EGY KIS PROMONTORI UTCA MÚLTJA, JELEN ÉS JÖVŐJE

PETRUS FERENC

 

Egykor a megélhetést biztosította, ma már csak díszít a szőlő

A XXII. kerületben az egykori Promontor területén, Budatétényben található a Dézsmaház utca, ez a kicsi, alig néhány házas utcácska ékszerdobozként ékelődik a 70-es, 80-as években épült családi házas utcák és a hetvenes évek derekán épített lakótelep közzé. Igazi rejtély hogy hogyan, de ebben az utcában szinte minden ház megmaradt olyannak, mint száz - kétszáz évvel ezelőtt. A kacskaringós, macskaköves utcácska északi oldalán földbevájt pincék elé épült házikók állnak, olyan ez, mintha Szentendrét egy pincefaluval keresztezték volna. Igaz az utca hangulata magával ragadó, de igazi érdekessége mégis az, hogy a közelében sehol nem található még csak hasonló utcakép sem.

Jellegzetes mészkő ház és kapu

A XXII. kerület a főváros legdélibb területén, a budai oldalon helyezkedik el. Az 1950. január 1-jével végrehajtott közigazgatási rendezéssel létesült, Budafok város, Budatétény és Nagytétény községekből. A Budai-hegyvidék déli előterét alkotja a Tétényi plató. A fennsíkról kiinduló hol meredek, hol lankásabb völgyek teszik változatossá a tájat. A kerületben jellemzők a platótól kiinduló, a Duna felé tartó hullámos térszíneken haladó tágas, lapos teknők, melyek nyugat felől, kelet és délkelet felé lejtősödnek. Széles és hangulatos völgyben, teknőben helyezkedik el a kerület egyik legszebb utcája, a Péter-Pál utca. A Tétényi plató fennsíkja a harmadkor vége óta karsztos terület. A Duna egykori partvonala mentén kiváló minőségű öntéstalajokon intenzív mezőgazdasági művelés folyik. Az árvizek sokszor öntötték el a partvidéket, nem kímélve a lakott településeket. A folyamszabályozás több szakaszban történt az 1838-as nagy árvíztől kezdődően és lényegében az 1950-es és a ház pincebejáratot rejt az utca északi oldalán az ezt követő évek nagy árvizei utáni munkálatokkal folytatódott. A szabályozási munkák következtében megszűntek a borpincék előtti gazdasági kikötők.

A Tétényi platón lépten-nyomon előbukkan a mészkő, éppúgy, mint a domboldalakon az eróziós réteglépcsők peremén. A lajta mészkő a mediterrán tenger képződménye, amely kemény, így alkalmas építőkőként való felhasználásra (dupplakő). A kerület lakóházai, így a Dézsmaház utcai házak is, az olcsó, saját telken is kitermelhető, könnyen megmunkálható lajta mészkőből épültek. Az itt fellelhető mészkő eróziós réteglépcsőt alkotva megközelíti Budafok belvárosát.

A Savoyai Jenő tértől kezdődően a Háros utcáig a Kossuth Lajos utca és a Nagytétényi út mentén közvetlen a főútvonalat megközelítő réteglépcsőbe vájva nagy kiterjedésű pincék helyezkednek el. Ennek a kiterjedt pincerendszernek a részét képezik a Dézsmaház utca északi oldaláról nyíló borospincék is

A kutatások szerint a területet már az őskorban is lakták, a rómaiak idején Campona tábora fontos katonai helyőrség volt. Az Árpád-korban kezdődött földművelés rohamosan fejlődő ágazata a szőlőművelés volt. A bor hamarosan a legtöbb haszonnal járó, értékes mezőgazdasági termékké változott. Az Árpád-kor végére a Duna budai oldalán Békásmegyertől Nagytétényig húzódott a szőlők sora, alig szakította meg gabonatábla, vagy legelő. Oklevélből tudjuk, hogy a mai Budafok térségben lévő csőti és kocsolai szőlőket a premontrei szerzetesek művelték.

A XVIII. század végén fejeződött be a nagy mértékű betelepítés. A betelepülők nemcsak a szőlőművelésben szerzett tapasztalataikat, hanem igényesebb, mondhatni praktikusabb építkezési kultúrát hoztak magukkal.

A XVIII. század közepétől Promontoron a házhelyeket utcák szerint, tervszerűen mérik ki, fontos szempontként kezelve, hogy a szőlőművelők olyan házhelyeket kapjanak, ahol borospincét is ki tudnak alakítani. Elsősorban ez a gyakorlat befolyásolta, illetve alakította Promontor XVIII. századi településének arculatát. A Dézsmaház utca első épületeinek keletkezése is erre az időre tehető. Az utca északi oldalán lévő meredek támfalba viszonylag egyszerű volt pincéket vájni, míg az utca másik feléről viszonylag nagy déli lejtőre lehetett kijutni, melyet még ma is szőlőtermesztésre, illetve parkként használnak.

