FELELŐS SZERKESZTŐ:
Dr. KALMÁR MIKLÓS

TUDOMÁNYOS SZERKESZTŐ:
Dr. SIMON MARIANN

KÉP- ÉS SZÖVEGSZERKESZTŐ:
Dr. RABB PÉTER

A nyári színkör, mint a XIX. század jellegzetes épülettípusa

Írta: Józsa Anna [1]

A XIX. századi Magyarország egyik építészeti jellegzetessége a nyári színkör volt, amely kezdetben a lakosság nyári szórakoztatására létesült. Nyaranta az emberek szerettek a szabadban tartózkodni, kirándulni, kerthelységekbe járni, ezt az életformát szolgálta a nyári színkör. Ezek a gyakran arénának [2] is nevezett színház épületek jellegzetesen fából épültek, melyek tulajdonképpen fedelet nyújtottak a nézőknek és a színészeknek az előadás alatt. A nyári színkörök általában májustól szeptemberig játszottak, így bevételeik is csak erre az időszakra korlátozódtak. Ezekhez az adottságokhoz és lehetőségekhez egy olcsó, gyorsan megépíthető faszerkezetű épület adott megoldást, ami ugyan nem rendelkezett annyi kényelemmel, mint a kőszínház, de a nézők elvárásai is egyszerűbbek voltak. Ezek az épületek kényelmi szempontból kevesebbet nyújtottak, mivel nem kellett fűteni, a nézőtér egyszerű fapadokból állt, így a jegyárak is alacsonyak voltak.

Felkutatva és megvizsgálva a kor néhány jelentősebb nyári színköréről fennmaradt fotókat, régi képeslapokat és építészeti leírásokat, kérdésként vetődik fel, hogy a nyári színköröket tekinthetjük-e külön épülettípusnak a XIX. századi színházépítészetben. Amennyire sok közlés maradt fenn ezen színházak történetéről, színészeiről, a játszott darabokról, annyira kevés használható anyag, kép, leírás található a korabeli faszerkezetű színházak szerkezetéről, építészeti kialakításukról. A Magyar Országos Levéltár mikrofilmkutatójában ennek ellenére sikerült néhány nyári színkör fotójára rálelni, amelyek jól érzékeltetik, hogy abban a korban a színjátszás fontos volt nemcsak a nagyobb városokban, de a vidéki kisvárosokban is.

A következőkben ismertetett jelentősebb nyári színkörök példáján keresztül ismerjük meg ezeknek az épületeknek a sajátosságait. Jellemzően könnyű, faszerkezetes épületek voltak, ahol a szerkezeteket és a díszítést alapvetően befolyásolta a fa, mint építőanyag alakításának törvényszerűségei. Ezen túl a kor historizáló stílusigénye is hatással volt az építészeti megjelenésükre. A nyári színkörök sajátos színháztechnikai rendszerekkel bírtak. Nagyrészüknél kulissza rendszerű színpadtechnikát alkalmaztak, de volt olyan, ahol függönnyel választották el a színpadot a hátsó kulisszától, a legegyszerűbb esetekben még azzal sem. A színpadtechnikai rendszereknél a bonyolult mechanikai szerkezetektől kezdve, az egyszerű ad-hoc szerkezetekig minden előfordult ezekben az épületekben.

Ebben az írásban ismertetésre kerülő színkörökön kívül az ország számos városában működtek még nyári színházak, mint például: Baján, Kolozsvárott, Mohácson, Munkácson, Nagykárolyban, Nagykőrösön, Nagyváradon, Orosházán, Pápán, Pozsonyban, Szatmárnémetiben, Szentesen és Szombathelyen. [3]

Az itt elsőként bemutatott Budai Nyári Színkörről [4] részletes kutatás [5] készült, ezért az itt bemutatandó épületekkel ellentétben, erről bővebb ismertetést adunk.

1. kép: A Budai Nyári Színkör 1870-ben 

A Budai Nyári Színkör Buda nevezetes pontján, a Tabánban, a Horváth-kertben állt, és a XIX.-XX. századi társadalmi élet fontos központja volt. Ekkor Budán csak a Várszínház állt, ahol a nyári időszakban lehetetlen volt előadásokat tartani.

