nagyvárosi lakóház
Berlinben és Budapesten
a berlini "Bonjour Tristesse"-sarokház - Kreuzberg,
Schlesische Strasse 1-8. (1982-1984.; építész tervező:
Alvaro Siza Vieira) és a Budapest - II. kerület Kis Rókus u.
9-11. – Petrezselyem u. 10A-B. - lakóépület (1984-1990.
építészek: Hajnal Zsolt és Wéber József) összehasonlító
elemzése
záró tanulmánya Locsmándi Gábor és Kerékgyártó Béla
"Budapesti változások"- című szemináriumához
"Ezt az ismeretlen érzelmet, melynek unalma és
szelídsége állandóan kísért, tétovázom e szép és súlyos névvel illetni: bánat." 1
"Elegancia – a bőség minimuma. Sejtetni a bőséget, de csak a kifejezés minimumával." 2
bevezetés, a témaválasztás indokai:
A tanulmány tárgyául választott két épület - épületegyüttes - nem nevezhető friss építésűnek. Ráadásul, mindkét városon hatalmas változások söpörtek végig, az utolsó tíz-tizenkét évben, mind politikai-társadalmi, mind materiális értelemben. Mivel ennek a legújabb időszaknak az építészete nagyon nehezen összemérhető a két városban, ráadásul urbanisztikai hatásai még nem futottak le, talán tanulságosabb lehet időben egy kissé távolabbra pillantani, éppen csak az építészeti "közelmúlt"-ra.
Ami pedig az urbanisztikai tanulságokat illeti: e vizsgálat mindkét érintettje együttest képez és történelmileg létrejött tömböket egészít ki. Építészeti hatásuk lényege az, ahogy ez megtörténik.
Jelen sorok írójának további értéket jelent a két példa közti stilisztikai rokonság, és az az összefüggésrendszer, ami ezt a "stílust" a meglévő városhoz / városokhoz köti. (Itt most nem térhetünk ki e stílus definiálására, legyen ez– többek között – egy, egyelőre ki nem mondott jelenség, amit ez a dolgozat megpróbál körüljárni.)
A berlini példa kiválasztása azért is kérdésesnek tűnhet, mert a tervező nem berlini, sőt nem is német. Mégis jellemző, adekvát választás lehet, mivel a 80-as évek Nyugat-Berlinjét egyfajta építészeti nemzetköziség jellemezte (gondoljunk csak a várost feléleszteni szándékozó, és épületünket is létrehozó "IBA-Keret"-re), másrészt az épület hordoz valami "berliniséget", emblematikussá vált, tervezője nemzetisége ellenére.
a berlini példa:
Az épületet tömbje a Kreuzberg-kerület keleti csücskében áll, egy hajdani külső városkapunál (Schlesische Tor), közel egy forgalmas közlekedési csomóponthoz, és a várost Ny-K-i irányban átszelő, ebben a városrészben (múzeális) magasvasúti pályán futó, városi vasút állomásához. (Persze a hely, a "fal idején", egy eldugott csücske volt az – egyik – városnak.) A portugál építész a tömb három foghíját építette be, bár a "beépítés" nem teljesen pontos meghatározása az építés módjának. A legnagyobb, É-K-i saroktelken (szociális) lakóház épült, tőle nyugatra, egy keskeny telekre egy óvoda bővítése, és a Falckenstein Strasse-ban, két telekkel délebbre, öregek "klubja" (otthona). (A kivitelezés idősorrendje3, 4 is ez: 1982-84., 1985-90 és 1989-90.)
1 
2
Mindhárom kreuzbergi épület különböző méretű, és beépítési karakterű. A hatemeletes saroképület - kis közzel "eltartva" - csak a földszint feletti kiváltó-gerenda szalagjával kapcsolódik a Schlesische Strasse-ban balról szomszédos, négyemeletes, de azonos magasságú, eklektikus-neoreneszánsz bérházhoz. A Falckenstein Strasse-ban teljesen hozzáépült a szomszédhoz. A földszint feletti kiváltó-gerendára, egyébként fontos statikai-esztétikai szerep hárul: a kissé megemelt szintű földszinti lakások közé, a sarokra, tele-üveg üzletportálok, és a mellékutcából nyitottan, az előcsarnok portálja került, ezeket keretezi, váltja ki ez a kiváltó, - a sarkon hegyesen előreszegeződve, míg az emeleti fal ívesen átfordul.
3
4
A lakóház architektúrájának egyik alapeleme ez a lágy ívelés: nemcsak a sarok fölött, de ettől jobbra és balra is, negatív ívvel, és a belső homlokzaton, szinte befűződve-gyűrődve a csuklópontba. Ezt a feszülő, hullámzó felületet, felül íves lezárású attikafal zárja, a sarkon kis, lunetta-ablak körül a kvázi-falfirkával: "Bonjour Tristesse". Az utcai és az udvari homlokzat-felületeket egyforma, a külső síkon beépített egyszerű ablakok monoton sorai perforálják, egyedül a lépcsőházi ablaktengely csúszik le egy félszintnyivel.