Ahol a telekadottságok lehetővé tették, a telek dél felé néző lapos oldalán épült fel a hosszan befelé nyúló lakóház, melynek építőkövét egyidejűleg a borospince vájásával nyerték. A fentiekből következik. hogy az utca déli oldala valószínűleg később épülhetett be. A házakat meglehetősen egyforma típus szerint építették. A ház homlokzata háromszögletű oromfal, egy vagy két barokkosan kiképzett kőpárkányzatú ablakkal az utca felé. Az oromfal közepén van a padlásablak, mellette vagy alatta a tulajdonos nevének kezdőbetűi és az építési évszám. Az utca felől a tágas udvarba kettős kapu vezet, az egyik a kiskapu, a személybejáró, a másik a nagykapu. Ez utóbbi tágassága elárulja, hogy ezen át terjedelmes fuvarokkal, nagy hordókkal, kádakkal közlekedtek. Ezen át szállították szüret idején a présházba a szőlőt, majd szállították el a bort. A kapuk oldalán hatalmas vaskos pillérek emelkednek, melyek tetejét barokk stílusú vázákkal díszítették. Ezek a vázás kapuk tették Promontor házait jellegzetessé.

Magávalragadó mediterrán hangulat

Ma már igen kevés látható ezekből. A kiskapun át széles eresz alatt lehetett a ház középső részét elfoglaló konyhába jutni. Ebből nyílt az utca felőli úgynevezett parádés szoba és a hátrafelé elhelyezkedő nappali szoba. E korabeli stílusban épített lakóépületekből ma már igen kevés van, úgyszólván csak a nyomait lehet felfedezni pl. Budafokon a Péter-Pál és a Tóth József utcában, de viszonylag sokat találhatunk a Dézsmaház utcában.

Elaggottan is értékes részletek színesítik az utcaképet

Promontoron a betelepülő lakosság 1752-ig nagyon szétszórtan építkezett. 1752-ben a rendszertelen építkezést az uradalmi prefektus a község vezetőségével korlátok közé igyekszik szorítani. A községet utcák szerint rendezik, a házhelyeket lehetőség szerint egymás mellett mérik ki az új telepeseknek, alkalmazkodva a szőlőművelés nélkülözhetetlen feltétele, a borospince kialakításának lehetőségeihez. Ezért a házhelyeket pincevájásra alkalmas területeken, a mészkő lejtő lábánál mérik ki. Ez volt az oka annak, hogy a mai Kossuth Lajos utca és a Nagytétényi út hegy felőli oldalán indult meg az építkezés és folytatódott a Péter-Pál utcában. A házsorok irányát a lejtő természetes viszonyai szabják meg. A szétszórtan helyezkedő házak, házsorok közötti tereket kisebb-nagyobb vájatok, kőbányák, pinceüregek szakították meg. Promontor a XVIII. században nem annyira utca, mint inkább házsor szerint épült a lejtő oldalába. Az első házsor a hegy lábánál, majd a második a hegyoldalban emeletszerűen épült úgy, hogy idővel helyenként három házsor is került lépcsőzetesen egymás fölé.

A kerület legősibb iparága közé tartozik a kőfejtés. Ennek köszönhető, hogy itt később egyedülálló bortároló centrum alakult ki. A kőfejtő ipar ősi múltját bizonyítják a hatalmas pincerendszerek. Ezek közül számosnak eredetét nem sikerült felderíteni. Arról tudunk, hogy kőbányászás folyt itt már a török idők előtt is, ezt követően a vidék földesurai feudális jogokon folytatták a kőbányászást. Buda visszafoglalása után Promontor és Tétény határában kőfejtéssel indul meg az élet, a kővájók voltak itt az első lakók, akik önvájta barlangokban, az ún. kőházakban rendezték be lakásaikat.

Az erősen megrongált Budán és Pesten röviddel az ostrom után megindult az építkezés. Helyre kellett hozni a sérült, romos épületeket, a budai vár falait, s meg kellett építeni a közigazgatáshoz szükséges épületeket. Mindemellett a betelepülőknek is lakóházra volt szükségük. Az építési anyag iránt megnövekedett az igény s ez ráterelte a figyelmet a vidéken bányászható építőkő kitermelésére.

