FELELŐS SZERKESZTŐ:
Dr. KALMÁR MIKLÓS

TUDOMÁNYOS SZERKESZTŐ:
Dr. SIMON MARIANN

KÉP- ÉS SZÖVEGSZERKESZTŐ:
Dr. RABB PÉTER

Kőfaragó jelek a gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház déli tornyán

Írta: Halmos Balázs és Marótzy Katalin

A kőfaragómunka elszámolására a mesterjegyek a XII. századtól váltak általánossá. A megrendelővel kötött szóbeli, majd írásbeli szerződés alapján a messze földről jött építőmesterek - akik nem tartoztak az adott város céheihez és nem voltak a feudális földesúr jobbágyai - természetbeni és pénzbeli fizetségért vállalták a komoly szaktudást igénylő építést.[1] A kőfaragójegyek alkalmazása segíthette az egyes páholyokon belüli és az építtetővel történő elszámolást is. A későromán kortól az egyes mesterek, vagy mestercsoportok egyszerű, geometrikus vésetekkel látták el az általuk faragott kvádereket. Ezeket bizonyosan még a beépítés előtt vették számba, hiszen kőfaragó jeleket általában nem láthatunk egy-egy épületrészen minden kövön, a falazás során beépített oldalra is kerülhettek.[2] Az is elképzelhető, hogy nem minden követ láttak el jellel, például csak az egy elszámolási időegység alatt faragott, egy rakatba letett kövek közül a legfelsőt jelölték meg. Kőfaragó jegyek hasonlósága és azonossága alapján egy emléken belül relatív datálást kísérelhetünk meg, és más épületekkel összevetve műhelykapcsolatokat is találhatunk. Azonban azonos jegyek felfedezése esetén is óvatosan kell eljárnunk, hiszen néhány egyszerűbb jegyet különböző korokban vagy műhelyekben egymástól függetlenül is használhattak. Illetve, mivel a jel örökölhető volt,[3] akár nemzedéknyi idő is eltelhetett két azonos jelű kváder készítése között.

A gyulafehérvári székesegyház déli tornyának felmérését és helyszíni kutatását két részletben végeztük. A torony felső részét az 5. homlokzati szinttől kezdve felfelé 2008. július - szeptember között, az alsó négy homlokzati szintet 2009. március - áprilisban. Az eltérő felmérési körülmények miatt a két munkarész dokumentálási módja nem lehetett egységes, illetve a benne rögzített állapot sem azonos. Az első szakaszt (felső rész) a torony restaurálása előtt, illetve lényegében a restaurálással párhuzamosan végeztük, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség megbízásából, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar hallgatóinak közreműködésével. A felmérés a beavatkozás előtti állapotot mutatja be, kiegészítve olyan kisebb feltárások eredményének bemutatásával, melyekre a helyreállítás során nyílt lehetőség. A második szakasz (alsó rész) felmérésére a restaurálás befejezése után kaptunk megbízást a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól, így ez a dokumentáció már a restaurálást követő állapotot mutatja be. A dokumentációban ezért nem volt módunk megfigyelni és ábrázolni a felújítás során fémlemezzel fedett kőfelületeket, [4] és az északi oldal felmérését állvány hiányában az alsó - előcsarnokba eső - részen nem tudtuk elvégezni.

