Noha az utolsó, XII./b. kötetet kifejezetten az “elenyészett benczés apátságok” ismertetésének szentelte, Szerepmonostort ez sem tartalmazza³⁸, a váradi egyházmegyéből mindössze Meszes, Almás és Szent-János monostorát említette³⁹.

Az alapítók kilétét illetően újabb adalékkal állt elő Rácz Zoltán, aki a Szerepen is ásató Mesterházy Károlyra hivatkozva fölvetette a bizánci kereszténység jelentős szerepét a környék korabeli egyházi életében⁴⁰, hivatkozva a területünkön igen elterjedt Szent György-kultuszra. Ez a föltételezés azonban jóval korábbra, talán a honfoglalás körüli időszakra teszi a monostor alapítását.

F.Romhányi Beatrix is az írott források keletkezésénél korábbra, az 1100-as évek elejére teszi az alapítást⁴¹. Határozottan nem ért egyet ezzel Koszta László, aki magának az egyházmegyei szervezetnek a kialakítását is inkább I.Endre idejére, mint korábbra teszi, a szerzetesség ennél korábbi megjelenését pedig kizártnak tartja⁴², elsősorban a Vata-féle, éppen a vizsgált területen zajlott fölkelés körülményeire hivatkozva. Érvelését azzal támasztja alá, hogy amennyiben jelentős szerzetesi élet lett volna már a XI. század közepén a délnyugati országrészben, akkor a fölkelők egyház- és közigazgatásellenes indulatai őket sújtotta volna elsősorban, s nem Gellért püspököt, illetve Szolnok ispánt. A fölkeléssel kapcsolatos híradások viszont nem említenek bencés monostort a környéken. Ez persze nem jelenti azt, hogy valóban nem lettek volna szerzetesek ezen a területen. Bizonyság erre Anonymus, aki anélkül járatja végig a Szerep mocsár mellet, végig a Túr folyó mentén a Mén Marótot üldöző magyar sereget, hogy említést tenne az ekkor -az írás születésének idejében- bizonyíthatóan működő, és az említett folyó partján álló Szerepmonostoráról. Érdekes módon egészíti ki az alapítással kapcsolatos problémakört egy, Vig Sámuel számadó juhász által elmesélt, s Szűcs Sándor által lejegyzett szerepi monda, mely a monostor életét egyértelműen a magyarok bejövetele előtti időre teszi, s alapítását “valami tótféle nép” itteni megtelepüléséhez köti⁴³.

Bárki is alapította a monostort, az biztos, hogy a mai Csonkatorony ennek része lehetett. Ezt őrizte meg a néphagyomány, de erre következtetett Györffy György⁴⁴, és erre utaló nyomokat talált Mesterházy Károly is, akinek szondázó ásatása szerint a monostor temploma háromhajós volt⁴⁵. Korábban a falu is itt, a monostor romjainál, a Csonkatorony közelében állt, s csak 1751-ben költözött át mai helyére⁴⁶. Az elhagyott, egykori faluhelyet azóta Pusztafalunak nevezik. Bonyolultabbá teszi az azonosítást a falu monográfusának -sajnos forrásmegjelölés nélküli- megjegyzése, melyben arról tudósít, hogy a régészeti kutatások három Árpád-kori templom maradványait is föltárták a Hosszúhátra vivő út két oldalán⁴⁷. Ez az adat vagy a Mesterházy-féle háromhajós templom félreértése lehet, vagy korábban lakott, azóta elpusztult falvak templomai lehettek. Szerep határában a dűlő- és tanyanevek számos Árpád-kori település emlékét őrizték meg. Borovszky Samu ezek közül Kis-Bucsát, Gatály- és Kemény-pusztát említi, mint olyanokat, melyek 1458-ban, illetve Miksa király idejében még községek voltak⁴⁸.

Minthogy a születése és az élete, úgy a monostor pusztulása is a feledés homályába vész. F.Romhányi Beatrix szerint az 1322-es birtok-osztozás azt mutatja, hogy az életképtelenné vált monostort feloszlatták, vagy elhagyták⁴⁹. A XIV. században a délkelet-magyarországi monostorok komoly gazdasági válságot éltek át⁵⁰, talán ennek a recessziónak következményeként néptelenedett a szerepi monostor is.

 

A község és közvetlen környezetének története

A Zerep-mocsár, vagy későbbi nevén Sárrét, melynek községünk is részét képezi, nevében is mutatja természetét, azt, hogy természetes gyűjtőmedenceként fogadta be az akkor még meg nem zabolázott Berettyó folyó és a Körösök vizét. Ez a gazdag növény- és állatvilágot tápláló terület az első időktől kezdve otthona lett a táplálékot és védelmet kereső embereknek.

A honfoglalás előtti idők

Területünkön az első kézzelfogható maradványait a Körös-kultúra (ie. 5100-4500. k.), illetve a valamivel “fiatalabb” Tiszai-kultúra (ie. 4500-3500. k.)hagyta maga után, ez utóbbi kultúra egyik telepét a Szereppel szomszédos Báránd határában tárták föl⁵¹. A korai rézkor legjelentősebb telepe Bihardancsháza mellett lehetett, de erre az időszakra tehető cserepeket Szerep határában, a Balázsné dombjánál és Keményben is találtak még a hatvanas években⁵².

4.kép A II. katonai felmérés XLI.52. lapjának részlete

A késői bronzkor népei közül területünkre a legnagyobb hatással a Halomsíros-kultúra (ie. 1300-1100. k.) volt⁵³, hatalmas sírhalmaik, kurgánjaik ma is meghatározó elemei a környékbeli községeknek. Szerep határában a legutóbbi időkig két ilyen, a nép által “őrdombként” számon tartott sírdomb is megmaradt, egészen a nyolcvanas évekig, amikoris a nagyobbikat régészeti föltárás során széthordták⁵⁴. Korábban több is lehetett belőlük, mert a II. katonai felmérés 1858 táján Szerep, Sárrétudvari és Biharnagybajom határában tizenhármat (névtelen, Pap-, Köttös-, Kis hangás-, Barand-, Ökrös-, Balas-, Tikicsi-, Fél-, Dobki-, Görbe- és Békás-halmot) tüntet föl.

A halomsíros-kultúra népét a bronzkori népmozgások során mások szorították ki, s csak a későbbi századok erődített földvárai biztosítottak némi nyugalmat a sűrű és erőszakos népmozgások során. Szerep környékén földvár nyomaira eddig nem akadtak.

A területünk első, etnikailag elkülöníthető lakosai a balkáni eredetű illírek és a trákok voltak (ie. 754-500. k.), őket a szkíták (ie. VIII. sz.) követték, akiket viszont a dákok (ie. IV. sz.) váltottak föl⁵⁵. A dák uralmat a szarmata-jazig törzsek törték meg a római birodalom Dacia tartományának megszervezése idején. Szarmata temetőket a környező települések -Püspökladány, Báránd és Kaba- közelében is föltártak, de jellegzetes korongolt kerámiáik töredékei Szerep határában is előkerültek. A szarmatákat legyőző germán gepida népesség nem hagyott említést érdemlő emlékeket maga után területünkön, annál inkább az őket 568-ban meghódoltató avarok, akiknek temetőjét Kaba és Báránd között tárták föl⁵⁶.

IX-XIV. század

A honfoglaló magyarság a törzsi rendszer szerint települt meg a Kárpát-medencében. A Körös-közt bizonytalan források szerint Ond törzsének Barsa és Csolt (Vatha) nemzetsége szállta meg, később, különösen a peremterületeken más nemzetségek is megjelentek⁵⁷. Ezek közé tartozott többek között északon a Gutkeled nem, délen pedig a Hunt-Paznan és a -községünk szempontjából legfontosabb- Zovárd nemzetség.

Közigazgatási beosztás

A terület közigazgatási- és birtokviszonyai a tatárjárás előtti időszakban -elsősorban a források szűkössége miatt- meglehetősen homályosak, még a pontos vármegyei hovatartozás is bizonytalan. Kezdetben, I.István uralkodása, a nagy “közigazgatási reform” első hulláma idején minden bizonnyal Szerep tágabb környezete Bihar vármegyéhez tartozott. A valószínűleg még István idejében, de legkésőbb 1067-ig -hiszen ekkor már a vármegye ispánjával találkozunk⁵⁸- megalakult Bihar vármegye magában foglalta a későbbi Békés vármegyét is⁵⁹, ez utóbbi kiszakadása az anyamegyéből legkorábban a XI. sz. közepén indulhatott meg, de e folyamat befejeződésére nem kerülhetett sor a XII. sz. elejénél korábban⁶⁰.