Pincebejárat és a hozzá tartozó támfal, jellegzetes budafoki utcakép

A kőbányászás egyszerre három célt is szolgált: építőkövet nyertek, a keletkezett hatalmas tárnákat, folyosókat, néhol teremnek is beillő földalatti helyiségeket borospincéül használták fel, végül a kőfejtők lakást is itt alakítottak ki.

A kőfejtő tárnákat, folyosókat átfogó terv nélkül, pusztán a jó kőzeteket követve fejtették, így alakult ki a kerületet behálózó pincerendszer, melynek egyes elhagyott, lefalazott, ismeretlenné vált ágai jelenleg igen nagy gondot okoznak.

A vidék kereskedelmi élete szorosan összekapcsolódott a lakosság létalapját képező szőlőtermesztéssel. A szőlőterméstől, a borok mennyiségétől és minőségétől függött a lakosság anyagi helyzete és nem éltek rosszul. Promontoron XVIII. század legelején a Duna-parton a Csepelre menő révátkelőnél nyílt meg az első kocsma. Ezt nevezték "Kutyavillának". Az épületet többször átalakították, nagyobbították. Több mint egy évszázadon át a fővárosiak kedvelt kirándulóhelye volt.

A kiegyezés után az osztrák tőke jelentékeny befolyása alatt a magyar borkereskedelem fellendült. Az osztrák tőke a borpiacot is igyekezett a maga számára kiaknázni, a magyar borkereskedelemben domináns helyzetét hosszú időn keresztül megőrizte. Hasznára volt az osztrák borkereskedelemnek, hogy abban az időben Magyarországon a pincegazdászat nagyon fejletlen volt. Az osztrák érdekeltségek a tőkebefektetés kedvező lehetőségét fedezték fel a borszakmában, amelynek kiváló pincészeti hátterét nyújtotta Budafok. A borkereskedelem helyi fellendülése tehát elsősorban az országos viszonylatban is szinte egyedülálló pincészeti lehetőségekben rejlik. A borkereskedelem a helyi munkalehetőségeket is növelte, a szőlők elpusztulása miatt a lakosság jelentős hányada kereset nélkül maradt, s a borkereskedelemben, a pincészetekben talált munkát, sokan foglalkoztak az ebben a körben igényelt fuvarozással. A kőbányászás során kialakult, nagy befogadó képességű pincéket, amelyek közül többnek volt közvetlen lejárata a Dunához, még a szőlőkultúra virágzása idején igénybe vették a bor tárolására. Nemcsak a mészkőbe vájt pincék kiválóak a bor tárolására, hanem a löszbe vájt boltozott pincék sem maradtak el az előbbiek mögött. Löszbevájt pincéket találunk a Péter-Pál utcában, a volt Törley és François pincék nagyobb része is ide sorolható. A pincék átlagos évi hőmérséklete 12 C, s a téli és nyári évszakok közötti hőmérséklet ingadozása csak 1-2 C. Ez az állandóan egyenletes hőmérséklet igen kedvező a borok érlelésére és tárolására.

A Dézsmaház és a Jókai utca sarkán lévő, ma még beépítetlen terület

Borkereskedelmi szempontból az egész országnak legfontosabb helye, úgyszólván gócpontja lett Budafok. Magyarország bortermelésének igen lényeges hányada a budafoki pincék útján kerül a fogyasztópiacra.

A kerület történelmi múltja és több évszázados szőlészeti és borászati hagyománya, virágzó és továbbfejlődő jelene vált nemzetközileg ismertté, amikor Budafok megkapta a Szőlő és Bor Városa megtisztelő címet 1987-ben.

Utcakép keleti irányból

Mára szerencsére mind az önkormányzat, mind az utca lakói felismerték, hogy védendő kincs van a birtokukban, így a területet nem fenyegeti már sem a lakótelep, sem a szomszédos családi házas övezet terjeszkedése sem. Most a legfontosabb feladat az eredeti szellem és arculat megőrzése és továbbfejlesztése leginkább egy rehabilitációs szemléletű fejlesztéssel és szabályozással, ahol érvényesül a településszerkezet, telekstruktúra, lépték védelme, az eredeti kisvárosias hangulat megtartása. A XXII. kerületi önkormányzat ebben a szellemben készítette el a terület fejlesztési koncepcióját, ami az értékek megőrzése mellett lehetőséget keres a problémás területek rendezésére.