Huber Ignácz, aki Szentgyörgyi Horváth József és Antal tulajdonosoktól bérbe vette kertjüket 1842 őszén megkezdte a Nyári Színkör építését. A színház tervét Ságody József [6] királyi országos építkezési tisztviselő, építészmérnök készítette és ő vezette az építkezést is.

Az 1870-ben készült fotón [7] látható a Budai Nyári Aréna épülete, amely fából készült, hasonlóan a kor nyári színköreinek többségéhez. A nézők számára az épület kezdeti érdekességét az adta, hogy a színpad hátsó falát megnyitották a Tabán felé, így a színtér nagysága jelentősen megnövekedett, és a díszletet a valós környezet adhatta.

2. kép: A Budai Nyári Színkör rekonstrukciós metszete, háttérben az Alt Rudolf-féle metszettel 

Ezt mutatja a 2. kép, mely a kutatás eredményeként készített digitális rekonstrukciós metszetbe [8] helyezi az Alt Rudolf féle 1845-ben készült metszetet.

A színház épületét három különböző funkciójú tömeg alkotja: a timpanonos bejárathoz csatolt előcsarnok, a köralaprajzú nézőtéri aréna, valamint a színpad és a hozzátartozó zsinórpadlás magastetős épülete. Az épület homlokzata nem volt gazdagon díszített, viszont követte az akkori klasszicista színház-építészet általános és sokszor közhely-szerű megoldásait. Ennek hangsúlyos elemei voltak a másfél emelet magasságú dór pilaszterek, amelyek között emeletnyi magas üvegablakok nyíltak, amelyek bevilágították a földszinti zsöllyék előterét. A nézőtér természetes világítását a tető alatti szalagablakok biztosították. Az épület külső burkolatát a fa természetes anyaga határozta meg: az oldalfalakon világos deszkaborítás, a tetőn fazsindely-fedés volt.

Pesten is épült nyári színkör, mint például az 1896-ban alapított Magyar Műszínkör az Állatkert és Hermina út sarkán állt a Városligetben.  A faépület Alsdorf (Pfisterer) Károly megbízásából épült és a Városliget legszínvonalasabb színháza volt, amely 1944-ig működött. A fából ácsolt, csak nyáron játszó Magyar Műszínkört eredetileg „krajcáros” cirkusznak építették. A Magyar Műszínkör színpadtechnikai felszerelése a kor legmagasabb színvonalán állt: süllyesztőkkel, mennydörgést, szélvészt, záporesőt utánzó gépezettel látták el.

3. kép: Magyar Műszínkör 

Sajnos kevés építészeti utalás található a Kolbenheyer Viktor által tervezett, 1898-ban épült hódmezővásárhelyi Nyári Színkörről. Egy korabeli képeslap jól tanúsítja, hogy a kétszintes épület megjelenésében arányos, minden oldalról változatos, festői hatást nyújtott. Téglaalapokon favázas szerkezettel és deszkaborítással készült. Félévszázados működése alatt országos hírnévre tett szert, azonban 1948-ban használhatatlannak minősítették és 1950-ben lebontották. A színkört ábrázoló képeslap szerint nagy hajlásszögű, nyeregtetős, fazsindelyfedésű középrizalitos, fa spalettás épület volt. A főhomlokzaton, a tetőgerincnél kifuttatott gerendákat oromdíszítésként alkalmazták.

 

4. kép: A hódmezővásárhelyi Nyári Színkör 

A makói Hollósy Kornélia [9] Nyári Színkört az 1900-as évek elején alapították és 1941-ben bontották el. Az épület tömegkialakítása és homlokzatképzése hasonlóságot mutat a hódmezővásárhelyi Nyári Színkörrel. Kétszintes, favázas, magas tetős, fazsindelyfedésű épület tetejét laterna díszíti. A színház romantikus és fachwerk stílusjegyeket is visel. Az emeleti erkély feletti oromdeszkázaton líra motívum, mint a múzsák egyik szimbóluma ismerhető fel.