Az alapos helyszíni vizsgálatok során 43 eltérő kőfaragó-jegyet különböztettünk meg és rögzítettünk a felmérési dokumentációban. Ugyan az alsó szinteket a felület restaurálása után tudtuk megvizsgálni, de így is igen sok mesterjegyet lehetett felfedezni, illetve néhány esetben éppen a felület tisztítása után vált jobban észrevehetővé a véset. Általánosságban, a gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház déli tornyának alsó három szintjén - a falakon és a támpilléreken is - egy jól körülhatárolható mesterjegy-csoportot figyeltük meg.[5] Bizonyos jelek esetében a gyakoriság nagyobb az alsóbb, vagy a felsőbb szinteken, de egyértelmű tendenciát nem tudtunk megállapítani. Profilozott köveken - párkányon és a nyílások szárkövein - ritkábban találtunk jeleket. Vagy a kövek sima - tehát beépítésre kerülő belső - oldalára faragták ezeket, vagy a feladat bonyolultságából következően itt más elszámolási rendet alkalmaztak. Az alsó három homlokzati szint felett szinte „eltűnnek" a jegyek - szórványosan fordul elő néhány az 5. és 6. szinten. Csak a nyolcadik homlokzati szinten találkozhatunk ismét egy újabb csoporttal. Formálásukban ezek a jegyek bonyolultabbak és az egyes homlokzati oldalakon jellemzően különbözőek.[6] Néhány jelet[7] csak egy-egy példányban fedeztünk fel, ezeknél a köveknél nem zárható ki a másodlagos beépítés sem.

A románkori jegyek jó részét Möller István és építésvezetője, Fridli Sándor a székesegyház más részein is azonosították,[8] átfogó elemzésüket Entz Géza adta közre.[9] Sarkadi Márton a székesegyház nyugati részeinek építéstörténetét taglaló munkájában részletes helyszíni megfigyelésekre alapozva közreadta az általa azonosított jeleket.[10] Entz alapvetően két részre osztotta a jegyeket; keleti - a kereszthajón, mellékszentélyeken - és nyugati - déli tornyon, déli mellékhajón és északi főhajón megtalálható - mesterjegy-csoportra. Tapasztalatunk szerint ez a felosztás finomításra szorul, a keleti jegyek csoportjából is számos jegyet fedeztünk fel a déli tornyon. Ez adódhat a korabeli munkaszervezés menetéből, hiszen a déli torony nagyobb összefüggő falszakaszaihoz a kvádereket akár télen - amikor falazni nem lehetett - előre lehetett gyártani. Egy egyenes falszakaszhoz csak a sormagasságot kellett tartani, nem volt szükséges helyszíni mérés, mint például egy íves falszakasz, vagy egy támpillér esetében. Feltételezésünket megerősítheti, hogy a támpilléreken - egy adott magasságban vizsgálva - más jegyeket találunk, mint a hosszabb, egyszerűbben falazható szakaszokon, annak ellenére, hogy a kváderek önmagukban egyik helyen sem bonyolultabbak. Valószínűsíthető, hogy a támpilléreknél - a bonyolultabb geometria és a bekötések pontossága miatt - előregyártás csak részben volt lehetséges, itt ritkábbak az Entz által keleti csoportba sorolt jegyek.

Összegezve Möller István, Entz Géza és Sarkadi Márton megfigyeléseit helyszíni tapasztalatainkkal, a déli torony alsó három szintjén található jegyek nagyobb része a déli mellékhajó külső falán,[11] és a főhajó északi gádorfalán[12] látható. Kisebb részük a déli[13] és északi[14] kereszthajón fedezhető fel. A tornyon található jegyek nagyobb csoportját Entz a lébény-ják-zsámbék-ócsai jegyekkel rokonítja,[15] egy jelet Esztergomhoz köt,[16] egyet pedig a nemzetségi monostorokhoz.[17]

A magyar építészettörténet-írásban eddig még nem került sor a különböző helyeken megfigyelt kőfaragó-jelek gyűjteményes közlésére. Az alábbiakban a gyulafehérvári székesegyház déli tornyán talált kőfaragójelek rajzát, előfordulását és jellemzőit adjuk közre, szándékunk szerint megkönnyítve más kutatók számára a műhelykapcsolatok feltárását.

A jelek leírásánál feltűntettük más szerzők számozását is a könnyebb azonosíthatóság érdekében. [18] A gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház déli tornyának egészén megfigyelhető kőfaragó jelekről így elsőként van alkalmunk pontos helyszíni megfigyelésen és részletes építészeti felmérésen alapuló teljes gyűjteményt közreadni.