A szép számmal található pincék, a meglévő hangulatos épületek, a kockakővel burkolt utca, A Jókai út felöli esetlegesen beépíthető terület olyan adottságok amelyek a budafoki Péter-Pál utcához hasonlóan, a lakófunkció dominanciájának megtartása mellett alkalmasak lehetnek úgy az itt élők, mint az idelátogatók számára vonzó kulturális jellegű kereskedelmi, vendéglátási és szolgáltatási funkciók kialakítására, a környezet minőségi továbbfejlesztése mellett. Ehhez további kedvező adottságot jelent a jó tömegközlekedési kapcsokat a belváros felé és a most kiépül új budatétényi központ (Campona) közelsége.

Az utca legnagyobb problémája az eleje, a Jókai út felöli sarkon ugyanis egy teljesen elhagyatott, több mint 4000m2-es lényegében beépítetlen terület helyezkedik el amelynek jelenlegi (közpark) besorolása, lehetetlenné teszi a beépítést. Az övezeti átsorolást a kerület és a tulajdonos már számtalanszor kezdeményezte, és ezzel kapcsolatban ellenérv nem is merült fel, de ennek ellenére a Főváros eddig még nem sorolta át a telket. A legutóbbi alkalommal például egyszerűen elfelejtették(?) bevinni az előterjesztést a testület ülésére. Pedig számtalan jó elképzelés született már amelyek a telket és a hozzá tartozó pincéket hasznosították volna könyvtárként, panzióként, apartmanházként, vagy bormúzeumként.

Szintén az utca Jókai úti végénél egy "V" alakú kiöblösödés van, melynek kedvező építészeti kialakítása, (térburkolat, szökőkút, szobor, stb.) esetleg a beépítetlen terület sík részével való összevonása sokat javítana az utca egészének megítélésén.

Az északi oldal az utca legértékesebb része, három fővárosi szinten védett

A jellegzetes utcácska a Jókai Mór utca felől épülettel (15.,17.,19.), és a pincék nagy részével. Az ide tartozó támfalrendszer egyrészt hangsúlyos építészeti elem, másrészt alsó és felső telekrészekre osztja a gyöngyszem utca felé átnyúló telkeket.

A jelenleg L5 keretövezetbe tartozó területet magán-tulajdonban lévő telkek alkotják melyek területe 200 és 1300 m2 között, beépítettsége pedig 15% és 50% között van. A nagyobb telkek az utca középső szakaszára esnek. Itt az átmenő telekstruktúrából adódóan felmerül a Gyöngyszemutcai telekrészek beépíthetőségének kérdése. Erre már megvalósult példa a Vinárium telkének beépítése.

A Dézsmaház utca déli oldala ugyan kevésbé karakteres, de meghatározó az utca hangulata szempontjából. Ehhez a két oldal harmonikus illeszkedését biztosító beépítés szükséges. Jelenleg a beépítés módja vegyes, van szabadon álló és oldalhatáron álló épület is, van ahol van előkert és van ahol nincs. Ehhez a területhez kapcsolódik a Dézsmaház utca 26. sz. telek, a terület egyetlen kerületi önkormányzati tulajdonú ingatlana. A lényegében egy pinceudvarból álló telek északi oldalán egy kőfal található, a déli oldalán végigfutó kőtámfalból nyílnak a pincék. A Dézsmaház utca felől egy régi patinás kőkapun keresztül juthatunk az udvarra. A telek jelenleg üres, a pincék kis részében jelenleg gombatermesztés folyik. A telek a kőkapun keresztül kapcsolódhatna a Dézsmaház utca elején kialakuló térhez. Elképzelhető lenne itt egy kisebb vendéglátó létesítmény hangulatos átriumszerű kert-helyiséggel.

Az elhanyagolt kőkapu egy pinceudvart határol

Talán egy sűrűbb beépítést lehetővé tevő szabályozás alkalmat adhatna arra, hogy a telkeken egy kisvárosi sűrűségű beépítés jöjjön létre. A beépítés oldalhatáron álló lehetne, az elő és hátsókert nem lenne kötelező. Vigyázni kell, hogy az utca déli oldalán épülő házak ne nyomják el a túloldalon levő patinás épületeket. az építménymagasságot ennek megfelelően kell megválasztani.

Petrus Ferenc
Promontor, 2001. június 30.

 

Irodalomjegyzék:

- A Budapest, XXII. ker., Dézsmaház utca környezetére készült fejlesztési koncepció. Önkormányzati vitaanyag (1999)

- Budapest, XXII. Ker., Dézsmaház utca és környezetének szabályozási terve. Önkormányzati vitaanyag (1999)

- Keretövezet módosítási hatástanulmány a Budapest, XXII. ker., Dézsmaház utca környezetére. Önkormányzati vitaanyag (1999)

- Joó Ernő és Tóth Gábor: Tétény-Promontor. Budapest Főváros XXII. Kerületi Tanács VB (1988)

 

CONTACT