 

5. kép: A makói Hollósy Kornélia Nyári Színkör 

A mohácsi Nyári Színkör keletkezéséről nem található adat, képe viszont egy képeslapról fennmaradt. A kép szerint faszerkezetű, vakolt épület a fachwerk stílust képviseli. Ezt mutatja a homlokzaton láthatóvá hagyott fa vázszerkezet és a közötte fehérre vakolt fal. Valószínűsíthető, hogy helyi német nemzetiségű építőművész építette a színházat az általuk igen kedvelt és ismert fachwerk szerkezettel.

 

6. kép: A mohácsi Nyári Színkör 

A mai Széchenyi fürdővel szemben nyílt meg a tornyos-erkélyes, kis piros tetős faépület, a Hököm Színház, amely 1890-től 1893-ig működött és csak nyáron üzemelt. Nevét valószínűleg az ugyanazon év tavaszán a Népszínházban sikerrel bemutatott Hököm Mátyás című bohózattól kölcsönözték.

 

7. kép: A Hököm Színház 

Szarvason két színielőadásoknak létesült épület állt: az Aréna és a Nyári Színkör. Az Arénát az 1870-es évek végén emelte Jánovszky építész. A faszerkezetű épület teteje 1888-ban a vastag hóréteg súlya alatt beomlott, de őszre kijavították a károkat. Az Aréna szűknek bizonyult, ezért az Árpád szálló udvarán egy új színház építéséről döntöttek.

A szarvasi Nyári Színkör 1898-ban készült el Gábori József budapesti építész tervei alapján. A 800 személyt befogadó épület fél évszázadon át szolgálta a közönséget, 1952-ben bontották le. A színház építészeti kialakítása egyszerű, sötétre festett deszkaborítású faszerkezetet mutat. A nézőtér és a színpad ebben a nyeregtetős tömegben volt, ehhez csatlakozik a bejárat szintén nyeregtetős tömege, amelyből az épületet körülvevő földszintes árkád indul. A bejárati homlokzaton hangsúlyos a homlokzati díszítésként láthatóvá hagyott fa rácsostartó szerkezet.

 

8. kép: A szarvasi Nyári Színkör 

Sajnos a nyíregyházi Nyári Színkörről [10] nem található fénykép, de leírása jól reprezentálja jelentőségét. Építésére 1872-ben került sor, a fából ácsolt színkör elég gyorsan, 8-10 nap alatt elkészült. A tér, ahol a színjátszó kör felépült Zöldség térnek nevezték, így az épületet Zöldségtéri arénaként emlegették. Az épületre jellemző néhány adat: kb. 600 néző fért el a nézőtéren, a 80 m2 színpadot 32 petróleumlámpa tudta megvilágítani, s a zenekari árokban 12-16 zenész fért el. A színvonalasabb épület és színvonalasabb előadások magukkal hozták, hogy a közösség egyre inkább hozzászokott a rendszeres színházba járáshoz. Az épületet 1894-ben lebontották. Később kőszínház épült Alpár Ignác tervei alapján.

Máramarosszigeten 1887-ben épült a Városi Nyári Színkör, későbbi nevén "Prielle Kornélia nyári színház". [11] Ezt a 750 fős favázas színházat a régi lebontott Aréna helyére építették, Nagy György állami főmérnök tervei alapján Sziget művelt közönségének készült. A lenti rajzon is látható, hogy ez az épület is a nyári színkörök jellegzetességeit viseli építészeti szempontból, mint például a fachwerkes szerkezet és a nyeregtetős tömeg.

9. kép: A Prielle Kornélia Nyári Színház 

A gyulai Erkel Színkörről [12] a Békés Megyei levéltárban maradtak fenn fotók. Gyulán kezdetben a Korona vendéglő arénájában, majd 1889-től a felépült Pavilonban és 1901-től a Nyári Színkörben tartottak előadásokat. A kép a színkör épületének könnyű, faszerkezetes kialakítását mutatja. A belső fotón látható a nézőtér fölött kialakított koporsófödém, melyet deszkával borítottak, valamint jól érzékelhető a színház puritán belső kialakítása.