A déli torony nyugati homlokzata a szintszámok jelölésével

1. jel	(Entz: 11. jel, Sarkadi: 17. jel)
	Előfordulása a déli tornyon:[19] gyakran előforduló jel falsíkon és támpilléren is az alsó három homlokzati szinten Nyugati oldal északi támpillér 1-2. szint; Nyugati oldal 1-2. szint; Nyugati oldal déli támpillér 1-2. sz.; Déli oldal nyugati támpillér 1-2. szint; Déli oldal 1-3. szint; Déli oldal keleti támpillér 1-3. szint; Keleti oldal 2-3. szint Keleti oldal 3. szint feletti párkányon, belső mérmű nélküli kövön Más előfordulás:[20] Déli mellékhajó falán kívül, Előcsarnok keleti fal, falfelület, kapu, Előcsarnok déli fal Jellemzők:[21] A 21. számú jelhez hasonlít, egymáshoz közel fordulnak elő, így azonosságuk nem kizárható, bár Möller és Entz is külön jelként definiálja
2. jel	(Entz: 10. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: gyakran előforduló jel falsíkon és támpilléren is az alsó három homlokzati szinten a nyugati és déli oldalon Nyugati oldal északi támpillér 1-3. szint; Nyugati oldal 1-2. szint; Déli oldal nyugati támpillér 1-3. szint; Déli oldal 1-3. szint; Déli oldal keleti támpillér 1-3. szint Más előfordulás: Déli mellékhajófalon kívül, főhajó északi oldalán, a padláson, Nagy-levéltár belső falán Jellemzők: Az 5. számú jellel könnyen összetéveszthető
3. jel	(Entz: 30. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: gyakran előforduló jel a nyugati oldalon a második homlokzati szinten Nyugati oldal északi támpillér 1-2. szint; Nyugati oldal 1-2. szint; Déli oldal nyugati támpillér 2. szint, Déli oldal keleti támpillér 2. szint Más előfordulás: Déli mellékhajó falán kívül, a párkány alatt Jellemzők: A 4. számú jellel könnyen összetéveszthető, azonosságuk nem kizárható
4. jel	(Sarkadi: 23. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Nyugati oldal északi támpillér 1-2. szint; Nyugati oldal 1-2. szint; Déli oldal nyugati támpillér 2. szint; Déli oldal keleti támpillér 2. szint Más előfordulás: Előcsarnok keleti fal kapu, falfelület, Előcsarnok déli fal Jellemzők: A 3. számú jellel könnyen összetéveszthető, azonosságuk nem kizárható
5. jel	(Sarkadi: 27., 28., 43? jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Nyugati oldal északi támpillér 2. szint; Nyugati oldal 2-3. szint; Nyugati oldal déli támpillér 1, 3. szint; Déli oldal nyugati támpillér 2-3. szint; Déli oldal keleti támpillér 1-2. szint; Keleti oldal 2-3. szint Jellemzők: A 2. jellel könnyen összetéveszthető, különösen abban a változatban, amikor nem látszik a belső lecsapás. Két változatban is előfordul. Az előfordulás nagy száma miatt nem zárható ki az sem, hogy két különböző mesterjegyről van szó, bár ez a könnyű összetéveszthetőség miatt nem lett volna célszerű, így nem valószínű. Más előfordulás: Előcsarnok keleti fal kapu, falfelület, Előcsarnok déli fal
6. jel	(Entz: 9. jel, Sarkadi: 25., 26. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Az alsó két szinten gyakran előfordul a nyugati és a déli oldalon Nyugati oldal északi támpillér 1. szint; Nyugati oldal 1-2. szint; Nyugati oldal déli támpillér 1. szint; Déli oldal nyugati támpillér 1-2. szint; Déli oldal 1. szint; Déli oldal keleti támpillér 1-2. szint Nyugati oldal 1. szint profilozott kövön Déli oldal 2. szint feletti párkányon Más előfordulás: Déli mellékhajó falán kívül, Nagy-levéltár belső falán, Előcsarnok keleti fal falfelület, kapu, Előcsarnok déli fal
7. jel	(Entz: 27. jel, Sarkadi: 1., 2. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Nyugati oldal északi támpillér 1, 3. szint; Nyugati oldal 1-2. szint; Nyugati oldal déli támpillér 1. szint; Déli oldal nyugati támpillér 2. szint, Déli oldal 1. szint; Déli oldal keleti támpillér 1. szint Más előfordulás: Déli mellékhajó falán kívül, a párkány alatt, Előcsarnok déli fal
8. jel	(Entz: 15. jel, Sarkadi: 33. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Nyugati oldal északi támpillér 1. szint; Nyugati oldal 1-2. szint; Nyugati oldal déli támpillér 1. szint; Déli oldal 1-2. szint Más előfordulás: Déli mellékhajó falán kívül, Nagy-levéltár belső falán, Előcsarnok keleti fal Jellemzők: A kváderekbe átlós irányban faragták bele, gyakran a kövek felületi megmunkálása is átlós irányú