Szerep települést Békés megyeinek tartja -legalábbis az általa vizsgált időszakban- Györffy György, hivatkozva egy 1322-es birtokosztás jegyzőkönyvére, melyben Budun leszármazottai a falut Békés vármegyében lévőnek mondják⁶¹.

Vélhetően ezt az adatot vette át Borovszky is, amikor a Bihar vármegyét bemutató kötetében Szerep községet a XVI. századig Békés vármegyéhez tartozónak nevezte⁶².

Mivel a község és közvetlen környezete egyrészt a nádrengeteg, másrészt a Berettyó és a Körösök által képzett természetes határ miatt inkább keletre Bihar, illetve észak-északkeletre a Kunság felé keresett és tartott fönn kapcsolatot, ez a megyei hovatartozás meglepő számomra. Kristó Gyula ezt az életszerűtlennek tűnő helyzetet az egyházi közigazgatásnak a világitól némileg elütő területi fölosztásával magyarázza. Véleménye szerint a hatalmas méretű váradi egyházmegye főesperességekre történő felosztása idézte elő a terület “átsorolását”, amennyiben a Sárrét környékét a Szeghalmi főesperesség -s ezáltal Békés megye- alá rendelték. Ez a folyamat természetesen hosszú idő alatt játszódott le, hiszen a Szeghalmi főesperességre vonatkozó legkorábbi adat 1319-ből való⁶³.

A községünkre is vonatkoztatható első konkrét adat Anonymus Gesta Hungarorum-ában található, ahol a 28. részben Tas és Szabolcs Mén-Marót vezér üldözése során

“nekiindulva lefelé jöttek egy Omsó-ér nevű víz mellett, s a Szerep-mocsárhoz [lutum Zerep] értek. Azután útjukat folytatva Szeghalomhoz jutottak; itt át akartak kelni a Körösön, hogy Mén-Marót ellen harcoljanak, de Mén-marót katonái odajöttek, s megakadályozták, hogy átkeljenek. Továbblovagoltak tehát, egy napra rá az apró halmoknál ütöttek tábort. Innen pedig a Túr folyó mentén a Tiszához értek, s a Dorogma-révnél átkeltek rajta..”

(Pais Dezső fordítása)⁶⁴

5.kép Györffy György térképe Anonymus Gestája alapján65 (részlet)	6.kép Györffy György térképe Békés megye XIV. század előtti állapotáról66 (részlet)

Szerep község szempontjából érdekes lenne annak a kérdésnek a fölvetése, hogy a névtelen jegyző miért nem említette sem a falut, sem a monostort, pedig, amennyiben valóban a Túr folyó partján haladt a magyar sereg, mindenképpen érintenie kellett Szerep falu helyét. A falu Túr-menti elhelyezkedését maga Györffy György is alátámasztotta Békés vármegyének XIV. század előtti állapotát bemutató térképén, ahol mind a monostor, mind a falu a Túr partján található.

Területünket a Szerep-mocsár elnevezés mellett az Árpádok idején többször nevezték Nagysárnak is, ahol a mocsár, ingovány jelentésű sár szó egyértelműen utalt a hely természetére. Ebben a korban talán az egész területet értették alatta, később, párhuzamosan a Sárrét elnevezés térhódításával, a Nagysárréten egyre inkább a Körösöktől északra fekvő, döntően a Körösök és a Berettyó által táplált nagyobbik mocsarat értették, a kisebbiket, mely délkeletre feküdt, gyakran Tordasara néven emlegették⁶⁷.

A következő adat, mely egyben a falu első ismert okleveles említése is, 1219-ből való, s ebben három falubelit -a Zovárd nemzetség három emberét- lopással vádolnak⁶⁸. Ez a nemzetség a krónikások szerint eredetét a honfoglaló ősökig vezeti vissza, Anonymus az ősapát Álmos vezér unokatestvérében, a népével Görögországba szakadt Zuard személyében találta meg, Kézai Simon szerint pedig Lél vzértől származnak. Kegyurai a falu határában egykor volt Szerepmonostorának, egyéb birtokaik Békés, Bihar és Esztergom megyében voltak. Falubeli hagyomány szerint a valódi ős egy, az első Árpádok idején betelepült francia lovag lehetett, s ez lehet a magyarázata a faluban gyakori Gali és Mile családneveknek, melyek csak itt fordulnak elő⁶⁹. A nemzetség tagjai az oklevelekben 1222-től szerepelnek, egyikük, Miklós fia Miklós 1267-ben lovászmester volt⁷⁰. 1283-ban Thanch fia Fülöp és Mortun fia Lőrinc hagyatéki tárgyalásáról és a szerepi monostor kegyuraságáról értesülünk⁷¹.

Magát a falut név szerint először a fönt már említett 1219-ből való, a Váradi Regestrumban megőrzött oklevél nevezi meg.

A XV. századi Békés megye közigazgatási beosztásának ismeretében állíthatjuk, hogy Szerep ekkor még Békés megyéhez, annak is Sárréti járásához tartozott⁷². A járás területe ekkor Körösladány, Szeghalom, Torda, Csökmő, Barsa, Darvas, Orod, Cséff(a), Dancsháza, Pázmány, Gyármánülése, Nagy- és Kisgyarmat, Járomtelke, Kis- és Nagyharang, Ösvény, Bajom, Szerep, Bucsa, Ecseg, Kérsziget, Csuda-Balla, Ványa, Simasziget, Kiskároly, Balkány és Cséfány községekre terjedt ki. Ezek közül, mint szerepi határnevekkel, Ösvénnyel és Bucsával találkozunk a későbbiekben.

A XVI. századi békési település-listákban már sárréti falvak nem találhatóak⁷³, tehát a megyeváltásnak eddig az időpontig be kellett következnie. Karácsonyi János szerint ez még a XV. század vége előtt bekövetkezett, s magát az átlépést azzal magyarázza, hogy a Zsákay-család 1472. előtt elpártolt Békés megyétől, s magával vitte Biharba Szerepet, Rét-Szent-Miklóst és Ösvény helységet is⁷⁴.

A Békés megye 1550-es évekbeli állapotát leíró és ábrázoló térképe már a megyéből elszakítva mutatja Szerepet. E térkép érdekessége, hogy a háborúságok és az összekuszált birtokviszonyok miatt a megye területe nem egybefüggő, hanem egymástól elszigetelt, sokszor egyetlen falu határára kiterjedő foltokból állt. Erre jó példa Dancsháza esete, mely Bihar megyébe ékelődve magányosan állott ekkor.

7.kép Karácsonyi J. térképe Békés megye 1550. évi állapotáról⁷⁵ (részlet)

XVI-XVIII. század

Ebben az időszakban a népesség a környezeti adottságok miatt csak kis részben, és csak az önellátás szintjén foglalkozott földműveléssel, de nem volt jelentős az állattenyésztés sem. Az élelem, illetve a jövedelem megszerzésének fő forrása a halászat, vadászat, pákászat, a réti világ bőséges adományainak begyűjtése volt.

Föltételezhető, hogy az ekként élő és egyébként is bármikor a mocsárba visszahúzódó jobbágyok élete földművelő sorstársaikénál sokkal szabadabb lehetett, miként szabadabban szárnyalt a réti világot különös lényekkel benépesítő képzelete is. Ezt a réti világot csodálatosan mutatják be Szűcs Sándor és Győrffy István művei⁷⁶:

“A Sárrétje jó hely nekünk,

Ide azért telepedtünk,

Szerep, Udvari, Nagybajom,

Nagyrábé, Gyarmat, szeghalom.”

(népköltés)⁷⁷

A természeti környezet által biztosított védelem lehetővé tette, hogy a korábbi, sűrűbb, de aprófalvas településrendszer megőrződjék, s a tatárok, valamint a törökök dúlását kisebb pusztulással átvészelje területünk.

