FELELŐS SZERKESZTŐ:
Dr. KALMÁR MIKLÓS

TUDOMÁNYOS SZERKESZTŐ:
Dr. SIMON MARIANN

KÉP- ÉS SZÖVEGSZERKESZTŐ:
Dr. RABB PÉTER

Tild falu története a középkortól a XX. századig

Írta: Nagy Gergely Domonkos

 

1. A falu említése és birtokosai

Tild község Nyitrától délkeletre, az egykori Bars vármegye területén fekvő település, ma Szlovákiához tartozik.

Már az Árpád-korban létezett a település. Ekkor részben a Tildi nemeseké, részben az esztergomi érsek birtoka. Első említése 1297-ből való, amikor a Tildiek eladták töhöli földjüket. Csák Máté idejében Bajoni Mikoucha elfoglalta a falut, 150 márka kárt okozva az érseknek. 1319-ben is az érseké a falu, dézsmájával együtt. 1322-ben egy tildi birtokon [Füssi] Sanczech fiai, Rubin, Miklós, Deso és János osztoznak.[1]

A falu a későbbiekben is megmaradt az érsek birtokában. Így az 1598-as házösszeírás szerint is az esztergomi érsek a birtokos[2], majd „rövid” török uralom után visszakerül, Vályi András 1796-1799-ben megjelent munkája szerint is a birtokos változatlan.[3] A falu 1764-ből fennmaradt pecsétje is az érseket ábrázolja.[4] Fényes Elek 1837-ben már a Szent István Szemináriumot mondja birtokosnak.[5] Ez nem jelent lényegileg birtokos váltást, mert az említett szeminárium az esztergomi érsekség papnevelő intézete, mely 1567-től 1850-ig Nagyszombatban működött.[6] Borovszky Samu munkájában 1903-ban így foglalja össze a birtokviszonyok alakulását: „Az esztergomi érsekség ősi birtoka és a verebélyi érseki székhez tartozott. 1618-ban Tild is a törököknek behódolt községek közé tartozott, majd a Szent István-papnevelő intézet lett az ura, de később a Kiss és az Ilosvay családot is itt találjuk. Az utóbbi család birtoka, a családi házzal együtt, Dillesz Sándor tulajdonába került, a ki gazdag régiség-gyűjteményét a vármegyének ajándékozta és ezzel a vármegyei múzeum alapját vetette meg; de házában most is igen érdekes régiség-gyűjteményt és nagybecsű könyv- és levéltárt őríz.”[7]

A falu neve 1297-ben Teld, 1312-ben Theeld, illetve Teeld, 1322-ben Tyld,[8] 1596-ban Theld, 1598-ban Twld, 1599-ben Tyld,[9] 1664-ben,[10] illetve 1736-ban Til,[11] a XVIII. század végétől Tild alakban fordul elő.[12] Szlovák neve régebbi forrásokban Telbince,[13] ma Telince, mely az 1948-as hatósági névadás eredménye.[14]

Kiss Lajos szerint a falu neve „puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév magyar –d képzős származék a régi nyelvi Tél személynévből.”[14]

 

2. A falu földrajzi helyzete

A falu a Nyitrát Lévával összekötő jelentős út mellé települt.[15] Ez az út már az Árpád-korban, a vármegye kialakulásakor kulcsfontosságú hadi út volt.[16] Nyugatról a Zsitva völgyében fekvő Verebély, keletről Csiffár található az út mentén. Hosszú ideig Verebély volt a Tildhez tartozó utolsó postahely,[17] később Csiffár.[18] A falutól északra viszonylag lapos szántóföldek, délre erdővel borított dombvidék húzódott a XVIII. században,[19] és ma is így van. A faluhoz egykor kis szőlő is tartozott,[20] a házaktól délre, a dombok déli oldalán.[21] A település magja nem pont ez előbb említett út mentén található, hanem egy észak-déli kisebb út mentén, ami azt az országúttal párhuzamosan folyó patakkal köti össze. Tehát az első katonai felmérésen a falu egyszerű „útifalu” elrendezését mutatja, ami az országúttól a patak átkelőhelyéig vezet. Az úttól északra csak a falu temetője és félúton Csiffár felé egy kereszt található. A pataktól délre egy kisebb házcsoport épült. Ez a déli része a falunak fejlődött tovább a XIX. század elején.[22] A második katonai felmérésen ábrázolt házak száma megegyezik a Ludovicus Nagy által 1828-ban megadott házmennyiséggel (53 db).[23] A település később az országút mentén kezdett terjeszkedni. A házakhoz kisméretű kertek kapcsolódtak, bennük rendezetlenül elhelyezett gazdasági épületekkel. A patak mentén egy sáv ingoványos területnek van jelölve. A falunak nem volt temploma, minden bizonnyal a közeli Csiffárba járt át[24] a római katolikus lakosság.[25]