9. jel	(Entz: 5. jel, Sarkadi: 31. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Nyugati oldal északi támpillér 1. szint; Nyugati oldal 1. szint; Nyugati oldal déli támpillér 1. szint; Déli oldal nyugati támpillér 2-3. szint; Déli oldal 1-3. szint; Déli oldal keleti támpillér 1-3. szint; Keleti oldal 1-2. szint Déli oldal 2. szint feletti párkányon Déli oldal 3. szint profilozott kövön Más előfordulás: Déli mellékhajó falán kívül, Északi kereszthajó keleti falán, falíven, belül, Előcsarnok keleti fal kapu Jellemzők: Két változatban is előfordul. Az előfordulás nagy száma miatt nem zárható ki az sem, hogy két különböző mesterjegyről van szó, bár ez a könnyű összetéveszthetőség miatt nem lett volna célszerű, így nem valószínű.
10. jel	(Entz: 31. jel, Sarkadi: 20., 22.? jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Nyugati oldal északi támpillér 3. szint; Nyugati oldal 1. szint; Nyugati oldal déli támpillér 1. szint; Déli oldal nyugati támpillér 2. szint; Déli oldal 1-2. szint; Déli oldal keleti támpillér 2-3. szint; Keleti oldal 3. szint Más előfordulás: Déli kereszthajó déli oldalon, kívül, a kis ablak körül, Déli kereszthajó nyugati falán (a régi sekrestyében), Déli mellékhajó falán kívül, a párkány alatt, Északi kereszthajó keleti oldal, Előcsarnok keleti fal, Előcsarnok déli fal
11. jel	(Entz: 33. jel?, Sarkadi: 11. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Nyugati oldal 3. szint; Nyugati oldal déli támpillér 1. szint; Déli oldal 3. szint; Déli oldal keleti támpillér 1, 3. szint; Keleti oldal 3. szint Déli oldal 3. szinten nyílásprofilon Más előfordulás: Főhajó északi oldalán, a padláson, Előcsarnok keleti fal
12. jel	(Sarkadi: 6. jel?)
	Előfordulása a déli tornyon: ritkán előforduló jel Déli oldal nyugati támpillér 2. szint; Déli oldal 1-2. szint; Keleti oldal 2. szint Jellemzők: A 39. jelhez nagyon hasonló, de az íves vonal hossza és a szár végének kialakítása némileg eltér. Előfordulási helyeik alapján is két különböző jelnek kell tekintenünk őket.
13. jel	(Sarkadi: 11. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: ritkán előforduló jel Nyugati oldal északi támpillér 2. szint; Nyugati oldal 2. szint; Nyugati oldal déli támpillér 2. szint; Déli oldal nyugati támpillér 2-3. szint; Déli oldal 1-3. szint; Déli oldal keleti támpillér 2. szint; Keleti oldal 2. szint Más előfordulás: Előcsarnok keleti fal, Előcsarnok déli fal
14. jel	(Entz: 28. jel, Sarkadi: 14. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: szórványosan fordul elő Nyugati oldal északi támpillér 1. szint; Déli oldal 1, 3. szint; Keleti oldal 3. szint Keleti oldal 3. szint feletti párkányon, belső mérmű nélküli kövön Más előfordulás: Déli mellékhajó falán kívül, párkányon, Északi kereszthajó, falívben, Főhajó északi oldalán, a padláson, Előcsarnok keleti fal falfelület, kapu
15. jel	(Sarkadi: 9. jel?)
	Előfordulása a déli tornyon: csak egy felületrészen fordul elő Nyugati oldal 1. szint
16. jel	(Entz: 7. jel?)
	Előfordulása a déli tornyon: csak egyetlen kváderen látható Déli oldal keleti támpillér 2. szinten a nyugati oldalon Más előfordulás: Északi kereszthajó északi oldalán kívül, belül Jellemzők: A többi jegyhez viszonyítva rendkívül precízen, szinte művészi igényességgel kidolgozott véset.
17. jel	(Entz: 19. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: csak egyetlen kváderen látható Nyugati oldal északi támpillér 1. szinten az északi oldalon Más előfordulás: Északi kereszthajó keresztbordán, Északi apszis, lábazat alatt
18. jel	(Entz: 34. jel?)
	Előfordulása a déli tornyon: Nyugati oldal déli támpillér 3. szint; Déli oldal nyugati támpillér 2. szint; Déli oldal 1-2. Más előfordulás: Déli kereszthajó déli falán, szentély déli falsíkjában, Északi kereszthajó keleti oldal, belül a falíven, Főhajó északi oldalán, a padláson, régi sekrestyében. Hasonló, de nem teljesen párhuzamos szárú jel található a Lázói-kápolna belső falán. A jel egyszerűsége miatt nem feltétlenül jelent mesteregyezést. Jellemzők: 33. jelhez hasonló, de az átlós szár befutása és a talpak hiánya alapján megkülönböztethető
19. jel	(Entz: 12. jel, Sarkadi: 7. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Nyugati oldal déli támpillér 1. szint; Déli oldal 1. szint; Déli oldal keleti támpillér 2. szint Más előfordulás: Déli mellékhajó falán kívül, Előcsarnok keleti fal falfelület, Előcsarnok déli fal
20. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Támpilléren szórványosan előforduló jel Déli oldal 8. szint; Déli oldal nyugati támpillér 2. szint; Déli oldal keleti támpillér 2. szint, Keleti oldal 8. szint; Nyugati oldal 8. szint Más előfordulás: Északi kereszthajó keleti oldal Jellemzők: Második és nyolcadik szinti előfordulása nyilván nem azonos mestert jelez, ugyanazon forma kétszeri feltűnése, vagy másodlagos beépítés következménye
21. jel	(Entz: 14. jel, Sarkadi: 16. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Nyugati oldal 2. szint; Nyugati oldal déli támpillér 2-3. szint Más előfordulás: Déli mellékhajó falán kívül, Főhajó északi oldalán a padláson, Előcsarnok keleti fal falfelület, kapu, Előcsarnok déli fal Jellemzők: A 1. számú jelhez hasonlít, egymáshoz közel fordulnak elő, így azonosságuk nem kizárható, bár Möller, Entz és Sarkadi is külön jelként definiálja
22. jel	(Sarkadi: 19. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Nyugati oldal északi támpillér déli oldalán fordul elő
23. jel	(Entz: 1. jel, Sarkadi: 36. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Egy helyen, Nyugati oldal déli támpillér északi oldalán fordul elő Más előfordulás: Északi mellékapszis előtti boltszakasz, Előcsarnok keleti fal kapu, falfelület
24. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Keleti oldal 8. szint Más előfordulás: Hasonló, de arányaiban kissé eltérő jel található a Lázói-kápolna belső falán. A jel egyszerűsége miatt nem feltétlenül jelent mesteregyezést.
25. jel	(Entz: 2. jel, Sarkadi: 39. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Nyugati oldal 8. szint; Nyugati oldal déli támpillér 3. szint Más előfordulás: Északi mellékapszis előtti boltszakasz, Főhajó északi padlásfala, Előcsarnok déli fal Jellemzők: Egyszerű formálású jel, így máshol talált hasonló jel nem feltétlenül jelent mesteregyezést.
26. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Déli oldal 8. szint; Keleti oldal 8. szint; Északi oldal 8. szint
27. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Déli oldal 8. szint, Nyugati oldal 8. szint
28. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Nyugati oldal 8. szint
29. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Nyugati oldal 8. szint
30. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Déli oldal 8. szint
31. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Déli oldal 8. szint; Keleti oldal 8. szint; Nyugati oldal 8. szint
32. jel	(Entz: 48. jel?)
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Déli oldal 8. szint Jellemzők: 1. és 21. jellel könnyen összetéveszthető, de jellegében laposabb
33. jel	(Entz: 34. jel?)
	Előfordulása a déli tornyon: Déli oldal 8. szint Jellemzők: 18. jelhez hasonló, de az átlós szár befutása és a talpak megléte alapján megkülönböztethető
34. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Déli oldal 8. szint Jellemzők: Nem kizárható, hogy a 27. jellel megegyező, töredékesen fennmaradt jel.
35. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Keleti oldal 8. szint
36. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Keleti oldal 8. szint
37. jel	(Entz: 35. jel)
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Keleti oldal 8. szint Déli oldal 5. szint feletti párkányon Más előfordulás: Északi kereszthajó keleti fal
38. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Keleti oldal 8. szint
39. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Nyugati oldal 8. szint; Déli oldal 8. szint; Keleti oldal 8. szint; Északi oldal 8. szint Jellemzők: A keleti oldalon tükrözött változata is előfordul A 12. jelhez nagyon hasonló, de az íves vonal hossza és szár végének kialakítása némileg eltér. Előfordulási helyeik alapján is két különböző jelnek kell tekintenünk őket.
40. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Északi oldal 5. szint feletti párkányon
41. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Északi oldal 6. szint Jellemzők: A bekarcolás-vésés egyértelműen látható, de előfordulhat, hogy nem kőfaragó jel
42. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Keleti oldal 5. szint feletti párkányon
43. jel
	Előfordulása a déli tornyon: Egy kváderen, Déli oldal 3. szint feletti párkányon