A XV. században a Zovárd nemzetség egyik tagja, az Izsákai család a birtokos, majd a Bersenyiek. A falu a XVI. század elején Bajoni Benedeké, róla leányágon Pászthóiné Bajoni Zsófiára szállt. Adománylevelük 1514-ben, a parasztháború idején elveszett, II. Lajos 1517-ben erősítette meg a családot itteni birtokában. A török hódoltság idején a környék élete szorosan kapcsolódott a bajomi (ma. Biharnagybajom) várhoz. Különösen így volt ez azután, amikor Szapolyai János a Ferdinánd pártján maradt földesúrtól elkobozta és fejedelmi birtokká tette az itteni földeket, Báthory Gábor pedig a birtok jövedelmét átengedte Lónyai Farkas, bajomi várkapitánynak⁷⁸. A vár török kézre kerülése után a szerepi lakosok is a törököknek adóztak.

A nagyobb veszedelmektől ezekben a zűrzavaros időszakokban is megóvta a falut a víz, a mocsár és a nádrengeteg. Egyetlen, akkor sorsdöntő esetről szól a forrás, amikor a települést kegyetlenül kirabolták a portyázó hadak, egy helybéli vezető segítségével. A feljegyzés szerint ekkor egy embert megöltek, 36 lovat elhajtottak.

A mohácsi vész után az egyházközség megszűnt a római katolikus egyházhoz tartozni, a hívek a kálvini református vallást vették fel. 1594 és 1597 között bizonyos Vári Péter közös lelkésze Szerep, Udvari és Báránd községeknek.

A török kiűzése után a Bánffy családé lett a birtok. Bánffy Farkas, és felesége, Bagossy Erzsébet ajándékozták a református egyházközségnek, az azóta is féltve őrzött, 1735-ben készült, aranyozott ezüstkelyhet. 1791-ben a falut a Kelemen család kapja királyi adományként, s engedélyt kap, hogy a szerepi előnevet felvehesse⁷⁹.

1751-ben -tehát pontosan kétszázötven évvel ezelőtt- a falu eredeti helyéről, a Csonka torony környékéről a mai helyére költözött. Korábban ugyanis az áradó Berettyó vize többször elöntötte a települést, az új terület pedig valamennyivel magasabban volt, kevésbé járta a víz. Ahogy Osváth Pál írja:

“Szerepnek 1751 előtt nem volt kijáró útja a lápról, s ezért 1751-ben a mostani helyére telepítették. A sárréti falvak közt még az 50-es években is e határ volt a legvizesebb. 1851-ben a toronyból nézve a határt, abban a száraz szemmérték szerint 5-600 holdnál többre nem számíttathatott, mert a község is csak mint tengeren egy kis sziget, úgy libegett a roppant víz között. Ekkor csupán Udvari felől egy másfél öl keskeny, mindkét oldalról buja náddal szegélyezett földtöltésen lehetett Szerepre bejutni.”⁸⁰

Erre az időszakra tehető a Sárrét, mint kultúrtáji, néprajzi fogalom megjelenése, mely kiterjedtebb és összetettebb, mint egy mocsaras terület puszta megnevezése⁸¹. Ez a különleges körülményeket teremtő környezet megkövetelte különleges foglalkozások létrejöttét. ilyen a csíkász, pákász, darvász, akiket Györffy István és Szűcs Sándor csak “rétes embereknek” nevez⁸². A terület gazdag növény- és állatvilága sokáig biztosította a jövedelemszerzés legegyszerűbb módját, a gyűjtögetést. Ahogy Havas Sándor írta:

“pákászoknak a tősgyökeres sárréti magyar nép azon embereket nevezi, kik folytonosan a rétben és a rétből élnek.. a pákász se nem szánt, se nem vet, se napszámba nem jár, hanem a kész után nyúl, vagyis pákászkodik”⁸³

E “kész után nyúló” mesterség tagjai igen nagy számban lehettek Szerepen is, mert egy Füzesgyarmat és Szerep között 1799-ben lefolyt határperben a kihallgatott 32 tanú közül 13 pákásznak mondta magát⁸⁴. Ez az arány persze ne tévesszen meg senkit, hiszen ki más is tudta volna a határjelek pontos helyét, mint az, aki állandóan a határban élt. Más határperben is érintett volt Szerep. Két évvel a fönti esetet megelőzően Püspökladány és Szerep egy határrész neve miatt ment perre. Előbbiek azt állították róla, hogy Batonyás a neve, az utóbbiak pedig, hogy Nagy-Gödényes. Ha tudták volna, hogy mindkét név ugyanazt jelenti, és a rétben gyakori nagytestű, tohonya vizimadárra, a pelikánra utal, peren kívül is megegyezhettek volna egymással⁸⁵.

A XVIII. század végén Szerep önálló község, birtokosa Kelemen János. Házainak száma 64, bennük összesen 78 háztartással, 449 lakossal. A katolikus leányegyháza a nagyváradi püspökség sárréti esperességének bárándi egyházához, református temploma a tiszántúli református egyházkerülethez tartozik. A településhez Bucsa-, Nagy-Gatály és kis-Gatály puszták tartoznak⁸⁶.

8.kép Az I. katonai fölmérés XXII./22. sz. szelvényének részlete

Ennek az időszaknak a képét ábrázolja “művészi megformálással” az 1782-85. között készült I. Katonai fölmérés, melynek XXII./22. számú szelvénye mutatja Szerep környékét⁸⁷, melynek felmérésére 1783-ban került sor. A fönti térképlap alapján Györffy István azt a következtetést vonta le, hogy:

“Szerep nem kertes. A lapot a Berettyó mocsarai foglalják el. Gyarmat határában a Berettyó mocsaraitól körülvett nagy szigeten (Nagy Hortobágy-, Csuka-, Telek-, Görbe-sziget, Töviskeshát) 10 szállás látható 2-3 épülettel, délkeletre a Cséfán szigetnél és a Kecskés-hátnál ismét találunk 2-3 szállást. Ványán a Doszta halomtól délnyugatra is van egy szállás.”⁸⁸

Ez az idézet arra figyelmeztet, hogy a puszta név korszakunkban egyátalán nem volt azonos jelentésű a kihalt, kopár szóval, jelenthetett szállást, gyéren lakott, művelt területet, tanyát is. E szerint a korábban sűrűn benépesült terület községeinek egy része vagy elnéptelenedett, vagy csupán néhány házból álló tanyává, szállássá zsugorodott, többnyire újrafoglalással. Az új telepesek -esetleg a korábban elmenekült visszaköltözők- megőrizték az előző település nevét, de egészében föléleszteni nem tudták. Ez az elnéptelenedési, “pusztásodási” folyamat egyébként nem írható kizárólag a háborús pusztítások számlájára. Ezek legföljebb meggyorsították a már a XIV. században megindult, s elsősorban gazdasági okokra visszavezethető település-átrendeződési folyamatot, melynek eredményeképpen az életképtelen falvak elpusztultak, míg az előnyösebb helyzetben lévők erőre kaptak.

A leírás elején említett kertesség a település szerkezetére utal. Györffy István kertesnek a megosztott belterülettel rendelkező ún. ólaskertes települést nevezte. Szerep határának mérete és annak használati módja miatt sem lehetett kertes, azaz osztott belsőségű, ennek kialakulását a nagyjából 9 ezer kat. holdas határa nem tette lehetővé. A Sárrét kertes települései mind jóval nagyobb határral rendelkeztek, mind például Komádi, vagy Berettyóújfalu, amelyeknek egyenként nagyjából 29 ezer kat. hold volt a határa⁸⁹.

Maga a térképlap azért érdekes számunkra, mert amellett, hogy három halom, a Temető-, Oőr- és a Seud-halom nevét megőrizte, ábrázol egy alte kirchennek nevezett helyet, mely minden bizonnyal az egykori monostor romjaival azonos.

A XVIII. század végi gabonakonjunktúra a terület növénytermesztésre való alkalmatlansága miatt elkerülte a községet, lakói jobbára szegények maradtak. Ennek ellenére 1826-32 között új templomot is építettek az áttelepüléskor emelt ideiglenes, vert falú helyett; ez az új, a ma is használt templom bár azóta többször is átépítették. Ugyanebben az időben emeltetett kastélyt a falu déli részén, nagyjából a mai Jókai, Vörösmarty, Csokonai utcák helyén Kelemen János. Ennek és a körülötte lévő parknak a rajzolata világosan kivehető a II. katonai fölmérés szerepi lapján.