5
6
A tömb kiegészítésének elve a különös gesztusok ellenére sem sérül: a jobb oldalon az attikafal – megszakadva ugyan – a szomszéd oromfalszerű tűzfalát folytatja; balra a felső ablaksor ablakai között párkány-darabok, "golyvázott párkány" folytatja az azoldali szomszéd párkányát. Az épületen a minimumra redukált, egzakt részletek teremtik meg a formálással szemben az egyensúlyt. Bádogszegélyek és vízvetők, klinker-tégla lábazat és burkolatok.
7 
8
Az óvoda, a szomszédos kétemeletes, romantikus téglaburkolatos épületnek a bővítménye. A két rész között, annak boltozatos kapuáthajtója teremt kapcsolatot. Ennek építészeti megformálását a mélyre húzott, osztott ablakok és az éles, összemetsződő tömegek jellemzik. Ehhez hasonló formálást mutat a földszintes, tetőteraszos öregek otthona is, de az utcavonaltól visszahúzva, körüljárható, pavilonos beépítéssel.
9 
10
Ennek magyarázatát a szomszéd ház beforduló (tehát ablakokkal megnyitott) homlokzatában és a tömb mélyébe nyúló teleknek a feltárásában találhatjuk meg.
11
12
A három új épület, azonos anyagiságával utal egymásra és az őket létrehozó városi-politikai szociális gesztusra, ugyanakkor kiegészíti a tömb vakolt és klinkertégla burkolatú házstruktúráját. Nagyon fontosak a klasszikus épületrészek "jelei": a párkányok, attikák, a portálok, mert ezek is mind az integrálódást segítik. A formai-építészeti kiegészítésen és a politikai jelentésen túl ténylegesen pótol néhány hiányzó, vagy elpusztult szociális és kereskedelmi funkciót, így lakhatóbbá teszi a városrészt, és életre kelti a tömbbelsőt.
a budapesti példa:
A budapesti építészeknek talán még nehezebb feladatuk volt. Egy viszonylag keskeny, két kis utca közt átmenő telken kellett cca. 100 db különböző méretű lakást, a hozzájuk tartozó garázsokat, a szomszédos Meteorológiai Intézet raktár-iroda-garázs bővítményét és a Közterület-fenntartó Vállalat iroda-öltöző-raktár kirendeltségét elhelyezni. Igen kifinomult urbanisztikai eredményre jutottak: az oldalhatárokra telepített, törtvonalú fél-nyereg- (manzard-) tetővel fedett épületek egy átmenő kis utcát, közt képeznek, szintben elválasztott gyalogos és gépjármű-forgalommal.
13
14
A Meteorológiai Intézet C-alakú udvarát a középső, íves-karéjos földszintes labor-elem lezárja, ugyanakkor bekapcsolja a közbe, - a megnyitás és annak megfigyelőtornya egy kereszttengelyt adnak. Az utcai homlokzatokat a manzardok bütü-metszetei adják, különös, szép arányaikkal kicsit az ipari építészetre, a torony-malmokra asszociálhatunk.
15
16
A többszintes utca gondolata klasszikus vonulattal bír a városépítészet történetében. Leonardo, és más reneszánsz mesterek után, Robert Adam többszintes londoni utcarészlete juthat eszünkbe. Budapesten az átmenő telkes tömbfeltárásra több példa is van - a 19-20. század fordulójáról. Például a Közraktár és Lónyai utcák közt, az Újlipótvárosban több helyen, a Lágymányoson a Kruspér utca vonalában és itt a közelben a Török és Frankel Leó utcák között is. Ez a beépítési mód gyakran a legintenzívebb beépítést, a legnagyobb laksűrűséget adja, a meglévő, már kialakult beépítési viszonyok között, megtartva mégis a konfort-érzet, a távolság minimumát.
A társasház-együttes építésekor a terület még furcsa identitású volt. Az elegáns hegyvidéki villaövezet és a városi nehézipar közti zónában, a polgári tartásukat őrző lakóházak közé, a hatvanas-hetvenes évek kelet-európaira hangolt újbrutalista-technokrata stílusában már beépült néhány irodaház.