 

3. A falu népesedéstörténete

A Tild falu népességéről általam fellelt adatok közül a legkorábbi az 1598. évi házösszeírás.[26] Ekkor 45 házat írtak össze, melyből 9 volt mentes az adókötelesség alól, 5 lakatlanság miatt, valamint 1 bírót, 2 pásztort és 1 szegényt említ az összeírás. Tehát templom, iskola, kúria vagy allódium nem volt ez időben a településen. Ha a 40 lakott házat merész becslésként a közel kétszáz évvel későbbi, II. József féle népszámlálás Bars megyében egy házra adódó népsűrűségével (7,09 fő/ház) beszorozzuk, akkor mintegy 280 lakost kapunk a falu népességének.

1664-ben, Érsekújvár elvesztése után, a törökök igen alapos adóösszeírást készítenek az érsekújvári ejalet területén, mely a családneveket felsorolja. Ennek alapján a korabeli nemzetiségi megoszlásról is képet kaphatunk. Tild ekkor teljesen magyarok által lakott vidéken fekszik, a magyar-tót „nyelvhatár” nem sokkal Tildtől északra húzódott, a vegyes lakosságú Szelepcsénytől keletnek tartott és Barskisfalud, Kisvezekény, Nemcsény, Rozsinca (Újpetend) érintésével Kiskoszmálynál érte el a Garam folyót.[27] A török elleni harcok nagy pusztítást nem végezhettek Tild községben. Erre az említett összeírásokból, illetve a környék más falvait érintő pusztítások feljegyzései alapján következtethetünk (például Léva 1548-as feldúlása kapcsán).[28]

A nemzetiségi megoszlás tekintetében ellentmond a többi forrásnak az esztergomi érsekség birtokainak 1736-39-es topográfiai leírása, mely tót lakosságot említ.[29] Később 1773-ban a Lexicon Locorum[30], 1837-ben Fényes Elek[31], majd 1903-ban Borovszky Samu[32] is magyar falunak nevezi Tildet. 1910-ben a népszámláláskor 411 magyar és 30 szlovák lakosa van a falunak. A II. bécsi döntéssel átmenetileg visszacsatolt településben az arány csak a XX. század második felében fordul meg (1991-ben 71 magyar és 209 szlovák lakja a települést[33], 2001-ben 55 magyar és 221 szlovák[34]). Ennek fényében az 1739-es adat vagy nem tekinthető hitelesnek, vagy egy akkor lejátszódott szlovák betelepülés nyomára bukkantunk, akik azonban hamar asszimilálódtak. A XVI. századtól lassú gyarapodás jellemzi a települést a XX. század második feléig. (1598: kb. 2-300 lakos,[35] 1828: 358 lakos,[36] 1837: 355 lakos,[37] 1903: 387 lakos[38], 1910: 431 lakos, 1991: 291 lakos,[39] 2001: 276 lakos[40].)

 Tild az első katonai felmérés (1782.1785) térképén

 
 
Tild Lipszky János térképén (1804-1810)
 
 
 
Tild a második katonai felmérés (1819-1869) térképén
 
 
 
Tild pecsétje 1764-ből (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tild)
 
 

5. Irodalomjegyzék

 

Borovszky 1903

Magyarország vármegyéi és városai, Bars vármegye (szerk.: Borovszky Samu) Apollo Irodalmi Társaság, Budapest, 1903.

Dávid 1993/1

Dávid Zoltán: A magyar-szlovák nyelvhatár 1664-ben az érsekújvári ejalet területén. In: A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetének Történeti Demográfiai Füzetei 12., Budapest, 1993/1, p. 7-31.

Dávid 1993/2

Dávid Zoltán: Adatok a török háborúk pusztításának értékeléséhez. In Keletkutatás. 1993.ősz, p. 56-69.

Dávid 2001

Dávid Zoltán: Az 1598. évi házösszeírás, Budapest, Központi Statisztikai Hivatal Levéltára, 2001. p.74-93.

Dávid - Polónyi 1980

Dávid Zoltán - T. Polónyi Nóra: Az első magyar nyelvű leíró statisztika - Kovács János: Az esztergomi érsekséget illető jószágoknak Geographico Topografica descriptioja 1736-39. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal Levéltára, 1980

Fényes 1837

Fényes Elek: Magyarországnak 's a' hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja staistikai és geographiai tekintetben. Második Kötet. Pesten, Trattner-Károlyi nyomtatása, Uri utcza 612. szám. 1837.

Fényes 1851

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta betűrendben körülményesen leíratik. II. kötet, Pest, Kozma Vazul, 1851.

Kiss 1988

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. II. kötet. Bp., Akadémiai Kiadó, 1988.

Györffy 1963

Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 1. kötet. Akad. K. Budapest 1963

Katonai felmérés, 1.