A falu közigazgatásilag és valószínüleg földrajzilag is két részre oszlott. Külön önkormányzattal rendelkezett az úgynevezett nemesi kommunitás és a nemtelenek alkotta falu. A nemesek maguk is paraszti szinten és módon élő, de kiváltságaikra nagyon büszke kisnemesek voltak. Tulajdonképpen 6 család alkotta a kommunitást, mindössze ennyiféle név fordul elő körükben: Mile, Hízó, Oláh, Gali, és a később beköltözött Jeney illetve Tarcsi famíliák. A község vezetője, a hadnagy egy kivételtől eltekintve mindig a tőzsgyökeres Milék (27) vagy Hízók (12 alkalommal) közül került ki. A kommunitás sokban sérült és hiányos protocullumát, vagyis jegyzőkönyveit a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum őrzi⁹⁰.

A XVIII. században született meg az a már nyomaiban általunk is ismert népi kultúra, amelyet még a láp, pontosabban a láp által biztosított körülmények határoztak meg. Ez kiterjedt mind az életmódra, szokásokra, a gazdálkodás módjára és az építkezésre is.

A Szerepen élők a rétben és a rétből éltek. Épületeikre is ez volt jellemző. Leginkább favázas, tapasztottfalú épületekben laktak, ahol az agyagot tartó réteg gyakran nem fűzfavesszőből, hanem nádból készült. Ebből az öles réti nádból készült szinte minden, a tető héjazata, sőt gyakran még a kerítés is. Csupán arra kellett ügyelni, hogy télen a meleg szoba tövében ki ne hajtson a nádcsíra. A lakóépületek leginkább tornáccal épültek, gyakran páros oszlopokkal. A tetőidomon kevéssé alkalmazták a kontyolást -ezt a környéken kanfarnak nevezik-, ha lehetett, deszkából készült oromfallal zárták le a tetőt, amit mindíg áttört díszekkel és oromrózsákkal díszítettek.

A környék népi építészetének legjelentősebb búvára Györffy István volt, aki több munkájában⁹¹ is beszámolt erről a területről. Ma elsősorban Dám László és Varga Gyula kutatja e vidék népi építészetét⁹².

9.kép Sárréti ház Bihartordáról93	10.kép A bihartordai ház tűzhelye94
11.kép oromdíszek Püspökladányból95	12.kép Püspökladányi oromzat96
13.kép oromvirágok97	14.kép Bárándi ház oromzata oromvirággal98

XIX. század

A XIX. század legelejének állapotát mutatja be Lipszky János csodálatos térképe, amelynek 43. oszlopában, középtájt látható a Paludes Sár Réttye és tőle kissé keletre maga Szerep község is.

15.kép Johannes Lipszky térképének részlete

Lipszky János térképéhez statisztikai lapokat is mellékelt. Ezeken Szerep a Sár-Réti (Sár-Rétiensis) járás tagja, ahol 1 város, 4 mezőváros, 43 falu és 54 puszta, illetve szállás található⁹⁹. A térképen, a Paludes Sár Réttye mellett található Szerep, tőle dél-délnyugati irányban két egykori település, Bucsa és Ösvény láthatók, ekkor már praediumként, azaz pusztaként ábrázolva. Ezek a későbbi évtizedekben beolvadtak Szerep határába.

A század legfontosabb tevékenysége, mely egyben a környék teljes átformálásával járt együtt, a Tisza és vízrendszerének szabályozása volt, s ez a munka szükségképpen kiterjedt a Körösök és a Berettyó területére. Ezek a folyók ugyanis az Alföld keleti peremén lévő hegységekből (Réz-hegység, Meszes, Bihar-hegység, Erdélyi érchegység, Zarándi –hegység), mint közel 28 ezer négyzetkilométer kiterjedésű vízgyűjtő területről hatalmas mennyiségű vizet szállítanak a Tiszába¹⁰⁰. Mielőtt azonban beletorkollanának, át kell haladniuk az Alföld egyik legmélyebben fekvő medencéjén, amely természetes tározóként a szállított víz nagyobb részét magában tartja. Az ekként kialakult lápos, mocsaras területet neveztén Sárrétnek. Maga a Sárrét két elkülönült részből állt. Az északabbra fekvőt, melyet a Berettyó és a Körösök táplálnak, s Biharnagybajom, Szerep, Sárrétudvari, Nagyrábé, Füzesgyarmat, Szeghalom, Dévaványa, Karcag, Kisújszállás, Túrkeve, Vértes és Nagykereki községeket érinti, Nagysárrétnek, vagy Berettyó Sárrétjének nevezték. A Kissárrét ettől délkeletre Csökmő, Vésztő, Komádi határában volt, s zömében a Sebes Körös látta el vízzel¹⁰¹. Ezt a hatalmas kiterjedésű mocsárvilágot azonban nemcsak a természetes vízfolyások táplálták, hanem a mesterséges építésű gátak, duzzasztók által visszatartott víz is. Mind a malomárkok, mind a védekezési célokból földuzzasztott mesterséges csatornák bővítették a mocsár területét, és sajnos növelték az árvizek pusztítását, visszatartva az áradást. E pusztító árvizek kártétele már a XIX. század elején beavatkozásra ösztönözte az udvart, hiszen 1802-ben báró Vay Miklós személyében királyi biztost neveztek ki a Körösök szabályozására. A térképészeti munkákban 1818-23. között segédmérnökként Vásárhelyi Pál is részt vett¹⁰².

16.kép Vásárhelyi Pál térképe a Tisza vízrendszerének szabályozásához 1846-ból103 (részlet)	17.kép A Sárrét geomorfológiája (részlet) jól láthatók a korábbi vízfolyások görbületei

Ez a munka alapozta meg a Körösök szabályozásának jövőjét, mely -többek között a vármegyék ellenállása miatt- csak az 1844-45. évi árvizeket követő rémület következtében indulhatott újra. 1845-ben létrejött gyulai székhellyel a Körös Szabályozási Társulat, amely csatlakozott az egy évvel ezt követően megalakult Tiszavölgyi Társulathoz.

A vízszabályozási munka során, melyek egészen 1890-es évekig tartottak, a Berettyó folyót Bakonszeg és a Sebes-Körös között 188 kilométer hosszú mesterséges csatornába vezették, az Ős-Berettyó alsó szakaszát (Hortobágy-Berettyó-főcsatorna) zsilippel választottál el a Hármas-Köröstől. A Sebes-Körösön 12 átmetszést, 40 km hosszú új medret építettek, a Fekete-Körösön 71 átvágás készült, a Fehér-Köröst pedig 19 km hosszban mesterséges mederbe kényszerítették¹⁰⁴. Ez a hatalmas munka együtt járt a táj, a természeti környezet teljes megváltozásával, az eddig megszokott réti gazdálkodás, életmód és kultúra rohamos eltünésével. Szerep területét is vízmentesítették, határában pedig megindult a szántóföldi nyövénytermesztés, most már nem az önfönntartás szintjén, mint ezt megelőzően, hanem -a közlekedési viszonyok javultával- távoli piacokra termelve. A határ nagyobb része a nagybirtokosok kezén volt, a falu lakosságának alig egytizede tudott a maradék földterületen megélni birtoka megmunkálásából. a többiek az uradalomban béresként, cselédként dolgoztak, a férfiak kubikusnak álltak¹⁰⁵.

18.kép Hátsek Ignác térképének részlete 1880-ból106	19.kép Borovszky Samu térképe 1901-ből (részlet)

Ennek az időszaknak másik jelentős eseménye a vasút -előbb a Cegléd-Szolnok-Püspökladány-Nagyvárad fővonal, majd a Püspökladány-Szerep-Szeghalom-Vésztő szárnyvonal- megnyitása, amelynek folyamata a fönti térképeken is nyomon követhető. A baloldali, Hátsek-féle térkép azért is érdekes a számunkra, mert ezen Szerep a 10. számmal jelölt, Bárándi járás része. Ez a közigazgatási egység sehol másutt, sem korábban, sem későbben nem szerepel, így nehéz eldönteni, hogy valós adattal van dolgunk, vagy pusztán tévedésről van szó. Mellette, alig húsz évvel későbbről származó térképen ugyanezen területtel már ismét a Sárréti járással találkozunk.

1849 után –vélhetően a Kelemenek rebellis magatartása miatt- gróf Korniss Károly lett az új birtokos. Az ő nevéhez köthető a Püspökladány-Szeghalom közötti vasúti szárnyvonal nyomvonalának Szerep számára előnyös megváltoztatása. Szerepi birtokát nem közvetlenül irányította, hanem bérlőkkel -Grósz Zsigmondot és fiát, Bélát őrizte meg az emlékezet- műveltette meg. Az 1881. évi parlamenti választáson kormánypárti jelöltként annyira kiköltekezett, hogy birtokát el kellett adnia. 1906-os távozásakor búcsuzó gesztusként a tulajdonában lévő kocsmát -a nádtetős falu egyetlen cseréppel fedett épületét- a községnek adományozta. A birtokot a Római Katolikus Vallásalap vásárolta meg. A kastélyt később lebontották, a parkot pedig kiparcellázták lakótelkeknek¹⁰⁷.