Kőfaragó jelek előfordulása a déli tornyon oldalanként és homlokzati szintenként

[1] Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. pp. 102-103.

[2] Horler Ferenc: Középkori kőfaragó- és elhelyező jelek a budavári lakónegyed épületein. In: Budapest Régiségei. Budapesti Történeti Múzeum évkönyve XVI. köt. Budapest, 1955. pp. 365-382.

[3] Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György: Jelképtár. Budapest, Helikon Kiadó, 1997. p. 157.

[4] párkányok teteje, nyílások könyöklői

[5] 1-11. jelek

[6] 26-39. jelek

[7] 16., 22., 40-43. jelek

[8] Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Tudományos Irattár K142 p. 40., K307/1, K307/3

[9] Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. p. 103-105.

[10] Sarkadi Márton: „s folytatva magát a régi művet" Tanulmányok a gyulafehérvári székesegyház és püspöki palota történetéből. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2010. p. 86-89.

[11] 1-10., 14., 19., 21. jelek

[12] 2., 11., 14., 18., 21., 25. jelek

[13] 10, 18. jelek

[14] 9., 10., 14., 16-18., 20., 23., 25. jelek

[15] 2., 3., 6., 8. jelek, Entz 1958 p. 105.

[16] 21. jel, Entz 1958 p. 105.

[17] 10. jel, Entz 1958 p. 105.

[18] Entz 1958 p. 104., Sarkadi 2010 p. 87. szerint. Azokban az esetekben, ahol az azonosítás bizonytalan, ezt kérdőjellel jeleztükeleti

[19] helyszíni megfigyelések alapján, homlokzatrészenként felsorolva

[20] Möller István megfigyelései Entz Géza és Sarkadi Márton összefoglalása alapján, Möller leírásait szó szerint átvéve. (Entz 1958 p. 104, Sarkadi 2010 p. 86-89., KÖH Tervtár K854, K 4758, KÖH Irattár K142 p. 40., K307/1, K307/3)

[21] helyszíni megfigyelések alapján

Vissza