17
18
A gyár-együttes vegyes épületanyaga az eredetileg míves acélvázas csarnokokból, a század közepének (jórészt Iparterves) magasraktáraiból állt. Mára az ipari terület funkciót és gazdát cserélt és jelentősen felértékelődött. Bár sajnálatos, hogy a műemlékileg védett együttes jelentős részét elbontották, vagy igen zavaróan átépítették. A csarnokok helyén – elég szervetlenül egy zöld tengelyt alakítanak ki, az épületvolumeneket viszont a piac körül felépítik a divatos, arctalan, zárt, belső-utcás mall-stílusban, igen zsúfolt beépítésben.
19
20
A környezet tehát átalakult az eltelt évtized alatt, a tárgyalt épületcsoport néhány részletében kicsit lepusztult. Az objektív értékeléshez azonban tudni kell, hogy az épület, születésekor egy, a maihoz és a berlinihez képest szegényesebb, merevebb építőipari struktúrában készült. Azokat a választékos elemeket, mint a metrógumi-lenyomatos monolit részleteket, vagy az erkélymellvéd mázas kerámia tárcsáit, perforált acéllemez betéteit akkor a hazai szakma legjava irigyelte.
A Petrezselyem utcában a túloldali foghíj beépítését, végül sajnos mások tervezték, pedig annak jelentős szerepe lehetett volna a nagy tengely zárásában.
A tervezők leírták publikációjukban5, hogy (idézem:) "alapvetőnek tekintettük, hogy az építészeti megjelenést ne a technológia határozza meg, hanem valódi városi lakóházakat hozzunk létre". Az 5 emelet+2 tetőtéri szint magas, fogatolt házak egyszerre hordoznak (az idézett program szellemében) hagyományos, városi-ház elemeket, mint a manzard, az elkülönülő ablakok sorai és azok tengelybe rendezése (vagy a tengely fellazítása a bütükön), ugyanakkor mutatják a klasszikus "modern-tradíció" elemeit is: mint a szalagba kapcsolt ablakcsoport vagy az erkélymellvédek kubista tömbjei.
21
22
Bitó János az épületekkel foglalkozó írásában6 kiemeli: a beépítés, az urbanisztikai gondolat erőssége az, hogy az új épület éppen a Meteorológiai Intézet bizonytalanabb, modern tornyával teremt viszonyt, így megerősíti annak létét. Kifogásolja viszont a kerámia tárcsák monotóniáját, pedig az talán épp az alaphangját adja meg a műnek. Rámutat még a város, a kerület felelősségére, hogy nem elég előrelátó, és nem biztosítja az "egész tömb rehabilitációs programját", azaz nem kerül sor a szomszédos, hatalmas foghíj integrálására, legalább rendezési terv szinten.
Pazár Béla cikkében7 az épületegyüttest a klasszicista Pest építészetének folytatásaként üdvözli. A síkra helyezett, egyenletes tengelyosztású pallótokos ablakok eredményeztek ehhez hasonló visszafogott plasztikát. Hozzáteszi, hogy ezt a mértéket tükrözte a két világháború közti építészet legjava is.
23
24
összegzésként:
Mindkét tárgyalt példa ugyanazt a sajátos építészi hozzáállást mutatja, kissé ugyan különböző műszaki peremfeltételek közt: ez pedig bravúros egyensúlyozás az anyagi szegénység és a tervezés, a belefektetett invenció "luxusa" közt. Párhuzamba állítható a rendhagyó, a triviálistól eltérő beépítés kialakítása is. Mindez az autonóm szellemi jelenlét jele.
Érdekes, hogy mind a berlini, mind a Budapesti együttes világos, majdnem fehér vakolattal készült. Talán épp a vakolt habitus teremti meg azt a finom kapcsolatot, ami ezeket a házakat a már kialakult környezethez köti. A vakolt "bőr" öregszik, patinázódik, nyomot hagy rajta az idő, bizonyos értelemben érzékeny. Ezek a tartalmak, talán mind-mind jelen vannak tudatunk rétegeiben, mikor a házakat szemléljük. És, hogy mi lehet a felszínen...?
Wim Wenders írásaiban gyakran reflektál a városra és az építészetre. A Városi tájkép című írásában8 leírja, hogy az ember szeme mennyire megszokja a környezet képi valóságát, "a közlekedési táblákat, az óriási neonfeliratokat a háztetőkön, a reklámtáblákat és posztereket, a kirakatokat, a videófalakat, az újságosbódékat, az árut kínáló automatákat, az autókon, teherautókon és buszokon található üzeneteket...Amikor először voltam az akkori keleti tömb egyik városában, Budapesten, valóságos sokkot kaptam: ott ebből nem volt semmi sem látható. Néhány közlekedési tábla, néhány ronda zászló, néhány ósdi felirat – de egyébként egy város képek, reklám nélkül." Egy lejegyzett és publikált párbeszédben Hans Kollhoff berlini építésszel9, összeveti a filmet az építészettel: "természetesen az építészettel egészen másképpen élünk együtt, mint a filmmel, de ennek ellenére mindkettő ugyanazt a kérdést teszi föl: hogyan éljünk?" Elmondja, hogy talán az elvesző tűzfalak hordozzák Berlin identitását: "a tűzfalak, ha úgy vesszük valóban olyanok, mint a történelemkönyvek. Veszteségekről mesélnek."