Ebben az időben két nagy gazdaság gazdálkodott a falu ekkor 7735 kh (4450 ha) nagyságú határában, a Zódonyi és a Hosszúháti. Mindkettő országos hírre tett szert főleg cukorrépa-termesztési eredményeivel. A gazdálkodásra a jó szervezettség és a nagyfokú gépesítettség volt jellemző, hiszen gőzekéket alkalmaztak, s a majorokat mezei vasút kötötte össze¹⁰⁸. A harmadik gazdasági központ Gatályon volt, itt és Nagykaszálón gróf Bánffy Miklós birtokolt. (Gatályi kastélyát a második világháborút követően lebontották.)

A XIX. század végén Szerep nagyközség, lakói református magyarok. Házainak száma 266, lakosaié 1895-ben, az ekkori Helyiségnévtár adatai szerint 2159, 1901-ben pedig 2026. Van postája és postatakarékpénztára, távírója és távbeszélője, vasútállomása, református anyaegyháza, római katolikus-, görög katolikus-, keleti görög- és izraelita leányegyháza Báránd, Hosszúpályi, Zsáka, illetve Udvari központtal. A településhez tartozik Hosszúhát-, Kistanya-, Középér-, Kemény-, Ösvénytó-, Mátézug-, Kis-Bucsa-, Gatály- és Nagy-Kaszálló puszta, határának területe 9708 kh, vagyis 5586 hektár. Törvényszéki központja Nagyvárad, járásbírósága és adóhivatala Berettyóújfaluban van. A hadkiegészítő kerület száma 37., a honvéd ezred és a honvéd kiegészítő parancsnokság száma III., a népfölkelési járás száma pedig 8.¹⁰⁹. Borovszky leírása a fönti adatokat még kiegészíti Hamvas-, Cserepes-Zátony- és kis-Zátony pusztákkal¹¹⁰. Ezek közül Kis-Bucsát és Gatály-, valamint Kemény-pusztákat, mint egykor volt községeket tartották ekkor még számon, bár korábbi leírások tanúsága alapján Ösvénytó is valaha önálló település lehetett¹¹¹.

XX. század

E század további változásokat hozott a falu életében. Nem a két világháború pusztítására gondolok elsősorban, hiszen azt viszonylag kis károkkal átvészelte a falu, az elsőnek 93, a másodiknak 74 falubeli áldozata volt¹¹². Sokkal nagyobb változást jelentett a birtokviszonyok átalakulása. Ez a folyamat az első világháború után, a vitézi telkek kiparcellázásával kezdődött. Ekkor Bánffy-birtokhoz tartozó, a Csícsó csatorna mentén fekvő 280 kh-nyi területből két vitézi telket hasítottak ki összesen 30 kh nagyságban¹¹³, a többit “az udvariaknak felosztották”. Udvari alatt a szomszédos falut, Szerep nagy vetélytársát, Sárrétudvarit kell érteni.

A következő lépés a birtokviszonyok megváltoztatására az 1922. évi, Nagyatádi Szabó István nevéhez köthető földreform volt, mely a zsellérek sorsán kisbirtokok létrehozásával igyekezett javítani. A kezdetben meghirdetett hatholdas birtokok mérete azonban rövidesen három, illetve két és fél holdra csökkent, ráadásul a határ legértéktelenebb részén osztották ki ezeket. A birtokok kis mérete, a földek silány minősége és a megműveléshez szükséges eszközök, állatok hiánya oda vezetett, hogy a szegényebbek földjeit a tehetősebbek -többek között a vitézi birtokok tulajdonosai- fölvásárolták.

A 30-as években a falu határának 86%-a nagybirtok volt, a maradék 14%-on pedig közel 200 család osztozott¹¹⁴. A községháza udvarán a nincstelenek számára ínségkonyhát kellett fölállítani!

A második világháborút követően ismét földosztással igyekeztek a birtokviszonyok aránytalanságán változtatni. Szerepen ekkor mintegy 4000 kh földet mértek ki a korábbi zsellérek, szegényparasztok számára. Ez a földosztás sem járt sérelmek nélkül. A kiosztott terület nagysága a családok nagyságától függően 2 és 12 hold között változott, a kommunista pátcsoport vezetői azonban a családjuktól függetlenül 15-20 holdat kaptak. Ráadásul a szomszédos Sárrétudvari szegénységnek is a szerepi határból kellett parcellákat kihasítani, mert ott nem volt kiterjedt nagybirtok¹¹⁵, s -ahogy a falu monográfusa visszafogottan fogalmaz- “ez pedig nem tett jót a két falu egyébként sem felhőtlen viszonyának”. Ez az időszak az új lehetőségek és az újrakezdés lehetősége mellett az esztelen pusztítás és rombolás szemtanúja is volt.

Az első termelőszövetkezet, a “Szabadság” 1949-ben, zömében szegényparaszti tagokkal alakult, első elnöke Mester Gyula volt. Ezt három évre rá követte az “Alkotmány”, mely még alakulása évében egyesült a “Szabadsággal”. Új nevük “Petőfi” lett, tagjaik száma 130-ra nőtt.

Szintén ekkor, 1952-ben alakult a zsellérekkel közösködni nem akaró középparasztok szövetkezete, a “Kossuth”¹¹⁶. A “mezőgazdaság szocialista átszervezése” elnevezésű program keretében az időközben szétszéledt korábbi téeszek helyett 1957. februárjában -még azon melegében- új termelőszövetkezet alakult Ösventő (Ösvénytó?) központtal, 300 hold területen, “Előre” néven. Ezt egy évvel később Középér központtal, 11 taggal és 110 holdas területtel az “Új tavasz”. Egy, 1959-ben a Községi Mezőgazdasági Fejlesztési Bizottság által elfogadott “távlati és egyévi fejlesztési terv” szerint ekkor a falu határában 3030 holdon működött az állami gazdaság, 900 holdat műveltek a szövetkezetek, 1250 hold volt középparasztoké, 1900 hold kisparasztoké, s 12 holdnyi birtoka volt a kulákságnak¹¹⁷.

A helyi téeszek a hatvanas évek elején “Bocskai” néven egyesültek egymással, majd ezt összevonták a járási pártbizottság javaslatára a jóval kevesebb földdel rendelkező ladányi “Zöld mező”-vel, természetesen ladányi vezetés alatt¹¹⁸.

Az eddig legalább alapfokon önálló községre súlyos csapást jelentett az 1970-ben megszületett Középtávú Fejlesztési Terv, mert az Szerepet –nomen est omen- a szerepkör nélküli, vagyis az elsorvasztásra ítélt települések közé sorolta.

A tanácsot összevonták, s központját áthelyezték Sárrétudvariba, az ÁFÉSZ és a Takarékszövetkezet központja Biharnagybajomba került. Ennek eredményeképpen 1970 és 80 között 2400-ról 1600 főre apadt a társközségi “rangú” Szerep lakossága¹¹⁹, 1984-ben pedig már csak 1440 lakosa volt¹²⁰. Sorra néptelenedtek el a lakott külterületek, puszták is. Emlékezzünk vissza, hogy Borovszky Samu még 12 pusztát ismert a századfordulón, 1967-ben is még 6 szerepel a statisztikákban¹²¹, ezek közül ma már csak egy, Hosszúhát-tanya lakott. Ennek lakossága is folyamatosan csökken, hiszen míg 1967-ben is még 381-en (!) lakták, addig 1985-ben már csak 127-en éltek itt, jelenleg pedig mindössze 84 lakosról tudunk¹²².

A rendszerváltozás óta a falu mintha lábra kapni látszana. Saját önkormányzatát visszaszerezte, s örvendetesen nő a lakosság száma is. A Közigazgatási Információs Adattár legfrisebb adatai szerint a település 1700 lelket számlál¹²³. Megváltozott a munkábajárás rendszere is, egyre többen otthon, saját településükön dolgoznak, s megjelentek a Püspökladányból, Sárrétudvariból Szerepre bejáró dolgozók is, bár ezeknek az ún. “kijáróknak” közel fele szerepi származású¹²⁴.