10-11. kép: A gyulai Erkel-Színkör 1900-ban

Összevetve a korszak színköreit megállapítható, hogy többségük fából épült és bár észrevehető rajtuk klasszikus stíluselemek használata, ennek ellenére mégsem sorolhatók be egy konkrét stílusirányzatba sem, de észrevehető rajtuk a historizálóigény. Építészetileg nem különösebben értékesek, inkább téralakító, térszervező szerepük emelhető ki. Közös vonásuk, hogy azonos társadalmi réteg, az alsó-középosztály szórakoztatását szolgálták. Mindegyik célja az volt, hogy a nyári évszakban pótolják, vagy kiegészítsék az arra az időszakra bezárt kőszínházak hiányát.

A nyári színkörök olyan épülettípust reprezentáltak, amelyek gyakoriak voltak a XIX. századi Magyarországon. A színházi igények bővülésével, valamint az ezzel párhuzamosan kibontakozó épületszerkezeti fejlődéssel azonban a XX. század első felében ezek az épületek már korszerűtlenné váltak, és a szerkezet jellegéből adódóan nem voltak bővíthetők vagy fejleszthetők, ezért szükségképpen bontásra ítéltettek. Önálló épülettípusnak azért tekinthetők, mert egy viszonylag hosszú korszak sajátos építményei, s azóta sem építettek hasonlóakat. A nyári faszínházak viszonylag rövid ideig működtek, de amíg álltak nagy népszerűségnek örvendtek, közönségükben megteremtették egy későbbi állandó színház igényét.    ForrásjegyzékBTM Kiscelli M.Budapesti Történeti Múzeum -  Kiscelli Múzeum FényképgyűjteményeMEK OSZKMagyar Elektronikus Könyvtár, Országos Széchenyi Könyvtár, Magyar Színháztörténet I-II. kötetMOL MikrofilmkutatóMagyar Országos Levéltár, MikrofilmkutatóBME-ÉTMTBME- Építészettörténeti és Műemléki TanszékOSZK      Országos Széchenyi Könyvtár, Színháztörténeti tár   



[1] a szerző diplomázó építészhallgató (BME) 
[2] Az aréna kifejezés abban az időben igen divatos volt, a korabeli cikkek sűrűn használják kör alaprajzú színházak megnevezéseként. Az aréna kifejezést a színkör szinonimájaként használták. 
[3] Merényi Ferenc: „Épületfajták Magyarországon 1890-1918” Tipológiai adatgyűjtés. Harmadik kötet. Budapest 1955, kézirat. Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem. II. sz. Építészettörténeti Tanszék. 
[4] Lajos: „A Budai Nyári Színkör”  (Adattár) In.:Színháztörténeti füzetek, 46.szám Budapest 1966, pp. 3-15 

[5] Józsa Anna - Krähling János: „„Legyen a Horváth kertben Budán, szombaton este fél nyolc után” A Budai Nyári Színkör”. Műemlékvédelem LIV. évf. (2010) 2. szám pp.109-113

[6] Koch Lajos: „A Budai Nyári Színkör”  (Adattár) In.:Színháztörténeti füzetek, 46.szám Budapest 1966, p.4

[7] A Budai Nyári Színkört ábrázoló fénykép (1870), ismeretlen fényképész felvétele, Budapesti Történeti Múzeum - Kiscelli Múzeum Fényképgyűjteménye. Ltsz.:70.665

[8] Józsa Anna: „ „Legyen a Horváth kertben Budán, szombaton este fél nyolc után...” a Budai Nyári Színkör”. TDK, BME (2008), kézirat

[9] Hollósy Kornéliának elévülhetetlen érdemei vannak a magyar opera fejlesztésében és népszerűsítésében. Erkel Ferenc egyik legkedvesebb énekesnője volt. Hollósy Kornélia (1827-1890) fiatalon, 19 éves korában kezdte énekesnői pályáját és 35 éves korában vonult vissza.

[10] http://apaczai.nyf.hu/comen/2004/szinhaz.htm (megtekintve 2010.május 30.)
[11] http://www.bluemedia.hu/attila/sziget/tort/prielle1.jpg (megtekintve 2010.május 30.)

[12] http://bekes.archivportal.hu (megtekintve 2010.május 30.)


Vissza