A két város klasszicista múltja mindenképpen közös. Azután jött az a vonulata az építészetnek, amit Semper szerves ornamens-elmélete indított, majd Loos ornamens-ellenessége és a Bauhaus mentén ível. Loos bécsi, Michaelerplatz-i házáról Moravánszky Ákos ezt írja: "a felső lakószinteknek – Otto Wagner kifejezésével élve – sajthomlokzata van, kifejezve a lakók egyenrangúságát, és a városi életstílus homogenitását."10
Bujdosó Győző
Budapesten, 2001. június 30-án
jegyzetek, irodalom:
1. Sagan, Françoise: Jó reggelt búbánat!; ford.: Boldizsár Iván; Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987.; 9. old. – a regény első mondata;
2. Valéry, Paul: Füzetek; ford.: Somlyó György; Európa Könyvkiadó, Budapest, 1997; 232. old.);
3. Wörner, Martin / Mollenschott, Doris / Hüter, Karl-Heinz: Architekturführer Berlin – 5., überarb. und und erw. Aufl.; Dietrich Reimer Verlag, Berlin, 1997.; 206. old.;
4. El Croquis – Alvaro Siza; No. 68-69.; año XIII, Madrid, 1994.;
5. Hajnal Zsolt-Wéber József: Lakóegyüttes a Kis Rókus utca és a Petrezselyem utca között / Apartment Blocks between Kis Rókus and Petrezselyem Streets, Budapest; 25-29. old.; - Magyar Építőművészet; LXXXI.évf., 1990. 6. sz.;
6. Bitó János: Nem foghíj / It is not a Gap; 30-32. old.;Magyar Építőművészet; LXXXI.évf., 1990. 6. sz.;
7. Pazár Béla: Cím nélkül; 33. old. - Magyar Építőművészet; LXXXI.évf., 1990. 6. sz.;
8. Wenders,Wim: Find Myself a City to Live In...- Beszélgetés Hans Kollhoff-fal; in: W., W.: Írások, beszélgetések; ford.: Fésős András és Zalán Péter; Osiris Kiadó, Budapest, 1999.; 357-378. old.;
9. Wenders,Wim: The Urban Landscape- Előadás a japán építészek tokiói szimpóziumán, 1991. okt. 12-én; in: W., W.: Írások, beszélgetések; ford.: Fésős András és Zalán Péter;
Osiris Kiadó, Budapest, 1999.; 379-391. old.;
10. Moravánszky Ákos: Versengő látomások; ford.: M. Gyöngy Katalin; Vince Kiadó, Budapest, 1998.; 276. old.;
rajzok, fényképek jegyzéke:
a borítón a Schlesische Strasse 1-8. és a Kis Rókus u. 9-11. – lakóépületek részletei
1. a berlini épületegyüttes helyszínrajza;
2. a Schlesische Strasse 1-8. udvari homlokzata;
3. a Schlesische Strasse 1-8. földszinti alaprajza;
4. a Schlesische Strasse 1-8. utcai homlokzata;
5. a sarokház Falckenstein Strasse-ról nyíló kapuja;
6. a sarokház főlépcsőjének udvari kijárata;
7. a sarokház Falckenstein Strasse-ról nyíló kapuja északi irányból;
8. az óvoda kerti homlokzata;
9. az óvoda oldal homlokzata;
10. az óvoda utcai homlokzata;
11. az idősek klubja az utcáról;
12. az idősek klubja a kertből;
13. a budai épületegyüttes helyszínrajza;
14. a belső utca képe;
15. a budai épületegyüttes emeleti alaprajza;
16. kereszt-tengely a meteorológiai torony felé;
17. összkép a Kis Rókus utcában;
18. a nyugati oromfal a Kis Rókus utcában;
19. kapu a gépkocsitárolók szintjére;
20. a belső utca a Petrezselyem utca felé
21. lépcső a gépkocsitárolók szintjére;
22. az oromfali ablakok rendszere;
23. a Petrezselyem utcai gyalogos kapu;
24. a Petrezselyem utcai homlokzat összképe;
a bal oldali címlapkép, a 2., a 3. és a 8-12. képek reprók az El Croquis-ból;
a 15. sz. alaprajz repró a MÉ-ből;
az 1. és 13. helyszínrajz rajz: Bujdosó Győző;
a jobb oldali címlapkép, a 4-7., a 14., a 16-24. képek: Bujdosó Győző felvételei;