Rabb Péter

 

Jegyzetek:

1. Kozinfo.onkadat.asp.

2. Helységnévtár 1985. 392.o.

3. Kozinfo.koltsegvetes.asp.

4. Kozinfo.koltsegvetes.asp.

5. Kozinfo.illetek.asp.

6. Kozinfo.intezmenyek.asp.

7. Kovács B. 1998. 27.o.

8. Kozinfo.onkadat.asp.

9. Térképcentrum 2001.

10. Kozinfo.natur.asp.

11. Boruzs K. 2001.

12. Kozinfo.natur.asp.

13. Sárréti túrautak 8/2. 3.o.

14. Eastwest.hu

15. ELVIRA 2001.

16. Borovszky S. 1901. 152.o., Genthon I. 1961. 275.o.

17. Csendes L. 1980. mell.

18. Bodor-Gazda 1984. 467.o.

19. Györffy Gy. 1963. 514.o.

20. Bodor-Gazda 1984. 467.o.

21. Karácsonyi J. 1896. I.köt.

22. Borovszky S. 1901. 152.o.

23. Deák A. 1996., Goda 1984.

24. Györffy I. 1909.,1922., Szűcs S. é.n., 1969., 1977.

25. Mesterházy K. 1969.

26. Kovács B. 1998.

27. Gali Á. 1999.

28. Pais-Györffy Gy. 1975. 104.o.

29. Kovács B. 1998. 10.o., Pais-Györffy Gy. 1975. 166.o.

30. Györffy Gy. 1963. 514.

31. Kiss L. 1988. 574.o.

32. Kovács B. 10.o., Györffy I. 1922. 24.o.

33. Györffy Gy. 1963. 514.

34. Kovács B. 1998. 12.o.

35. Rácz Z. 1980. 10.o.

36. F.Romhányi B. 2000. 65.o.

37. Koszta L. 2000. 53.o.

38. PRT XII./b. 1912.

39. PRT XII./b. 1912.

40. Rácz Z. 1983. 73.o.

41. F.Romhányi B. 2000. 122.

42. Koszta L. 2000. 42.o.

43. Szűcs S. 1977. 98-105.o.

44. Györffy Gy. 1963. 514.o.

45. F.Romhányi B. 2000. 65.o.

46. Györffy I. 1922. 25.o.

47. Kovács B. 1998. 11.o.

48. Borovszky S. 1901. 152.o.

49. F.Romhányi B. 2000. 65.o.

50. Koszta L. 2000. 58.o.

51. Kalicz N. 1980. 71.o., Kovács B. 1998. 6.o.

52. Kovács B. 1998. 6.o.

53. Kovács T. 1977. 80-81.o.

54. Kovács B. 1998. 7.o.

55. Dankó 1984. 2.o.

56. Kovács B. 1998. 9.o.

57. Dankó 1984. 3.o.

58. Kristó Gy. 1988. 475.o.

59. Kristó Gy. 1994. 103.o.

60. Kristó Gy. 1988. 480.o.

61. Györffy Gy. 1963. 514.o.

62. Borovszky S. 1901. 152.o.

63. Kristó Gy. 1988. 477.o.

64. Pais-Györffy Gy. 1975. 104.o.

65. Pais-Györffy Gy. 1975. 135.o.

66. Györffy Gy. 1963. mell.

67. Kristó Gy. 1994. 595.o.

68. Győrffy Gy. 1963. 514.o.

69. Kovács B. 1998. 10.o.

70. Kristó Gy. 1994. 748.o.

71. Györffy Gy. 1963. 514.o.

72. Karácsonyi J. 1896. I.köt. 29-30.o.

73. Csipes A. 1976.16-21.o.

74. Karácsonyi J. 1896. 25.o.

75. Karácsonyi J. 1896. I. kötet mell.

76. Györffy I. 1922, Szűcs S. én., 1969., 1977.

77. Szűcs S. 1977. 104.o.

78. Kovács B. 1998. 12.o.

79. Kovács B. 1998. 12.o.

80. Györffy I. 1922. 25.o.

81. Kósa-Filep 1983. 164.o.

82. Györffy I. 1922. 24-47.o.

83. Havas S. 1858.

84. Paládi-Kovács A. 2001. 16.o.

85. Györffy I. 1922. 29.o.

86. Helységnévtár 1808. 42-43.o.

87. Csendes 1980. mell.

88. Györffy I. 1943. 103.o.

89. Novák L. 1986. 91.o.

90. Kovács B. 1998. 13.o.

91. Györffy I. 1909.

92. Dám L. 1975., 1979., Varga Gy. 1989. 71-86.o.

93. Györffy I. 1909. 1.36.o.

94. Györffy I. 1909. 2.71.o.

95. Györffy I. 1909. 1.38.o.

96. Varga Gy. 1989. 32.kép

97. Györffy I. 1909. 1.38.o.

98. Varga Gy.. 1989. 31.kép

99. Helységnévtár 1808.

100. Goda P. 1984. 1.o.

101. Kósa L.-Filep A. 1983. 164-165.o.

102. Goda P. 1984. 3.o.

103. Deák A. 1996. mell.

104. Goda P. 1984. 5.o.

105. Kovács B. 1998. 16.o.

106. Hátsek I. 1880. XLII.

107. Kovács B. 1998. 14.o.

108. Kovács B. 1998. 34-35.o.

109. Helységnévtár 1895. 618.

110. Borovszky 1901. 152.o.

111. Karácsonyi J. 1896. 29.o.

112. Kovács B. 1998. 63-64., 66-67.o.

113. Kovács B. 1998. 36.o.

114. Kovács B. 1998. 18.o.

115. Kovács B. 1998. 18.o.

116. Kovács B. 1998. 20.o.

117. Kovács B. 1998. 22.o.

118. Kovács B. 1998. 25.o.

119. Kovács B. 1998. 26.o.

120. Helységnévtár 1985. 392.o.

121. Helységnévtár 1967. 601.o.

122. Boruzs K. 2001.

123. Kozinfo.onkadat.asp

124. Kovács B. 1998. 27.o.

 

Térképek és helyiségnévtárak

Györffy György térképe Anonymus nyomán (részlet)	Györffy György térképe az Árpád-kori Békés vármegyéről (részlet)
A Sárrét 1550-ben Karácsonyi János Békés vármegye történetét ismertető munkájának melléklete (részlet)	Az I. katonai fölmérés (1783.) XXII./22. számú szelvénye (részlet)
Mikovinyi Sámuel Nagykunságot ábrázoló kéziratos térképének részlete	Idealizált életkép Mikovinyi tervlapjától
Johannes Lipszky térképének (1806.) részlete	A II. katonai fölmérés (1829-66.) XLI./22. számú szelvényének részlete
Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási tervezetének térképmelléklete 1846-ból (részlet)	Hátsek Ignác Bihar megyét ábrázoló térképének (1880.) részlete
Lelkes György térképe (1913.) Bihar vármegye nyugati részéről (részlet)	A Nagy-Sárrét jelenlegi domborzata és vízrajza (részlet)
Közigazgatási térkép (1985.) részlete	Szerep község mai térképe az Interneten www.terkepcentrum.hu

 

 