Jankó Annamária - Oross András: Az első katonai felmérés. A Magyar Királyság teljes területe. 1782-1785. Bp., Arcanum, 2004. Térképszelvény: XI-12

Katonai felmérés, 2.

Jankó Annamária - Oross András - Timár Gábor: A második katonai felmérés. A Magyar Királyság és a Temesi Bánság nagyfelbontású, színes térképei. 1819-1869. Bp., Arcanum, 2005.

Lipszky 1810

Lipszky Digitalis. Lipszky János: A Magyar Királyság és társországai térképe és névtára (1804-1810) Bp., Cartofil-Arcanum, 2005. DVD-ROM

Ludovicus Nagy 1828

Nagy, Ludovicus: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti Regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum. Tom. 1. Buda, Landerer, 1828.

Vályi 1799

Vályi András: Magyar Országnak leírása, Buda, a Királyi Universitásnak betűivel, 1796-1799.

 

Internetes források:

eszepi.hu

http://www.eszepi.hu/EHF%20HONLAP/tortenet.htm, letöltés dátuma: 2009. június 4.

wikipedia.org

http://hu.wikipedia.org/wiki/Tild, letöltés dátuma: 2009. június 4.

 
 
 
Lábjegyzetek:
 
[1]
Györffy 1963 p.480. 
[2] Dávid 2001 p. 74-93
[3]
Vályi 1799 (A teljes szöveg Vályitól: "Tild , Magyar falu Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, fekszik Csiffárhoz közel, mellynek filiája; határja ollyan, mint Melléké.")
[4]
wikipedia.org Úgy vélem, az érsek feje mellett található "S A" betűk is ezt (Archiepiscopus Strigoniensis) jelölik.
[5]
Fényes 1837 p. 107 (A teljes szöveg Fényestől: "Tild, magyar f. 355 kath. lak. F. U. a' sz. István seminariuma.")
[6]
eszepi.hu
[7]
Borovszky 1903 p. 75
[8]
Györffy 1963 p. 480
[9]
Dávid 2001 p. 74-93 
[10]
Dávid 1993/1 p. 23
[11]
Dávid-Polónyi 1980 p. 58
[12]
Vályi 1799, Lipszky 1810, Fényes 1837 p. 107., Fényes 1851 p. 203 (A teljes szöveg Fényestől: "Tild , magyar falu, Bars vlgyében, 355 kath. lak. F. u. a sz. István szemináriuma. Ut. p. Verebély."), Borovszky 1903 p. 75
[13]
Lipszky 1810
[14]
Kiss 1988 p. 645
[15]
Lipszky 1810
[16]
Györffy 1963 p. 417
[17]
Lipszky 1810, Fényes 1851 p. 203 
[18]
Borovszky 1903 p. 75
[19]
Katonai felmérés, 1.; Katonai felmérés, 2.
[20]
Dávid-Polónyi 1980 p. 58
[21]
Katonai felmérés, 1.
[22]
Katonai felmérés, 2.
[23]
Ludovicus Nagy 1828 p. 66
[24]
Vályi 1799
[25]
Ludovicus Nagy 1828 p. 66 szerint a falu 358 lakosa kivétel nélkül római katolikus.
[26]
Dávid 2001 p. 74-93 
[27]
Dávid 1993/1 p. 17.
[28]
Dávid 1993/2 p. 57
[29]

Dávid-Polónyi 1980 p. 58. E helyen idézném a teljes Tildre vonatkozó szöveget: "Ezen Falu N: Bars-Vármegyében Verebéltül Nap-kelet és Étzak felé a mint Sz: Kerseztre Verebélrül szoktanak járni. 1. Német mérföldnyire laposban fekszik: Szántó-földei nékie szintén ugy laposak, Szőlőskéjje Erdejével együtt partosabb helen nyugszik; Réttyei a Patakok le-folási mentiben meg-lehetőssek: Lakosi jobbára Tóttság.  Határos Nap-kelet felül Cséfári Helséggel és Batyi Pusztával: Dél-felül Kovácsi Pusztával: Nap-nyugot felül Verebéllel; Étzak felül penig Suri helséggel."

[30] Dávid 1993/1 p. 23
[31]
Fényes 1837 p. 107
[32]
Borovszky 1903 p. 75
[33]
Dávid 1993/1 p. 23
[34]
wikipedia.org
[35] Dávid 2001 p. 74-93
[36] Ludovicus Nagy 1828 p. 66
[37] Fényes 1837 p. 107 (Feltételezem, hogy Fényes Elek 1851-es munkájában a népességről nem aktuálisan hiteles adatot közöl, hanem megismétli a '30-as évekből származót).
[38] Borovszky 1903 p. 75
[39] Dávid 1993/1 p. 23
[40] wikipedia.org

Vissza