év	forrás megnevezés	település megnevezése, jogállása, közigazgatási beosztása	Belterület nagysága (hektár)	házak és háztartások száma (db)	Lakosok Száma (fő)	kapcsolódó terület megnevezése, jogállása	település határának nagysága (hektár)	vallás, egyházi hovatar- tozás	nemzeti- ség	megjegy- zés
1773.	Lexicon Locorum*	Szerep Falu							magyar
1780.	Tabella Locorum*	Szerep falu (pagus) Bihar vármegye Sárréti járás				Kis-Gatály-, Nagy-Gatály- puszták (praedium)		ref. Ttúli kerület róm.kat. 14 Nagyváradi pp. Sárréti esp. gör.kat. Nagyvárad
1785.	II. József-féle népszámlálás*	Szerep falu		64 78	449					birtokosok: Kelemen János és mások
1786.	Korabinsky*	Serep falu							magyar, román
1788.	református össszeírás	Szerep falu						református 73 család
1789.	birtokos- összeírás*	Szerep falu								birtokosok: Kelemen János és Ignác
1796.	Vályi*	Szerep falu							magyar, román	birtokosok: Kelemen János és Pongrácz úr
1808.	Lipszky*	Szerep falu				Bucsa-, Kis-Gataly-, Nagy-Gataly
1895.	Helységnévtár	Szerep nagyközség Bihar vármegye Tordai járás		266	2159	Cserepes-, Gatály-, Hosszúhát-, Kemény-, Kis-Bucsa-, Kistanya-, Kis-Zódon-, Középér-, Mátézug-, Nagy-Kaszáló-, Nagy-Zódon-, Ösvénytó-puszták	5586	ref. egyház róm.kat. gör.kat. gör.kel. izr. leány- egyházak		posta, postataka- rék pénztár, távbeszélő
1901.	Borovszky	Szerep nagyközség Bihar vármegye		266	2026	Cserepes-Zódony- Gatály-, Hamvas-, Hosszúhát-, Kistanya-, Kis-Bucsa-, Kis-Zódony-, Középér-, Kemény-, Mátézug-, Nagy-Kaszáló-, Ösvénytó-puszták		ev. ref.	magyar	posta, távíró, vasútáll. birtokosok: m.kir. vallásalap, b.Gudénus Gézáné, g.Korniss Jozefa, b.Luzsén- szky Lenke, Grósz Zsigmond
1913.	Lelkes	Szerep Sárréti járás
1952.	Helységnévtár	Szerep önálló tanácsú község Hajdú-Bihar megye Püspökladányi járás				Gatálypuszta, Hosszúhát, Keménytanya, Zódony				posta fiókposta
1967.	Helységnévtár	önálló tanácsú község Hajdú-Bihar megye Püspökladányi járás	161 (280 kh)	552 (1960.) ebből belterületen 516	2596 (1960.) ebből belterületen 2099 külterületen 497 2319 (1966.)	Bagditanya 1/1 Gatálytanya 83/6 Hosszúhát 381/21 Keménytanya 2/2 Kiszódony 28/4 Középértanya 2/2	5653 (9738 kh)			lakos/ház
1985.	Helységnévtár	Szerep nagyközségi közös tanács társközsége tanácsának szék- helye: Sárrétudvari Hajdú-Bihar megye Püspökladányi nagyközségkör- nyék	161		1513 (1980.) ebből belterületen 1386 külterületen 127 1440 (1984)	Hosszúhát mezőgazdasági üzemi lakótelep	5604
1995.	Lazarus	Szerep			1527		5604
2000.	Eastwest	Szerep	97	536	1673		5440
2001.	Falugondnok	Szerep			1679+84	Hosszúhát-tanya
2001.	Kozinfo	Szerep község Hajdú-Bihar megye Püspökladányi kistérség	94		1700	Hosszúhát				óvoda, ált. iskola, idősek otthona, háziorvosi rendelő

A *-gal jelölt források a Bihar megye és a Hajdúság történeti helyiségnévtára című kiadványból származnak:

Lexicon Locorum - Lexicon Locorum Regni Hungariae Populosorum anno 1773 officiose confectum. (Magyarország helyiségeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása). Budapest, Magyar Békeküldöttség K. 1920.

Tabella Locorum - MOL Helytartótanácsi Levéltár Vegyes könyvek (C 97) 20-22 cs.

II. József-féle népszámlálás Az első magyarországi népszámlálás (1784-87.) szerk: Danyi Dezső, Dávid Zoltán. Budapest, KSH Könyvtára, MM Levéltári Osztálya K. 1960.

Birtokosösszeírások - MOL Curiai Levéltár Tabula Provincialis (O 64) 1-6 cs.

Korabinsky - Johann Mathias Korabinsky: Atlas Regni Hungariae portatilis. Pozsony, 1817.

Vályi - Vályi András: Magyar országnak leírása. 1-3 kötet. Buda, 1796-99.

Lipszky - Johannes Lipszky: Repertorium locorum objectoriumque Hungariae. Buda, 1808.

 

 

év	térkép megnevezése szelvénye	közigazga- tás megye járás	kapcsolódó település szállás tanya puszta	út	folyó ér csatorna	domborzat vízrajz láp	sziget	halom	megjegyzés
XIV.sz. előtt	Györffy I.	Békés megye Szeghalmi főesperesség	Kemény, Bucsa, Ösvény-Enyed		Túr folyó	Nagysár (Szerep)			Szerepmonos-tora
1550.	Karácsonyi J.	Bihar vármegye			Berettyó folyó Ösvény ér				Bucs, mint önálló község Békés megyéhez tartozik
1727-45.	Mikovinyi B IX.a.625. jelzetű térképe	Bihar (Comitat Bihariensis)	Bucsa (Pr. Butsa)			Paludes Sár Rétye			Nagykunság térképe
1783.	I. katonai felmérés XXII./22.	Bihar megye (Biharer)	a Berettyótól északra: Bucsa Kis-Gataly Nagy-Gataly a Berettyótól délre: 4 névtelen szállás		Berettyó folyó (Berettio flus)		a Berettyótól délre: Nagy-Hortobágy-, Kis-Hortobágy-, Telek-. Görbe Kertalat waló-, Cséfán-, Csuka-sziget	Oőr-, Seud-, Temető- a Berettyótól délre: Töviskes-hát, Antal-hát, Kecskés-hát, Özvegyi-, Sütött-, Papp-halom	öreg templom (alte kirchen)
1808.	Helységnévtár	Bihar megye Sárréti járás	Bucsa Kisgataly Nagygataly	Szerep- Sárrétudvari- Báránd					falu=pagus puszta= praedium
1808.	Lipszky	Bihar megye (Bihariensis) Sárréti járás (Sár-Rétiensis)	a Berettyótól északra: Bucsa Kis-Gataly Nagy-Gataly a Berettyótól délre: Bucsa-, Ösvény- és Harang puszták		Berettyó folyó	Paludes Sar-Réttye			a pusztákat a praedium szóval jelzi
1829- 1866	II. katonai felmérés XLI./52.	Bihar megye (Comitat Bihar)	Gatály-puszta Hízó-tanya Keményi-tanya Puszta falu Puszta Fehér tó Puszta Hamvas telek Puszta Hosszú sziget Puszta Nagy sziget	Puszta Bucsa, Püspökladány, Udvari felé	régi Berettyó csatorna Körtvélyes-ér Eszter-ó-ér Berek-ér Tikicsi-ér Fekete-ér Kertalya-ér Jnacs-ér Vékony-ér Czonka-ér	Nagy-Sár-Rét Alsó Fenék láp Bácso láp Nagy Apolló láp Bogdany láp	Hosszú sziget Nagy sziget	Szerep határában:3db két névtelen, Pap-halom Udvari határában:6db Balas-, Ökrös- Fél-, Tikicsi-, Kis-Hangás-, Barand-halom Nagy-Bajom határában:3db Dobki-,Görbe Békás-halom	Szerep határában: 17 kút jele A falu déli végében jól látható a kastély parkja
1846.	Vásárhelyi	Bihar vármegye			Berettyó folyó	Berettyó Sár Rétje
1880.	Hátsek	Bihar megye Bárándi járás	Bucsa Zódony Gátály, Hosszúsziget Nagy-sziget Ösvénytó	Zódony- Szerep- Udvari- Nagybajom Vasút: Püspökladány- Nagyvárad	Berettyó folyó	Nagy sárrét			posta állomás
1901.	Borovszky	Bihar vármegye Sárréti járás	Hosszúsziget Keménysziget	Szerep- B.Udvari vasút: Püspökladány- Szerep- Szeghalom	Ó-Berettyó folyó Új-Berettyó csatorna, Hamvas csatorna, Kálló ér, Sárréti csat.	Nagy Sárrét			kastély, várrom

 

 

Irodalomjegyzék:

Bendefy L. 1976.	Bendefy László	Mikovinyi Sámuel megyei térképei I-II. kötet Budapest, MTA könyvtára, 1976.
Bodor-Gazda 1984.	Bodor Antal - Gazda István	Magyarország honismereti irodalma 1527-1944. Budapest, Könyvértékesítő V., 1984
Borovszky S. 1901.		Bihar vármegye és Nagyvárad. In: Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: Borovszky Samu Budapest, Apolló Irodalmi Társaság, 1901.
Boruzs K. 2001.	Boruzs Károly	Szerep falugondnokának bemutatkozása az Interneten www.telehaz.hu
Bugár-Mészáros K. 1984.	Bugár-Mészáros Károly	Építészeti emlékek a Körös-sárrét vidékén In: Körös-sárréti útikalauz Kondoros 1984. HTML: Körösök Völgye Túrista Egyesület 1999. www.c3.hu/kvte/ksar/ksartf.htm
Csendes L. 1980.	Csendes László	Térképhistória. Budapest, Magvető, 1980. /Gyorsuló idő/
Csipes A. 1976.	Csipes Antal	Békés megye élete a XVI. században Békéscsaba, megyei Tanács V.B., 1976.
Dankó I. 1984.	Dankó Imre	Történet és népélet In: Körös-sárréti útikalauz Kondoros 1984. HTML: Körösök Völgye Túrista Egyesület 1999. www.c3.hu/kvte/ksar/ksartf.htm
Dám L. 1975.	Dám László	A Sárrét népi építészete Debrecen, 1975. /Műveltség és Hagyomány XVII./
Dám L. 1979.	Dám László	A Sárrét népi építkezése In: Hajdú-Bihar népi építészete 235-265.o. Szerk: Szőllősi Gyula Debrecen, 1979.
Deák A. 1996.	Deák Antal András	A háromszögeléstől a Tisza szabályozásáig Budapest, Vízügyi Múzeum, 1996.
Eastwest.hu		www.eastwest.hu
ELVIRA 2001.		a Magyar Államvasutak Rt. számítógépes menetrendje www.elvira.hu
F.Romhányi B. 2000.	F.Romhányi Beatrix	Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Budapest, Phyteas, 2000.
Gali Á. 1999.	Gali Árpád	Szerep 56. évf. 8. füzet www.oszk.hu/mnbkb/508/elemi/08mt04bs.html
Genthon I. 1961.	Genthon István	Magyarország művészeti emlékei 2. kötet Budapest, Képzőművészeti Alap, 1961.
Goda P. 1984.	Goda Péter	Vízi munkálatok a Körös-Sárrét vidékén In: Körös-sárréti útikalauz Kondoros 1984. HTML: Körösök Völgye Túrista Egyesület 1999. www.c3.hu/kvte/ksar/ksartf.htm
Györffy Gy. 1963.	Györffy György	Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest, Akadémiai, 1963.
Györffy I. 1909.1.	Györffy István	A Nagykúnság és környékének népies építkezése In: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője X. évf. 1. füzet 30-39.o. Budapest, MNM, 1909.
Györffy I. 1909.2.	Györffy István	A Nagykúnság és környékének népies építkezése In: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője X. évf. 2. füzet 65-77.o. Budapest, MNM, 1909.
Györffy I. 1922.	Györffy István	Nagykunsági krónika Karcag, Nagy és Kertész könyvnyomdája, 1922.
Györffy I. 1943.	Györffy István	Az Alföld település formái. In: Magyar falu-magyar ház 91-108.o. Budapest, Turul, 1943.
Havas S. 1858.	Havas Sándor	Vízivadászat a Sárréten. Magyar Néprajz II. Gazdálkodás szerk.: Paládi-Kovács Attila 16.o. Budapest, Akadémiai, 2001.
Hátsek I. 1880.	Hátsek Ignácz	A magyar szent korona országainak megyei térképei Budapest, Rautmann Frigyes Kiadó, 1880.
Helységnévtár 1808.		Magyarország történeti helyiségnévtára. Bihar megye és a Hajdúság 1773-1808. Szerk.: Major Zoltán, Radics Kálmán, Szaszkóné Sin Aranka Budapest, KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, é.n.
Helységnévtár 1895.		A magyar korona országainak helyiségnévtára. Budapest, Orsz.Magy.Kir.Stat.Hiv.,1895.
Helységnévtár 1952.		Magyarország helyiségnévtára. Budapest, Statisztikai, 1952.
Helységnévtár 1967.		Magyarország helyiségnévtára. Budapest, Statisztikai, 1967.
Helységnévtár 1985.		A Magyar Népköztársaság helyiségnévtára Budapest, Statisztikai, 1985.
Kalicz N. 1980.	Kalicz Nándor	Agyag Istenek – A neolitikum és a rézkor emlékei Magyarországon Hereditas sorozat Budapest, Corvina, 1980.
Karácsonyi J. 1896.	Karácsonyi János	Békésvármegye története I-III. kötet Gyula, Békésvármegye Közönsége, 1896.
Kiss L. 1988.	Kiss Lajos	Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II. kötet Budapest, Akadémiai, 1988.
Kósa-Filep 1983.	Kósa László – Filep Antal	A magyar nép táji-történeti tagolódása Budapest, Akadémiai, 1983.
Koszta L. 2000.	Koszta László	Dél-Magyarország egyházi topográfiája a középkorban. In: A középkori Dél-Alföld és szer. 41-80.o. Szerk: Kollár Tibor Szeged, 2000.
Kovács B. 1998.		A világ közepe. Szerep község története. Szerk: Kovács Béla Sándor Szerep, Alia bt. 1998.
Kovács T. 1977.	Kovács Tibor	A bronzkor Magyarországon. Budapest, Corvina, 1977. /Hereditas/
Kozinfo 2001.		Közigazgatási Információs Adatbázis a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Területi Államháztartási Hivatal gondozásában www.kozinfo.hu
Kristó Gy. 1988.	Kristó Gyula	A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest, Magvető, 1988.
Kristó Gy. 1994.		Korai magyar történeti lexikon. Főszerk.: Kristó Gyula, Szerk.: Engel Pál, Makk Ferenc Budapest, Akadémiai, 1994.
Lazarus 2001.		Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi Tanszékének honlapja www.lazarus.elte.hu
Lelkes Gy. 1998.		Magyar helységnév-azonosító szótár. Baja, Talma, 1998.
Mesterházy K. 1969.	Mesterházy Károly	e.o. jelentés. MNM adattár XVIII.234./1969. közli: F.Romhányi Beatrix: kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Budapest, Phyteas, 2000.
Novák L. 1986.	Novák László	Település-Néprajz. Nagykőrös, Arany János Múzeum, 1986.
Paládi-Kovács A. 2001.		Magyar néprajz II. Gazdálkodás Szerk: Paládi-Kovács Attila 250-254. o. Budapest, Akadémiai, 2001.
Pais-Györffy Gy. 1975.		Anonymus: Gesta Hungarorum. Ford.: Pais Dezső, jegyz.: Györffy György Budapest, Helikon, 1975.
PRT. XII./b. 1912.		Az elenyészett kolostorok. In: A Pannonhalmi Szent-Benedek-rend története XII./b. kötet Szerk.: Sörös Pongrácz Budapest, Stephaneum, 1912.
Rácz Z. 1980.	Rácz Zoltán	Hajdú-Bihar megye középkori parochiális egyházai In: A magyar falu középkori templomépítészete IV. kötet Szerk.: Guzsik Tamás Budapest, BME soksz.1980.
Rácz Z. 1983.	Rácz Zoltán	Szempontok Monostorpályi Árpád-kori templomának értékeléséhez. In: A Bihari Múzeum III. évkönyve 69-77.o. Berettyóújfalu, 1983.
Rakonczai J. 1984.	Rakonczai János	Természeti földrajzi viszonyok In: Körös-sárréti útikalauz Kondoros 1984. HTML: Körösök Völgye Túrista Egyesület 1999. www.c3.hu/kvte/ksar/ksartf.htm
Sárréti túrautak 8./2.		Sárréti túrautak 8./2. Szeghalom-Füzesgyarmat-Biharnagybajom-Sárrétudvari-Szerep-Püspökladány In: Körös-sárréti útikalauz Kondoros 1984. HTML: Körösök Völgye Túrista Egyesület 1999. www.c3.hu/kvte/ksar/ksartf.htm
Szilágyi M. 1995.	Szilágyi Miklós	A tiszai halászat Budapest, Akadémiai, 1995. /Néprajzi tanulmányok/
Szűcs S. 1969.	Szűcs Sándor	Betyárok, pandúrok, és egyéb régi hírességek. Budapest, Magvető, 1969.
Szűcs S. 1977.	Szűcs Sándor	Régi magyar vízivilág Budapest, Magvető, 1977.
Szűcs S. é.n.	Szűcs Sándor	A régi Sárrét világa Budapest, Bólyai Akadémia, é.n.
Térképcentrum 2001.		www.terkepcentrum.hu
Varga Gy. 1989.	Varga Gyula	A falusi lakóházak stílusváltozatai Hajdú-Bihar megyében. In: Építészet az Alföldön I-II. kötet Szerk.: Novák László Nagykőrös, 1989.

 

 

 

CONTACT